Fezejet

 1 1 |              fejtegetni, s ordított, amint csak harminckét fogai közül
 2 1 |      harangok lassanként elnémultak, amint a templomok egyenkint égni
 3 1 |          füstgomoly közt megjelenni, amint kürtjét szokás szerint kétszer
 4 2 |         ember lázas ingerültségében, amint a kép nagyon természetesen
 5 2 |         álmodik.~Pedig nem álmodott; amint szembehunyva hozzászúrt
 6 2 |          felkelt, s indult hazafelé; amint kilép az utcára, s szemeivel
 7 2 |          háza előtt, míg hazatalált.~Amint kapuján belép, az ékesen
 8 2 |            egy hívatlan tanú szemei. Amint Márton elzárkózott, a hívatlan
 9 4 |          savószínű bajusz unatkozék. Amint Pistát megismerte, nagy
10 4 |       csapatott hosszában a földhöz, amint még soha tisztviselőt sem
11 4 |     otthagyta.~Az esküdt lábra állt, amint Pista rá fölereszté; szótlanul
12 4 |       harasztosba. Eredeti kép volt, amint ama hústorony esetlen futással
13 5 |          most még jobban mérgelődik. Amint ily szerelmesen tapogatná,
14 5 |                 így beszélt magában, amint hálókamrájába vonulva öltönyeit
15 5 | legkedvezőbben talált kiütni, mivel, amint történetesen vasládájára
16 5 |             semmi szüksége sem volt.~Amint így hallgatva félsötétben
17 6 |         éppen vele álmodtam. Tegnap, amint ismét elmentem azt meglátogatni,
18 6 |           hogy kinevetnek vele, mert amint ijedve felsikolték, már
19 7 |          erőteté, midőn elvált tőle. Amint felült paripájára, úgy tetszék
20 7 |              és hallgatózott.~      ~Amint a lódobogás elhangzék, a
21 7 |       alattomosan csóválva farkát; s amint a nyakamentes bajnok dorongját
22 7 |           nem tudta gondolni, miért.~Amint így húzza, vonja és mégis
23 7 |         Leander kezét vérig harapta, amint az fegyverét kifacsarta
24 7 |          angyalát hévvel karolta át…~Amint Bálnai Leandert Sándor néven
25 7 |             szobába, látta az ifjút, amint testvérét kebléhez szorítá,
26 9 |           jobbra futosott, aszerint, amint hol itt, hol ott szólaltak
27 10|          Furcsa esemény volt előtte.~Amint az írás folytán kiveheté,
28 11|   végrehajtást hírül adó levél volt.~Amint végigsiettek egyedül a városon,
29 11|            nem messze a b*i kaputól.~Amint az utósó ház is hátuk mögött
30 11|              is hátuk mögött maradt, amint a város árkán az országútra
31 11|        kellemetlen, szilaj üvöltése, amint messzünnen egymásnak felelgettek.~
32 12|       jajgatott és nyögött aszerint, amint kinek-kinek természeti hajlama
33 12|      másikban boros karafina. Dalol, amint torkán kifér, mégpedig oly
34 13|             és sírtak mind a hárman.~Amint ott egymás karjai közt,
35 13|      roppantul elszégyenlette magát, amint körülnézett, s látta, hogy
36 13|             inte, hogy menjenek oda. Amint Jónás úr elment Pista mellett,
37 13|             re infecta visszatértek, amint és amerre jöttek, anélkül,
38 14|             azt mondja: „Keressétek, amint tudjátok, a ti gondotok!”~
39 15|           érzette, mindjárt érzette, amint néhány száz lépésnyire félelme
40 15|           meg-megjelenve és eltűnve, amint azt a villámoktól félbeszaggatott
41 15|            egy ugrani nem tudó béka.~Amint így nagy rettegések között
42 15|              rémképektől gyötörve, s amint ott összehúzódva feküdt,
43 15|           egy mély sírban hallgatja, amint keresik és nem találják;
44 15|          kell neki lenni!~Felébredt; amint szemeit felvetette, álmát
45 16|       szerencsétlen város romjaiban, amint pattogó lángjai átkok hangjait
46 17|             mi történt tovább.~– Hát amint kinéz az ablakon, egyszer
47 17|                  s szalad kifelé. Én amint a kezemben volt a… csakugyan
48 17|            nyargalt az utca közepén; amint a kis közhöz ért, István
49 17|          szememet és a jobb kezemet, amint az égő háztető, mely alól
50 17|         távolban meg fogják hallani.~Amint így mászott, mászott meglapulva
51 17|           nézik, s lehúzta fejét, és amint sietve előrelépett, valami
52 17|            posvány közepén a lidérc.~Amint az üldözött meglátta világítani
53 17|         kívül a kerülőnek kiáltását, amint egyhangú dalában hírül adá
54 18|         kellett vágtatva jőnie, mert amint leugrott lováról, az felfordult,
55 18|            Rónai pedig kalaptalanul, amint volt, kirontott a szobából,
56 18|              veled!~Ezzel megindult; amint az ajtón ki akart lépni,
57 18|             szegény megérdemlette! – amint hirtelen betoppanik hozzám
58 18|            óra hosszat vonított; hát amint keresztülmentünk három-négy
59 20|               s jól ki lehete venni, amint a sírok között ugrálva dühösen
60 20|         hallatszott, a sírásó szava, amint kutyáját hítta, s később,
61 20|             többé élve onnan.~      ~Amint ez megtörtént, sietve mászott
62 21|     vonásiban elváltozik, elkomorul, amint a férfi álom gőzkörébe lép.~
63 21|            megrázák lelkületét, hogy amint Góliáth égő indulatában
64 22|           vidrabőr tarisznya fityeg.~Amint ekként megy s halad befelé,
65 23|    legnagyobb csapás Góliáth fejére.~Amint a sziget partjához értek,
66 23|            fehér ruhája utána lebeg.~Amint a házajtón ki akart lépni,
67 23|              a parttól, tovaevezett.~Amint a nád közti út egyik kanyarulatánál
68 23|         hangja volt. De alig emberi.~Amint visszatére a szigetre megölt
69 23|               kisgyermeke halva van.~Amint belépe szobáiba, úgy tetszék,
70 23|         túlpartra jutott kedvesével.~Amint a hölgy ismét föleszmélt,
71 25|            odakinn mulattak a havon.~Amint egy zökkenő helyen a rúdatlan
72 25|    mélységesen aludtak.~Hát egyszer, amint ott alusznak, a jámbor dudahős
73 25|             bozontos szürke farkast, amint fejével odahajolva szerelmesen
74 25|          cigány, s kétségbeesésében, amint jobbra-balra kapkodott,
75 25|              közepett belesóhajtott, amint isten tudnia engedé a kecskebőrbe,