Fezejet

 1 1 |           Telezsák az ablakvason, midőn hirtelen a szarvas állatnak
 2 1 |      kiáltá a bátor szívű legény, midőn a hegyes szarvak magyar
 3 1 |          közül kifért az ordítás; midőn azonban szomorúan tapasztalná,
 4 1 |       mint azt az ember gondolná; midőn észrevéve, hogy erővel nem
 5 2 |         keresztüljárja a képet, s midőn a kegyes férfiú reá tekint,
 6 2 |         csorgott a hideg veríték, midőn tévedéséből lassanként eszére
 7 2 |           egyébkor is megtörtént, midőn Márton úr rorátéra ballagott,
 8 2 |           pattognak.~            ~Midőn Márton az udvaron végighurcolta
 9 2 |          el utolsó kalapácsütése, midőn új lakásában morogni kezdett
10 2 |      mindenféle kínzóeszközökkel; midőn a tolózárt félrehúzza, gondolja
11 3 |        megsütnék számára.~Máskor, midőn csizmáját akarná felhúzni
12 3 |           Pistának.~Egykor pedig, midőn lovait vizsgálná, melyek
13 3 |     boszorkányság van a dologban, midőn újonnan ama melankólikus
14 4 |     eszmék évek, évtizedek múlva, midőn ugyanazon halmokat, ugyanazon
15 4 |          megfordult s eltávozott; midőn a temető árkához ért, megállt,
16 4 |      csigabigáktól, reggelenként, midőn papucsaiba lépett, azokat
17 5 |          hitte, hogy megmarkolta, midőn a virgonc fiatal sebesen,
18 5 |           mely alkalommal egykor, midőn a dámvad a két félfalut
19 5 |           aki az eszét kergeti; s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat
20 5 |      hasonló; tizenhat éves volt, midőn őt az öreg gróf, engedve
21 5 |       világosíts fel, hogy immár, midőn ezeket tudod, mi hasznát
22 5 |          magában, azt hivén, hogy midőn ellenségei hallgatnak, alusznak
23 5 |           az iszonyú szélvészkor, midőn a felső faluban tűz támadt,
24 5 |          öt vagy hat esztendős –, midőn ősz édesatyja sírva csókolta
25 5 |          megeszik a krokodilusok, midőn egy kegyelmes királyi leirat
26 5 |     melyet érzett a megtérő férj, midőn nejét más hitvestársául
27 6 |        azon kifejlődési szakában, midőn a hölgy ragaszkodó, szende
28 6 |       feszült figyelemmel ifja.~– Midőn az átfeketült víz színére
29 6 |           pedig megvéd az Isten.” Midőn egy este remegve megvallám
30 7 |            s ez ábrándos álomban, midőn szíveik egymáshoz oly közel
31 7 |     egymáshoz oly közel dobognak, midőn a két lélek mintegy egymásba
32 7 |       odább lépett volna Leander, midőn a gyomhalmazra taposott,
33 7 |        Lilláját. A sírás erőteté, midőn elvált tőle. Amint felült
34 7 |        túlsó kerítést nem éri el, midőn ellensége egy szökéssel
35 7 |        ingert találtunk bennök, s midőn az egyszerű kéj már nem
36 8 |        elaludt.~Késő reggel volt, midőn fölébrede; a nap szépen
37 8 |    hajából készült hurkák, miket, midőn elájult, lerakni elfelejte,
38 8 |         riskásamagot porcogat. És midőn azon helyre ér, ahol a márkinő
39 8 |          volt és fellegien sötét!~Midőn a koporsót leszegezték,
40 8 |      reményét szegezék koporsóba.~Midőn betemették anyja sírját,
41 8 |           leghevesebb szenvedély, midőn bánatos bűvkörébe lépett,
42 8 |          álarc takarja.~Egy este, midőn ábrándos elmélázással ült
43 8 |          fantáziákat verve rajta, midőn elfeledé maga körül a világot,
44 8 |     kiálta ez rémülten felszökve, midőn a szoba sötétéből, hol eddig
45 9 |         ünnepi ráncokra homlokát, midőn én, a vasajtót kinyitandó,
46 9 |         úr pipereműtételei alatt; midőn tudniillik mosdóvizével
47 9 | pillanatban nyomatván meg lábbal, midőn a praeses úr legjobban ostorozná
48 9 |          megríkattatott; de éppen midőn azt akará mondani az érdemes
49 10|            nemesebb nemzedéket. S midőn mindezt oly szépen elképzelé,
50 10|           oly szépen elképzelé, s midőn immár szerelmét és benne
51 10|       föld lábai alatt; futott, s midőn kifáradva eszmélni kezde,
52 10|       mint köznemes eljegyezni, s midőn nejévé tette, fényes elégtételt
53 10|           Így álltak a viszonyok, midőn Bálnaira főnöke ráparancsolt,
54 11|          éjszakáján a zivatarnak, midőn minden jó lélek első gondjának
55 11|          Nem sokáig kelle várnia.~Midőn legsűrűbben hullottak a
56 11|        hullottak a hópelyhek alá, midőn legveszettebbül tépte a
57 11|          bánta ő, bárhova; hiszen midőn a vigalom tanyáját elhagyá,
58 11|       Messze-messze haladtak így, midőn egyszer a hölgy léptei csöndesedni
59 12|         tartani, ha megszökhetik.~Midőn e ronda s akolnak is undok
60 13|          remények sokszorozódtak, midőn tán nem mosolygott le boldogabb
61 14|       lábaikat e szabad polgárok, midőn a szobaajtó megnyílván,
62 14|     forgós attát készült mondani, midőn egy különös eset hirtelen
63 14|       figyelmét.~A szalmahegedűs, midőn Dömsödi urat meglátta, még
64 17|         szót nem mondta ki végig, midőn Dömsödi Péter nekiugrott,
65 18|           nem változott el arcán, midőn tekintete Leanderével találkozék.~–
66 20|          ebek iránt, kivált most, midőn minden hangról azt hitte,
67 20|      készül abból felkapaszkodni, midőn hirtelen a sír fenekéről
68 20|      ütötte meg a guta ijedtében.~Midőn a koporsófödélt leszegezte,
69 21|         órazenét hallatja vele, s midőn a kisgyermek figyelve felüti
70 21|          a gyermek anyja mellett, midőn ijedten felsír, s magát
71 21|     szenvedélyesen szereti nejét; midőn először meglátta őt, már
72 21|       leányt, de nem bosszúját, s midőn az apa terveit a fiúnak
73 21|         rabolta el Lillát a báró, midőn egy férfi kíséretében a
74 21|          hosszas együttlét alatt, midőn kívüle emberlényt nem fog
75 22|         elsikoltotta volna magát, midőn már a kőpor ágya mellett
76 22|       angyala csukta be azokat. – Midőn rám lőttél, gyermekedet
77 23|         felszökött, előre futott, midőn hirtelen megbotlott valamiben.~
78 24|           szökik fel fekhelyéről, midőn nevét hallja említeni…~–
79 24|      minőt a kicsukott eb hallat, midőn tagjait az éji zivatar hidegje
80 25|     komáromi fazékas is megmondá, midőn reggel rakott kályhája estére
81 25|         hátához odafenn a fűzfán, midőn mulattatóinak egyike, egy
82 26|        napjaiban a közirtózatnak, midőn senki rokont és barátot
83 26|     rokont és barátot nem ismert, midőn testvér testvérét ápolni
84 26|           visszafelé vette útját, midőn egy völgyben a leveletlen