Fezejet

  1 1 |              elegendőképpen megrázta, s őt vagy három ölnyi távolságra
  2 1 |         hívatlan vendég frakkja végébe, őt annál fogva szerényen kiszólították,
  3 1 |                 A száguldó mén lerántja őt lábáról, s sebes futtában
  4 2 |             Gyékény Mártont; ott fogjuk őt találni az ajtó mögött ülve
  5 2 |              mintha tekintetével akarná őt megölni; ekkor vette észre
  6 2 |                 kuvasz ráismer arra, ki őt a kerítésen át bosszantani
  7 4 |                az ifjú Körmös Pista, ki őt a kegyeskedő üldözései elől
  8 4 |                 többé hallani, elkezdte őt tág torokkal szidni, káromolni,
  9 4 |              szánt lövésből néhány szem őt találta. Pista ezt nem vevé
 10 4 |                nem vevé észre; átölelve őt s bárson hajfürtjeit csókolva
 11 4 |                 egedből leszállsz, hogy őt megőrizd, látsz-e engemet
 12 4 |                 halkan.~– Te is ismered őt? Kicsoda ő, Óh, vezess el
 13 4 |                A fiú vigasztalni akarta őt, de melle tele volt keserűséggel,
 14 4 |                  Az ifjú hévvel szorítá őt magához.~– Sorsodat kimondtad:
 15 4 |                Lilla mint tett szert az őt illető dísznévre, annak
 16 4 |               érzelemmélység túlemelték őt a mindennapi világ megszokott
 17 4 |             pedig energiának csúfoltak. Őt, mint afféle elhagyatott
 18 4 |            tudni fogjuk, miért nevezték őt kis boszorkánynak.~Senki
 19 5 |                úr.~Az ajtóban elvevé az őt követő cseléd kezéből a
 20 5 |             mellett vérében találandják őt, s én megszabadulok pénzem
 21 5 |             volt. Apját tegezte, míg az őt báró úrnak címezé. S míg
 22 5 |               tizenhat éves volt, midőn őt az öreg gróf, engedve a
 23 5 |         embernek szinte kedve kerekedik őt megszólítani; ez a megboldogult
 24 5 |       művészetében jártas; de ha valaki őt dicsérni találná azért,
 25 5 |          azokkal én leszek az első, aki őt megkínálom.~– Szép indulat,
 26 5 |              jobbágyaim tették, amikkel őt vádolod? Hátha csak esetleg
 27 5 |              nevét viselé, s nem hagyta őt sokáig itt e siralmak völgyében.
 28 5 |   összeesküvésben résztvevéssel vádolta őt. A szegény, harcban őszült
 29 5 |         életében, mily biztatóan ölelte őt át egy magas, sötét hajzatú
 30 5 |             kétségbeesésig dühössé tevé őt. Volt mit szenvedni a szegény
 31 5 |        Magyarországból, annyira üldözte őt nejeért Bálnai, kitől megválni
 32 5 |                tudta, hogy e leány, aki őt apjának nevezi, ellenségének
 33 5 |             figyelmeztetvén rá, hogy az őt bosszantó titoknak más is
 34 6 |          templom, az én hazám!~Nézzétek őt! A nap verőfényben mosolyg
 35 6 |              kedvese ölébe; az átölelte őt gyöngéden, térdeire emelte
 36 6 |                világra…?~– Te is láttad őt? – kérdé félénk-bizalmasan
 37 7 |             karjába kapaszkodva, követi őt.~A vidék körötte csendes
 38 7 |               meresztgette.~– Rád bízom őt – szólt Leander Góliáth
 39 7 |           halavány lőn.~Pista lefekteté őt az ágyra, s hideg-komoran
 40 8 |                doch, ma chére, fel kell őt ébreszteni tout à coup;
 41 8 |       fiatalember mondta, hogy nem kell őt sokat hagyni alunni, és
 42 8 |              fel egy kicsinyt – biztatá őt –, majd meglássa, milyen
 43 8 |            ismét! Jeanette, jer, segíts őt felkölteni! Tudod, nem jó
 44 8 |                  az úri hölgy le hagyta őt hullani a földre, s miután
 45 8 |                 az alvó arcára meggyőzi őt az ellenkezőről, s sóhajtva
 46 8 |                 vala, de neje odahagyta őt. (A gonosz világ azt beszéli,
 47 8 |           ismerik.~De meg is jutalmazta őt erényes tetteért az igazságszerető
 48 8 |            előtt térdre hullt és imádta őt néma szenvedésiben.~Nem
 49 9 |               közel ment hozzá, félt az őt környező basszisták ökleitől.
 50 10| legkövérebbeknek; s e jövedelmes címhez őt egyedül csak bokros érdemei
 51 10|             hallgatott és engedett, aki őt csak most látta először,
 52 10|                 pöriratok között lehete őt elmerülve látni; szorgalmasan
 53 10|        ármánykodásainál nevében tanulta őt átkozni és gyűlölni. Ha
 54 11|                ifjú, karjaiba fogva fel őt, s merően arcába tekintett,
 55 11|            kiállott csapások nem tették őt kislelkűvé.~– Sors üldöz,
 56 11|              ösztönök gyakran lerántják őt egéből, hová kenyeret, bort
 57 11|         rámosolygott, s a hölgy követte őt; mit bánta ő, bárhova; hiszen
 58 11|             gyöngéd vigyázattal vezette őt a hófermeteges időben. Egy
 59 11|          elaludt.~Az ifjú karjaiba érzé őt hanyatlani. Oh, hányszor
 60 11|        hanyatlani. Oh, hányszor álmodta őt így karjai között! Az élet
 61 11|        imádkozott, és nem hallgatta meg őt az ég; de mindezeket megbocsátá
 62 11|                 Csak egyszer ölelhessem őt karjaimban – így szóla reményei
 63 11|                  És a sors meghallgatta őt, ölelnie adá az imádott
 64 11|            fájdalmainál. Karjaiban érzé őt haldokolni.~Óh, ez a természet,
 65 11|                alá.~Az ifjú ölébe vette őt, arca arcához ért, de nem
 66 12|               fejedhöz vágom! – kínálja őt Telezsák.~Topa azonban nem
 67 13|                 édes ifjúnak; megölelék őt mindketten: forrón az egyik,
 68 13|          keresett hölgy; amott láthatja őt, csak nyissa ki a szemét!~
 69 13|                  Enyém; én vevém vissza őt a halál kezeiből, enyém
 70 14|                nem hallhatánk, s ekképp őt minden bejelentés nélkül
 71 15|          legistenesebb szándék az, mely őt H*-ra vezérli… Nos aztán…
 72 15|                  A peregrinus felemelte őt ülésébe, a kocsiajtót becsapta,
 73 16|                 mellett.~– Te ölted meg őt, tudod-e? – szólt rémarcot
 74 16|                 nem emberé; hagyd menni őt a maga útján, majd utóléri
 75 16|            esküszöm azon reményre, hogy őt ott fenn még egyszer látni
 76 17|               bíró uram, kínozni fogjuk őt, elsőbb nyársra húzni…~–
 77 17|                 Ha a vármegyének adnánk őt át, ott pénzeit venné elé
 78 17|        férfiakon.~– Ne vigyorogj – inté őt szigorú arccal a bíró –,
 79 17|              abba, Magdus! – csillapítá őt egyike a férfiaknak. – Nem
 80 17|                igyák fel az ebek, egyék őt meg elevenen a tanyai kutyák!~
 81 17|             félkarjánál fogva felemelte őt, s fejére dörgé:~– Máglyán
 82 17|                ássatok le, ehhez fogjuk őt kötözni; ekörül fél öl cserfát
 83 17|            Mikor maguk voltak, felrázta őt kábultából, s így szólt
 84 17|           kísérteti alakot, s nem merte őt bántani.~A puszta közepén
 85 17|          zsivány kezét megkapva, ki már őt fojtogatni készült. – Megállj,
 86 17|                adok nektek, öljétek meg őt!~A zsiványok egymás szeme
 87 17|             mind kifizetem, öljétek meg őt!~– Én kétannyit adok – szólt
 88 17|                 hogy e két szó ki fogja őt szabadítani tömlöcéből.~
 89 18|               Bujdosott. Gyakran látták őt puszta, kietlen helyeken
 90 18|           körlevelet?~– Minek?~– Mennék őt fölkeresni, míg föl nem
 91 18|            találnám; eddig, ha kerestem őt, a törvény azt kérdezé:
 92 18|               Hagyd a nyomorultat, bízd őt az egek büntető kezére!
 93 18|             szemrehányással. – Letépted őt keblemről? Kiszakítád szívemből
 94 18|                  Enyim volt és elvetted őt tőlem, elvetted, hogy egy
 95 19|               szemeit aranysárga arcán, őt, az aranyat, körül akarná
 96 20|               is.~Senkit nem szeretett, őt sem szerette senki; jó szót
 97 20|                 temetőbe.~Ott nem fogja őt siratni senki, keresztfáján
 98 20|              Tán még egyszer meg akarja őt átkozni alvó poraiban?~Nem,
 99 20|                István.~Gyékény megleste őt, de ő is megleste a kegyes
100 21|                az égben!~Ki áldotta meg őt?~Egy kisded szoba, melyben
101 21|             legmélyebb álmából felkölti őt, ha gyermeke ébred.~És a
102 21|             síró kisdedre, az megismeri őt, s sírása kacagásra válik,
103 21|          szakítva, kinek ártatlan szíve őt szeretni fogná még akkor
104 21|            elalszik.~Az apa visszateszi őt bölcsőjébe, az ernyő fátyolhálóját
105 21|                  midőn először meglátta őt, már érzé, hogy e leány
106 21|               első pillanat óta gyűlölé őt kimondhatlan utálattal,
107 21|            szenvedélyét.~Nem láta módot őt elnyerhetni.~Apja körlevelet
108 21|          akaratja, de fia keze ölje meg őt; s ugyanaznap rabolta el
109 21|          kocsizott.~A fekete odavezette őt a szigethez; mindent úgy
110 21|              mocsár nem lett volna elég őt kizárni a világból, elég
111 22|          üldözőjét, majd újra megelőzte őt, s így csalogatá maga után
112 22|               rohanva a gólyalábnak, ki őt egy hatalmas rántással földhöz
113 22|             hogy átkozott legyen az, ki őt megölendi… Tapints homlokodra,
114 22|             elájult; nagy sokára téríté őt magához Bálnai, s folytatá:~–
115 22|               perc múlva én öltem volna őt meg; de így jobban esett,
116 23|         nőcseléd volt. Leander felvette őt a csónakba, gondjára bízta
117 24|               Reggeltől késő estig űzik őt ekként egyik parttól a másikig
118 24|              eljön a reggel, s felkölti őt hideg ágyából, mintha mondaná:~–
119 24|               Kelj föl érzeni!~Megverte őt az Isten keze, mert neki
120 24|            rabolhassa, kénytelen voltam őt a halálnak adni menyasszonyul;
121 25|      kimenetelét tárgyazó, nem lehet az őt közelebbről ismerők előtt
122 25|                specificumát érezteté az őt emelgető Jancsival.~Újra
123 25|             volt, mint az esküdt úr, ki őt mámoros érzékenyültségében
124 25|         hosszával a kas alá esett, mely őt ekként egészen leborította,