bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

2501 13  |                  az orvoson kívül – szólt a peregrinus –, s neki megígértem,
2502 13  |               annyi lesz, mennyivel téged a törvény kezéből megválthatlak –
2503 13  |                ifjú, s gyöngéden megölelé a halovány leánykát, s könnyező
2504 13  |        parasztruhát veszünk magunkra mind a hárman; szabadok leszünk
2505 13  |             fogunk és örülni, mintha soha a világot és annak keserveit
2506 13  |           gazdagságon megvenni nem lehet: a tiszta öntudat, az ártatlan
2507 13  |                öntudat, az ártatlan öröm, a természetadta jólét, a lélek
2508 13  |                    a természetadta jólét, a lélek boldogsága, az elégültség,
2509 13  |                boldogsága, az elégültség, a nyugodt álmok malasztja
2510 13  |                Ugye? Ugye ti nem irtóztok a jövőtől? Egyszerű lesz az
2511 13  |         bánattalan… Eljöttök-e velem oda?~A két lyány feleletül nyakába
2512 13  |                egyik, gyöngéd szorítással a másik, és sírtak mind a
2513 13  |                   a másik, és sírtak mind a hárman.~Amint ott egymás
2514 13  |              keblére sírták könnyűiket, s a régen tartogatott bánat
2515 13  |        tartogatott bánat oszolni kezde, s a remények sokszorozódtak,
2516 13  |          mosolygott le boldogabb lényekre a derült tavaszi ég, mint
2517 13  |               akárki lakol e házon belől, a király nevében!~– Gyere
2518 13  |                 ha tudsz! – monda magában a peregrinus.~A két lyány
2519 13  |               monda magában a peregrinus.~A két lyány pedig sietve vonult
2520 13  |                 lyány pedig sietve vonult a szögletbe; a szőke lyánka
2521 13  |                sietve vonult a szögletbe; a szőke lyánka reszketve simult
2522 13  |              biztatva takarta el karjával a remegő barátnét.~– Bocsáss
2523 13  |        csattogának újra az ablaktáblákon.~A peregrinus Tölcsér Jónás
2524 13  |               ablakon akartok bejönni, mi a mennykő?~– Nem találjuk
2525 13  |                hangzék künn.~– Kerüljetek a kéménynek, magam is ott
2526 13  |                   nekem úgy tetszik.~Erre a künn levők megsejtvén a
2527 13  |                   a künn levők megsejtvén a bejárókat a ház tetején,
2528 13  |              levők megsejtvén a bejárókat a ház tetején, hosszasan tanakodának:
2529 13  |                  újólag tanácsot tartának a künn levők, s végre egy
2530 13  |               végre egy hágcsót teremtvén a szomszéd tanyák valamelyikéből,
2531 13  |       valamelyikéből, azon az egyik, kire a sor esett, felkapaszkodván,
2532 13  |                   esett, felkapaszkodván, a háztetőnyíláson át egy vakmerő
2533 13  |                 vakmerő szaltó mortáléval a szoba közepére ugrott. Egy
2534 13  |                pandur potyogott be. Végre a létrát belől vevék, s azon
2535 13  |             létrát belől vevék, s azon át a két parancsoló személy,
2536 13  |                   keresztbe font karokkal a szoba közepén, s bátran
2537 13  |                mögött egy szegletben volt a két leány.~Bálvándy úr előlépve,
2538 13  |          táblabíró úr? Nincs itt elrejtve a keresett hölgy; amott láthatja
2539 13  |               láthatja őt, csak nyissa ki a szemét!~Erre Bálvándy úr
2540 13  |                   tudta, miként folytassa a történendőket, tehát elővette
2541 13  |                    tudom könyv nélkül.~De a táblabíró úr nem ismert
2542 13  |                   s hosszában végigolvasá a deliberátumot, mely szerencsére
2543 13  |                nyelven levén szerkesztve, a hölgyek nem érthették a
2544 13  |                   a hölgyek nem érthették a benne foglalt kárhozatos
2545 13  |             audiat! – kiálta felfortyanva a jó úr. – Velem ne bolondozzon!
2546 13  |               eljárás hiányos volta miatt a végrehajtásnak ellentállok –
2547 13  |       végrehajtásnak ellentállok – s erre a formaságok betöltése kedveért
2548 13  |        szekéremelőrúdtól.~– Az ellenállás a törvények értelmében bíróilag
2549 13  |                 fogadtatik el, itt készen a brachium.~A pandúrok elébbre
2550 13  |                    itt készen a brachium.~A pandúrok elébbre léptek.~–
2551 13  |                valaha.~Bálnai sírt, mikor a bírákhoz visszatére. Könyörgő
2552 13  |                  szó úgy fáj, mint másnak a tőrdöfés! Nézzék, most is
2553 13  |                  azokhoz. Jól ismerjük mi a dolog mibenlétét; a leányasszony
2554 13  |           ismerjük mi a dolog mibenlétét; a leányasszony adós, nem akar
2555 13  |                   akar fizetni, erre való a törvények szigorúsága. Majd
2556 13  |              hétig leend is rabszolgálója a hitelezőnek, mindjárt meg
2557 13  |                 Enyém; én vevém vissza őt a halál kezeiből, enyém az
2558 13  |          tizenhétezer hatszázhét forintot a költségekkel és kamatokkal
2559 13  |                 és kamatokkal együtt vagy a leányt; mi szívesen odaengedjük
2560 13  |                  Mi pedig üthetnők bottal a nyomát.~– Na, hát megfizetek
2561 13  |             megütött ércszobor hangja. Ez a hang Lilláé volt.~– Igen-e? –
2562 13  |                   jőjenek közelébb!~– Tud a lyányasszony fundust kimutatni?~–
2563 13  |              levett az asztalról, s azzal a szoba túlsó szegletébe sietett.~–
2564 13  |                  olyan nevezetes – röhöge a táblabíró úr –, talán egy
2565 13  |                  egy fekete láda mellé, s a bíráknak inte, hogy menjenek
2566 13  |                hogy megbántottál; ismerem a másik leányt is; vigyázz,
2567 13  |              ragyogtak.~Lilla felnyitotta a fekete ládát, mely körülbelől
2568 13  |                 láb magas és széles volt; a két bíró kíváncsian odatartá
2569 13  |                   odatartá fejét, mialatt a lyánka a gyertyával belevilágított.
2570 13  |                   fejét, mialatt a lyánka a gyertyával belevilágított.
2571 13  |                gyertyával belevilágított. A láda színig volt töltve
2572 13  |               ujjnyi távolban tartá Lilla a gyertya lobogó lángját;
2573 13  |                 egy percnyi mozdulat még, a fekete házban összegyűlt
2574 13  |                  valamennyien egyetemesen a mennyországba repülnek.~
2575 13  |                   mennyországba repülnek.~A leány oly vad elhatározottsággal
2576 13  |                elhatározottsággal tekinte a két törvénytudós szeme közé,
2577 13  |                   szüntelen közelebb vive a lőporhoz, hogy azok egy
2578 13  |              hátraszórt hajakkal megállt; a lyánka kezét egy kezébe
2579 13  |                 Nézzétek e csoportozatot; a sötét szoba legszegletében,
2580 13  |               kezében az iszonyatos halál a lobogó szövétnek lángjaiban,
2581 13  |              tűzláng arculatára. Mellette a torz félelem két elrémült
2582 13  |                álló hajjal. Másik oldalon a beteg leányka, halavány,
2583 13  |                    halavány, hunyt szemű; a néma szenvedés, a házhéjnyíláson
2584 13  |                  szemű; a néma szenvedés, a házhéjnyíláson beömlő ég
2585 13  |            Leviathan, előrenyomult lábbal a szenvedéles ifjú áll kinyújtott
2586 13  |                 én parancsolok; én vagyok a halálnak ura!~Következő
2587 13  |            rémületes ordítással riadt meg a két végrehajtó, s szaladt
2588 13  |                 két végrehajtó, s szaladt a létra felé, futtában hatszor
2589 13  |                   taszítva fel egymást, s a legkomikusabb rémülettel
2590 13  |      legkomikusabb rémülettel rohanva meg a hágcsót, melyen egyszerre
2591 13  |             csakugyan fel is rugaszkodott a háztető nyílására, onnét
2592 13  |                  amilyen gyorsaságot csak a legképtelenebb ijedség korbácsolhat
2593 13  |                  emberi szaladműszerekbe.~A hat rendbeli pandúr nem
2594 13  |              pandúr nem tudván mire vélni a dolgot, hű kötelességének
2595 13  |                 és miért mentek vissza?~*~A következő megyegyűlésen
2596 13  |            fegyverhatalomkar rendeztetett a fekete ház lakói ellen.~*~
2597 13  |               század katonaság vevé körül a fekete házat, s lakói ünnepélyes
2598 13  |                  hangon szólíttatának fel a törvények iránti engedelmességre.~
2599 13  |                  Végre egy nyílást vágtak a falon; azon betörtek, felhányták
2600 13  |          meggyőződésre jutottak, miképpen a keresett személyek bizonyosan
2601 13  |         természetesen nem sejtheték, hogy a peregrinus egy éjen övéivel
2602 13  |               által.~*~Azonban nem hagyta a dolgot ennyiben maradni
2603 13  |               ígért annak, ki tudtul adja a szökevény hollétét; e körlevél
2604 14  |                         Zöldhalom~Rongyos a kend háza vége~Népdal.~Aki
2605 14  |               oldalú csárda, mely úgy áll a K… város határát a Kiskunságtól
2606 14  |                úgy áll a K… város határát a Kiskunságtól elválasztó
2607 14  |          közepette, mintha valamely tátos a felhőkből pottyantotta volna
2608 14  |           gólyafészek koszorúzza, melyből a hímgólya a csillagokat látszik
2609 14  |            koszorúzza, melyből a hímgólya a csillagokat látszik vizsgálni
2610 14  |              hosszú orrával. Előtte terül a fehér tó, melynek széksós
2611 14  |               idők után.~Érdemes vendégei a jámbor Alföld nagyreményű
2612 14  |              juhászok és gulyások, kik ha a szomszéd Heves, Szatmár,
2613 14  |                  s gyakran hónapokig csak a zöldhalmi pincegádor tudja,
2614 14  |                    hogy hová lettek.~Maga a korcsmárosné egy hízásnak
2615 14  |                 zsiványkalandoknak, azóta a zöldhalmi csárda haszonbérlője.~
2616 14  |                hanem szép csendesen megül a padka szélén és fon, és
2617 14  |                   hízik nem sokat törődve a világgal.~Senkit el nem
2618 14  |               Keressétek, amint tudjátok, a ti gondotok!”~Ha vendégei
2619 14  |                    Hej, mind másként volt a dolog, míg Bognár Jancsit
2620 14  |                  fiatal volt és csupa tűz a menyecske; fekete szemei
2621 14  |                fekete szemei voltak, mint a haragos éj; piros és gömbölyű
2622 14  |               Bognár Jancsi nyakára, mint a kender nyakravaló.~Még akkor
2623 14  |                  együtt nyargalta be vele a kunsági homokot, együtt
2624 14  |                  homokot, együtt ült vele a tiszamelléki iharfa erdőkben
2625 14  |              tiszamelléki iharfa erdőkben a rejtett tűz mellett; együtt
2626 14  |                tűz mellett; együtt futott a kergető pandúrok elől, és
2627 14  |                  biztatta kedvesét, mikor a golyók füleik körül fütyültek.~
2628 14  |              átölelte az alélót, másikkal a két paripa kantárát fogta,
2629 14  |                   s csak úgy foghatták el a híres lókötőt.~Akkor ünnepelt
2630 14  |                  lőni jobban tudott, mint a hadnagyok; a csákánnyali
2631 14  |                 tudott, mint a hadnagyok; a csákánnyali küzdésben ritkítá
2632 14  |              késéhez nyúlt, ott vége volt a verekedésnek.~Házfeltörések,
2633 14  |                talentumot tüntetett ki, s a legkínosabb és lealázóbb
2634 14  |                  kicsikarni; hanem hiszen a betyár is elébb szét hagyta
2635 14  |             felkötötték.~Most ki sem megy a házból s megszámlálja, hányat
2636 14  |               szóljon naponként, s miután a kimért számig beszélt, akkor
2637 14  |                   akkor aztán estelig, ha a kerék kiesik, sem hallani
2638 14  |           keresztlábú lágyfa asztal vonul a szoba egyik végétől a másikig,
2639 14  |               vonul a szoba egyik végétől a másikig, melynek a pinceajtó
2640 14  |                végétől a másikig, melynek a pinceajtó felőli oldalán
2641 14  |                megismerendjük Telezsákot, a koplalói hőst.~– Bort, korcsmárosné! –
2642 14  |                   korcsmárosné! – ordítja a fickó –, hanem osztán igyék
2643 14  |             óvatosság ezen népeknél, hogy a hozott italt mindig megkóstoltatják
2644 14  |              mindig megkóstoltatják előbb a csaplárnéval.~– Nesze, bolond!
2645 14  |               bolond! Majd én kóstolgatom a borodat; ha nem kell, nézz
2646 14  |                   válaszolt erre durcásan a csaplárné, odaállítva az
2647 14  |                   odaállítva az itce bort a suhanc elé.~– Ejnye no,
2648 14  |                  Bizony kinézné az embört a szobából; már minek az a
2649 14  |                  a szobából; már minek az a nagy harag, no? Nem élünk
2650 14  |                   abból meg! – szólt erre a másik bicskás félrecsapott
2651 14  |              pofájára; szemei égtek, mint a faggyúmécs, s hátulról kategorice
2652 14  |                   kategorice átnyalábolta a makrancos csárdásnét.~–
2653 14  |                 ugorjunk ögyet!~Ugrott is a betyár, nem is egyet, hanem
2654 14  |                   asztal alá, míg kalapja a szoba legtúlsó szögletébe
2655 14  |               legtúlsó szögletébe repült. A csaplárosné pedig helyreigazítva
2656 14  |                   hangszere is megérdemli a figyelmet; ez az úgynevezett
2657 14  |                kis fakalapáccsal üttetve, a legsajátságosabb melankólikus
2658 14  |                   hangokat adják.~Eleinte a szívét érzi az ember ezektől
2659 14  |              szívét érzi az ember ezektől a bánatosan döngő szomorú
2660 14  |                 túlmozgékony arcidegeivel a legcsodálatosabb torzképeket
2661 14  |                 muzsikál, és lábával veri a taktust. Hosszú csontkezei
2662 14  |             csontkezei könyökig vannak ki a gyermekkori szűk nyári kabátból,
2663 14  |                  hentereg; érezni hatását a zenehangok mivoltán.~Az
2664 14  |                úgy éjfél előtt egy órával a h*-si homokban; ott éppen
2665 14  |                ígérte, hogy ha elvégeztük a munkát, csak menjünk a Koplalóba,
2666 14  |         elvégeztük a munkát, csak menjünk a Koplalóba, ottan kifizet.~–
2667 14  |              gombokkal.~– Maga van?~– Meg a kocsisa; hanem hiszen arról
2668 14  |                   elő.~Ez egész párbeszéd a legsuttogóbb, óvatosabb
2669 14  |               volt előadva, hogy tán maga a szemfül lelkiismeret sem
2670 14  |                   is figyelt rájok senki. A kocsmárosné hangot nem adva
2671 14  |                nem adva pörgette orsóját; a fehér kemence tetején egy
2672 14  |             cirmos kandúr dörömbölt, csak a szalmahegedűs szemei függtek
2673 14  |               epileptikus lázban sínlődők a leghalkabb suttogó szót
2674 14  |                 szót megértik, meghallják a szomszéd szobában történt
2675 14  |                   harmadik betyár toppant a szobába karimás kalapban,
2676 14  |               szemöldökével, s könyökével a háta mögé mutat, mely pantomimikát
2677 14  |                  mutat, mely pantomimikát a másik kettő elértve, szedi
2678 14  |                   szedi sátorfáit, s mind a hárman eltűnnek a pinceajtón.~
2679 14  |                  s mind a hárman eltűnnek a pinceajtón.~Alig húzták
2680 14  |                  e szabad polgárok, midőn a szobaajtó megnyílván, Dömsödi
2681 14  |         kabátjában és ragyás arculatával.~A kocsmai zsivaj és szalmahegedű
2682 14  |                 szalmahegedű az oka, hogy a jöttét megelőző ostorpattogást,
2683 14  |               szemekkel és orrfintorgatva a szennyes szobában, s egy
2684 14  |               felrúgva, miután félvállról a korcsmárosnéra elegendő
2685 14  |                mely Dömsödi úr szájába és a korcsmárosnéra igen, de
2686 14  |              nincsen különszobátok, ahová a becsületes vendégeket beszállítsátok?~
2687 14  |                vendégeket beszállítsátok?~A megszólított anélkül, hogy
2688 14  |                 más felé vonta figyelmét.~A szalmahegedűs, midőn Dömsödi
2689 14  |            megmondani, melyikök ijedt meg a másiktól erősebben.~Pedig
2690 14  |                    ez az ember! – rikoltá a hegedűs azon mélyből jövő,
2691 14  |                   jövő, éles hangon, mely a nagy ijedelem hangja – ez
2692 14  |                szemei kidűltek… az embert a nehéznyavalya ütötte ki.~–
2693 14  |            vigyétek el innét, vigyétek ki a szobából, hisz az undorít;
2694 14  |                szörnyen látszott rettegni a nyavalyástól.~Eközben az
2695 14  |               teljes mértékben megragadta a szerencsétlent, halotti
2696 14  |               Homlokával szegeket vert be a falba, azután meg fogaival
2697 14  |                egy téglát szakasztott fel a padozatból, s beleharapott,
2698 14  |                  vitessék el szemei elől, a korcsmárosné nem látszott
2699 14  |              ügyelni mindaddig, míg utóbb a nyavalyatörős öklének egyetlen
2700 14  |                 nagy bosszúsan felkelt, s a pincébe lekiáltott:~– Hej,
2701 14  |               Jertek elő, vigyétek ki ezt a dögöt, míg mindenemet össze
2702 14  |                mindenemet össze nem töri.~A betyárok pedig az ajtón
2703 14  |             hallottak minden hangot, mely a szobában kimondatott; bejöttek,
2704 14  |           szobában kimondatott; bejöttek, a nyavalyást felfogták, s
2705 14  |                   felfogták, s kicepelték a szabadba, mialatt az folyvást
2706 14  |               attól, hogy babonás legyen. A babona mindig hagy egy kis
2707 14  |               soha nem imádkozott, Istent a legvadabb antropomorfizmusokkal
2708 14  |              mikor egy kedvenc táncosnéja a wiedeni bécsi színházból
2709 14  |                  wiedeni bécsi színházból a másvilágra galoppírozott,
2710 14  |             Dömsödi úr puskát ragadott, s a villámló égbe lőtt vele,
2711 14  |                    mintha harcolni akarna a villámok urával!~Vonagló
2712 14  |                 lépésekkel járt alá s fel a szobában, gyanúsan vizsgált
2713 14  |               Micsoda nap van ma? – kérdé a csaplárosnétól.~– Péntek.~
2714 14  |                    máskor kinevette magát a gyermekes félelemért, s
2715 14  |            látszott megszületni. Homlokán a veríték gyöngyözött alá;
2716 14  |          gyöngyözött alá; azt hitte, hogy a szoba fojtó levegőjétől
2717 14  |                   van melege, s kisietett a szabadba, hogy magát kihűtse,
2718 14  |             kihűtse, s tulajdonképp, hogy a nyavalyatörőst felkeresse,
2719 14  |              ember forma suhant ki, kiket a sötétségben észre nem vett.~
2720 14  |               sötétségben észre nem vett.~A hegedűs egy jászolban feküdt,
2721 14  |                  megfogta karjánál fogva; a hegedűs karja merev volt,
2722 14  |                  úr, három lépésre ugorva a jászoltól, s kifutott onnét,
2723 14  |                   még egyszer Dömsödi úr. A betyárok minden megütközés
2724 14  |                  az eset.~Azonnal kiüzent a kocsisának, hogy rögtön
2725 14  |                 haladék nélkül fogjon be.~A kocsis nem fogott be.~Mire
2726 15  |                                           A csavargó~Vad erdőben járok
2727 15  |                sem könyörül.~Népdal.~Nagy a világ, végtül-végig bujdosom.~
2728 15  |                  ha jól szemügyre vesszük a dolgot, nem is tehet máskülönben.~
2729 15  |                szegény Dömsödi úrnak ezer a szüksége.~S ha ezeket jól
2730 15  |                  aprópénzzel fizeti, mely a hétköznapi világban ütleg
2731 15  |                   az egyszeri cigány tett a lovával, ki, mint tudva
2732 15  |               lovával, ki, mint tudva van a történetbúvárok előtt, paripáját
2733 15  |          történetbúvárok előtt, paripáját a koplaláshoz törekedett hozzászoktatni,
2734 15  |           szándékát ki is vitte volna, ha a paripa éhség miatt el nem
2735 15  |            idegenkedő kocsisa odábbállott a sátorfával, minek értelme
2736 15  |              nélkül kimondjuk, búcsút vőn a kapufélfától.~Már ezt így
2737 15  |                 nem is káromkodik, de még a fejét sem vakarja, a falba
2738 15  |                  még a fejét sem vakarja, a falba sem veri, hanem nehányszor
2739 15  |                 megcsóválja, egyet morog, a vállán kettőt vonít, s végre
2740 15  |                  fejjel kiveri pipáját, s a természetjog nem tom hányadik
2741 15  |                   valamely lyukra tekinte a csárda körül, padlásablakra
2742 15  |             színezetben voltak előállítva a közhír ajkain, melyek rendkívüli
2743 15  |              dehogy maradnék itt éjjelre… a világ minden kincseért sem…
2744 15  |             kincseért sem… nem én… inkább a szabad ég alatt; de nem,
2745 15  |            érkeznem H*-ra még világossal; a napok hosszúk, a lovak jó
2746 15  |              világossal; a napok hosszúk, a lovak jó bőrben vannak;
2747 15  |                 ekképp elhatározta magát, a korcsmárosnét kikurjantotta,
2748 15  |               annak tartozását kifizette, a gyeplőszárat saját becses
2749 15  |                 úri kezeibe fogván, magát a bakra felvetette; még egy
2750 15  |                egy ijedt pillantást vetve a csárda környékére, ostorát
2751 15  |                 könnyebbült lélekkel látá a félelmetes környéket háta
2752 15  |           jövő-menők elgázoltatására vagy a közel jutottak szemeinek
2753 15  |                  ostorral kiverésére vagy a bennülők mulatságos kitálalására
2754 15  |            mulatságos kitálalására került a sor: ezen esetekben Dömsödi
2755 15  |             állítani, mert lehető, hogyha a homokot elhordanák róla,
2756 15  |            eszembe jutni, hol egy utcából a megöröködött szemet kihordatván,
2757 15  |              szemet kihordatván, az alatt a legdíszesebb kövezet találtatott;
2758 15  |               negyven esztendeig keresték a pusztában a Kánaánt. E hiányt
2759 15  |           esztendeig keresték a pusztában a Kánaánt. E hiányt Dömsödi
2760 15  |                   fűvel benőve, többnyire a csapáson vagy egyes rozzant,
2761 15  |               gyanús kinézésű tanyán vagy a homoktengerben vesznek el.~
2762 15  |                  annál leverőbb, minthogy a négy tátos egyátalában feltette
2763 15  |                 magában egyet nem érteni. A két gyeplűszáras éppen úgy
2764 15  |               egymásnak hátat fordítának; a rudasok pedig erőnek erejével
2765 15  |                 próbálni, könnyebb lesz-e a hintó által tolatni, mint
2766 15  |               minek oka az lehetett, hogy a lovak száján a zabla kelleténél
2767 15  |             lehetett, hogy a lovak száján a zabla kelleténél erősebben
2768 15  |                   hogy Dömsödi úr hintaja a francia négyes figuráinak
2769 15  |            dönteni? Részeg gazember! Majd a nyakad közé rakok, hogy
2770 15  |             semmirekellőt, aki így hajtja a lovakat, mert magát csak
2771 15  |                akarta, vagy nem, utólérte a filozófia: hinni kezdé,
2772 15  |                  agyában, hogy tán nem is a legistenesebb szándék az,
2773 15  |                 Hiszen csak nem azért van a világon, hogy ránézzen az
2774 15  |                 Azonban száz szónak is az a vége, hogy Dömsödi úrnak
2775 15  |                 szállani trónusáról, azaz a kocsisülésről, s makrancos
2776 15  |                   fogva vezetni; minek az a kívánt eredménye lőn, hogy
2777 15  |                kívánt eredménye lőn, hogy a Bucephalusok tökéletesen
2778 15  |           megnyugtatva ismét visszatértek a kerékvágásba, s többé semmi
2779 15  |                 megismerték Dömsödi úrban a ci-devant nagyhírű Catalani
2780 15  |                ismét felült, kezébe vette a gyeplőt és ostort; ez utóbbit
2781 15  |                utóbbit érintkezésbe hozta a két hátulsó dikhenccel,
2782 15  |            dikhenccel, és repülének, mint a tekenős béka.~Lőn azonban,
2783 15  |                   béka.~Lőn azonban, hogy a napnak jobb lovai volnának,
2784 15  |             Dömsödi úr Zöldhalomtól H*-ig a fele utat hagyá vala hátra.~
2785 15  |                  vala hátra.~Itt kezdődik a fatális homoktenger, roppant
2786 15  |            terjedő, kietlen láthatárával. A futóhomok itt-ott roppant
2787 15  |          buckákban torlik meg, míg másutt a tenger hullámait utánozza,
2788 15  |               kaszáspók lábai, nyúlongnak a sivatagon át, melyen néhány
2789 15  |               kietlenül sárga minden, mit a lemenő nap tűzfénye még
2790 15  |                   sivatagabbá tészen.~Itt a pacsirta megszűn énekelni,
2791 15  |             megszűn énekelni, itt elmúlik a nyájak kolomphangja, a tanyás
2792 15  |            elmúlik a nyájak kolomphangja, a tanyás ebek ugatása nem
2793 15  |            ugatása nem hallik ide, itt ha a szél nem fú, néma minden.~
2794 15  |                kerekedik fel, s egy ideig a napot álarcozza, mely a
2795 15  |                   a napot álarcozza, mely a felhő szegélyeit fényes
2796 15  |                   haragos vörös fényt vet a sivár fövényhalmokra; később
2797 15  |              sivár fövényhalmokra; később a felhő nagyobbodik és lila
2798 15  |                 és lila színt ölt magára, a nap eltűnik, a látókörön
2799 15  |                ölt magára, a nap eltűnik, a látókörön hamuszínű fellegek
2800 15  |                  ég mindig sötétebb lesz, a homok megelevenedik, a minden
2801 15  |                    a homok megelevenedik, a minden oldalról feltámadt
2802 15  |                  csoportokat ragadnak fel a magasba, s velök fakósárgára
2803 15  |                  velök fakósárgára festik a levegőt; nem látni tíz lépésnyire,
2804 15  |                 ha homokot nem akar enni; a szelek ordítanak, a lovak
2805 15  |                 enni; a szelek ordítanak, a lovak toporzékolnak, Dömsödi
2806 15  |         toporzékolnak, Dömsödi úrnak szűk a világ.~Ekkor az átfeketülő
2807 15  |                   éjszakig egy, színeiben a gyémántot meghaladó villanás
2808 15  |             meghaladó villanás hasítja át a fekete felhőkárpitot; rá
2809 15  |             hegyszakadás, gördülnek végig a sivatagon százszorosan verve
2810 15  |                   Erre sötét lett minden.~A zápor elkezdett omlani,
2811 15  |                mintha szapulóval öntenék; a homok ezt fel sem véve,
2812 15  |                   fel sem véve, felkapott a forgószél hátára, megjárta
2813 15  |                forgószél hátára, megjárta a fellegeket, s mint boldog
2814 15  |                  úrnak pedig nem tetszett a zuhanyolás.~Kalapját az
2815 15  |            Kalapját az óperenciákra vitte a szél; két első lova elszántan
2816 15  |                  elszántan visszafordult, a hátulsók egyike túltett
2817 15  |                   hátulsók egyike túltett a rúdon, míg a másik hámja
2818 15  |               egyike túltett a rúdon, míg a másik hámja kötelein próbálgatta
2819 15  |              kötelein próbálgatta erejét; a rúd emelkedett, a rúddal
2820 15  |                 erejét; a rúd emelkedett, a rúddal emelkedett a hintó,
2821 15  |           emelkedett, a rúddal emelkedett a hintó, a hintóval Dömsödi
2822 15  |                rúddal emelkedett a hintó, a hintóval Dömsödi úr, s Dömsödi
2823 15  |                  Dömsödi úrnak emelkedtek a hajaszálai.~Ezen kritikus
2824 15  |                úgy rémlett előtte, mintha a szakadatlan villámfénynél
2825 15  |                 szakadatlan villámfénynél a rohanó zápor és homokfuvat
2826 15  |      meg-megjelenve és eltűnve, amint azt a villámoktól félbeszaggatott
2827 15  |                   vethette neki az ember; a villanások s a tőlök elkésett
2828 15  |                  az ember; a villanások s a tőlök elkésett mély morgadalmak
2829 15  |                  haladtak, alig múlva fel a szél és zápor egyhangú kellemetlen
2830 15  |                ekkor egy hang szólalt meg a sötétségben közel Dömsödi
2831 15  |                 volt:~– Instállom alássan a dominus spectabilist, én
2832 15  |              hallatára minden vitézlősége a csizmaszárba hanyatlott,
2833 15  |                 annyival inkább, minthogy a setétségtől nem hallhatta,
2834 15  |                  szerteszét, majd kinézte a szemeit, de semmi kivehető
2835 15  |               kivehető alaknak nem tudott a setétségben nyomára akadni;
2836 15  |           nekicélzott mindkét fegyverével a hang eredetének; lőtt, egyik
2837 15  |                    egyik pisztoly elsült, a másik nem. Amaz is csak
2838 15  |                  Dömsödi úrnak, miszerint a köhögő és agyonlövendő személy
2839 15  |                   lompos komondor volt, s a félelmetes emberalak éppen
2840 15  |                félelmetes emberalak éppen a túlsó és ellenkező oldalon
2841 15  |                   oldalon foglalt helyet. A villámoktól anélkül is elvadult
2842 15  |               lövésre hirtelen elragadták a kocsit, s Dömsödi úr kiszökkenve
2843 15  |                   az útra, egyedül maradt a nem látott alakkal.~Futni
2844 15  |                   mászik, mászik, mászik, a feje fölött ismét megszólamlik
2845 15  |                 fölött ismét megszólamlik a hang.~– Vigyázzon uram,
2846 15  |                 Ki lehet ez ember, ki még a gödröt is meglátja a setétben? –
2847 15  |                  még a gödröt is meglátja a setétben? – gondolá Dömsödi
2848 15  |                valami sérülést szenvedett a spektábilis, hogy nem tud
2849 15  |        spektábilis, hogy nem tud felkelni a földről? Adja kezét, majd
2850 15  |                felemelem! – szólt fölötte a hang.~Dömsödi úrnak sajátságos
2851 15  |              úrnak sajátságos ötlet akadt a fejébe.~– Ugyan mit tekintetes
2852 15  |                 szól nyöszörgő nevetéssel a látatlanhoz –, hisz vehette
2853 15  |                  hisz vehette észre, hogy a bakon ültem; én csak szegény
2854 15  |            Méltóságos báró Góliáth Jánost a bakon is meg lehet ismerni.~
2855 15  |                   Dömsödi úrral elfordult a világ.~E percben egyet villant
2856 15  |                   E percben egyet villant a láthatár, bágyadt kék fénnyel
2857 15  |              bágyadt kék fénnyel öntve el a vidéket, s hirtelen átvillanó
2858 15  |                  fénye egy arcot láttatva a peregrinuséban, melyet csak
2859 15  |               visszafúlni tüdejébe. Hozzá a magasnak tetsző száraz termet,
2860 15  |            magasnak tetsző száraz termet, a süvöltő síri hang s kezében
2861 15  |                   méltóságos uram – szólt a peregrinus a holtra ijedt
2862 15  |                 uram – szólt a peregrinus a holtra ijedt emberhez –,
2863 15  |              reménységben.~Ezzel elindult a peregrinus, Dömsödi urat
2864 15  |                    Az eső szűnni kezdett, a felhők felszakadoztak, a
2865 15  |                  a felhők felszakadoztak, a táj világosodott.~Mintegy
2866 15  |                 utána. Ő pedig elrejtőzve a föld gyomrába, egy mély
2867 15  |              kinek szemei keresztüllátnak a föld gyomrán, s lábával
2868 15  |                    álmát látta valósulni: a halavány, száraz termet
2869 15  |             termet előtte állt.~– Itt van a hintó, nagyságos uram! –
2870 15  |                   eszébe sem jutott, hogy a csavargót a vele volt kopó
2871 15  |                  jutott, hogy a csavargót a vele volt kopó hozhatta
2872 15  |                   felülni, majd én hajtom a lovakat, az idő szépen kitisztult,
2873 15  |           felemelni s vezetni kocsijához.~A peregrinus felemelte őt
2874 15  |          peregrinus felemelte őt ülésébe, a kocsiajtót becsapta, s felülve
2875 15  |            kocsiajtót becsapta, s felülve a bakra, a lovak közé vagdalt,
2876 15  |              becsapta, s felülve a bakra, a lovak közé vagdalt, s vitte
2877 16  |                                           A félelmes tanya~Az a fa is
2878 16  |                       A félelmes tanya~Az a fa is száradjon ki,~Amely
2879 16  |                 alatt meg fogsz állni.~Az a csárda gyulladjon ki,~Melyben
2880 16  |                  késed kiforduljon,~Az is a szívednek álljon.~Népdal.~
2881 16  |               Földre téged agyon nyomjon.~A kenyered kővé váljon.~Mosdó
2882 16  |                   áldjon!~Népdal.~Hosszú, a végtelenig nyúló kanyargások
2883 16  |         végtelenig nyúló kanyargások után a sík homokpuszta felett,
2884 16  |                  homokpuszta felett, mely a hideg éjszakában a szél
2885 16  |                   mely a hideg éjszakában a szél szomorú zúgásánál valóban
2886 16  |                tekintetet mutatott, végre a távolban gyertyafény látszott
2887 16  |                  felcsillámlani, s messze a majori kutyák ugatása hallatszott.
2888 16  |               kutyák ugatása hallatszott. A csavargó szótlanul ült helyén,
2889 16  |            szótlanul ült helyén, s olykor a lovak közé csapkodott; Dömsödi
2890 16  |                vonta magát, s hozzáfogott a gondolkozáshoz.~Azon egyetlen
2891 16  |                 egyetlen tekintet, melyet a villámlobbanásnál a csavargó
2892 16  |                melyet a villámlobbanásnál a csavargó arcára vetett,
2893 16  |           szikrázó tűzszemekkel; hallotta a kétségbeesettek dühös, üldöző
2894 16  |       halálveríték ült ki homlokára.~Majd a nyavalyatörős jósszavai
2895 16  |                  urat tökéletesen kitörte a hideg, s ekként hagyta magát
2896 16  |                   szüntelen közelebb jött a gyertyafény; egy csoport
2897 16  |                 feltűnt egy hosszú ház, s a nyárfák és a ház szomorú
2898 16  |                hosszú ház, s a nyárfák és a ház szomorú tekintetűek
2899 16  |               szomorú tekintetűek voltak.~A nyárfák csikorogva hajladoztak
2900 16  |            nyárfák csikorogva hajladoztak a szél alatt, mely magas sudaraik
2901 16  |                  fészkéből levetett.~Maga a ház pedig fejér volt, mint
2902 16  |             szokatlan üvöltése hallott.~– A kaput! – kiálta a peregrinus
2903 16  |              hallott.~– A kaput! – kiálta a peregrinus odaérkezve; idő
2904 16  |                  az sarkaiban csikorogva, a hintó begördült a sötét,
2905 16  |             csikorogva, a hintó begördült a sötét, négyszög udvarra,
2906 16  |                sötét, négyszög udvarra, s a kapu újra becsukódott.~A
2907 16  |                  a kapu újra becsukódott.~A folyosó végén egy roppant
2908 16  |               roppant magas ember állott, a jötteket kémlelve; a lovakat
2909 16  |              állott, a jötteket kémlelve; a lovakat egy óriási termetű
2910 16  |                  s alá az érkeztek körül.~A peregrinus lesegítette Dömsödi
2911 16  |                  lesegítette Dömsödi urat a hintóból, ki alig tudott
2912 16  |              bátya! – szólt rekedt hangon a peregrinus a folyosón álló
2913 16  |                rekedt hangon a peregrinus a folyosón álló atlétához,
2914 16  |               jöttél, édes öcsém? – szólt a férfi, s hangján elfogódás
2915 16  |           hamarább?~– Mi történt? – kérdé a peregrinus tántorogva, s
2916 16  |                 tántorogva, s szédültében a falnak támaszkodott.~A férfi
2917 16  |        szédültében a falnak támaszkodott.~A férfi szavakat keresett,
2918 16  |               Meghalt.~Azzal félrefordult a herkulesi ember s sírt.~
2919 16  |              herkulesi ember s sírt.~Mint a tigris, mely veszett dühében
2920 16  |              prédájára rohan, ragadta meg a peregrinus Dömsödi úr karját,
2921 16  |              kacagás emésztő volt, mintha a tüzet okádó föld kacagott
2922 16  |                  alá falvakat temet, vagy a féktelen vihar, mikor a
2923 16  |                   a féktelen vihar, mikor a hajót a kősziklához vágja;
2924 16  |             féktelen vihar, mikor a hajót a kősziklához vágja; ezzel
2925 16  |                ezzel belódította Dömsödit a szobába.~A szoba szép fehér
2926 16  |           belódította Dömsödit a szobába.~A szoba szép fehér volt; közepett
2927 16  |                  egy ravatal vala kitéve, a fehér ágyon fehér halott;
2928 16  |              fehér ágyon fehér halott; az a fehér halott ismerős volt
2929 16  |            ismerős volt Dömsödi úr előtt.~A peregrinus magukra zárta
2930 16  |             vonaglott, nyakán megdagadtak a vérerek; szemei kiveresedtek,
2931 16  |                  világból, mosolygott még a halál ónkarjai közt is,
2932 16  |                  is, s e mosoly volt maga a megdicsőülés.~Porrá tesz-e
2933 16  |                újra teremtő erő, vagy azt a napok utósójáig romlatlanul
2934 16  |                  mely tiszta legyen, mint a liliom és szemérmes, mint
2935 16  |                 liliom és szemérmes, mint a tavasz ibolyája…?~Az ifjúnak
2936 16  |                 eszébe jutottak reményei, a mosolygó remények és a múlt
2937 16  |                    a mosolygó remények és a múlt idők emléke, az édes
2938 16  |                idők emléke, az édes órák, a kedves kezek szorításai,
2939 16  |             szorításai, az édes mosolygás a kék szemekben s a rózsaajkak
2940 16  |               mosolygás a kék szemekben s a rózsaajkak csókja és szavai;
2941 16  |                   csendes alkonyi órákban a szende gyermek kezét kezébe
2942 16  |               ajkakat halaványan lezárva, a szemeket sugártalanul; dobbanás
2943 16  |                    dobbanás nélkül érezte a keblet és a kezeket hidegen,
2944 16  |                 nélkül érezte a keblet és a kezeket hidegen, fagyosan;
2945 16  |                  fagyosan; magához ölelte a letört virágot, csókjait
2946 16  |               esengve az életbe vissza, … a hölgy halva volt, néma és
2947 16  |                 halavány.~Az ifjú kereste a vigasztalást; az nem jött.~
2948 16  |        vigasztalást; az nem jött.~Kereste a kétségbeesést; az eljött.~
2949 16  |                Odahurcolta Góliáth Jánost a ravatalhoz, s kérdezé tőle,
2950 16  |                   álmainak, s ragaszkodék a reményhez, hogy ennyi iszonyút
2951 16  |                   adhat az ébrenlét.~– Ez a halott Zilányi Janka – susogá
2952 16  |           elfulladt kiáltással tántorgott a falnak; az ájulás környékezé.~–
2953 16  |               szeme közé, hogy Dömsödinek a vér kezdett alunni ereiben.~–
2954 16  |                   süllyedt térdre Góliáth a ravatal mellett.~– Te ölted
2955 16  |                      szólt rémarcot vetve a térdeplőre, s szavai indulatosabbjainál
2956 16  |                  járultam imádkozni, mint a mindenható legszebb templomához;
2957 16  |                  az is sírhalom! Átkozott a napsugár, mely fejemre süt,
2958 16  |                    imádkozni nem hagylak, a te fekete véred legyen áldozat
2959 16  |        életre-halálra küzdők támasztanak.~A peregrinus szédült szilajsággal
2960 16  |            szilajsággal verte martalékját a földhöz, ki iszonyúan ordítozott
2961 16  |         csimpajkodott.~Betörték az ajtót; a nekikábult ifjút elválaszták
2962 16  |              nekikábult ifjút elválaszták a vérében heverő Dömsöditől.~
2963 16  |                  izmos karjával felfogván a fájdalmában tébolygó ifjút,
2964 16  |                vérszemet kezdett kapni, s a betóduló jámbor arcú férfiak
2965 16  |                   az említett magas férfi a peregrinushoz. – Igaz, hogy
2966 16  |                nem emberé; hagyd menni őt a maga útján, majd utóléri
2967 16  |                  őtet is elébb vagy utóbb a maga veszedelme, a nem szeretem
2968 16  |                  utóbb a maga veszedelme, a nem szeretem óra óta is
2969 16  |                 van és pártfogásom alatt.~A falióra éppen két negyedet
2970 16  |             kiálta tompa, érctelen hangon a peregrinus, s a halotthoz
2971 16  |           érctelen hangon a peregrinus, s a halotthoz lépett; bús, hosszúkás
2972 16  |                   búsan, némán integetett a halott felé.~– Biz úgy –
2973 16  |                    Biz úgy – ezt mondá, s a ravatal szélire ült.~– Szegény!
2974 16  |                Eszén kívül van – suttogák a körülállók.~Feltekintett,
2975 16  |                 Feltekintett, kérte, hogy a család minden tagjai bejőnének,
2976 17  |                    Szavai után egy percre a leghalottiabb csend lőn.~
2977 17  |           Tizenkét férfi szívében elakadt a vér, kik mind tizenketten
2978 17  |                   gazdagságát méregetnék: a gyújtogatóval szemtől szembe
2979 17  |       halálfélelem közt merevülten bámult a haragban iszonyú arcokra.~
2980 17  |              vérszomjú küzdés töltötte be a halottnak szentelt szobát,
2981 17  |           halottnak szentelt szobát, mint a hajón szomjazók az utósó
2982 17  |                vízért, oly dühösen víttak a szerencsétlen ember véreért
2983 17  |               szerencsétlen ember véreért a bosszút lihegők.~Még egy
2984 17  |                   közbe az atlétai ember, a pusztabíró, a küzdőket szétszórva,
2985 17  |              atlétai ember, a pusztabíró, a küzdőket szétszórva, Dömsödit
2986 17  |                  Meg, de nem így! – szólt a pusztabíró csendet intve. –
2987 17  |                 izmos karjaival feltartva a tolongó tömeget. – Először
2988 17  |                vagyunk, noha tudjuk, hogy a bosszúállás nekünk nem szabad.~–
2989 17  |           bennünket érte! Fördeni akarunk a vériben!~– Úgy van! Ha a
2990 17  |                  a vériben!~– Úgy van! Ha a vármegyének adnánk őt át,
2991 17  |                 át, ott pénzeit venné elé a gazdag úr, s megszabadulna,
2992 17  |              legyen azon büntetés, melyet a koldussá tett egykor magok
2993 17  |               hogy azon ítéletről, melyet a legbűnösebb ember fejére
2994 17  |                fejére kimondunk, senkinek a láthatatlan bírón alól számadással
2995 17  |               Pető, hozd ki szekrényemből a szent Bibliát.~Ez ünnepélyes
2996 17  |                szavak kissé lecsillapíták a fellázadt indulatokat, s
2997 17  |                  fellázadt indulatokat, s a szent könyv behozatik.~Az
2998 17  |               mely ennek híjával volna.~S a Biblia, mely feketébe volt
2999 17  |                 kerek asztalra letétetett a ravatal mellé.~– Most járuljatok
3000 17  |                   senkinek! Akartok-e?~És a férfiak egyenkint odamentek