Fezejet

  1 1 |                Ártatlan örömünkért~Meg ne szégyenüljünk!~                 
  2 1 |           Bizony behunyja szemét, hogy ne lássa, hogy becsületes emberek
  3 2 |           vasárnap, melyen egymást meg ne döngették volna. Teljes
  4 2 |              gömbölyű kezeit.~– Hozzám ne nyúlj! – ordítá a kegyes
  5 2 |              sem egyebet. Kedves apám, ne verjen meg! – s ezt oly
  6 3 |              magát, mondván: „Hohó! Ki ne nyomja kend a lelkemet,
  7 3 |             pruszlikzsebben hordoztam, ne kívánjátok ti látni a világot,
  8 3 |              odavagyok! Te, Pista te,… ne aludjál, te Pista!… Hallod-e,
  9 3 |             nekem nem kellene.~– Ugyan ne bolondozz, te Pista… már
 10 3 |              csak… Óh… óh… bárcsak meg ne szólalna!~– Akkor nem tudom,
 11 3 |                pénzeit még egyszer meg ne tekintse, megállt előttök,
 12 4 |                itt üldögélni, mit? No, ne hamiskodjál! Hová tetted?
 13 4 |                   Pista, legyen eszed, ne csípj! – kiálta szepegve
 14 4 |             magának utat a fájdalom.~– Ne sírj, ne sírj – szólt a
 15 4 |            utat a fájdalom.~– Ne sírj, ne sírj – szólt a fiú a zokogó
 16 4 |             göröngyös a világ útja! De ne félj, én veled leszek!~–
 17 4 |           vagyonát háborítlanul bírja… Ne higgy az embereknek! Inkább
 18 4 |               Légy nyájas hozzájuk, de ne bizalmas! Kígyó annak a
 19 5 |               hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.~Künn a hazatérő marhák
 20 5 |                 tajtékpipa, mely utána ne repült volna; kalitkák,
 21 5 |           érettebb elmű volt, minthogy ne tudta volna, hogy a fohászkodás
 22 5 |            sikere később kézzelfogható ne lett volna, s nem kezdett
 23 5 |         szolgáltattam rá.~– Nono, csak ne jőj tűzbe mindjárt! Nem
 24 5 |              meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék e szavakra.
 25 5 |              gazember legyen. De mégis ne hárítsunk mindent a vak
 26 5 | engedékenységet vásárolni, hogy lármát ne üssön a dologból, csak Góliáth
 27 5 |          nyájassága lehetlen, hogy meg ne nyerje az eddig csak fájdalmakat
 28 5 |       ügyefogyott sors valahogy jobbra ne változzék; ugyanígy akarta
 29 7 |         testvéredet rá fogom beszélni, ne hagyjon tovább e magányban!
 30 7 |            Vessetek kötelet a nyakába, ne ordítson, még valakit a
 31 7 |               el az ablaktól, hogy ide ne lásson!~Leander nem ütközött
 32 7 |            vissza lehessen könyörgeni, ne félj, nem is könyörgöm érte.
 33 7 |                   megteszem… megöllek… ne félj.~– Köszönöm. E szívességedért
 34 7 |               közbe Bálnai. – Hazudsz! Ne szólj tovább!~– Ha most
 35 7 |        vesztedbe hagynálak rohanni, de ne vesd vissza ajándékomat;
 36 7 |         nyomott a beszélő mellén.~– De ne fojts még meg! Ez csak a
 37 7 |            kelle kapaszkodnia, hogy el ne essék. Benézett a szobába,
 38 7 |                egyetlen tekintetben!~– Ne közelíts hozzám – fuldoklá
 39 7 |                Isten betölti az átkot? Ne szólj! Süket vagyok szavaidnak;
 40 7 |              kiben a világot gyűlölöm. Ne mentsd magad! El vagy árulva;
 41 7 |               oly rossz, mit rólad föl ne tennék, gróf Szilárdy Leander!~
 42 8 |           madame szavait, halkan kéri, ne ébressze fel a csendesen
 43 8 |        kiálthatnék. No Jeanette, geh’, ne tréfálj, ébredj fel, ez
 44 8 |            volt volna halottja már? Ki ne érzette volna azt a fojtó
 45 8 |            társaság ártatlan örömeinek ne lábalattlankodjanak.~Sőt –
 46 8 |                 polgárszagú elveidhez? Ne félj, semmi sem vétek, ami
 47 9 |            porrá leszünk, azért a port ne utáljuk”. E körülményekből
 48 9 |             lehúznám éretted.~– De hát ne kapaszkodjál nyakamba, elég
 49 9 |          nagyon köszörült a torkán).~– Ne köpjön a zsebembe, amice!~–
 50 10|                azokat, hogy magvaik ki ne keljenek; azután látá a
 51 10|              leereszkedés semmi színét ne viselje magán, s naiv terve
 52 11|                a széles világon.~Miért ne bízhatnának a szerencsétlenek
 53 11|             istenért – kiálta ez –, el ne aludjál, csak most, csak
 54 11|                 csak még néhány percig ne, az volna a halál!…~A megfagyást
 55 12|           vendégurak benn a gőzben meg ne fulladjanak.~A ház teteje
 56 12|          highwayman rossz kedvében fel ne gyújthassa. Kocsmárosa e
 57 12|              kidoblak a farkasoknak.~– Ne, adj neki e pálinkából,
 58 12|                 Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! – biztatja őket
 59 12|             hóra! Jutka, Panna, Magdus ne hagyd magad!…~– No, micsoda
 60 12|          halálhoz, s leveti subáját.~– Ne félj, nem hal meg – szól
 61 12|              vettem le, hogy valaki el ne lopja, vissza akartam adni
 62 12|              feje sem megy bele.~– No, ne présmitáljatok annyit, hanem
 63 12|               fordítom a bőrödet, csak ne legyen! Hát, te betyár,
 64 13|             lehessen látni, s a földre ne.~A beteg leányka ma kelt
 65 13|              boldog álmaikat.~– Csitt! Ne szóljatok! Ki lehet az?~–
 66 13|          felfortyanva a jó úr. – Velem ne bolondozzon! Jól tudhatja,
 67 13|           exhibíciót, s most nekem itt ne fogadatlan prókátoroskodjék.~–
 68 13|            juthatok!~– Persze, hogy is ne! Majd addig árkon-bokron
 69 14|              őket:~– Az üvegeket össze ne törjétek!~Hej, mind másként
 70 14|        szokatlan prófécia mégis szeget ne ütött legyen fejébe, alig
 71 15|          ismeretségben kell lennie, el ne felejtsen magával mágnestűt
 72 15|             egy széles gödör van, bele ne essék!~– Ki lehet ez ember,
 73 16|         meggyulladjon.~Az ég téged meg ne áldjon!~Népdal.~Hosszú,
 74 16|               is meg fogja találni, te ne piszkold be az ő vérével
 75 17|     láthatatlan bírón alól számadással ne tartozzunk. Pető, hozd ki
 76 17|             szét a komoly férfiakon.~– Ne vigyorogj – inté őt szigorú
 77 17|               uram, csak várd végit!~– Ne félj semmit, leányom – szólt
 78 17|                kezeit elvagdalni, hogy ne láthasson, ne szólhasson
 79 17|         elvagdalni, hogy ne láthasson, ne szólhasson és ne írhasson; –
 80 17|            láthasson, ne szólhasson és ne írhasson; – azután hadd
 81 17|              halott és ifjú kedvese.~– Ne hagyj elveszni! – rikolta
 82 17|                Meg akarnak égetni! Óh, ne hagyj, ne hagyj! – rikolta
 83 17|          akarnak égetni! Óh, ne hagyj, ne hagyj! – rikolta kétségbeesetten;
 84 17|             kenyeremet, csak az életet ne hagyd elvenni tőlem! Óh,
 85 17|          elvenni tőlem! Óh, védelmezz! Ne hagyj meggyilkolni!!~Akár
 86 17|            téged meg tudnálak ölni. De ne félj, megígértem, hogy pártfogásom
 87 17|              hogy nyomodat vesztettem. Ne is könyörögj, hóhéraidnak
 88 17|        kétannyit adok – szólt a fiú.~– Ne higgyetek neki, hisz neki
 89 18|                de nem merem kitalálni, ne is mondd meg, én nem bántalak
 90 18|                Leander –, ott fáj, ott ne bolygasd!~– Tehát azon leányt
 91 18|         először hallottam kimondani!~– Ne fáraszd magad, sokkal nagyobb
 92 18|              halva, ezt élve találjam. Ne félj, addig nem halok meg,
 93 18|          lakott, az is tőle tanulta…~– Ne beszélj a feleségedről!~–
 94 18|                a szemeimet azért, hogy ne lássak, s mentünk egy darabon
 95 18|              parancsolt, hogy senkinek ne merjek arról szólni, amit
 96 19|              ellenséged; kívánom, hogy ne legyen csendes kimúlásod.~
 97 19|            megállj, emelj el innét, de ne tégy fel ágyamba, nem akarok
 98 19|              áldjon meg érte! De mégis ne tégy úgy, hanem rakd át
 99 20|                        A kegyes férfiú~Ne bántsd azokat~A mohosult
100 20|               földre fektette, hogy rá ne lásson többé, s kihúzta
101 22|                el nem véve.~– Ölj meg, ne kínozz sokáig! – szólt Góliáth.~–
102 23|              istenért, nagyságos uram, ne hagyjanak itt magamra!~A
103 24|                 hogy attól a csillagok ne látszassanak; a mezők virágiról
104 24|              szelíd angyalt, s hogy el ne rabolhassa, kénytelen voltam
105 25|         tányérral leborítanak, hogy el ne vigyék a macskák.~Esküdt
106 25|                Te! – te baland te! Meg ne harapj, kiskutyám! Nono
107 25|              drágalátos kis farkaskám, ne bánts te engem, bizony rossz