Fezejet

  1 1 |            gyakorolják túlömlengő, ifjú erejöket. A görög kalmár
  2 1 |            férfiak – több telivér, ifjú honreménnyel egyetemben
  3 1 |           keresztutcából előrohanó ifjú erős kézzel ragadja meg
  4 1 |          néznek egymás szemébe; az ifjú arca halvány, nagy olajszín
  5 1 |          Légy átkozott! – kiált az ifjú, s öklével mellbe sújtja
  6 1 |         lova nyakára s elrohan.~Az ifjú fulladozva tántorog a falig,
  7 4 |         egyike szép, magas homlokú ifjú, kiben Körmös Gáspár aligha
  8 4 |             kezével a mellette ülő ifjú kezét szorítja, melyen lüktető
  9 4 |           Márton leánya, Lilla; az ifjú Körmös Pista, ki őt a kegyeskedő
 10 4 |      Sokáig, sokáig hallgatnak; az ifjú a hajlongó fűzfák mozdulatait,
 11 4 |        rejtsd el magad! – kiált az ifjú Lillának, s a lyánka tündérsebesen
 12 4 |           kiálta rá fellobbanva az ifjú, s az esküdt úr karjába
 13 4 |      felkapta s Pistára céloza.~Az ifjú dühösen szökött fel, kitéve
 14 4 |       végén mehessen haza.~A bátor ifjú pedig visszatért a temetőbe.
 15 4 |          karját, de nem felelt; az ifjú diadalmasan s oly sajátságosan
 16 4 |          atyám! – szólt riadtan az ifjú, s sebesen keresett ismert
 17 4 |        gyógyfüvek tevék-e, vagy az ifjú csókjai: a lyánka fájdalma
 18 4 |          tudtak? Verni? – szólt az ifjú hévvel, s karjai közé szorítá
 19 4 |           kiálta fogcsikorgatva az ifjú –, hát hol van az a holló,
 20 4 |           annál és felségesebb.~Az ifjú feltekinte az égre: „Óh
 21 4 |         odafenn?~– Ővele – súgá az ifjú halkan.~– Te is ismered
 22 4 |            el hozzá engemet is!~Az ifjú megszorítá a lyánka kezét,
 23 4 |            kérdé: „Nem él?” – s az ifjú vállára borulva keservesen
 24 4 |         szólt kihűtve keserveit az ifjú –, vannak árva gyermekek,
 25 4 |        világba? – szakítá félbe az ifjú az ábrándos hallgatást. –
 26 4 |          Nem lesztek az enyéim?~Az ifjú hévvel szorítá őt magához.~–
 27 4 |       foganatos is volt.~Később az ifjú is melléje térdelt, s imádkozának
 28 5 |           enged s fölemelkedik.~Az ifjú belép a terembe; óvakodva
 29 5 |        édesfia zár alá juttatá; az ifjú Dömsödit pedig édesapja
 30 5 |         mint sok akkori és mostani ifjú honremény.~Egyetlen fia,
 31 5 |    nagyon-nagyon hátra vagyunk.~Az ifjú gróf nevelője kíséretében
 32 5 |           sem maradott hátrább.~Az ifjú gróf szerfelett higgadt
 33 5 |      könnyen háttérbe szorítja.~Az ifjú gróf legelőbben is önhatalmilag
 34 5 |   jutalmazásokat hozott divatba az ifjú gróf. Mérsékleti társulatokat
 35 5 |           eszközöket, melyekkel az ifjú gróf jobbágyai jólétét szilárdítá,
 36 5 |      Kapott is e szívességeiért az ifjú gróf elég szép elismerést.
 37 5 |           fiatal férfi szívében az ifjú erejében tökéletest teremtő
 38 5 |            deli, férfias tekintetű ifjú vala, megismerkedett a leánnyal,
 39 5 |            tűzláng fantáziával. Az ifjú nem kevésbé szép, férfias
 40 5 |          arcára tapasztva kezét az ifjú gróf. – Vádol a lélek, hogy
 41 5 |             ki mélyen tekintett az ifjú szemei közé, mintha gondolatjait
 42 6 |           Merülj fel képzeletimben ifjú gondolatim bölcsője, kies
 43 6 |       ország-világ előtt, mint egy ifjú menyasszonyt, s hadd mondjam
 44 6 |           egy a lyánka mellett ülő ifjú ajkaihoz vándoroljanak.~
 45 6 |         szívet, lelket és észt.~Az ifjú a helyzetek azon legkellemesebbikében
 46 6 |     hímzett szegélyei lobognak.~Ez ifjú a környéken Rónai Sándor
 47 6 |    rokonának tartatik.~A lyánka az ifjú fejére teszi kezét, s annak
 48 6 |      göndörült hajával játszik.~Az ifjú átöleli a lyánka karcsú
 49 6 |        elpirul, szemeit lesüti. Az ifjú megközelíti ajkaival a lyánka
 50 6 |        fogadni.~– Leány – szólt az ifjú összefont kezeit térdére
 51 6 |            hajlék a hízelgőhöz.~Az ifjú érzé, mint remegnek gyöngéd
 52 6 |      undort, mint ez arc iránt.~Az ifjú szemeiből villámok lövelltek,
 53 6 |    félénk-bizalmasan a leányka. Az ifjú kihívólag tekintve körül,
 54 6 |           van feletted? – kérdé az ifjú, s keble aggódva hullámzott
 55 6 |            hogy e szót kimondá.~Az ifjú szívéről nehéz kő, nehéz
 56 6 |     testvérét ismeri?”~      ~Ezen ifjú gróf Szilárdy Leander volt,
 57 7 |   mondhatlan üdveket érezzenek.~Az ifjú néha egyes szavakat súgdos
 58 7 |        kezével eltakarja arcát.~Az ifjú is felszökik; háborodottan
 59 7 |      leányét hódítá magához, ki is ifjú ártatlanságával együtt martalékjává
 60 7 |            lerohanó vad madáré.~Az ifjú első pillanatra összerezzent,
 61 8 |            magadat! E kellemek, ez ifjú báj nem azért vagynak adva,
 62 8 |       lenéze ablakából, egy karcsú ifjú alakot láta az előtt elsuhanni,
 63 8 |         fel ablakába az ismeretlen ifjú, ki magát az egyszerű levélkében
 64 10|           jut birtokába.~E tény az ifjú lelkét szörnyen leverte.
 65 10|          függ feje fölött.~Fia, az ifjú Dömsödi álnevek alatt bújdosik
 66 10|            Szemközt áll ezekkel az ifjú Bálnai, egy sok keserűt
 67 10|           nemtőjeként tűnik fel az ifjú Szilárdy, ki hogy atyja
 68 11|    számlálja az óraütéseket.~Ez az ifjú Bálnai.~Körülötte sötét,
 69 11|       nevében – mondá jelszavát az ifjú.~– Miért jössz? – kérdé
 70 11|    tündöklő.~– Jankám! – kiálta az ifjú, karjaiba fogva fel őt,
 71 11|        Üdvedre kérlek, bocsáss!~Az ifjú elgondolá, hogy neki már
 72 11|        Sohasem szólt még előtte az ifjú szerelemről.~Bálnai még
 73 11| szerelemről.~Bálnai még akkor szép ifjú volt; nagy olajszín szemei
 74 11|       bundát vinni elfelejtett.~Az ifjú levetette saját köpönyegét,
 75 11|          az országútra kiértek, az ifjú reszketni érzé kezében a
 76 11|           szólt biztatóan hozzá az ifjú. – Lilla is ott van.~E névre
 77 11|           végig a lyánka arcán.~Az ifjú gyöngéd vigyázattal vezette
 78 11|            csöndesedni kezdtek. Az ifjú érzé ellankadni a kedves
 79 11|          Isten! Isten! – kiálta az ifjú.~A szép hölgy elaludt.~Az
 80 11|           A szép hölgy elaludt.~Az ifjú karjaiba érzé őt hanyatlani.
 81 11|           a hóvíz csorgott alá.~Az ifjú ölébe vette őt, arca arcához
 82 11|      Lélegzetfogyottan érkezett az ifjú a rossz hírű csárda ajtajához;
 83 12|           a leány alul elhúzni.~Az ifjú ezalatt kétségbeesve erőködött
 84 12|          csendesen – rimánkodék az ifjú összetett kézzel, míg fájdalmas
 85 12|           tekerem ki majd ennek az ifjú úrnak a nyakát! – szólt
 86 12|          nagy bátorsággal nyúlt az ifjú nyakravalójához, ki ezalatt
 87 12|  megmozdult fejében az agyvelő.~Az ifjú újólag kedvesét vette ölébe,
 88 12|         ajkainak harc-háborúját az ifjú és kedvese ellen. A dühös
 89 13|         szólt elfogódott hangon az ifjú, s gyöngéden megölelé a
 90 13|        ágyra; igen rosszul van.~Az ifjú odaugrott, karjaiba ölelte
 91 13|  előrenyomult lábbal a szenvedéles ifjú áll kinyújtott kezével,
 92 14|               Magával beszéltél az ifjú úrral?~– Igen ám; azt ígérte,
 93 16|         jöttek helyettök; végre az ifjú nyakába borulva, azt magához
 94 16|         volt, néma és halavány.~Az ifjú kereste a vigasztalást;
 95 16|          Zilányi Janka – susogá az ifjú –, hát engemet ismersz-e,
 96 16|          Góliáth jól megismerte az ifjú arcában azt, kit ő ama nagy
 97 16|           haragja teljhangjában az ifjú, s megfogva az ember két
 98 16|       térdre! – rikoltá őrülten az ifjú, s vaskezei alatt ropogva
 99 17|         szobában, csak a halott és ifjú kedvese.~– Ne hagyj elveszni! –
100 17|           szerencsétlen Dömsödi az ifjú térdeit átölelve, mintha
101 17|     szobornak könyörgött volna… Az ifjú némán játszott holt kedvese
102 19|     reszketve rakta a fölébe hajló ifjú vállaira. – Hát mondd el,
103 19|     halottnak – suttogá magában az ifjú, s az öreget ellenkezése
104 19|        lankadtan voncolta magát az ifjú lábaihoz, s reszketve ölelte
105 19|            koporsójába lehelte.~Az ifjú egy ideig némán bámult a
106 21|       habkönnyű selyempárnákon egy ifjú nő; szép, mint a költészet
107 23|     túlvilági tűzzel sugárzanak az ifjú arcára. Levonja fejét a
108 23|             őrült csókkal tapad az ifjú ajkaihoz. Akkor megtörnek
109 23|     elhalnak, karjai lebomlanak az ifjú nyakáról, s eszméletlenül,
110 25|       mélységesen, mint ama kilenc ifjú, kik Decius császár alatt