Fezejet

 1 1 |               úriember ez a Dömsödi úr; mi sok szép javakkal áldotta
 2 1 |             tudja!… Még eléggé fiatal … mi volna lehetetlen?… no de
 3 1 |           senkitől sem:~– Miért jöttünk mi ide?~Az igaz, hogy ezen
 4 1 |                a bika? Majd megmutatjuk mi neki! Hiszen majd a szemébe
 5 2 |              neked, hogy énutánam jöjj? Mi? – szólt tompa, vallató
 6 2 |                 az udvaron.~– Nézd meg, mi van a kalapod mellett, tülökorrú
 7 2 |                 komondor farkára lép…~– Mi nem! Mi nem! – sikolták
 8 2 |         komondor farkára lép…~– Mi nem! Mi nem! – sikolták a malacok
 9 3 |                  mosolygó fényes arcok, mi lesz belőletek, ha én odatérek,
10 4 |               tán rosszkor háborgatlak, mi? Mintha valami vászoncseléddel
11 4 |                  Uram isten! – kiálta – mi történt veled?~A gyermek
12 5 |                éltek, mint amazok; sőt, mi a pálinkaházakat illeti,
13 5 |               is, noha pártolt mindent, mi külföldi, és ellensége volt
14 5 |        korengedményt kapott megyéjétől, mi eléggé tanúsítja lelke és
15 5 |              immár, midőn ezeket tudod, mi hasznát veszed. Hidd meg
16 5 |               áskálódni ön ellen. Avagy mi haszna volt, hogy ön a múlt
17 5 |                 cselekedte. S hát azért mi volt a köszönet, hogy a
18 5 |            tűzveszély az alsó lakóit. S mi lett érte a köszönet? Az,
19 5 |                  Képzelheti ön magának, mi jól eshetett a büntetéslágyítás
20 5 |           magával elszöktette… Már most mi fog ebből következhetni?
21 5 |             tapasztalt lyánka szívét. S mi lesz belőle? Szeretni fogják
22 6 |        megragadják az emberben mindazt, mi érez és eszmél: szívet,
23 7 |                 lába kásájába.~– Csitt… mi az ott, a sövény mellett…
24 7 |               ha szavamra nem figyelsz. Mi ketten igen víg, kicsapongó
25 7 | határozottsággal szólt:~– Ezen ég alatt mi nem találkozunk többet.~
26 9 |            hajdan könyvtárajtó volt, de mi nem hagyjuk magunkat oly
27 9 |                itt, ha szabad tudnom?~– Mi mindnyájan, ki véknyan ki
28 9 |          énekelt?~– Azt nem tudom, mert mi szépen énekeltünk.~– De
29 9 |     szubordináció ez? Hát tisztelet ez, mi? Hát nem vagyok-e én fölötte
30 9 |              híres kofaság).~– Micsoda… mi volt ez?~A másik oldalon
31 9 |             Kakukk – kakukk – kakukk.~– Mi? Kicsoda? Hogyan?~Kakukk
32 9 |             Kakukk.~– Ki volt ez ismét? Mi volt ez ismét? – A prézens
33 9 |                ümm… ümm…~– Hát ez ismét mi volt?~A kántisták vérszemet
34 9 |                szív, elhallgat a máj; s mi még soha prézesen meg nem
35 9 |            záporait hullatják zokogva a mi bánatos szemeink borús fellegeinek
36 10|         határozatok, tudja a jó ég, még mi mindenféle lekörmölni valók.
37 11|         lépéseik alatt ropogott a hó.~– Mi ez itt az útba? – kiálta
38 12|      akasztófátul, és szeretni mindazt, mi a másé!~Ezen érdemes látogatók
39 12|                 ember ölnél magasabb.~– Mi történik itt? – kiált gordon
40 12|                közelebb lép hozzájuk.~– Mi hoz téged ide? – szól álmélkodva
41 13|                fürt ép szőlő volt téve, mi tél utóján oly ritkaság;
42 13|               huszonnégy esztendős.~– S mi fog akkor történni?~– Apám
43 13|            vagyonaihoz hozzájutok.~– De mi köze vagyonaidnak Janka
44 13|                ablakon akartok bejönni, mi a mennykő?~– Nem találjuk
45 13|            beteg!~– De hát okai vagyunk mi annak, hogy adósságokat
46 13|               elkölteni… Aztán ismerjük mi jól az ilyen ájuldozó természeteket…~–
47 13|               biz azokhoz. Jól ismerjük mi a dolog mibenlétét; a leányasszony
48 13|        kamatokkal együtt vagy a leányt; mi szívesen odaengedjük az
49 13|             túltennénk magunkat, nemde? Mi pedig üthetnők bottal a
50 16|             Mért nem jöttél hamarább?~– Mi történt? – kérdé a peregrinus
51 17|                 úr, s megszabadulna, de mi megvesztegethetlen bírái
52 17|                 most csak azt mondd el, mi történt tovább.~– Hát amint
53 17|             kezével megtapintandó, hogy mi az.~Irtózat!~Egy holttest
54 17|        pusztabíró azon kérdésére, hogy „mi baja”, azt úgy megragadta,
55 17|             fekete szolgája lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük,
56 18|               kérdék viszont tőle, hogy mi köze neki oly némberhez,
57 18|                  szólt közbe Leander –, mi vén, igen vén emberek vagyunk,
58 18|              volnának előre tudni, hogy mi lesz történendő, diadalmas
59 19|             hagymázos ábrándjai közt. – Mi lesz belőletek, ha én meghalok?
60 20|           közben sokszor széttekintett. Mi nem láttunk egyebet a sötétségnél,
61 21|                 gerlének gyermeke lesz, mi lesz annak neve? Kígyógerle
62 22|               jut senkinek eszébe, hogy mi jó volna, ha a háta közepén
63 22|         keservesen sírni; gyanítá, hogy mi történik vele.~– Úgy meg
64 23|               mely ezelőtt két évvel.~– Mi történt velem? – kérdé széttekintve.
65 25|              nappal uralkodott.~Tehát a mi „par nobile fratrum” uraink
66 25|             elvégre, biz az szégyen, de mi tűrés, tagadás? biz ők tisztelettel
67 25|              csak mégis aligha repülünk mi!~– De alig ám!~– De nem
68 25|    összetakarítva –, majd feldűltünk.~– Mi nem – felele az esküdt úr –,
69 25|                 gyere, de mindjárt! Hát mi az, amit a malaclopó alatt
70 25|             nemzetes nagy uram, biz ez, mi tagadás benne, semmi sem
71 25|              Egy emberhez, ki csaknem a mi formánkra van teremtve;
72 25|              hanem ehelyett megteltek a mi kalandoraink fejei borral
73 25|                               Eközben a mi kalandoraink odakinn mulattak