Fezejet

 1 1 |           regényes helyzetben. Ha már most valaki magát azon kútágas
 2 1 |          ajtón be nem lépett. Ki volt most szerencsésebb, mint ki az
 3 1 |           páni félelem közt futottak, most vakmerő kiáltozások közt
 4 2 |             sohasem történt vele, ami most, hogy ti. a vele szemközt
 5 2 |         mindnyájan egykori tisztelői, most szokatlanul vigyorogva bámultak
 6 2 |                gondolja magában: „Jaj most neki!” s szemei szikrát
 7 3 |         atyámfia volt, de annyi, mint most pénzem van, s a szükségnek
 8 3 |              még meg is köszönnéd, ha most adnék neked két forintot?~–
 9 3 |               No Pista, téged meg már most vigyen az ördög, de mindjárt!~–
10 4 |            mind meglátod az égen; már most csak azért is megnézem,
11 4 |       nekifogta a védtelen ifjúnak:~– Most kezemben vagy ugye? Könyörögsz-e?
12 4 |              a Pistába bújásra.~– Már most nesze! – ordítá, dühösen
13 4 |              az mindig atyámfia volt; most is fortéllyal kellett kicsalnom
14 5 |               van kilátás; ez ablakok most nehéz, sárga szőnyegekkel
15 5 |              a pallóhoz van srófolva; most még jobban mérgelődik. Amint
16 5 |       előrelátással bántam ez ügyben, most mondja meg, apám?~Dömsödi
17 5 |         fordította magyarra „vízész”.~Most térjünk a falu túlsó oldalára.
18 5 |            Jaj! Nem többet soha, csak most az egyszer…~– Puff!~– Könyörüljön
19 5 |               nemigen jártak egyúton.~Most mindaz természetesen másképpen
20 5 |             égő lámpa titkai forognak most agyadban, mely Olybius hétszázéves
21 5 |                  Ugyanezen mechanikus most a haldokló hattyúkra figyelmez,
22 5 |             elmés találmányt, mellyel most Skóciában két fiatalember
23 5 |                hanem megmondaná, hogy most egy hagmalactophoruson dolgozik,
24 5 |             nem volt oly kopott, mint most. Egy barátja volt neki,
25 5 |          férfiú. Az én emlékemben még most is elevenen vannak rajzolva
26 5 |              magával elszöktette… Már most mi fog ebből következhetni?
27 6 |                csakhogy nem úgy, mint most; nem kerek pörge kalappal
28 6 |            számomra és bánatot. Ládd, most is mily sápadozó, mily szomorú,
29 6 |       emlékezni felőle?…~– Óh, mintha most is előttem lebegne! Azok
30 7 |                 A biz a… Mondom, hogy most is ott szedi az úrfi az
31 7 |         felébreszté. Odament; a gödör most is tele volt hányva felnyűtt
32 7 |               kaptak már a viadalban.~Most tehát nagy köveket szedtek
33 7 |                hörgi elkékülve.~– Már most tudod, kivel van dolgod?~–
34 7 |           világban, utójára fogod azt most látni.~– Mit!…~– Csak azt,
35 7 |            erre a fára felakasztalak; most éppen statárium van a vármegyében,
36 7 |        Hazudsz! Ne szólj tovább!~– Ha most haragudnám reád, elhallgatnék,
37 7 |        Elvégeztem mondanivalómat, már most akassz fel, ha akarsz.~Bálnai
38 7 |              világhoz fűzött, te vagy most, kiben a világot gyűlölöm.
39 8 |               ki végig-végig sirassa.~Most tetszik meg, ki az igazi
40 8 |              meg a mostoha sors, s ki most egyedül és védtelenül fog
41 8 |       családotoknak egykori jótevője, most pedig neked kegyes pártfogód
42 9 |        megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk az énekpróbához!
43 9 |         életében; e bizony azért jött most, hogy holta után elénekelje.
44 10|              és engedett, aki őt csak most látta először, a gyávaságig
45 10|              hajtott előtte a szél…~*~Most szedjük össze az események
46 11|           lánccal húzták fel a vizet, most egészen ki van az száradva;
47 11|      népsöpredék szokott tanyázni, de most azok is bátrabb menhelyet
48 11|             ez –, el ne aludjál, csak most, csak még néhány percig
49 12|              van nyomva, mintha éppen most vette volna le róla valamelyik
50 12|         fejemet? Hanem ’szen itt vagy most!… Kiszorítom belőled a lelket
51 12|    bátorsággal így kiálta le onnét:~– Most gyere ide, ha mersz! – Oly
52 12|                A betyár repült.~– Már most, édes öcsém, isten velünk;
53 13|               bíztam az exhibíciót, s most nekem itt ne fogadatlan
54 13|            másnak a tőrdöfés! Nézzék, most is milyen beteg!~– De hát
55 13|            kezével, mintha mondaná:~– Most én parancsolok; én vagyok
56 14|       zöldhalmi csárda haszonbérlője.~Most csendes, békességes életet
57 14|           Bognár Jancsit felkötötték.~Most ki sem megy a házból s megszámlálja,
58 14|               gyermekes félelemért, s most minden csekély körülmény
59 15|               hogy ha soha nem is, de most az egyszer tökéletesen el
60 16|    felakasztottak, de legyen nyugodt, most házamon belől van és pártfogásom
61 17|    gyászemlékű nap előtt, más szolgái most és vagyontalanok; kiknek
62 17|         letétetett a ravatal mellé.~– Most járuljatok egyenkint ide
63 17|       születésem napjára, mintha csak most történt volna tegnap vagy
64 17|             majd eszedbe jut másszor, most csak azt mondd el, mi történt
65 17|      Ráismernél-e arra az emberre, ha most elébed kerülne?~– Dehogynem
66 17|        tehetős családnak feje voltam, most bérszolga vagyok. Húsz esztendei
67 17|            királlyá tett volna engem. Most e reményekből egy körömnyi
68 17|           szelek hordozzák széjjel!~– Most siessetek, az udvar közepére
69 17|      hadseregek hányták, két öl mély; most a h*-i pocsóta iszapja folyik
70 17|          vadul fénylettek a sötétben.~Most nem tudta a szerencsétlen,
71 17|       bujdosóvá, földönfutóvá tettél. Most én is megszolgálom neked
72 17|         rimánkodol, éltél elég sokat, most meg fogsz halni. Húzzátok
73 18|           mellett ült és írt.~A jó úr most is a régi bőrben volt, csakhogy
74 18|           törvény azt kérdezé: miért? Most előmutathatnám a halálítéletet:
75 18|            igen ragadt a jókedv.~– No most, fiú, beszélj; beszélj el
76 18|               Ha más volna, tudom még most is ott forgatná benne a
77 19| természetkívüli öröm mosolygása.~– No most fektess rá! – szólt, s arcát
78 19|               a magát kipihenő.~– Már most szegezd rám a koporsófedelet.~–
79 20|          férfiú szomszédja ablakán, s most zivataros éjnek idején eljött
80 20|            volt az ebek iránt, kivált most, midőn minden hangról azt
81 22|               és kőszén rétegek alatt most is találtatnak kővé vált,
82 22|           sárga pettyes taréjú; farka most is verdeste a vizet.~A férfi
83 24|             ember lehetett valaha, de most semmi állathoz nem hasonlít;
84 24|                igen, benne laktam, de most nem szabad bele mennem,
85 24|               nem szabad bele mennem, most ott kísértetek laknak, ködös
86 24|           voltál, ő tébolyodott volt, most te vagy az őrült, ő a boldog.
87 25|              az egyet, megyünk-e mink most?~E kérdésre a táblabíró
88 25|           kacagott, röhögött; még tán most is kacagna, ha a köhögés
89 25|             maradván a sípszár. – Már most dikhec nekünk! Már most
90 25|               most dikhec nekünk! Már most megesznek bennünket a réti
91 26|             levetette az erős szél, s most moh és tövisek teremnek