Fezejet

  1 1 |              fejével az egeket verdesé.~Már reggeli kilenc órakor írmagul
  2 1 |                 regényes helyzetben. Ha már most valaki magát azon kútágas
  3 1 |           irántunk; mennyivel tartozunk már eddig is neki, és mégis
  4 1 |          pusztulását, azaz tulajdonképp már semmit sem látott; a vett
  5 1 |       felszökött a temetőbe, mely ekkor már puszta volt és elhagyatott,
  6 1 |             mikor annak lépcsői alulról már meggyulladtak, mikor a toronyablakon
  7 2 |                 Körmös Gáspár, a fukar; már huszadik éve, hogy egy szót
  8 2 |  szelelőrostával kelepeltetett, vagy ha már igen nagyot akart, feleségének
  9 2 |           fekete rámába van foglalva, s már igen sokat vesztett színeiből;
 10 3 |         legterjedelmesebbikéből: „Adjon már kee a Pistának száz forintot!”~
 11 3 |                 ne bolondozz, te Pista… már minek volna az neked? De
 12 3 |              Hát te is ellenem esküdtél már? Hát koldussá akarsz-e tenni?~–
 13 3 |               menni, világot látni!”~Ez már a soknál is több volt Gáspár
 14 3 |  elbúcsúzottakat.~– No Pista, téged meg már most vigyen az ördög, de
 15 3 |                 legjobb lesz azokat, ha már beszélni is tudnak, az eklézsiának
 16 3 |             jőne, mely tréfa ez életben már sokakat rászedett.~
 17 4 |                  mind meglátod az égen; már most csak azért is megnézem,
 18 4 |           biztatva a Pistába bújásra.~– Már most nesze! – ordítá, dühösen
 19 4 |              emelt bottal a diák. Mikor már jó messzire elkergette Pista
 20 4 |                  Sokaktól hallottam ezt már; titokban, suttogva említették
 21 4 |              utcán találtak-e engem? Én már annyit gondolkodtam e fölött,
 22 4 |                 mik alig születtek meg, már elenyésztek.~– Mondd, akarsz-e
 23 4 |            tudja, hol s merre jártak ők már akkor!~*~Másnap nagy híre
 24 5 |              háromszor is; s a lakosság már annyira vitte dolgát, hogy
 25 5 |            pisztolyát felemelve, mintha már a háta mögött állana az,
 26 5 |                 megkezdett munkáját.~De már ez több volt, mint elég,
 27 5 |                a kezében levő csomagnak már zsebjeiben nem talált helyet,
 28 5 |          örökömet is szinte túlterhelte már adósságokkal, célszerűnek
 29 5 |                 A fiú nem futott előle.~Már szinte kezei közt volt,
 30 5 |                 szinte kezei közt volt, már Dömsödi úr maga is azt hitte,
 31 5 |               vérökbe rögzött.~János úr már mint gyermek nagy széltoló
 32 5 |                  mint Péter úrfi, kinek már gyermekkorában nagy ellenszenve
 33 5 |                 vasakarat és ismeretek.~Már húszéves korában korengedményt
 34 5 |            végrehajtó igazság. – Hiszen már nem is jajgat.~Ez intésre
 35 5 |                verték-e vagy a deresre; már talán ötvenet is ki tudnék
 36 5 |              hamuba dőlt volna?~– De ez már talán mégsem puszta emberszeretet,
 37 5 |              elébb a dolgot, mint mikor már annak következményeit tovább
 38 5 |    cselekedhetni, mintha leányát, kinek már eddig is véghetetlen egzorcizmusokra
 39 5 |              napon magával elszöktette… Már most mi fog ebből következhetni?
 40 5 |                 forognak.~– Csakhogy az már aligha lenne előre. Hat
 41 6 |         említett ifjút alighanem láttuk már valahol, csakhogy más alakban.
 42 6 |                 ez izmos termet, mintha már egyszer megjelentek volna
 43 6 |               lyánka kezét elereszti.~– Már távozni készülsz? – akará
 44 6 |                 nem azt mondta. – Eredj már – szólt az ifjút gyöngéden
 45 6 |               amint ijedve felsikolték, már akkor nem láttam azt sehol,
 46 7 |              négyünket egy kezével e.~– Már az igaz – erősíté a hasba-melles
 47 7 |        őrhelyére vonult.~– Rántsátok el már onnét! – hangzék ismét.
 48 7 |                 anélkül is sebet kaptak már a viadalban.~Most tehát
 49 7 |          Leander!” – hörgi elkékülve.~– Már most tudod, kivel van dolgod?~–
 50 7 |                 s midőn az egyszerű kéj már nem csiklandá tovább érzékeinket,
 51 7 |              Elvégeztem mondanivalómat, már most akassz fel, ha akarsz.~
 52 7 |                 foglyát, a bárót, de az már nem vala ott; körülbámulva
 53 8 |            összerogyott.~– Jézus Mária! Már meg ez is elájul, és még
 54 8 |           sóhajtva mondja az úrnőnek:~– Már nem alszik, mert megholt.~–
 55 8 |                 nem volt volna halottja már? Ki ne érzette volna azt
 56 8 |              majd megbánod akkor, mikor már nem teheted jóvá; rosszul
 57 8 |             csak azoknak édesanyja, kik már meghaltak. Miket kellett
 58 8 |                békára léptél volna. Tán már nem is ismered báró Dömsödit,
 59 9 |                 szépen énekeltünk.~– De már ez sok! – kiálta fel tele
 60 9 |             megnyilatkozása, s hangzék:~Már elmégyek az örömbe (n)~Paradicsomnak
 61 10|                  aki így elveszett?… De már ez nem verte lelkét… Nem…
 62 10|               nem verte lelkét… Nem… ez már lángkorbáccsal csapott szíve
 63 11|               ifjú elgondolá, hogy neki már nincsen üdve, s nem bocsátotta
 64 12|         tekintete kedvese arcát lesé –, már éledezni kezd, legyetek
 65 12|               nyakravalóját megragadja, már az ifjútól oly hathatós
 66 12|                akartam adni anélkül is, már mire is mennék én ezekkel
 67 12|              Lódulj!~A betyár repült.~– Már most, édes öcsém, isten
 68 13|                    szólt felsóhajtva. – Már a virágok is megérkeztek,
 69 13|      megérkeztek, tavasz lesz… Zöldül-e már a mező? – kérdé Pista felé
 70 13|             királyi széket.~– Szólnak-e már a madarak?~– Még korán volna;
 71 13|                a csalogányok; óh, akkor már nagyon kellemes idő lesz.~–
 72 13|               létrát, hadd megyünk be! (már ekkor per „hallja ked” beszéltek
 73 13|                Hohó! Vén róka vagyok én már az ilyesekben, nem szed
 74 14|           elfogták. Három golyót lőttek már kedvesébe, de ő egy kezével
 75 14|           kinézné az embört a szobából; már minek az a nagy harag, no?
 76 14|              sajátságos alak muzsikált. Már hangszere is megérdemli
 77 14|             kocsisa; hanem hiszen arról már gondoskodtam.~– Majd hiszen
 78 14|           lakonikus válaszra Dömsödi úr már éppen valami elkerített
 79 15|              búcsút vőn a kapufélfától.~Már ezt így szokták Dömsödi
 80 15|                jó bőrben vannak; H* ide már nem lehet több két állomásnál…
 81 15|               Ej, hány embert tettem én már koldussá, hány nőt szerencsétlenné,
 82 15|         volnának, mint Dömsödi úrnak, s már ugyancsak közelgetnének
 83 15|        candidatus theologiae vagyok, ki már három nap óta nem ettem
 84 15| nyavalyatörőshöz és még valakihez, akit már látott évek előtt Dömsödi
 85 16|                 szegény leány ellen, de már ami elmúlt, azt jóvátenni
 86 17|                dugta; hanem iszen akkor már üthettük bottal a nyomát,
 87 17|          magával. Sietett.~Alig eszmélt már magáról; az égen a felhők
 88 17|                magáénak. Oly közel volt már ekkor H. városához, hogy
 89 17|         szenvedtem! Mit akartok? Hiszen már elmúlt tizenegy óra!~Az
 90 17|            vakeset adott kezembe, mikor már attól féltem, hogy nyomodat
 91 17|              zsivány kezét megkapva, ki már őt fojtogatni készült. –
 92 17|                a Tiszára.~E végszavakat már nem hallá Bálnai; mint a
 93 17|              mint néhány nőcseléd, mert már ekkor halottak voltak a
 94 18|              orra kissé megnagyobbodott már, s homlokába ráncok vésték
 95 18|               akarom megtudni: lejárt-e már a bűnvádi pör Dömsödi Góliáth
 96 18|                 Bálnai. – Kézrekerült-e már az apagyilkos?~– Sikertelen
 97 18|              nagyobb átkokat mondtam én már saját fejemre, mint minőket
 98 18|              elhordozok, s melynél több már nem történhetik velem. A
 99 18|               számadásim be nem végzém. Már azt megértem, hogy aki egyetlen
100 19|                 halál.~Éjfél nem messze már; a lélegzet rövidül, a szemek
101 19|                 fogják temetni, azonban már nem volt annyi ereje, hogy
102 19|             hítalak. Miért jössz? Nekem már nincsenek pénzeim, elástam
103 19|             amit tőlem… No de hiszen az már elmúlt; majd úgyis visszaadod
104 19|             fekszik a magát kipihenő.~– Már most szegezd rám a koporsófedelet.~–
105 20|                 számára – és tovább ás.~Már a koporsó tetejét korholja
106 21|              midőn először meglátta őt, már érzé, hogy e leány lesz
107 22|        körmeivel és fogaival szaggatva.~Már ekkor a gólyaláb a kapu
108 22|         elsikoltotta volna magát, midőn már a kőpor ágya mellett kezde
109 22|            őrültként rohant ki kapuján, már akkor senki sem volt ott,
110 22|        tekintetet vetett üldözőire, kik már lehetlennek látták menekülését,
111 22|               gazember? Hát nem ismered már azon kéznek urát, mely csontjaidat
112 23|              nem az a vad tekintet volt már arcán, mely ezelőtt; kellemes
113 24|               Hát gyermeked elporlott-e már?~– Jaj nekem! Jaj nekem!
114 24|               az elejti a gyermeket, ki már nem sír, odamegyek, fel
115 24|               buja szeszélyért, s mikor már ennyi vétke után kezeim
116 25|              par nobile fratrum” uraink már meglehetősen el voltak készülve,
117 25|             énkörülöttem forognak.~– De már úgy igaz, hanem én mégsem
118 25|             elkiáltá magát:~– Megvan ám már, nagyuracskám!~– No hozd
119 25|             anélkül haza nem mehetek.~– Már miért nem? – szólalt meg
120 25|         tisztulni kezde elannyira, hogy már saját lábait mindenik meg
121 25|                 valamennyi fogad! Ugyan már minek ennél meg engem? Ugye,
122 25|      kerülgették, egyik a többiek közül már köpönyegje gallérjába markolt
123 25|       hangtalanul maradván a sípszár. – Már most dikhec nekünk! Már
124 25|                 Már most dikhec nekünk! Már most megesznek bennünket
125 25|          cigánynak majd a lelke fagyott már a hátához odafenn a fűzfán,
126 25|            kérkedni bátorságával, s kin már ekkor jéggé fagyott az izzadság.~