Fezejet

 1 1 |              mi volna lehetetlen?… no de nem szólok, semmit sem
 2 1 |             őrülten bámul a tűzbe. Nő és férj, apa és fiak nem
 3 2 |      akinek valami köze volt vele; no de hiszen ő azért imádkozik,
 4 2 |       születésed napja van, nemde? No, hogy máskor emlékezetes
 5 3 |            háromszoros protestáló „No, no, no” mellett felemelé
 6 3 |        háromszoros protestáló „No, no, no” mellett felemelé megtámadt
 7 3 |    háromszoros protestáló „No, no, no” mellett felemelé megtámadt
 8 3 |         ugye neked nem kell? Mondd no… hogy neked nem kell… kiálts
 9 3 |          az ilyen aranybeszédet.~– No de, az Isten irgalmáért!
10 3 |           kezeit összekulcsolva:~– No iszen, legyen hát meg, amit
11 3 |    beseperte az elbúcsúzottakat.~– No Pista, téged meg már most
12 4 |           elégülten fitogtatott.~– No de nézz hát ide, vagy a
13 4 |          elébb itt üldögélni, mit? No, ne hamiskodjál! Hová tetted?
14 5 |         kergeti; s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat megsokallva
15 5 |       kegyetlenül megverte, hogy a nő két hét múlva a szenvedett
16 5 |         félelem helyett részvét…~– No elég lesz, a többit elengedjük! –
17 5 | üvegvonóval, melynek hallására egy nő rögtön nervózába esett,
18 5 |           leány kivallotta, hogy ő nő és anya. Eleget dúlt-fúlt,
19 6 |             Ilyen lehetett az első nő, ki az első szerelmet hozta
20 8 |  földszinti sötét szobácskában agg nő haldokolt; szemeiben még
21 8 |        grásziőz mozdulattal az agg nő fölé hajolt, s kínálta az
22 8 |          kínálta az orvossággal.~A nő aludt.~– No édes lelkem,…
23 8 |         orvossággal.~A nő aludt.~– No édes lelkem,… vegyen be…
24 8 |   meggyógyul tőle,…ébredjen fel!~A nő nem ébredett fel.~– Az istenért,
25 8 |           harmadszor is, s az alvó nő arcát megcsókolá.~Oly hideg
26 8 |           Oly hideg volt ez arc…~A nő mélyen, igen mélyen aludt,
27 8 |            segítségül kiálthatnék. No Jeanette, geh’, ne tréfálj,
28 8 |           értette volna szavait.~– No tudod, hiszen rád bíztam
29 8 |          tudom – felele a leány.~– No mindegy; hitelez nekem akármelyik,
30 8 |     öntudat előtt…~És ez volt azon nő, kinek körében Jankának
31 9 |             mind halálfiává lőn.~– No! Megvolna hát. A talpalló
32 9 |        köpjön a zsebembe, amice!~– No csitt! Egyszerre!~A prézens
33 10| egyes-egyedül élt ugyan a világon, nő és gyermekek nélkül, s örököse
34 11|     odavilágított a lámpással; egy nő volt, félig a hótól eltemetve,
35 12|         Egy szögletben két rongyos nő ül összekuporodva, kiknek
36 12|   egyszörre agyon nem üti magát?~– No ugyan, hátha kihallik is.
37 12|            itta volna. Ekkor a két nő fogott hozzá, s később még
38 12|        susogá egy vén, ráncos képű nő, odaszagolva a leány felé. –
39 12|          Magdus ne hagyd magad!…~– No, micsoda boszorkánylagzi
40 12|          le nem gurul a pincébe.~– No, szedjétek fel magatokat! –
41 12|        kezem feje sem megy bele.~– No, ne présmitáljatok annyit,
42 13|            enyém az Isten előtt.~– No, úgy hát fizessen meg ön
43 14|         bort a suhanc elé.~– Ejnye no, lelköm adta, de haragos!
44 14|         már minek az a nagy harag, no? Nem élünk abból meg! –
45 17|            én nem tettem semmit!~– No csak hagyd abba, Magdus! –
46 17|            furcsa orra volt. Ejnye no, mindjárt eszembe jut a
47 17|     mindjárt eszembe jut a neve.~– No majd eszedbe jut másszor,
48 18|            igen ragadt a jókedv.~– No most, fiú, beszélj; beszélj
49 18|       tudta három faluban, mint ő; no az egy Gyurcsóné, aki Lápfalván
50 18|        görbe szeggel felnyitottam. No, ott volt ám a pénz, tyhjúj!~–
51 18|   mesternek, meg a Jancsó komának, no meg aztán a szekértárius
52 19|       ötszáz forintot, amit tőlem… No de hiszen az már elmúlt;
53 19| természetkívüli öröm mosolygása.~– No most fektess rá! – szólt,
54 20|            odább szállani.~– Ejnye no, bomlott kutyája! Hogy ugatja
55 21|            selyempárnákon egy ifjú nő; szép, mint a költészet
56 21|        gyermeke ébred.~És a fiatal nő az illatos nyugágyon nem
57 21|         gyöngéden fölébe hajlik, a nő szemöldei összehúzódnak,
58 21|           hidegen néz a férfira.~A nő tébolyodott.~E hideg, zavart
59 21|     hízelgő simulással a férj, s a nő fehér kezét arcához nyomja.~–
60 21|         sárkányt, odafekteti azt a nő mellé.~Kimagyarázhatlan
61 21| kötelékeiből erőködik kibontani.~A nő pedig mint elijesztett vadállat,
62 21|            ki az anyatejet.~*~Ez a nő Lilla.~A férj, a boldog
63 21|     gyöngülni fog az ellenszenv, a nő simulni fog hozzá; hízelgés,
64 21|             bízott benne, hogyha e nő anya is lesz, ki fog gyógyulni
65 21|            kínok közt szülte meg a nő első gyermekét, s születése
66 22|        végén egy-egy ajtó, egyik a nő, másik a nemes úr szobájába
67 22|         ajtaját bekötözte. Azzal a nő szobái felé ment, táskáját
68 22|        susogá a pólást kiragadva a nő kezeiből, s mint egy gyötrő
69 22|      minden zörej nélkül eltűnt.~A nő ajkai elfehéredtek, szemei
70 23|            a negyedikbe, ez volt a nő hálószobája.~A feltépett
71 23|          holt gyermek apja? Az élő nő özvegy férje?~
72 24|        dombokat, a csenkesz öleket nő, de gyümölcsöt nem hoz,
73 24|         Egy sem oly bús, mint az a nő, aki… aki… aki… – szava
74 24|           szava elakadt.~– És ez a nő nem emlékszik terólad; mikor
75 24|             ez apja.~A másikra egy nő, ki fehér nyugágyon alszik,
76 25|            legyen mondva, elestek.~No de e történetet eléggé kimenti
77 25|        kidobtak – az lehetetlen.~– No én tudom, hogy repülünk,
78 25|            ám már, nagyuracskám!~– No hozd ide!~– Jaj, de nehéz
79 25|            mégis annak kell lenni; no csak hozd el, tedd jó helyre,
80 25|            a nap farsang idején!~– No de iszen sebaj – gondolá
81 25|     dolmánya sinórjain.)~– Jól van no, ülj fel hát – szólt közbe
82 25|           a fakószán kaselejébe.~– No, hogy könnyebben csússzék
83 25|          ki az érkezendők elébe.~– No, Jancsi! hát megjöttetek? –