Fezejet

 1 2 |         ártatlan tekintetét hozzá.~– Hát ki mondta neked, hogy énutánam
 2 2 |                 Ugye? – rikácsolá. – Hát ma nevem napja van? Jó,
 3 2 |              rád nézve ez a mai nap, hát gyere! – s azzal előfogta
 4 2 |          kezeiből a szakajtókosár.~– Hát te, vén bolond! – ily üdvözléssel
 5 3 |             testvérgyilkos! Haramia! Hát te is ellenem esküdtél már?
 6 3 |             is ellenem esküdtél már? Hát koldussá akarsz-e tenni?~–
 7 3 |        vegyem azt a sok pénzt, he?~– Hát ebből a sok zsacskóból.~–
 8 3 |             rikolta a zacskó.~Annyit hát! – tombola Gáspár kétségbeesve.~
 9 3 |   összekulcsolva:~– No iszen, legyen hát meg, amit kívántatok – így
10 3 |     találnának a ládában szólamlani, hát majd…~– Hallgatsz, hallgatsz!
11 4 |                 Hej, szervusz Pista! Hát hol jársz itten? Her da,
12 4 |            fitogtatott.~– No de nézz hát ide, vagy a hátadhoz üssem? –
13 4 |            fogcsikorgatva az ifjú –, hát hol van az a holló, mely
14 4 |             hová fejedet lehajtsd.~– Hát te? Hát e sírhalom? Nem
15 4 |          fejedet lehajtsd.~– Hát te? Hát e sírhalom? Nem lesztek
16 5 |      takaróját.~– Hm, mit hallhattak hát? – kezdé újra felemelve
17 5 |          lezáratók kezéhez juttatni. Hát nem gyönyörű előrelátással
18 5 |             halálos veszedelmére. De hát vajon ama híres Délius vagy
19 5 |              mint gyapjút hordoztak, hát ki fog nevetni vele.~– Világért
20 5 |      kétségbevonni szavaidnak, hanem hát mármost világosíts fel,
21 5 |              vízár nem cselekedte. S hát azért mi volt a köszönet,
22 6 |             reszket halvány fényben. Hát neked van-e csillagod?~–
23 6 |           lugas levelei között.~– De hát nem istenkísértés-e ez ily
24 7 |              van messze vállaitól. – Hát a nagyságos úrnak is foghagymás
25 7 |           Kövessetek!~– Majd bizony! Hát a mennykő mire való – válaszolt
26 8 |          hölgy kezeit összecsapva. – Hát mért nem mondod? Hisz így
27 8 |          édesen tudta simogatni, míg hát mögött mulattató hangon
28 8 |           irigység; szemben csókolt, hát mögött mart a tettetés;
29 9 |       halálfiává lőn.~– No! Megvolna hát. A talpalló fel van eszkábálva
30 9 | mennyországot lehúznám éretted.~– De hát ne kapaszkodjál nyakamba,
31 9 |              órai leckén.~– Micsoda? Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem,
32 9 |          felsőbbséget így fumigálni! Hát szubordináció ez? Hát tisztelet
33 9 |     fumigálni! Hát szubordináció ez? Hát tisztelet ez, mi? Hát nem
34 9 |            ez? Hát tisztelet ez, mi? Hát nem vagyok-e én fölötte
35 9 |           komondor felkiáltásához.~– Hát még te is kötekedel? Nem
36 9 |        hangja, és aztán rekedt is.~– Hát hogy mersz elrekedni az
37 9 |          semmiházi?~Ümm… ümm… ümm…~– Hát ez ismét mi volt?~A kántisták
38 9 |         koronájától.~– Huccu ninini! Hát azt nem látják kentek, mily
39 9 |              az érdemes oktató úr –, hát farsang utója van ma, hogy
40 11|            Nevezetesen?~– Dobszót.~– Hát arra a szemérmes kis halvány
41 12|                Hol van a zöld kút?~– Hát bolond, te, ott van a piac
42 12|           hosszú, váltott gyermek. – Hát nem tudjátok, az a garaboncás,
43 12|            lakik, a fekete házban!~– Hát az a fehércseléd kicsoda
44 12|         hideg, de majd helyrehozzuk… Hát ti mit ácsorogtok itt ahelyett,
45 12|             bőrödet, csak ne legyen! Hát, te betyár, mit ólálkodol
46 13|           azokat feltárva kikiálta~– Hát az ablakon akartok bejönni,
47 13|             magam is ott járok be.~– Hát micsoda gondolat az?~– Csak
48 13|            be rajta először?~– Adjon hát egy létrát, hadd megyünk
49 13|           most is milyen beteg!~– De hát okai vagyunk mi annak, hogy
50 13|            az Isten előtt.~– No, úgy hát fizessen meg ön helyette;
51 13|      üthetnők bottal a nyomát.~– Na, hát megfizetek én – szóla közbe
52 13|            esett volna: miért jöttek hát tulajdonképp és miért mentek
53 14|     következő párbeszédhez fogtak:~– Hát majd csak estefelé?~– Ühüm;
54 14|       Koplalóba, ottan kifizet.~– De hát ismered-e, hogy kit kell?~–
55 14|              úr nyavalyatörést?~– De hát vigyétek el innét, vigyétek
56 15|         kártyaasztaloknál mutatni. S hát még az olasz énekesnők,
57 15|            egy leány… mintha bizony… hát miért nem vigyázott magára
58 16|            Janka – susogá az ifjú –, hát engemet ismersz-e, Góliáth?~
59 17|        ettetek, csak mondd tovább.~– Hát egyszer csak kinéz a kis
60 17|             el, mi történt tovább.~– Hát amint kinéz az ablakon,
61 17|     csakugyan mégsem jól mondtam ám, hát éppen a bográcsos húst vittem
62 18|  felemelkedve helyéből a csavargó. – Hát te még nem tudod? Óh, várj!
63 18|          szólasz igazat és okosat.~– Hát megkövetem, azt mondjam
64 18|           lángokkal forrott a vér.~– Hát hogy az elején kezdjem,
65 18|      tanultam meg én is a koplalást… Hát éppen aznap, mikor a feleségem
66 18|             a feleségedről!~– Mondok hát, éppen ott üldögélek mellette,
67 18|            két óra hosszat vonított; hát amint keresztülmentünk három-négy
68 18|            rajta. De én kinyitottam. Hát majd elveszett a szemem
69 19|        fölébe hajló ifjú vállaira. – Hát mondd el, miért jöttél?
70 19|                De várj! Esküdjél meg hát, hogy nem fogsz nyúlni pénzeimhez,
71 19|           kell, annak nem kell pénz; hát megállj, emelj el innét,
72 20|              télen felfűti a sírásó.~Hát a gyűlölség meghal-e? Eltemetik-e
73 22|            ha mocsárok nem volnának, hát a szegény gólyák hol élnének?
74 22|            Ha mocsárok nem volnának, hát nád hol teremne? Ha nád
75 22|         teremne? Ha nád nem teremne, hát a szegény ember mivel nádazná
76 22|              hogy gyilkos, gazember? Hát nem ismered már azon kéznek
77 23|         mutatni.~Ők boldogak voltak.~Hát Góliáth? A holt gyermek
78 24|             kacagása a kínzottnak.~– Hát gyermeked elporlott-e már?~–
79 25|              egy színházi géniusz.~– Hát Jancsi, repülünk-e? – volt
80 25|        között; vagy ha ott nem lesz, hát bizonyosan másutt lesz.~
81 25|             de minthogy megtaláltad, hát mégis annak kell lenni;
82 25|             úr – gyere, de mindjárt! Hát mi az, amit a malaclopó
83 25|            duda”.)~– Nosza, ha duda, hát fújd!~– Jaj bizony befagyott
84 25|                  Jól van no, ülj fel hát – szólt közbe a táblabíró
85 25|           érzeményeit~– Mit? Hogyan? Hát így kell-e szólani egy emberhez?
86 25|      érkezendők elébe.~– No, Jancsi! hát megjöttetek? – kiálta az
87 25|            vasatlan bicskanyélnek.~– Hát az uraidat hol hagytad,
88 25|           összekurjantá cselédeit, s hát mit láttak? A kas, melyben
89 25|          hárman mélységesen aludtak.~Hát egyszer, amint ott alusznak,
90 25|              magát.~– Mith? Hogyanh? Hát hogy mersz, te gazember