Fezejet

 1 1 |     ellátott bikaakol tűnnek föl le nem írható, regényes helyzetben.
 2 1 |     ülnöke betörött orral marada le a nyeregből.~Lőn azonban
 3 1 |         s ott eszméletlenül rogy le. Körülötte piroslik a fövény.~
 4 1 |     rendületlen hidegvérrel néze le a szüntelen emelkedő lángoszlopokra.~
 5 1 |          érctető olvadtan zuhant le a templom romjaira, a torony
 6 4 |          Könyörögsz-e? Térdepelj le!~– Hitvány, nyomorult! –
 7 4 |         a fiú, gyöngéden simítva le a leányka hajfürteit– ami
 8 5 |    öltönyeit egyenként rakosgatá le. – Bolondok, bizonyosan
 9 5 |          csendesen magát s üljön le, ha úgy tetszik, amoda a
10 5 |        várakozással, s búsan néz le a vízbe, mintha felvárna
11 6 |          vonásait, hadd fesselek le ország-világ előtt, mint
12 6 |          nap verőfényben mosolyg le reá; füveiben a harmat gyémántja
13 6 |     gazdag tekercsekben hullanak le vállaira, s a minden vonásokban,
14 6 |          nehéz aggodalom gördült le, de csodálkozó meglepetés
15 6 |     miért sárgul meg, miért hull le a falevél, ha a nap megszűn
16 7 |        halványképű sietve szórta le a magára húzott gyomot,
17 7 |        onnét bátorsággal tekinte le elleneire.~– Álljatok a
18 7 |       arcát hátrafeszíté, mintha le akarna átkozni az égről
19 8 |    Jeanette, ma fille, rends moi le plaisir, sei so gut, keress
20 8 |          lyánka is; az úri hölgy le hagyta őt hullani a földre,
21 8 |       erkölcsi útmutatásait mind le akarnám írni, s attól félek,
22 8 |               Egy negyedév folyt le Zilányiné halála után; e
23 8 |          sértett haragosan törlé le karjáról a csók nedves nyomait,
24 9 |        mintha timsót nyelt volna le; törölköző kendője pedig
25 9 |       beszélni, hogy mégsem mond le a praesességről; azonban
26 9 |           mely csatakosan lógott le az uszály alul.~A kántisták
27 10|        meg a csizmákat.~Ő szedte le a körtefákról a papmacskákat;
28 10|           Audiat, copisálja csak le azt az executionalist, minekelőtte
29 10|          exhibeálná.~Így pottyan le az ember ábrándjai luftballonjából!~
30 10|       virágai remények és örömek le vannak hervasztva. Lilla
31 11|          a lánc vedertelenül lóg le a mélységbe. A kút oldalai
32 11|       kedvujjongatások zajgottak le innét; olykor poharak és
33 11|        vad tivornyadalt rikoltva le a zivataros éjbe.~Ki tartja
34 11|    tagjai mozdulatlanok; szemeit le nem veszi a vigalom háza
35 11|       karjai lankadtan siklottak le kedvese nyakáról, s bágyadt
36 11| lyánkáját egy tört padra ereszté le, s maga térdre omolt mellé.~
37 12|        fulladjanak.~A ház teteje le van szedve azon praeservativából,
38 12|    mintha éppen most vette volna le róla valamelyik jó pajtás
39 12|         míg kezei óvatosan oldák le a bársonycipőcskéket és
40 12|   roppant bátorsággal így kiálta le onnét:~– Most gyere ide,
41 12|        egyszer, ha van lelked!~– Le kellene a kisasszonyt vetkőztetni,
42 12| Hasítsátok fel orrukat! Tépjétek le róluk a ruhákat, s dobjátok
43 12|         sem áll, míg tökéletesen le nem gurul a pincébe.~– No,
44 12|     szurkos kezeiteknek! Kilopta le a cipőket lábáról? Mindjárt
45 12|          uram, csak azért vettem le, hogy valaki el ne lopja,
46 13|     hagyott nyíláson át mosolyga le az ég. Azért volt pedig
47 13|         midőn tán nem mosolygott le boldogabb lényekre a derült
48 13|          pihegő kebellel térdelt le egy fekete láda mellé, s
49 15|         vége, hogy Dömsödi úrnak le kellett szállani trónusáról,
50 15|    átfeketülő látkörön nyugottól le éjszakig egy, színeiben
51 16|        kezdett alunni ereiben.~– Le térdre! – rikoltá őrülten
52 17|       képe volt, az állának fele le volt vágva, szörnyű csúnya
53 17|     közepére egy szobrot ássatok le, ehhez fogjuk őt kötözni;
54 17|          pedig sietve ereszkedék le a háztetőről, s hogy a szabadban
55 17|         i pocsóta iszapja folyik le rajta, s tele van hányva
56 19|        hideg ládáról és feküdjél le, majd kimelegszel. Ki gondolta
57 19|    tagjaid, mint a jég. Feküdjél le és aludd ki magad!~– Nem,
58 19|        elébb vagy utóbb! Szegezd le!~– Te őrjöngsz, nem vagy
59 19|     próbálj imádkozni!~– Szegezd le! – rikácsolá a halál fia
60 19|        lopni, azért nem szegezed le! Meg akarsz rabolni!~István
61 20|    sírján virág nem fog virulni; le lesz az tapodva s benőve
62 20|    túlvilági, kísértetszerű volt le nem csukott szemei tekintetében,
63 20|       megtörtént, sietve mászott le egy fekete alak amaz ákászfáról,
64 21|       ismeretlen dalműveket zeng le az érchenger, mik úgy hangzanak,
65 21|          Az ablakfüggönyök félig le vannak eresztve; a napvilág
66 21|         nem környezve élte volna le vénsége napjait anélkül,
67 22|          ugyan egy kissé, a soha le nem kaszált fű úgy tesz,
68 23|      gladiátori csapással szelte le a dühös állat fejét, mely
69 23|         örül. Csillagok hullanak le az égről.~A hölgy márványhidegen
70 24|           Hosszú hónapok folynak le; hosszak búban és fájdalomban,
71 24|  megőszült haj fedi, s vadul lóg le arcaiba; arca sápadt és
72 24|        jótétemény.~Így folytanak le a hónapok.~Góliáth Pétert
73 24|    szomorú búcsúhangokat kiáltva le a magasból.~A vizek hátán
74 24|        kétfelől a mocsárba érnek le végei; túl rajta homályos,
75 24|       ruházatja rongyokban csüng le róla, rongyokban csüng le
76 24|        le róla, rongyokban csüng le arcába a hosszú, egészen
77 24|        véres! Mért nem csuktátok le szemeit, mikor eltemettétek?~–
78 24|    eltemettétek?~– Csuktad volna le magad, te ölted meg!~– Hahaha! –
79 24|        legvirágosabb ágát rágtam le fogaimmal, hogy kereszt
80 24|          nagy udvarából világíta le rá.~Sokáig nézte ott karjait
81 25|           orrán, száján érkezett le a replikázó felek nyaka
82 25|        értett, én sem értek, ide le nem írhatom.~Ily mulatság
83 26|     gazdag vízi növények országa le van perzselve, a hattyúk