Fezejet

 1 1 |             magától:~– Mit keressz te itt, e lármás öröm közepett?
 2 1 |             egy taglónak a csapása. – Itt állj meg! – ordítá az állatra,
 3 2 |              kézzel-lábbal iparkodik.~Itt ül ő egy szegletben; előtte
 4 2 |              Habakuk stb. stb. stb. – Itt következtek aztán mindazon
 5 2 |            hol lábát, hol az oldalait itt is, amott is mérges harapásaival,
 6 3 |               háladatlannak lennem!~S itt újabb hosszas gondolatokba
 7 3 |       számlálj ki magadnak belőle – s itt torkában akadt a szó –,
 8 3 |       mégpedig mentül előbb! Mióta te itt vagy, isten csodái s mindenféle
 9 4 |          mintha az jutna eszébe, hogy itt minden virág egy átváltozott
10 4 |               láttalak volna az elébb itt üldögélni, mit? No, ne hamiskodjál!
11 4 |            x-i diák vagy! Hanem ahán! Itt mozog a bokorban a vad,
12 4 |          gyógyulsz, egy töltés sót. S itt infámisan kacagott, puskáját
13 5 |             örömek, mind olyan dolgok itt, mik csak a tündéres mesékben
14 5 |            valaki jött-ment, kopogott itt fenn, szobámban.~S ezzel
15 5 |             mégis… hátha valaki…? – S itt megakadt gondolata. – Nézzük
16 5 |           népen megörökíteni képesek, itt, e félfalunak minden részeiben,
17 5 |          mégis oly otthon érzi magát.~Itt nem látni az eltörpült halavány
18 5 |              s mégis méltóságosan áll itt a többi házak sorában az
19 5 |    mulattatott pedig észreveszi, hogy itt minden a jajgatástól van
20 5 |          mégsem puszta emberszeretet, itt úgy hiszem, saját lakosaim
21 5 |              juha a bőrével fizetett. Itt van a háladatosság!~– Te
22 5 |                s nem hagyta őt sokáig itt e siralmak völgyében. Thekla,
23 5 |           kiterjedőnek kellett lenni. Itt mutatta ki Dömsödi János
24 5 |           mindent a vak sors nyakába… Itt ismét Dömsödi kezei munkálódtak;
25 5 |           gonosztevői képességében, s itt úgy csomóra voltak szedve
26 6 |        csillag az égen, mert az enyém itt van karjaim közt.~A lyánka
27 6 |               rokonának adá ki magát; itt és így nyert alkalmat a
28 7 |          lopózott; halk beszéd hatott itt füleihez; közelebb vonult
29 7 |               én gróf barátomnak volt itt egy ismerője, egy gazdaember,
30 7 |               e két kézzel fojtom meg itt szemeid előtt e leányt;
31 7 |             rá álomijedten. – Te vagy itt? – s megrúgta az alvót,
32 8 |           akármelyik, jól ismernek. – Itt zárjelbe tehette volna:
33 9 |            Michelemma, Michelemma!”~– Itt vagyok, cantus praeses úr.~–
34 9 |            ezt az asztalt.~Prézens úr itt meglehetősen elvetette a
35 9 |               szavakat:~– Ki pipázott itt? Ki énekelt itt?~Körmös
36 9 |              pipázott itt? Ki énekelt itt?~Körmös Pista, ki szélén
37 9 |      feleljünk elsőbb?…~– Ki pipázott itt?~– Alkalmasint a juristák
38 9 |             füst délutáni három óráig itt maradt volna.~– Hihető,
39 9 |            benne tart.~– S ki énekelt itt, ha szabad tudnom?~– Mi
40 9 |         futosott, aszerint, amint hol itt, hol ott szólaltak meg a
41 9 |              a praesességről; azonban itt ismét feljajdul sebzett
42 9 |                da – dő – hrchrakfthű (itt valaki nagyon köszörült
43 10|           ellátva odább bocsájtották, itt vett rendkívüli dupla leckéket
44 10|           tökmagnál…~– Ki ez a fiatal itt a másik szobában? – kérdé
45 11|          alatt ropogott a hó.~– Mi ez itt az útba? – kiálta az egyik,
46 11|       embergyűlölő! Hét óra óta várok itt ablakodnál; fogd ez írást
47 12|        arcaiba.~– Ki ez? Mit keres ez itt? Ki fia ez a kaputos? –
48 12|        némbertömegnek.~– Mit bámultok itt? – káromkodék, s egyet megragadván
49 12|       betörted a fejemet? Hanem ’szen itt vagy most!… Kiszorítom belőled
50 12|               magasabb.~– Mi történik itt? – kiált gordon hangon újra,
51 12|   helyrehozzuk… Hát ti mit ácsorogtok itt ahelyett, hogy mint emberhez
52 12|           ablakot, hisz oly büdös van itt, mint egy dohos búzaveremben.
53 13|         kellett bele fel- és lejárni. Itt lakott a peregrinus – mint
54 13|               keresni!… Teremnek ugye itt is szép virágok?~– Óh, nagyon
55 13|             Senki sem tudja még, hogy itt vagy, barátomon, az orvoson
56 13|              lát, táblabíró úr? Nincs itt elrejtve a keresett hölgy;
57 13|              exhibíciót, s most nekem itt ne fogadatlan prókátoroskodjék.~–
58 13|               meg magát, spektábilis! Itt önnek nincs audiatja, itt
59 13|             Itt önnek nincs audiatja, itt nemes és vitézlő Bálnai
60 13|     Rezisztálok!~– Nem fogadtatik el, itt készen a brachium.~A pandúrok
61 14|           kezdé mondását:~– Te (…!) – Itt egy megszólítási cím következett,
62 14|        egymást.~– Hah! Hah! Ez az… ez itt… ez az ember! – rikoltá
63 14|         ijedelem hangja – ez az ember itt… ma… még ma… éjfél előtt
64 15|         Dömsödi úr –, dehogy maradnék itt éjjelre… a világ minden
65 15|            nőt szerencsétlenné, mégis itt vagyok?!~Ezen rövid logikai
66 15|           fele utat hagyá vala hátra.~Itt kezdődik a fatális homoktenger,
67 15|               még sivatagabbá tészen.~Itt a pacsirta megszűn énekelni,
68 15|            pacsirta megszűn énekelni, itt elmúlik a nyájak kolomphangja,
69 15|               ugatása nem hallik ide, itt ha a szél nem fú, néma minden.~
70 15|          elmegyek értök, addig tessék itt engemet bevárni, majd én
71 15|             mondja reszkető hangon:~– Itt keressétek, itt kell neki
72 15|             hangon:~– Itt keressétek, itt kell neki lenni!~Felébredt;
73 15|          száraz termet előtte állt.~– Itt van a hintó, nagyságos uram! –
74 16|               milyen nagy sivatag van itt lelkemen belől! Nézd csak,
75 17|              azokból, melyek az éjjel itt történendők lesznek, egy
76 17|              vigyorgó vörös arccal.~– Itt vagyok, nemzetes uram –
77 17|           hagyni az ország, míg erről itt senki meg sem fog emlékezni.~
78 18|               nyugodtan fogsz élhetni itt; örvendő arc nem fogja bántani
79 18|  gondolataival; néhány percig maradok itt még, azután ismét nekiindulok
80 18|                  igen beteg vagyok.~– Itt van ni – szólt Rónai úr
81 18| nekibátorodtam, s beültem a csónakba. Itt bekötötték a szemeimet azért,
82 18|          suhogni kétfelől mellettünk; itt aztán kacskaringósan, hol
83 18|          lépni, oly ékes volt minden. Itt levették szemeimről a kendőt,
84 19|          zsugori! Alszol-e? Én vagyok itt közeledben, halálos ellenséged;
85 19|               De mégis szeretem, hogy itt vagy. Kivált, hogy pénzre
86 19|            semmi bajom sincs szeretek itt üldögélni, itt hüsselni (
87 19|               szeretek itt üldögélni, itt hüsselni (fogai vacogtak),
88 22|               ősszel egyesülve laknak itt, és a kert nincsen bekerítve,
89 22|             hol lábtói rejtve voltak.~Itt szép csendesen kiballagott
90 23|            elállítja a vért.~– Maradj itt a csónaknál! – szólt az
91 23|          nagyságos uram, ne hagyjanak itt magamra!~A nőcseléd volt.
92 24|          Emberi kéz nyoma nem látszik itt, hanem emberi átoké. Olykor
93 24|              növényekkel van ellepve.~Itt a csónakos kiköt, lapátját
94 25|         szólalt meg a táblabíró úr. – Itt van a kulacs, többet ér
95 25|       purdéknak kenyeret? Edd meg ezt itt ni! – szólt az alvó esküdtöt
96 26|          tikkasztó melegség uralkodik itt, mintha be volna zárva az
97 26|             holdba. Szellő nem fuvall itt, hanem mellre ülő posvány