bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

 501 3   |   legterjedelmesebbikéből: „Adjon már kee a Pistának száz forintot!”~
 502 3   |                 hangon: „Kétszáz forintot a Pistának – de mindjárt!”~–
 503 3   |                  bizony; nincs annyi pénz a világon, amennyi nekem nem
 504 3   |                   adsz háromszáz forintot a Pistának?”~– Jaj nekem!
 505 3   |             irgalmáért! Honnét vegyem azt a sok pénzt, he?~– Hát ebből
 506 3   |                sok pénzt, he?~– Hát ebből a sok zsacskóból.~– Óh, hiszen
 507 3   |                 Nem igaz! – kiálták sorba a zsacskók, s egy titkos rúgás
 508 3   |    eszméletvesztve Gáspár úr, s előkapván a zúgból egy tőről vágott
 509 3   |                egy tőről vágott fütyköst, a makrancos zsacskókat vele
 510 3   |                Aujauj! Négyszáz forintot! A Pistának ötszáz forintot!
 511 3   |                Jajajaj!~Gáspár közel volt a gutaütéshez; látta, hogy
 512 3   |              diktálnak…~– Vesztetek volna a pokolban! – fúja kifáradva,
 513 3   |                  fúja kifáradva, s botját a ládához vágta, fogait összecsikorítá,
 514 3   |                    világot látni!”~Ez már a soknál is több volt Gáspár
 515 3   |                 felugrott… kikapott egyet a lármázók közül nyakánál
 516 3   |              mindjárt kiment volna belőle a pára, ha lett volna benne.~–
 517 3   |             belőle – s itt torkában akadt a szó –, számlálj ki magadnak
 518 3   |           forintot!~– Ötszázat! – rikolta a zacskó.~Annyit hát! – tombola
 519 3   |                  Pista nem hagyta magának a kínálást kétszer mondatni;
 520 3   |       visszajönnétek még, csak lehetne. – A szegény öreg hosszú évek
 521 3   |            melengeté, míg rögeszmévé vált a magány behatása által excentrizált
 522 3   |              szólt Pista, zsebjeibe tömve a tallérokat –, ha megint
 523 3   |                  ha megint meg találnának a ládában szólamlani, hát
 524 3   |               hallgatsz! Takarodj tüstint a házamtól! Ötszáz igazi forinttól
 525 3   |           mindenféle ördögségek történnek a házamnál. A tyúkok, baromfiak
 526 3   |          ördögségek történnek a házamnál. A tyúkok, baromfiak megszólítanak,
 527 3   |      megszólítanak, ha az udvaron megyek, a kakas ahelyett, hogy kukorítana,
 528 3   |            reggelt kíván, ha fát vágatok, a tuskó kiabál, s pénzeim…!
 529 3   |               akkor láttalak volna, mikor a hátam közepét! Te sátán
 530 3   |               aznap beszentelteté pénzeit a helybeli egyházfival, ki
 531 3   |          állította, s többek között azzal a jó tanáccsal is szolgált
 532 3   |               mióta Pista úrfi eltisztult a háztól, Gáspár úrnak sem
 533 3   |              természetfölötti tüneménynek a kulcsa ez, hogy Pista igen
 534 4   |                 Három árva sírdogálva~Áll a temető árkába;~Kelj fel,
 535 4   |        Lerongyollott az én ruhám.~Népdal.~A sz*-i kertek aljában, egy
 536 4   |                 akácoktól körítve fekszik a temető. Egy csöndes, magános
 537 4   |                Egy csöndes, magános hely, a mezők ezernyi virágaival
 538 4   |                mik közt egyhangúan cirpel a tücsök. Az apró halmok,
 539 4   |       orgonaligetek, az alacsony fejfák s a körülök kiemelkedő néhány
 540 4   |         kiemelkedő néhány csúcsos kőemlék a ráhajló szomorúfűzfák között
 541 4   |                  egyszerűen bús feliratok a sírköveken, a besüppedt
 542 4   |                   feliratok a sírköveken, a besüppedt és elfeledett
 543 4   |                 és elfeledett sírhalmok s a hallgatag napfényes délután
 544 4   |                rajtok keresztül, házaikat a sírok oldalába vájva; s
 545 4   |                   sírok oldalába vájva; s a vadmadár az út közepébe
 546 4   |                   vadmadár az út közepébe a fű közé rakja fészkét, s
 547 4   |              sírhalmok egyikének tövében; a domb előtt egy nagy márványlap
 548 4   |             szavak: Bálnai Körmös István. A gyermekek egyike szép, magas
 549 4   |                   aligha ismerne öccsére, a csodák szerzőjére, oly szomorú,
 550 4   |               melyeket jobbra-balra ingat a lengedező szél.~A másik
 551 4   |                   ingat a lengedező szél.~A másik gyermek egy fiatal
 552 4   |                felvetve, arca ég, kezével a mellette ülő ifjú kezét
 553 4   |            lüktető erek járnak keresztül; a déli napsugár ragyog mindkettőjök
 554 4   |             ragyog mindkettőjök homlokán.~A leányka Gyékény Márton leánya,
 555 4   |                  ifjú Körmös Pista, ki őt a kegyeskedő üldözései elől
 556 4   |                sokáig hallgatnak; az ifjú a hajlongó fűzfák mozdulatait,
 557 4   |              hajlongó fűzfák mozdulatait, a lyánka a lábainál földből
 558 4   |              fűzfák mozdulatait, a lyánka a lábainál földből feljövő
 559 4   |                 csendben, szótlanul. Fenn a magasban a pacsirta énekel,
 560 4   |                szótlanul. Fenn a magasban a pacsirta énekel, s a déli
 561 4   |             magasban a pacsirta énekel, s a déli napvilágban fürdik;
 562 4   |              napvilágban fürdik; köröttök a széles világ, a messze láthatár
 563 4   |                  köröttök a széles világ, a messze láthatár terül kéklő
 564 4   |                 halmaival, zöld rónáival; a téren hosszú csavargós utak
 565 4   |           csavargós utak vonulnak át, mik a távolban enyésznek el; árnyékos
 566 4   |                  perceiben az ember lelke a jövőbe lát. Homályos dolgok,
 567 4   |         szárnyalással gondolatiban végig; a szemébe tűnő halmok, virágok,
 568 4   |              föltűnnek lelke előtt.~Hanem a legkisebb hang, a legelső
 569 4   |                   Hanem a legkisebb hang, a legelső hideg szellő szétűzi
 570 4   |       túlszárnyaló gondolatokat, s előlép a való, mogorva felhőivel
 571 4   |                 az ég, göröngyös útjaival a föld és önző arcaikkal az
 572 4   |                önző arcaikkal az emberek.~A temető árkain kívül hirtelen
 573 4   |                hirtelen lövés hallatszék; a két mélázó felrezzen. Az
 574 4   |            martalék végerejével kerülgeti a halmok között ellenségeit,
 575 4   |               átkapja derekát fogaival, s a félénk állatot megrázza
 576 4   |                   félénk állatot megrázza a levegőben. A nyúl egy kiáltást
 577 4   |             állatot megrázza a levegőben. A nyúl egy kiáltást hallat,
 578 4   |             megtette végrendeletét. Ekkor a temető árkán egy bozontos
 579 4   |                 kiált az ifjú Lillának, s a lyánka tündérsebesen vonta
 580 4   |                 ide! Aport sén! – kiabált a vadász, ki éppen nem volt
 581 4   |                   sén! Pfuj! Her da azzal a nyúllal! (Zárjel közt mondva,
 582 4   |                 van! Lesz ebből pecsenye, a szedtevettét! – Ilyszerű
 583 4   |                mindenhova tekintett, csak a nyúlra nem, melyet az esküdt
 584 4   |                  No de nézz hát ide, vagy a hátadhoz üssem? – szólt
 585 4   |                 savanyú képet, mint kinek a csibe megette a kenyerét,
 586 4   |                mint kinek a csibe megette a kenyerét, he? Vagy tán rosszkor
 587 4   |               vagy! Hanem ahán! Itt mozog a bokorban a vad, uhhahaha!~
 588 4   |                ahán! Itt mozog a bokorban a vad, uhhahaha!~Az ebek az
 589 4   |              körül kezdtek szaglálódni, s a vadász nagyot röhögve Pista
 590 4   |                  csintalan kedvvel indult a bokornak.~– Nem mész onnét! –
 591 4   |                 rejtettél ide! – S indult a bokornak, hanem nem vetette
 592 4   |                 nem vetette fel az arányt a kiviendő terv s a közbejövő
 593 4   |                  arányt a kiviendő terv s a közbejövő akadályok között,
 594 4   |                   úgy csapatott hosszában a földhöz, amint még soha
 595 4   |             pillantást vetett rá, melyben a legféktelenebb indulaterő
 596 4   |             képéhez illeszté, s nekifogta a védtelen ifjúnak:~– Most
 597 4   |            megfordult s eltávozott; midőn a temető árkához ért, megállt,
 598 4   |        árokhányásra, fegyveréből kiszedte a szatymát, s valami mást
 599 4   |                  fel, kitéve látván magát a nem szeretett ember bosszújának,
 600 4   |                 de mégis, noha feltehette a durva emberről ez iszonyú
 601 4   |            amennyiben széles arculatjának a temető felé fordult része
 602 4   |           tapasztá kezeit, s bőgött, mint a gyermek, kétfelé húzott
 603 4   |              számtalan ördögöket biztatva a Pistába bújásra.~– Már most
 604 4   |                utána eredt, elvágta útját a faluba téréstől, s kifelé
 605 4   |              téréstől, s kifelé térítette a harasztosba. Eredeti kép
 606 4   |                 könnyeden és emelt bottal a diák. Mikor már jó messzire
 607 4   |              elkergette Pista szomszédját a falutól, még egyszer utána
 608 4   |                hajított, aztán visszatért a temetőbe. Esküdt úr pedig
 609 4   |          káromolni, s nagyot került, hogy a város tulsó végén mehessen
 610 4   |                tulsó végén mehessen haza.~A bátor ifjú pedig visszatért
 611 4   |               bátor ifjú pedig visszatért a temetőbe. Atyja sírjánál
 612 4   |               Atyja sírjánál találta ülve a leánykát, kinek bal karja
 613 4   |                   bal karja vérzett, mert a Pistának szánt lövésből
 614 4   |              kérdé: „Miért oly halavány?” A gyermek kötényével takarta
 615 4   |                    Szegény árva! – susogá a fiú, gyöngéden simítva le
 616 4   |                 fiú, gyöngéden simítva le a leányka hajfürteit– ami
 617 4   |                  volna! Nézd, milyen nagy a világ; mennyi ember jár-kel
 618 4   |                árvább, elhagyottabb nálad a kerek földön?!~Ekkor vette
 619 4   |                   Ekkor vette észre, hogy a gyermek keze vérzik.~– Uram
 620 4   |                kiálta – mi történt veled?~A gyermek azt felelé rebegve,
 621 4   |            keresett ismert orvosi füveket a völgyek közt, miket összetörve,
 622 4   |                   közt, miket összetörve, a lyánka gömbölyű karját bekötözé,
 623 4   |               hintve reá. Tudta, hogy fáj a szegény gyermeknek, s forró
 624 4   |                   ajkaival szorítá sebére a füvészi gyógyszert.~A gyógyfüvek
 625 4   |              sebére a füvészi gyógyszert.~A gyógyfüvek tevék-e, vagy
 626 4   |            tevék-e, vagy az ifjú csókjai: a lyánka fájdalma enyhült,
 627 4   |            Megölnek…~– Vissza? Nem; soha! A mostoha házhoz vissza nem
 628 4   |                   annak süllyedni. Te, ki a világon senkit bántani nem
 629 4   |             hévvel, s karjai közé szorítá a gyöngéd termetet; és szemei
 630 4   |                 az ifjú –, hát hol van az a holló, mely fiai szemét
 631 4   |                 fiai szemét kivájja? Vagy a farkas, mely éhdühében saját
 632 4   |                  nekem, hogy senkid sincs a világon kívülem, hogy árvább
 633 4   |               ködhomályban kerestem volna a tájat, melyet nem ismerek,
 634 4   |                   megjelen fényesen, mint a hold, s biztatva szól hozzám,
 635 4   |               keskeny hidakon átmennem, s a szédítő magasban az ő keze
 636 4   |                  kietlene. Örvények rajta a világ csábjai, s az ordító
 637 4   |                fenevadak az emberek.~– És a mosolygó arc kinek arca?
 638 4   |            megőrizd, látsz-e engemet is?”~A lányka közelebb simula hozzá,
 639 4   |            engemet is!~Az ifjú megszorítá a lyánka kezét, keservesen
 640 4   |              keservesen rátekinte, azután a sírkőre tette ujját, melyen
 641 4   |               homlokát tenyerébe temette.~A leányka leveretten kérdé: „
 642 4   |                  borulva keservesen sírt.~A fiú vigasztalni akarta őt,
 643 4   |                 tele volt keserűséggel, s a kétszer megkezdett szó kétszer
 644 4   |              könnyeiben tört magának utat a fájdalom.~– Ne sírj, ne
 645 4   |                  Ne sírj, ne sírj – szólt a fiú a zokogó lyánka hajfürteit
 646 4   |               sírj, ne sírj – szólt a fiú a zokogó lyánka hajfürteit
 647 4   |                   kimondva, oly melegen!…~A lyánka nem szólt, hanem
 648 4   |              óráján, utósó leheletével is a te nevedet mondta ki; s
 649 4   |             kergetett végig eszméik terén a fölkelt kebelvihar, mik
 650 4   |                  Akarsz-e engemet követni a világba? – szakítá félbe
 651 4   |           ábrándos hallgatást. – Nézd, ez a világ milyen nagy; mennyi
 652 4   |              keresve az életet és találva a sírt; ennyi nép közt nem
 653 4   |                  tudnád, milyen göröngyös a világ útja! De ne félj,
 654 4   |             alakban járt rajtam keresztül a viszályok kereke! Hány balkezét
 655 4   |                Hány balkezét tapasztaltam a sorsnak! Óh, annyit nem
 656 4   |                  ne bizalmas! Kígyó annak a leggalambja is. Tanulj félni,
 657 4   |            gyanakodni mindenkiben! Reméld a legjobbat, s félj a legrosszabbtól,
 658 4   |                Reméld a legjobbat, s félj a legrosszabbtól, s fogadd
 659 4   |             tanácsoknak felét sem értette a gyermek leány, mikre a gyermek
 660 4   |            értette a gyermek leány, mikre a gyermek ifjút keserű tapasztalások
 661 4   |         tanították.~Ő azalatt, míg bátyja a világot ily vad elvekkel
 662 4   |                 elhatározott pesszimista, a másik ártatlanságában semmi
 663 4   |               szépségben gazdag. Az egyik a világ minden sikamlós útjait
 664 4   |               csak tűrni és szeretni nem; a másik ártatlansága bűvkörében
 665 4   |          esteledett be fölöttök azon nap; a közös atyai sír füveire
 666 4   |                voltak és elhagyottak mind a ketten.~A következő reggel
 667 4   |                elhagyottak mind a ketten.~A következő reggel harmat
 668 4   |                     Másnap nagy híre volt a városban, hogy „a kis boszorkányt”
 669 4   |               híre volt a városban, hogy „a kis boszorkányt” elvitték
 670 4   |                 kis boszorkányt” elvitték a garaboncások.~Mert tudnunk
 671 4   |                   Mert tudnunk kell, hogy a kis Lillát gyermeksége óta
 672 4   |               azon jó tulaj donsága, hogy a kebelében lakókat szokatlan
 673 4   |                okáért, kukoricás Tóthnak, a másik lapos Tóthnak, a harmadik
 674 4   |                    a másik lapos Tóthnak, a harmadik nyöszörgő Tóthnak
 675 4   |                  volt. Egy másikat, kinek a jobb vállát jobban megnyújtotta
 676 4   |                vállát jobban megnyújtotta a predestináció, mint a balt,
 677 4   |        megnyújtotta a predestináció, mint a balt, nevezett a közvélemény „
 678 4   |      predestináció, mint a balt, nevezett a közvélemény „görbe görögnek”,
 679 4   |                    görbe görögnek”, pedig a legkeményebb nyakú kálómista
 680 4   |                    az eszét.~Hogy azonban a kis Lilla mint tett szert
 681 4   |              érzelemmélység túlemelték őt a mindennapi világ megszokott
 682 4   |                  gőzkörén, míg másrészről a gyermek megszokott vigalmai
 683 4   |                  azon önállásszerű valami a kislyán jellemében, mit
 684 4   |                   apró visszatorlásaikat. A mostoha, ki szörnyen irtózott
 685 4   |             mostoha, ki szörnyen irtózott a csigabigáktól, reggelenként,
 686 4   |               megrakva, amikor aztán majd a nyavalya ütötte ki ijedtében.
 687 4   |                Néha éjjelenként elkezdtek a székek és asztalok fel s
 688 4   |             asztalok fel s alá sétálgatni a szobában mozgatva láthatlan
 689 4   |               ijedtében nem jutott eszébe a miatyánk eleje. Jutka asszonynak
 690 4   |                    Jutka asszonynak pedig a láncos lobogós.~– Gyertyát! –
 691 4   |                 ilyenkor mindketten. Mire a gyertyát behozták, ki volt
 692 4   |               volt serényebb, mint Lilla, a bútorokat mozgató madzagot
 693 4   |                  ily apró csíntevése volt a kis Lillának. S ha még hozzáképzeljük
 694 4   |          szüntelen mosolygó szájacskát és a mindennél bájosabb égő szemeket,
 695 4   |             bájosabb égő szemeket, melyek a környékbeli nénémasszonyék
 696 5   |           földesúr~Pázsitos udvaron lakik a szegénység,~Üres kamarába
 697 5   |                    Üres kamarába beszorul a szükség;~Ott egy fedél alatt
 698 5   |              Kétúrfalva nevezetes helység a Körös partján. Több nevezetességei
 699 5   |          számítandó az is, hogy bizonyos, a falut kétfelé osztó árok
 700 5   |                   árok segítségénél fogva a Körös a falu felső részét
 701 5   |                segítségénél fogva a Körös a falu felső részét áradások
 702 5   |                 jótékony elemmel, melyben a nimfák és a békák lakoznak,
 703 5   |              elemmel, melyben a nimfák és a békák lakoznak, hogy a jámbor
 704 5   |                 és a békák lakoznak, hogy a jámbor lakosságnak csak
 705 5   |                   jámbor lakosságnak csak a konyhája ajtajából kelle
 706 5   |                  konyhája ajtajából kelle a hálót kivetni, ha ungokra
 707 5   |                 míg földjei anélkül, hogy a szántóvasat beléjök vágta
 708 5   |                  termették meg évről évre a leggyönyörűségesebb vízi
 709 5   |           lehetett felőle, hogy ott, azon a helyen a legfölségesebb
 710 5   |                   hogy ott, azon a helyen a legfölségesebb nádat fogja
 711 5   |                  kétszer, háromszor is; s a lakosság már annyira vitte
 712 5   |                   megtanította, mint kell a hínárt, sást és békalencsét
 713 5   |            részesült ezen neptuni kegyben a falunak alsó fele, mely
 714 5   |            járhasson utcája egyik felétől a másikig.~De kitűnt ezen
 715 5   |              bárminő szakaszaiban is. Míg a felső fele megelégedett
 716 5   |                 azzal, ha utcája közepén, a feneketlen sárban csak a
 717 5   |                  a feneketlen sárban csak a lova szakadt meg, nem egyszersmind
 718 5   |             szakadt meg, nem egyszersmind a szekere is, addig a felső
 719 5   |          egyszersmind a szekere is, addig a felső falu hivalkodó fennhéjázással
 720 5   |               soraival ültette végig. Míg a felső falu beérte azzal,
 721 5   |                 ha egy nyári zivatar csak a házak tetejét szedte széjjel,
 722 5   |                  őket nyáron és tavasszal a szabad lég és a legyeknek
 723 5   |                 tavasszal a szabad lég és a legyeknek és szúnyogoknak
 724 5   |                templomot is emelt, holott a felső falu lakosai a kalodán
 725 5   |               holott a felső falu lakosai a kalodán és fonóházakon kívül
 726 5   |               éltek, mint amazok; sőt, mi a pálinkaházakat illeti, sokkal
 727 5   |            korszerű haladást tanúsítottak a szomszéd falubelieknél,
 728 5   |                  szeszélyes nedveket csak a patikából ismerék, mint
 729 5   |               orvosságot; amiért is aztán a felső falusiaknak azon elsőbbségök
 730 5   |                 voltak ezen tetteik által a jólétre, megelégedésre és
 731 5   |             különös szabadságukban állott a szegénység, nyomorúság és
 732 5   |                 és betegség, nem különben a koplalás és szűkölködés
 733 5   |               Attól mentsen meg bennünket a jó sors! Egy csavargó, árkos,
 734 5   |                megrakott fakó szekereket. A házak mintha rakétából hullottak
 735 5   |                   szarufái között úgy áll a tapasztott kémény, mint
 736 5   |              mammutcsontváz bordái között a nyakgerinc, míg a másiknak
 737 5   |                  között a nyakgerinc, míg a másiknak ajtaján, ablakán
 738 5   |                 ajtaján, ablakán tódul ki a kéménytelen konyha füstje,
 739 5   |        szándékozik tetejével kibukni, míg a másik süvegelni látszik
 740 5   |                   másik süvegelni látszik a zivatart, mely kalapját
 741 5   |        kukoricaféle eledelen nyámmogva, s a beteges aggság minden nyomait
 742 5   |                olyan dolgok itt, mik csak a tündéres mesékben említtetnek
 743 5   |              említtetnek egy kategóriában a hétfejű sárkánnyal, a gyémántheggyel,
 744 5   |        kategóriában a hétfejű sárkánnyal, a gyémántheggyel, a kuruc
 745 5   |             sárkánnyal, a gyémántheggyel, a kuruc háborúval s egyéb
 746 5   |                  utca végén, majdhogy nem a falun kívül egy sajátságos
 747 5   |                egy sajátságos épület áll; a pórság kastélynak nevezi,
 748 5   |            agyba-főbe ékesített filagória a díszes sárpiac közepett;
 749 5   |             verebekkel megnépesítve.~Maga a kastély valóban meglepő
 750 5   |                   érdemeit vehetni észre. A roppant vörös márvány ajtóragasztó,
 751 5   |          díszeskedik, hogy szükség esetén a kaput is be lehetne vele
 752 5   |                  lehetne vele támasztani, a kacskaringós kínai talapzaton
 753 5   |          látszanak pártfogásuk alá venni; a kurta és széles ablakok
 754 5   |                 kurta és széles ablakok s a szegleteken golyvás kinövésekként
 755 5   |     összhangzásban állnak egymással, hogy a szegény hétköznapi embernek
 756 5   |              volnának festve, hanem mivel a falakba felszivárgott penész
 757 5   |                 nagytekintélyű családfője a Dömsödi Góliáth nemzetségnek,
 758 5   |                kíván meghazudtolója lenni a belső elrendezés. A pompás,
 759 5   |                 lenni a belső elrendezés. A pompás, sötét szobák levantei
 760 5   |          szőnyegekkel vannak betapasztva; a svábok és poloskák, s egyéb
 761 5   |             különösen alkalmasnak látszik a jótékony álom idejének meghosszabbítására;
 762 5   |              idejének meghosszabbítására; a labirintszerű folyosók,
 763 5   |          emeletben? Itt-ott beszegzett és a fallal egyszínűvé festett
 764 5   |                 miken hiába töri az ember a fejét: vajon minő célokra
 765 5   |                 úgy, mint időknek előtte?~A sikátor- és folyosótömkeleg
 766 5   |              vannak leponyvázva, miken át a besütő esti napvilág homálybús
 767 5   |             homálybús fakó színezetet vet a szobára és annak tárgyaira.~
 768 5   |             sajátszerűt tüntet fel előtte a szoba egyetemessége; a rokokó
 769 5   |             előtte a szoba egyetemessége; a rokokó székek és pamlagok
 770 5   |          álomvilági szörnyalakok fejökkel a hónuk alatt, csípőre támasztott
 771 5   |         támasztott könyökökkel, füleikkel a vállukon, hosszú, széthúzott
 772 5   |          beszélgetni elmúlt jobb időkről; a hármas táblájú brazíliafa
 773 5   |                 táblájú brazíliafa asztal a középen, egyetlen kígyóderekú
 774 5   |                   melynek sehol sem látni a závárját, különféle drasztikus
 775 5   |                 meglepők és csodálatosak; a falakon testes, aranyozott
 776 5   |                  ha pedig szemközt, magát a háziurat mutatja, mely ördögi
 777 5   |                  festés által megy végbe. A padlatot világoslila szín
 778 5   |                 mely mód nélkül jól illik a szoba zöld falához és sárga
 779 5   |                 ráadásul látszik tartozni a hosszú lábakhoz, s melyek
 780 5   |              melyek összevissza, mindenik a maga nyelvén, süvöltenek,
 781 5   |                hangokon, melyekhez képest a fürészráspolás és ajtónyikorgás
 782 5   |                  pedig vállain keresztül, a füle mellett búsan lelógatva,
 783 5   |              lelógatva, míg szemközt vele a másik széken egy zöld majom
 784 5   |                elő-előrohan, valahányszor a két majom egymás hajába
 785 5   |              fesztelenül mulatják magukat a szárnyas és szárnyatlan
 786 5   |                   csomó kulcsot előkeres, a csomó kulcs közül kiválaszt
 787 5   |             mérgelődik, meg akarja emelni a ládát, de igen nehéz, leginkább
 788 5   |              nehéz, leginkább azért, mert a pallóhoz van srófolva; most
 789 5   |                   húzogatná és feszegetné a vasláda különbféle furfangos
 790 5   |               felpattan egyik szegleténél a kulcslyukat rejtő cifraság;
 791 5   |                   óh, váratlan bosszúság! A kulcslyuk még cifrább, mint
 792 5   |                vagyon írva, hogy könnyebb a tevének keresztülmenni a
 793 5   |                  a tevének keresztülmenni a tűfokán, mint gazdag embernek
 794 5   |             tűfokán, mint gazdag embernek a mennyország kapuján, azonképpen
 795 5   |             említett kulcslyukba behatni. A fiatal férfi véghetetlenül
 796 5   |            bizonyosan bőven kikapta volna a magáét – de hihetőleg neki
 797 5   |               magát s felugrik. Bepislant a rostélyos hálószobába, s
 798 5   |                  hálószobába, s ott látja a sorban felállított fegyvereket.~
 799 5   |             fegyvereket.~Ezektől borsózik a háta.~– Eh, mit! – tusakodék
 800 5   |                      tusakodék magában, s a rostélyt felemeli.~A rostély
 801 5   |                    s a rostélyt felemeli.~A rostély nem levén belülről
 802 5   |               levén belülről megakasztva, a törekvésnek enged s fölemelkedik.~
 803 5   |               fölemelkedik.~Az ifjú belép a terembe; óvakodva vizsgálja
 804 5   |                  óvakodva vizsgálja össze a golyóra töltött fegyvereket,
 805 5   |              golyóra töltött fegyvereket, a lőport szorgosan kiszórva
 806 5   |                 lőport szorgosan kiszórva a serpenyőkből, azoknak gyújtólyukait
 807 5   |               fácskákkal beszegzi, azután a serpenyőket újra fölporozza,
 808 5   |            serpenyőket újra fölporozza, s a fegyvereket szokott polcaikra
 809 5   |                  csendesen ismét kisétál, a rostélyt leereszti, s a
 810 5   |                   a rostélyt leereszti, s a rejtekajtón, melyen bejött,
 811 5   |                    Az idő sötétedni kezd; a hálóterem madarai elülnek,
 812 5   |           hálóterem madarai elülnek, csak a bagoly jajveszékel magánosan,
 813 5   |                 egy kárvallott szotyák, s a medve dörmög kalitkájában,
 814 5   |                 melyik oldalról vesse meg a hátát, hogy a szúrós drótfalhoz
 815 5   |                   vesse meg a hátát, hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.~
 816 5   |                 drótfalhoz ne érjen.~Künn a hazatérő marhák kolomphangjai
 817 5   |             marhák kolomphangjai hirdetik a naplementet; a falu túlsó
 818 5   |                   hirdetik a naplementet; a falu túlsó részéből az estharang,
 819 5   |              túlsó részéből az estharang, a Körösből a malmok ketyegése,
 820 5   |                  az estharang, a Körösből a malmok ketyegése, a kertek
 821 5   |              Körösből a malmok ketyegése, a kertek alul a békák esti
 822 5   |                  ketyegése, a kertek alul a békák esti hangversenye
 823 5   |                  idő múlva kulcs nyikorog a hálószoba ajtajában, s csakugyan
 824 5   |                  őt követő cseléd kezéből a kétkarú gyertyatartót; annak
 825 5   |                 tekinteni. Ezután beveszi a kulcsot s ráfordítja; kettős
 826 5   |            ablakain tapogatta összevissza a vasakat. Azok is erősen
 827 5   |               lépten-nyomon meghazudtolák a színlett nyugodtságot.~–
 828 5   |                   kettős kargyertyájával; a falakat megböködte, pedig
 829 5   |                   ismét bement kamrájába, a rostélyt lekapcsolta, papucsait
 830 5   |                   szemeivel. – Bizonyosan a majmok vesztek össze, s
 831 5   |            vesztek össze, s azok ugráltak a padlaton. De mégis… hátha
 832 5   |              kezébe egy pisztolyt fogott, a pisztolyok sárkányait felhúzván.~–
 833 5   |               úgymond –, hogy semmi sincs a dologban, hogy majd reggel
 834 5   |              csöndesen alvására nézve nem a legkedvezőbben talált kiütni,
 835 5   |               találta vetni szemeit, azon a legkétségtelenebb bizonyítványait
 836 5   |               hogy idegen járt teremében.~A felpattant zárrejtő cifraság
 837 5   |          pisztolyát felemelve, mintha már a háta mögött állana az, ki
 838 5   |                   ébren, álmatlanul leste a pillanatot, melyben azoknak
 839 5   |              hasznát vehesse.~Tornácában, a láda előtti asztalon halványan
 840 5   |                alvószobát; tollas lakosai a tornácnak nyikorgó nyöszörgések
 841 5   |             alvának drótlábtóikon, olykor a medve zörgött láncaival.~
 842 5   |              emberektőli félelme, félelme a sötét éjszakától s a sötét
 843 5   |              félelme a sötét éjszakától s a sötét éjszaka és sötét lelkiismeret
 844 5   |               reggel volt az este, délben a reggel, és késő éjjel a
 845 5   |                   a reggel, és késő éjjel a dél, és így időmutatókra
 846 5   |                   meré lehunyni, hirtelen a nagy hallgatásban úgy rémlik
 847 5   |                  fiatalembert besurranni. A fiatalember minden tétovázás
 848 5   |              indul, annak belső zsebjéből a fortélyos láda kulcsát előtapogatja,
 849 5   |             kulcsát előtapogatja, s azzal a ládát minden kínálás nélkül
 850 5   |             kinyitja.~Dömsödi úr jól látá a mécsvilágnál, hogy azon
 851 5   |                rácélzott, elcsattantotta, a lőpor lobbot vetett – és
 852 5   |                  lőpor lobbot vetett – és a pisztoly nem sült el.~Az
 853 5   |                   kívül más valaki is van a szobában, foglalatosságát
 854 5   |       foglalatosságát folytatta, zsebjeit a ládából kimarkolt aranyokkal
 855 5   |               vizsgálta sorra fegyvereit, a golyó mindenikben benne,
 856 5   |                golyó mindenikben benne, s a serpenyő fel volt porozva,
 857 5   |                    de az sem sült el. Így a harmadik, negyedik, ötödik,
 858 5   |               szándékában előmozdítani.~S a fiatalember bámulatos hidegvérrel
 859 5   |                 hogy Dömsödi úr félelmeit a legdühösebb vakmerőséggé
 860 5   |           előrohant, és nekiesett ököllel a jóhiszemű ifjúnak.~Az pedig
 861 5   |                tízforintosokkal, s látván a fenyegető veszedelmet, a
 862 5   |                  a fenyegető veszedelmet, a középen álló kerek asztal
 863 5   |              asztal mögé ugrott, s miután a kezében levő csomagnak már
 864 5   |                  azt kalapjába vetette, s a kalapot fejére felvágta.~
 865 5   |            kezdtek futni az asztal körül; a fiú friss volt, Dömsödi
 866 5   |             üldözése sikertelenségét, míg a fiú az asztal két szélét
 867 5   |                éppen engem?~– Hm! – kezdé a fiú hideg mosollyal. – Mindennek
 868 5   |                 le, ha úgy tetszik, amoda a zsellyeszékbe, majd akkor
 869 5   |                talán hamarabb megcsípheti a fiút, leült.~– Tehát legelsőben
 870 5   |                 harangozva –, hogy kegyed a napokban bírói zár alá fog
 871 5   |             kiálta Dömsödi úr, s torkában a hang, szívében a vér fagyott
 872 5   |                 torkában a hang, szívében a vér fagyott össze.~– Biz
 873 5   |              össze.~– Biz úgy! – folytatá a fiú con amore ásítva. –
 874 5   |                 con amore ásítva. – Látta a tens vármegye, hogy kegyed
 875 5   |                  vagyonának ki akar menni a könyökén, hogy pazarlásai
 876 5   |                nagyon egyenes útján rohan a maga és örökösei tönkrejuttatásának;
 877 5   |                folyamodásom következtében a múlt közgyűlésen kegyed
 878 5   |                  közgyűlésen kegyed ellen a tens rendek sequestrumot
 879 5   |               azonban tudván, hogy kegyed a napokban nagy mennyiségű
 880 5   |                hihetőleg nem fogott volna a lezáratók kezéhez juttatni.
 881 5   |               Dömsödi úr elbámult, mintha a guta ütötte volna nyakszirton.~
 882 5   |                 ütötte volna nyakszirton.~A dolog világos volt, s csak
 883 5   |                magában, vajon agyonüsse-e a fiút, vagy csak nyakát tekerje
 884 5   |                fiához sújtani, ki azonban a hajítás elől idejekorán
 885 5   |                 elől idejekorán lebukván, a szék egyenesen nekiment
 886 5   |                   szék egyenesen nekiment a tükörnek, a tükör összetörött,
 887 5   |            egyenesen nekiment a tükörnek, a tükör összetörött, a bagoly
 888 5   |            tükörnek, a tükör összetörött, a bagoly leesett, s a visszaeső
 889 5   |          összetörött, a bagoly leesett, s a visszaeső szék hozzácsapódott
 890 5   |             visszaeső szék hozzácsapódott a medve lakához.~Erre az áldás
 891 5   |              áldás minden oldalról szállt a fiúra: nem maradt épkézláb
 892 5   |                 végre fáradtan és lihegve a középen megállt, s ott elszántan
 893 5   |               szemeiben nem volt irgalom.~A fiú nem futott előle.~Már
 894 5   |                   hogy megmarkolta, midőn a virgonc fiatal sebesen,
 895 5   |              virgonc fiatal sebesen, mint a kéneső, átcsúszott az ölelésére
 896 5   |         irgalmatlanul betörte fejével.~De a kályha is betörte Dömsödi
 897 5   |                kapott, s ezzel végignyúlt a padozaton.~Fia pedig, miután
 898 5   |               érzé magát, foglalatosságát a vasas láda körül folytatá.~*~
 899 5   |               idézteté, mely elől azonban a fiatalember szép módjával
 900 5   |                  kik születésökkel hozzák a világra ama, mintegy firól
 901 5   |                   később fonák nevelés és a mindennapos rossz példák
 902 5   |                   találta gyönyörét, hogy a fiút káromkodni tanítá.~
 903 5   |                 kerülhette.~Nők irányában a legdurvább vakmerő volt,
 904 5   |       elcsúfította, hogy mikor legelőször a tükörbe nézett, maga is
 905 5   |                   tükörbe nézett, maga is a szeme közé pökött magának.
 906 5   |                 voltával el nem érhetett: a szerelmet, azt sértő durvaságai
 907 5   |              kutyáival és vad cimboráival a dámvadat, mely alkalommal
 908 5   |                  alkalommal egykor, midőn a dámvad a két félfalut elválasztó
 909 5   |         alkalommal egykor, midőn a dámvad a két félfalut elválasztó
 910 5   |                elválasztó árkon átugorva, a túlsó falurészbe menekült,
 911 5   |                   utána nyomult csoportja a feltámadt falubeliektől
 912 5   |                 fényes társaságokba menni a legódivatúbb avult ruhákban;
 913 5   |                üldözve, kínozva, másfelől a legszemtelenebb kalandorokat
 914 5   |                 az eszét kergeti; s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat
 915 5   |             kergeti; s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat megsokallva kijelenté
 916 5   |                kegyetlenül megverte, hogy a nő két hét múlva a szenvedett
 917 5   |                   hogy a nő két hét múlva a szenvedett méltatlanságok
 918 5   |                Péter.~Ebben is benne volt a Dömsödi vér.~Finom, nőien
 919 5   |                 ugyan anyjától öröklé, de a lélek apai hagyomány volt
 920 5   |            kitanult gyomorhős, mint ő, ki a puddingok, fricassée-k,
 921 5   |              hozni, minő elsőségei vannak a kozák lének a rákfark-ragu
 922 5   |            elsőségei vannak a kozák lének a rákfark-ragu felett, vagy
 923 5   |                húzni az ananászmeridon és a narancsmarmelád között,
 924 5   |               alig tizenkilenc esztendős, a gyomortöltési tudományos
 925 5   |                minden szenvedélyei között a leghatalmasabb, a többi
 926 5   |                  között a leghatalmasabb, a többi csak mint ennek mintaképeit
 927 5   |           kórjelenségei mutatkoztak rajta a természetet megcsúfoló indulatkinövéseknek,
 928 5   |         indulatkinövéseknek, minőkre csak a Nérók és Caligulák feslett
 929 5   |                   példákat.~Tetszett neki a legaljasabb társaságok undok
 930 5   |                 főfő élvezetnek tartá, ha a jámborságban élő házaspárok
 931 5   |          felforgathatá.~Mindenkinek tette a szépet, úri hölgyeknek és
 932 5   |                 félszobalyányok irányában a leggyöngédebb szaloni hangokat
 933 5   |                szaloni hangokat vont elő; a kellemest a női kecsek fitymálásával
 934 5   |            hangokat vont elő; a kellemest a női kecsek fitymálásával
 935 5   |                  fitymálásával mulattatá, a formátlannak angyalokról
 936 5   |              hírben álló nőkkel kész volt a közhelyeken karonfogva sétálni,
 937 5   |             ellensége volt mindennek, ami a hazán belől született, bor,
 938 5   |           mindazonáltal, ha tettre került a dolog, azaz, ha a németeket
 939 5   |                  került a dolog, azaz, ha a németeket kellett a kávéházból
 940 5   |                    ha a németeket kellett a kávéházból kiverni, vagy
 941 5   |             eszményileg, mind tettlegesen a hidrotechnikában, amennyiben
 942 5   |           magyarra „vízész”.~Most térjünk a falu túlsó oldalára. Mindazon
 943 5   |                   és jól irányzott akarat a népen megörökíteni képesek,
 944 5   |              félfalunak minden részeiben, a házakon, kerteken és a lakosok
 945 5   |                    a házakon, kerteken és a lakosok arcain sokszorozva
 946 5   |             arcain sokszorozva látszanak: a feltűnő csinosság minden
 947 5   |              csinosság minden oldalon, az a falusi egyszerűség a szépnek
 948 5   |                   az a falusi egyszerűség a szépnek a hasznossali összeköttetésében;
 949 5   |              falusi egyszerűség a szépnek a hasznossali összeköttetésében;
 950 5   |            hasznossali összeköttetésében; a házak előtt az árnyékos
 951 5   |                   udvarokon kerekeskutak, a virító sövényekkel kerített
 952 5   |                kerített gyümölcsöskertek, a háztetőkön a tollászkodó
 953 5   |            gyümölcsöskertek, a háztetőkön a tollászkodó galambok, az
 954 5   |            tollászkodó galambok, az utcán a boldog kinézésű, nyílt homlokú
 955 5   |                    nyílt homlokú lakosok, a friss, csinos, jókedvű menyecskék,
 956 5   |               csinos, jókedvű menyecskék, a tiszteletben tartott öregek,
 957 5   |         ernyedetlen szorgalom, ünnepnapon a rózsaszínű kedv, a házi
 958 5   |             ünnepnapon a rózsaszínű kedv, a házi mulatságok és a vendégszerető
 959 5   |                kedv, a házi mulatságok és a vendégszerető barátság.
 960 5   |                  beteges vonásaikkal, nem a rongyos kalyibákat, de nem
 961 5   |                  kalyibákat, de nem is ám a ronda, fényűzéstől csillogó
 962 5   |             csillogó kastélyt, mely amott a túlsó falu végén úgy áll
 963 5   |                mégis méltóságosan áll itt a többi házak sorában az úri
 964 5   |               magas artézi kút szökik fel a nap ezer színeiben ragyogó
 965 5   |                  kőcsatornák vezetik szét a víz szűkében szenvedő helység
 966 5   |              helység minden részébe.~Maga a kastély egyszerűen négyszögre
 967 5   |             virágokkal tarkálló szigetke, a sziget közepén terebélyes,
 968 5   |                 terebélyes, ezüst olajfa.~A kastélynak ezen kert felőli
 969 5   |           fahéjjal fedett hidacska vezet, a vízben széles fényes levelek
 970 5   |             pisztrángok kergetik egymást; a bejárásnál két, favastagságú
 971 5   |            végtelen fonadékokban lepik el a falakat, s felhatnak a tetőig
 972 5   |                 el a falakat, s felhatnak a tetőig piros hosszú virágaikat
 973 5   |                   tele vannak virágokkal, a bejárás fölött repkénnyel
 974 5   |                   erkély csillog, melyről a Körösre, a messze terülő
 975 5   |               csillog, melyről a Körösre, a messze terülő s sárga kalászokkal
 976 5   |                 és gyümölcsei szaporodtak a népen. Ifjúsága mostohább
 977 5   |                 iránti buzgalma szüntelen a csatamezőn tartott, azon
 978 5   |           kifejthette volna magában, mely a Szilárdy család minden tagjaival –
 979 5   |                  őt az öreg gróf, engedve a kor igényeinek, külföldre
 980 5   |             nevelője kíséretében beutazta a külföld nevezetesebb helyeit,
 981 5   |               nevezetesebb helyeit, látta a világot emelkedettségében
 982 5   |         hátrakötött kezű monarchiát, látá a kereskedés és földmívelés
 983 5   |              tökélyeit, hazájokért élő és a haza nevét nem ismerő népeket,
 984 5   |                   nem ismerő népeket, áll a londoni Westminsteren és
 985 5   |                kicsinynek az embert, volt a világtenger viharai közt,
 986 5   |             minthogy ne tudta volna, hogy a fohászkodás nem orvosság,
 987 5   |                 közben nemegyszer kellett a legkülönneműbb túlsóságok,
 988 5   |         ébredtelen közre nem munkálása, s a megszokott ősi ferdeségek;
 989 5   |             elvitázhatlan nyomai maradtak a birtokait lakó nép mind
 990 5   |               külső, mind belső életében; a tetterőre irányzott akarat,
 991 5   |                 szorgalmazott képességek, a példák és kellő ismeretek
 992 5   |            gyümölcseiket, s mint egyfelől a gazdagon kamatozó föld,
 993 5   |               föld, melynek nagyobb része a Tisza mocsárjaiból ragadtatott
 994 5   |              mocsárjaiból ragadtatott ki, a kényelmes csinos épületek
 995 5   |              hordák magukon; úgy másfelől a csinosan és jó karban tartott
 996 5   |                 karban tartott templomok, a látogatott és jó tanítókban
 997 5   |             népnevelő intézetek, mik közt a gazdasági iskola egyedül
 998 5   |                  gazdasági iskola egyedül a földmívelő alsó osztály
 999 5   |             minden korszerű ismeretekben (a vármegye tömlöcét kivéve)
1000 5   |        tanúbizonyságai voltak annak, hogy a szellemi haladás az anyaginál