Fezejet

 1 1 |           kiknek kíváncsiság dolgában mit sem engednek a sátorok ormaira
 2 1 |           mindazt megmondta anyjának, mit szóval és hangnyomattal
 3 1 |        hölgynek megkérdeni magától:~– Mit keressz te itt, e lármás
 4 2 |              férfiú leánya – Lilla.~– Mit? – Mit? Mit keressz te e
 5 2 |              leánya – Lilla.~– Mit? – Mit? Mit keressz te e szobában? –
 6 2 |         leánya – Lilla.~– Mit? – Mit? Mit keressz te e szobában? –
 7 2 |         nélkül megijedt, s nem tudott mit felelni.~– Hogy mersz te
 8 2 |                 és még tudja az Isten mit nem, míg csak a verésbe
 9 3 |          magára, részint erszényeire, mit hogy ezek jó néven nem vettek,
10 3 |                 Akkor nem tudom, hogy mit hallgatnék.~De az erszény
11 3 |           Kelemen, segíts! Hallottad, mit mondott?~– Hallottam ám!
12 4 |           mely azon jövendőt fedi el, mit nyitott szem meg nem lát
13 4 |               az elébb itt üldögélni, mit? No, ne hamiskodjál! Hová
14 4 |            arca mosolygani kezdett.~– Mit fognak tenni velem, ha visszamegyek? –
15 4 |             nem az, kinek én nevezem. Mit tesz ez? Oh, világosíts
16 4 |          valami a kislyán jellemében, mit mai világban erélyességnek
17 5 |               mindenütt azon valamit, mit még sohasem látott, hirtelen
18 5 |        Ezektől borsózik a háta.~– Eh, mit! – tusakodék magában, s
19 5 |               fejére takaróját.~– Hm, mit hallhattak hát? – kezdé
20 5 |               közelében, miktől nincs mit félnie, s ezeknek folytonos
21 5 |              pótolták ki azon helyet, mit az annyi szépet, annyi nemest
22 5 |            égékeny levegő buzog ki, s mit csak egyszer kell meggyújtani,
23 5 |          darab ideig tartó csend lőn, mit csak a gróf és a csalogány
24 5 |             vagy azt a szelleméneket, mit a bujdosók kerengő röpte
25 5 |             fenyegetőzött az öreg, de mit volt mit tenni, a dolog
26 5 |    fenyegetőzött az öreg, de mit volt mit tenni, a dolog elannyira
27 5 |  kétségbeesésig dühössé tevé őt. Volt mit szenvedni a szegény asszonynak
28 5 |            Gyékény Mártonnak sem volt mit örülnie győzedelmén. Ipa,
29 5 |               csak azt tehette volna, mit az öreg gróf tett, vagy
30 6 |               a költészet költészete, mit csak tükörből tanul ismerni
31 6 |             is mondák egymásnak, hogy mit éreznek; nem esküdtek, nem
32 7 |         jövőjét, s kezdi élvezni azt, mit örökkévalóságnak neveznek,
33 7 |           kitekeri nyakunkat.~– Tudod mit? Vedd át a kerítésen azt
34 7 |               fogod azt most látni.~– Mit!…~– Csak azt, hogy majd
35 7 |      sivatagán, azt letépted. Tudod-e mit tesz a szegényt megcsúfolni?
36 7 |              s ezért nincs oly rossz, mit rólad föl ne tennék, gróf
37 8 |         találta olyasmit nem keresni, mit, hogy találni nem fog, előre
38 8 |              is szerette volna tudni: mit csináljon összegyűrt dupéjével,
39 8 |               árva lyánkának nem volt mit reményleni az időtől! Jövendője
40 9 |       széttekint, hogy tulajdonképpen mit is vágjon fejéhez az ingerkedő
41 9 |           frizuráját tépte dühében.~– Mit nevet ön? Ön, oda hátul?
42 9 |             oda hátul? Ön apró ember? Mit? Micsoda? Sz’ ön még csak
43 10|             nemtője így szóla hozzá: „Mit neked azon csekély hivatalka!
44 10|               azon csekély hivatalka! Mit neked a szolgabírói polc!…
45 10|    fényhelyére, a zöld asztal mellé!… Mit neked az a százötven forint?…
46 10|              vala rajta oly bántalom, mit szó nélkül el nem viselt
47 10|    szétcsapott maga körül; nem tudta, mit tesz, nem halla szót, nem
48 11|               párbeszédet hallatva:~– Mit szólsz e vigalomhoz?~– Azt,
49 11|         szemérmes kis halvány hölgyre mit mondasz?~– Sajnálom, mint
50 11|   rámosolygott, s a hölgy követte őt; mit bánta ő, bárhova; hiszen
51 12|              fátum találjon történni, mit a nápolyi lazzaronikra Viktor
52 12|        földhöz az ilyen adta fattyát, mit kínlódol vele? Ha az enyim
53 12|     érzéstelen, vad arcaiba.~– Ki ez? Mit keres ez itt? Ki fia ez
54 12|             nyomult némbertömegnek.~– Mit bámultok itt? – káromkodék,
55 12|             majd helyrehozzuk… Hát ti mit ácsorogtok itt ahelyett,
56 12|               legyen! Hát, te betyár, mit ólálkodol ott a kémény alatt?
57 13|       gazdagok, de mienk lesz mindaz, mit gazdagságon megvenni nem
58 14|           mondja nekik: „Bújjatok el, mit bánom én”. Ha pandúrok jőnek,
59 15|               kietlenül sárga minden, mit a lemenő nap tűzfénye még
60 15|               akadt a fejébe.~– Ugyan mit tekintetes uraz engem kegyelmed –
61 17|         férfiaknak. – Nem tudod, hogy mit akar bíró uram, csak várd
62 17|                  szedd össze magadat. Mit gondolsz, vissza tudnál-e
63 17|             is elégtetek? Beszéld el, mit tudsz róla?~– Óh, bíró uram,
64 17|               nem akarjuk tudni, hogy mit ettetek, csak mondd tovább.~–
65 17|            hozzárohanva. – Védelmezz, mit akarnak ezek az emberek?
66 17|               Óh, mennyit szenvedtem! Mit akartok? Hiszen már elmúlt
67 17|      Egyetlenegy fiam! – hebegé az. – Mit akartok, fiam, gyermekem?~–
68 17|           akartok, fiam, gyermekem?~– Mit? Majd megtudod! Te engem
69 17|            tömlöcéből.~Bálnai eleinte mit sem akart hallani; sok unszolásra
70 17|            vad, mely égő sebével fut, mit oldalába fúrt az éles acél,
71 18|                kenyere a vadgyümölcs, mit az erdők mélye terem, és
72 18|          maradt, mint egy szirtdarab, mit sem eső, sem napfény ki
73 18|               Leander nem tudott neki mit mondani, hanem kézen fogta,
74 18|             azt a nyomorú kimenetelt, mit a törvény kimonda fejére.~–
75 18|                aztán nézdegélem, hogy mit lehetne eladnom, hogy egy
76 19|               állott, testvére fia.~– Mit? Mit akarsz te? Miért jöttél?
77 19|          állott, testvére fia.~– Mit? Mit akarsz te? Miért jöttél?
78 19|             hova vannak ásva pénzeim, mit tennél?~– Mélyebben ásnám
79 20|              kegyes ember tudja, hogy mit fogna tenni akkor, és tovább
80 21| megtébolyodott.~E hirteleni benyomás, mit ez erőszakos tett okoza
81 22|        titokteljes susogás uralkodik, mit a nádleveleken átsuhanó
82 22|        Góliáth, tapints homlokodra!~– Mit akarsz? – suttogá ez fojtott
83 25|          fájdalmaidat, én tudom, hogy mit tesz az, egy egész délután
84 25|               szeretete érzeményeit~– Mit? Hogyan? Hát így kell-e
85 25|             nekünk; kinek ugyan nincs mit rágnia, de azért foga van
86 25|        összekurjantá cselédeit, s hát mit láttak? A kas, melyben a