Fezejet

 1 1 |       helyheztetni a pápaszemet; azután pedig nagy sántítások és
 2 1 |         szármából a tölteléket – azután átszökve a kipottyantat,
 3 1 |       erre három lépést hátrált, azután szarvait földnek szegezve
 4 1 |        döfést irányoz ellenére – azután szédülten borul lova nyakára
 5 2 |       káromkodva, mint a jégeső; azután feltápészkodik; kis idő
 6 2 |      kilódulásra szorgalmazza, s azután magára zárja az ajtót, és
 7 2 |           majd szőrkötelet vesz, azután egy serpenyőt megtölt izzó
 8 2 |        szép gyöngéden lefekteté, azután kettőt füttyentett, mely
 9 4 |          sem tisztújításkor, sem azután földhöz nem ütöttek.~– Te! –
10 4 |          esküdt ajkába harapott; azután megfordult s eltávozott;
11 4 |     valami mást töltött helyébe, azután rátámaszkodék.~– Te fickó! –
12 4 |     kezét, keservesen rátekinte, azután a sírkőre tette ujját, melyen
13 5 |      vékony fácskákkal beszegzi, azután a serpenyőket újra fölporozza,
14 5 |        lassú tűznél megfőzetnek, azután megpároltatván formába tétetnek,
15 5 |  folytatá a gróf –, első a kapa, azután a hegedű.~– Önnek megboldogult
16 6 |       mintha világon keresztül s azután önlelkébe nézett volna velök,
17 6 |        súgá fülébe: „testvérem”; azután összerezzent, mintha megbánta
18 7 |          ajtajából, míg láthatá, azután bezárkózott, magános lakába,
19 7 |         s a kötéllel megtekerve; azután a tanya ajtajához sietett.~
20 7 |          tekintete lehete ilyen, azután vad, bánatos arcát lecsüggesztve,
21 7 |          nem találkozunk többet.~Azután kínosan felsóhajtva megrázta
22 8 |    könyvét, és szemeit dörzsöli, azután felkel, s a térdeplő lyánkával
23 8 |  reszketeg ajkakkal sóhajtott, s azután ismét a vánkosok közé rejtette
24 8 |       mint a fájdalom ideálképe, azután összerogyott.~– Jézus Mária!
25 8 |     felkelt, azt megkoppantotta, azután ismét illedelmesen elájult,
26 8 |          fejbólintással üdvözöl, azután unatkozott, álmos arccal
27 9 |          nüanszát ki nem veheti; azután szép fehér papirosból nyakkendője
28 10|          okait örök bánatának, s azután azt az értő tekintetet,
29 10|          magvaik ki ne keljenek; azután látá a paradicsomot virágzó
30 10|          míg valami volt előtte, azután úgy érzé, mintha nem volna
31 11|         vele kedvesét betakarta. Azután kezébe fogta kezét, biztatólag
32 13|          annak ölébe rejté.~– És azután?~– És azután elmegyünk valahová,
33 13|         rejté.~– És azután?~– És azután elmegyünk valahová, hol
34 14|        pottyantotta volna ide, s azután haragjában jót rúgott volna
35 14|         vacogtatta össze fogait, azután iszonyú torzképet csinálva
36 14|       mutatott –, meg fog halni!~Azután egy villanyrángásszerű vonaglással
37 14|        szegeket vert be a falba, azután meg fogaival húzta ki azokat,
38 14| megszólította, de ez nem felelt. Azután fülébe kiáltott, s miután
39 16|          magukra zárta az ajtót, azután holt kedvesére borult, szárazon
40 16|         holnapig vendégem marad, azután mehet, amerre tetszik, jobb
41 17|     szólhasson és ne írhasson; – azután hadd élje szegény ember
42 17|        az udvarra nem láthatnak; azután a pincéből hozzatok fel
43 17|        élet, víg élet” – susogá, azután a tenyerébe rajzolt nagy
44 17|         kibújtatta az elítéltet.~Azután kilépett a szobából, a benyíló
45 17|      jövevény arcába világított, azután visszalépett társaihoz,
46 17|        tülekedtek így szótlanul, azután János kiáltástalanul a földre
47 17|    fájdalmasan, és hajait tépte, azután elkeseredetten borult kedvese
48 17|      ehhez képest Isten áldása!” azután felszökött, széttépte a
49 17|          a h*-i árokba vetettük, azután ő velünk jött apját nyomozni,
50 18|          percig maradok itt még, azután ismét nekiindulok a végtelen,
51 18|         part mellett csáklyázva, azután belevágtattunk a Tiszába,
52 19|         fájdalom volt kifejezve. Azután koporsójára tekintve, s
53 19|     rakni pénzeit koporsójába, s azután rajtok fekve halni meg;
54 19|          melyet szívében viselt. Azután előkereste a megholt derekalja
55 20|        dühösen keresett valakit.~Azután egy emberi hang hallatszott,
56 20|    folyvást cammogott utána. Még azután sokáig hallatszott fenyegető
57 20|        azt dereka körül kötötte, azután a holtat ismét visszafekteté,
58 21|     gyermek kacagva néz fel reá, azután mintegy érezve a rokonszenvet,
59 21|     ember, még imádkozni is tud!~Azután az alvó nőhöz lép a boldog
60 21|          néznek szét a szobában, azután a férjhez hajolva, annak
61 21|         néze a férfi szemeibe, s azután vadul ölelte magához annak
62 21|      lakója a kék ablakú háznak!~Azután hirtelen megkapta a piros
63 21|      bűnös, nesze, imádkozzál! – azután félrefordult, ágya szőnyegei
64 22|      marását saját testrészével.~Azután ismét folytatja felvett
65 23| vissz-sugárzik egy percre arcán, azután halántékaihoz kap, a vér
66 23|        vette észre, hogy halott; azután sikoltozva futotta körül
67 24|        ég hosszú életet tenéked!~Azután újra néma lesz minden egy
68 24|     fuldokol érthetlen szavakat; azután átöleli a jövevény lábát
69 24|   magasra felszökött a levegőbe, azután összehanyatlott, elszédült,
70 25|     borzalmas torzképet rántott, azután befogta az orrát; hogy ez
71 25|       mire a többi elhallgatott, azután ismét egyet ordított, azután
72 25|     azután ismét egyet ordított, azután még egyet, s azzal közakarattal
73 26|  rámetszé:~SIT TIBI TERRA LEVIS!~Azután levevé fövegét, kezeit összetette,
74 26|         egy miatyánkot monda el.~Azután felemelé kezeit és monda: „