bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

3001 17  |               férfiak egyenkint odamentek a szent könyvhöz, s kezöket
3002 17  |                  szó kimondójának fejére, a nagy csend közepett csak
3003 17  |        hallatszottak.~Legutójára esküdött a pusztabíró, s lélekrendítő
3004 17  |             templomi csend foglalt helyet a halott szobájában.~Valami
3005 17  |          jelentőségök érzetével foglaltak a fal körüli lócákon helyet.
3006 17  |             lázhidegben reszketett, arcán a hideg veríték permetézett
3007 17  |              szánakodást, félelmet senki.~A pusztabíró becsületes patriarchális
3008 17  |                 törölgetnie.~Csak középen a fehér halott arca maradt
3009 17  |                   Vigyétek félre! – szólt a pusztabíró Dömsödire mutatva,
3010 17  |                  mutatva, s két férfi azt a mellékszobába vivé.~– Magdolna
3011 17  |                   szemekkel pislogva szét a komoly férfiakon.~– Ne vigyorogj –
3012 17  |                    inté őt szigorú arccal a bíró –, felelni fogsz arra,
3013 17  |                   lelkiismereted szerint.~A leány meghökkent.~– Nemzetes
3014 17  |                      csillapítá őt egyike a férfiaknak. – Nem tudod,
3015 17  |                    szólt szelídebb hangon a pusztabíró –, szedd össze
3016 17  |                   tudnál-e emlékezni arra a nagy égésre, melyben ti
3017 17  |                 uram, úgy emlékezem, mint a saját születésem napjára,
3018 17  |                   tudom, túrós laska volt a vacsora, de bizony mégis
3019 17  |                    Hát egyszer csak kinéz a kis ifjúúr az ablakon, de
3020 17  |                mégsem az nézett ki, hanem a nemzetes asszony, de nem
3021 17  |              asszony, de nem is az, hanem a kosztosdiák. Ugyan minek
3022 17  |                  no, mindjárt eszembe jut a neve.~– No majd eszedbe
3023 17  |                   szalad kifelé. Én amint a kezemben volt a… csakugyan
3024 17  |                  Én amint a kezemben volt a… csakugyan mégsem jól mondtam
3025 17  |                 jól mondtam ám, hát éppen a bográcsos húst vittem be,
3026 17  |                   vittem be, s ijedtemben a forró zsírral végigöntöttem
3027 17  |               forró zsírral végigöntöttem a nemzetes asszonyom viganóját,
3028 17  |                   kinn, mert minden ember a bikaheccre ment, hanem egy
3029 17  |           nyargalt az utca közepén; amint a kis közhöz ért, István úrfi
3030 17  |                   közhöz ért, István úrfi a kis közből elébe rohant
3031 17  |                lélekszakadva, s belekapva a lova kantárjába, azt egy
3032 17  |                   úgy mellbe ütötte, hogy a lovas kicsinybe múlt, hogy
3033 17  |                   múlt, hogy ki nem esett a nyeregből, erre azonban
3034 17  |                   István úrfit, hogy azon a helyen rogyott össze; nekünk
3035 17  |               rogyott össze; nekünk akkor a nagy ijedtségben eszünkbe
3036 17  |                kellene fogni, különben is a huzakodás alatt jó messzire
3037 17  |                   s István úrfi, ki attól a döféstől ugyanúgy odáig
3038 17  |                   saját szemeivel látta – a kanócot a pálinkaház esztréje
3039 17  |               szemeivel látta – a kanócot a pálinkaház esztréje alá
3040 17  |                 akkor már üthettük bottal a nyomát, tudja isten, hol
3041 17  |                leányom, elmehetsz – szólt a pusztabíró –, csak ennyit
3042 17  |               csak ennyit akartunk tudni.~A leány félig elfojtott fohásszal,
3043 17  |                Dömsödit újra előhozták.~– A mellén sebhelynek kell lenni –
3044 17  |             sebhelynek kell lenni – mondá a pusztabíró, s az áldozat
3045 17  |                  forradás látszott, helye a kőütésnek.~– Semmi kétség
3046 17  |              többé – szólt felegyenesedve a pusztabíró –, ragyás arc,
3047 17  |               ebek, egyék őt meg elevenen a tanyai kutyák!~Egy másik
3048 17  |              hanem az csonkán hadarászott a levegőben.~– Én – szóla
3049 17  |                 csak az egyik szememet és a jobb kezemet, amint az égő
3050 17  |               iszonyú halállal testvérem, a toronyőr; ekkor égtek össze
3051 17  |                  össze oltáraink; én csak a szívét kívánom, melyet a
3052 17  |                  a szívét kívánom, melyet a nagy torony oldalára áldozatul
3053 17  |                  Így léptek elő egyenkint a vérbírák; röviden, de fájdalmasan
3054 17  |                    egyik borzasztóbb volt a másiknál, s mindegyik csak
3055 17  |                másiknál, s mindegyik csak a saját bosszújától szomjazott
3056 17  |                  Énnekem – szólt legvégül a pusztabíró kezét mellére
3057 17  |                   felszökve Dömsödi, hogy a pusztabíró rátekintett;
3058 17  |            Irgalom! – nyöszörgé fetrengve a porban s iszonyú bíráira
3059 17  |                 kell nekünk! – kiálta egy a bírák közül, s felkelve
3060 17  |               közül, s felkelve helyéről, a könyörgőt felrúgta.~– Én
3061 17  |                 meghalsz! – mondák sorban a bírák hidegkomolyan.~– Minő
3062 17  |                   Minő halállal? – kérdék a pusztabírótól. Elismeré
3063 17  |           valamennyié, s várták ítéletét.~A pusztabíró odament Dömsödihez,
3064 17  |                     Máglyán! – ordítá föl a tömeg. – Tűzzel ölt, tűzzel
3065 17  |                  Elevenen megégni! Porait a szelek hordozzák széjjel!~–
3066 17  |                forgácsokkal jól megtömve. A fehércselédeket el kell
3067 17  |             udvarra nem láthatnak; azután a pincéből hozzatok fel fél
3068 17  |                  kátránt, s azt töltsétek a máglya hegyébe szaporán
3069 17  |                  az elítéltet.~Perc múlva a pusztabírón s Góliáthon
3070 17  |                  kívül nem maradt egyébki a szobában, csak a halott
3071 17  |                  egyébki a szobában, csak a halott és ifjú kedvese.~–
3072 17  |                 hagyj elveszni! – rikolta a szerencsétlen Dömsödi az
3073 17  |                  körülötte meg volt halva a világ, s ha angyalok nyelvén
3074 17  |                hozzá, nem hallotta volna. A holt lyánka kezét vizsgálgatá,
3075 17  |               lyánka kezét vizsgálgatá, s a rajta látszó vonalokat kiromanciai
3076 17  |                víg élet” – susogá, azután a tenyerébe rajzolt nagy M-et
3077 17  |              Memento mori, memento mori!”~A pusztabíró fölébe hajolt
3078 17  |                  Ekkor Dömsödit emelé fel a pusztabíró, s a szomszéd
3079 17  |                 emelé fel a pusztabíró, s a szomszéd benyílóba vitte
3080 17  |                    Megérdemelted százszor a halált s ami a halálon túl
3081 17  |                   százszor a halált s ami a halálon túl vár reád, a
3082 17  |                   a halálon túl vár reád, a kárhozatot, s e kettőt nem
3083 17  |                 merre fuss. Öt perced van a megszabadulásra; ha e kemencét
3084 17  |                 kemencét betöröd, azon át a padlás feljárásához jutsz,
3085 17  |                padlás feljárásához jutsz, a háztető szelelő ablakán
3086 17  |                  magadat; kötelet találsz a gerendákon, siess!~Az ember
3087 17  |                 anélkül, hogy megköszönné a szabadítást, mohó életmentési
3088 17  |                életmentési vággyal rohant a magas fehér téglakemencének,
3089 17  |          félelemtől izzadó arccal tekinte a pusztabíróra, mintha kérni
3090 17  |                 Ez egy fejszét hozott elő a szegletből, s vele a kemencét
3091 17  |                  elő a szegletből, s vele a kemencét becsapva, a résen
3092 17  |                 vele a kemencét becsapva, a résen át kibújtatta az elítéltet.~
3093 17  |                elítéltet.~Azután kilépett a szobából, a benyíló ajtaját
3094 17  |               Azután kilépett a szobából, a benyíló ajtaját bezárta,
3095 17  |                benyíló ajtaját bezárta, s a halott mellé ülve a Bibliára
3096 17  |            bezárta, s a halott mellé ülve a Bibliára fektette homlokát
3097 17  |                pedig sietve ereszkedék le a háztetőről, s hogy a szabadban
3098 17  |                   le a háztetőről, s hogy a szabadban érzé magát, elkezdett
3099 17  |                futni; futott, futott, míg a lélegzet és erő el nem hagyák,
3100 17  |                 nem rogyott; hátranézett, a félelmes tanya a távolban
3101 17  |             hátranézett, a félelmes tanya a távolban látszék előtte
3102 17  |                  úgy tetszék neki, mintha a tanya közepéről lángok lobognának
3103 17  |                ragadta fel magát; rohant, a föld elmaradt lábai alatt,
3104 17  |                föld elmaradt lábai alatt, a szél katángtövist kergetett
3105 17  |              árokhoz ért; ez árkot valaha a római hadseregek hányták,
3106 17  |                hányták, két öl mély; most a h*-i pocsóta iszapja folyik
3107 17  |                   Ide, ez árokba menekült a szerencsétlen; lehúzta magát
3108 17  |                kezével tapogatózva előre; a szentjánosbogár fénye világított
3109 17  |                  hallgatózva meg-megállt, a távolról fenyegető emberi
3110 17  |              lélegzetét attól félve, hogy a távolban meg fogják hallani.~
3111 17  |                   szemei vadul fénylettek a sötétben.~Most nem tudta
3112 17  |                  sötétben.~Most nem tudta a szerencsétlen, merre menjen;
3113 17  |              szerencsétlen, merre menjen; a farkas szüntelen néhány
3114 17  |       kökénybokrok ragadtak öltönyeibe, s a sűrű bürökbozótok szenvedhetlen
3115 17  |                 terjesztének magok körül.~A szél zúgott; zúgásai között
3116 17  |              eszmélt már magáról; az égen a felhők rongyai közül néhány
3117 17  |                 holttest volt, melyet tán a rablók vagy a vadállatok
3118 17  |                  melyet tán a rablók vagy a vadállatok hurcoltak ide.~
3119 17  |              Riadva ugrott fel az árokból a szerencsétlen ember; hanyatt-homlok,
3120 17  |                   eszeveszetten rohant ki a síkra.~A farkas meglátta
3121 17  |          eszeveszetten rohant ki a síkra.~A farkas meglátta e marcona
3122 17  |                   s nem merte őt bántani.~A puszta közepén állt egy
3123 17  |             vöröslő tűzfény világított ki a puszta éjszakába, mint posvány
3124 17  |           éjszakába, mint posvány közepén a lidérc.~Amint az üldözött
3125 17  |              üldözött meglátta világítani a távolban az ablakot, utósó
3126 17  |                  ekkor H. városához, hogy a toronyőr kürtfuvallását
3127 17  |             kürtfuvallását meghallotta, s a városon kívül a kerülőnek
3128 17  |            meghallotta, s a városon kívül a kerülőnek kiáltását, amint
3129 17  |                 Tizenegyet vert az óra!~– A nyavalyatörős azt mondta:
3130 17  |                 égre.~Reszketve zörgetett a viskó alacsony ajtaján,
3131 17  |                     Bocsássatok be!~Körül a vihar üvöltött; marakodó
3132 17  |            melynek közepén kórótűz égett; a tűz körül a füst homályában
3133 17  |                kórótűz égett; a tűz körül a füst homályában ronda alakok
3134 17  |                   sötét alak égő kanóccal a jövevény arcába világított,
3135 17  |                  suttogá:~– Ez az, ez az!~A többiek is felkeltek erre;
3136 17  |                   felkeltek erre; egyikök a lobogó tüzet gázolta el,
3137 17  |                   vöröses félhomályt vete a körülállókra; egy másik
3138 17  |                    Az embert megnémította a félelem.~Ekkor a szegletből
3139 17  |             megnémította a félelem.~Ekkor a szegletből egy alak ugrott
3140 17  |                    nem kell kést, hol van a hurok?~E hangban fia hangjára
3141 17  |                 azon hurkot vetett, s azt a magával tehetlen ember nyakába
3142 17  |                   Majd megtudod! Te engem a törvényszék előtt bevádoltál,
3143 17  |                 halni. Húzzátok keresztül a hurok végét a gerendán.
3144 17  |                   keresztül a hurok végét a gerendán. Kössétek hátra
3145 17  |               hátra kezeit. Odavagy; maga a vakeset adott kezembe, mikor
3146 17  |                  szavakra minden indulat; a természet fellázadva kelt
3147 17  |               iszonyú fenyegetés ellen, s a felháborodott vér új erőt
3148 17  |                 neki.~– Megállj! – kiálta a zsivány kezét megkapva,
3149 17  |                 forintot – felelt röviden a zsivány.~– Én ezeret adok
3150 17  |                   nektek, öljétek meg őt!~A zsiványok egymás szeme közé
3151 17  |                     Ördög pokol! – kiálta a fiú.~– Tízezer forintot
3152 17  |                 Én kétannyit adok – szólt a fiú.~– Ne higgyetek neki,
3153 17  |              senki meg sem fog emlékezni.~A bicskások összedugták fejöket,
3154 17  |                     kiálta Dömsödi János, a szót nem mondta ki végig,
3155 17  |               azután János kiáltástalanul a földre esett, Péter pedig
3156 17  |             távozó lódobogás enyészett el a síkon.~A zsiványok szívében
3157 17  |           lódobogás enyészett el a síkon.~A zsiványok szívében megfagyott
3158 17  |           szívében megfagyott e látmányra a vér.~Hirtelen több zajos
3159 17  |             kezdenek közeledni, s mielőtt a szegénylegények föleszmélhettek
3160 17  |    szegénylegények föleszmélhettek volna, a pusztabíró emberei körülvették
3161 17  |              szikrázó szemekkel rontva be a gunyhóba.~Egy közülök megpillantá
3162 17  |                 megpillantá az üldözöttet a földön fekve, odament, felemelte.
3163 17  |               mely keresztüljárta szívét. A kés, mellyel meggyilkoltatott,
3164 17  |                  nyelű volt az, és vasára a tulajdonos neve volt beedzve.~*~
3165 17  |           tulajdonos neve volt beedzve.~*~A rablókat elfogták, s a pusztabíró
3166 17  |                    A rablókat elfogták, s a pusztabíró eleibe vitték.~
3167 17  |                 pusztabíró eleibe vitték.~A két főcinkos Telezsák és
3168 17  |                 bűnvádi pere ingerelte, s a vágy apja jószágaihoz juthatni.~
3169 17  |                apja jószágaihoz juthatni.~A rablókat azon éjjelre erős
3170 17  |                   azonban magához bocsátá a rablót, ki kezeinél, lábainál
3171 17  |                    Kérte, hogy tartsa oda a fülét. Bálnai odahajolt.
3172 17  |                  fülét. Bálnai odahajolt. A betyár csak két szót mondott
3173 17  |                    s hanyatt tántorodott; a körülállók azt hitték, hogy
3174 17  |                 azt hitték, hogy mindjárt a szél üti meg.~– Isten az
3175 17  |              borult kedvese holttestére: „A te halálod még ehhez képest
3176 17  |              azután felszökött, széttépte a rab kötelékeit, s azt dühösen
3177 17  |   türelmetlenséggel kérdé tőle:~– Hová?~– A Tiszára – felelé a rab.~–
3178 17  |                Hová?~– A Tiszára – felelé a rab.~– Utána! – ordítá tébolyodottan,
3179 17  |              akarta kiszakítani.~– Kardot a kezembe! – ordítá, s a pusztabíró
3180 17  |             Kardot a kezembe! – ordítá, s a pusztabíró azon kérdésére,
3181 17  |        fesledezett ujjai alatt.~– Hol van a testvérem? – süvölté iszonyú
3182 17  |               hangon, s oly vadon tekinte a pusztabíró szemeibe, hogy
3183 17  |                 pusztabíró szemeibe, hogy a jámbor ember maga is elborzadt
3184 17  |                  elborzadt bele.~– Tegnap a városba ment egy erős legény
3185 17  |              többen.~– Kicsoda? – riaszta a fogolyra Bálnai. – Ugyé,
3186 17  |              Dömsödi Péter raboltatta el, a kísérőt fekete szolgája
3187 17  |                   szolgája lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük, azután
3188 17  |               velünk jött apját nyomozni, a leányt pedig átadta szerecsenjének,
3189 17  |            szerecsenjének, ki azt levitte a Tiszára.~E végszavakat már
3190 17  |                már nem hallá Bálnai; mint a veszett vad, mely égő sebével
3191 17  |               senki sem tudta, hova lett.~A többi férfiak is lóra kaptak,
3192 17  |                 az elrablott leányt; maga a pusztabíró is paripájára
3193 17  |           pusztabíró is paripájára ült, s a háznál nem maradt egyéb,
3194 17  |               háznál nem maradt egyéb, ki a halottakat őrzené, mint
3195 17  |                 már ekkor halottak voltak a háznál: egy angyal és egy
3196 17  |                 egy ördög hűlt tetemei.~*~A napvilága kezdett besütni
3197 17  |                 padra volt kinyújtóztatva a másik, arca mint egy elkárhozotté,
3198 17  |                 alszik bóbiskolva Magdus, a hamupepejke.~*~Góliáth Péter
3199 17  |                kezeit mossa, kezeit mossa a vértől; de az apa vére fekete
3200 17  |                   lemenni róluk, ruháiról a vér szaga nem akar letisztulni.~–
3201 17  |           szolgájának. – Nyomd az evezőt! A hajnal kezd hasadni. Siess,
3202 17  |                   hasadni. Siess, siess!!~A hajnal kezd hasadni.~
3203 18  |                                           A vén cigány~Utánad fáradok,
3204 18  |             nincsen nyugodalmam~Keresztül a réten, völgyeken, hegyeken,~
3205 18  |               Késő délben érkeztek vissza a nyomozók fáradtan, csüggedt
3206 18  |              fáradtan, csüggedt arcaikból a sikertelen fáradság levertségét
3207 18  |              fekete szerecsen arcú embert a Tisza partjára nyargalni,
3208 18  |             mögött valami fehéret vitt, s a parthoz érve két összekötött
3209 18  |           összekötött csónak egyikébe azt a fehér és igen beburkolt
3210 18  |           beburkolt valamit belehelyezte, a másikba lovát és magát szállítva
3211 18  |                   másik lovag is érkezett a parthoz; messziről kellett
3212 18  |                négy lábát és kimúlt; mire a lovag az összekötött csónakba
3213 18  |                 ragadva, sietve tűntek el a Tisza kanyargásai közt.~
3214 18  |              pedig többet vissza sem tért a pusztai tanyához.~Nem volt
3215 18  |                  volt ott, mikor kedvesét a sírba letették, hogy könnyeivel
3216 18  |                  könnyeivel áztatta volna a hantokat, melyek legelöl
3217 18  |                  mikor halálos ellenségét a sírba letették, hogy megátkozhatta
3218 18  |                  az ország egyik szélétől a másikig; fellegbúvó csillag
3219 18  |                   volt vezetője, útitársa a jeges zivatar, fekhelye
3220 18  |                   fa árnya alatt, kenyere a vadgyümölcs, mit az erdők
3221 18  |                  az erdők mélye terem, és a zivatar leráz; mindenütt
3222 18  |                   sem áll? Nagyon méltán. A leány neve volt Gyékény
3223 18  |              bizonyíthatta volna be jogát a leányhoz, mivel igazolhatta
3224 18  |                igazolhatta volna vádlását a törvény előtt? Tűrnie kellett,
3225 18  |                tűrni nem tudott, hanem ha a záporos fergetegnek, mely
3226 18  |                 záporos fergetegnek, mely a pusztában érte, közibe átkozódhatott,
3227 18  |                  hunyászkodó szemmel néze a villámba, mely a tölgyet,
3228 18  |             szemmel néze a villámba, mely a tölgyet, mely alatt állt,
3229 18  |                  állt, kettéhasította, ha a fagytól meggémberedtek tagjai,
3230 18  |                 meggémberedtek tagjai, ha a három napos éhség elvette
3231 18  |                   enyhülést égő lelkében; a test fájdalmai leróttak
3232 18  |                   test fájdalmai leróttak a lélekéiből.~Később a két
3233 18  |             leróttak a lélekéiből.~Később a két pusztai sírok egyikének
3234 18  |               ismeretlen kéztől odatűzve; a másikon szinte koszorú,
3235 18  |              maszlagból és ördögtövisből. A bujdosó kezdett emlékezni
3236 18  |                    lassan hervasztó, mint a tüdővész, és gyógyíthatlan,
3237 18  |                   elégtételt készült adni a sors minden mostohaságaiért:
3238 18  |             támadta meg lelke tisztaságát a legförtelmesebb gyanúval!~
3239 18  |              gyanúval!~Milyen magasan van a boldog szerelem ege! Milyen
3240 18  |              véletlen esni, mint ő, kinél a szerelem nem percek tüneménye,
3241 18  |                    melyre az egyetlen ír, a feledés, mivel a természet
3242 18  |             egyetlen ír, a feledés, mivel a természet minden teremtményét
3243 18  |               asztala mellett ült és írt.~A jó úr most is a régi bőrben
3244 18  |                   és írt.~A jó úr most is a régi bőrben volt, csakhogy
3245 18  |                vésték magukat.~Este volt.~A szél esőt vert az ablaktáblákhoz
3246 18  |             szerint.~Egy szolga lépett be a szobába jelentve, hogy odakünn
3247 18  |            kicsoda.~Bálnai Pista volt az, a csavargó.~– Ugyé – szólt
3248 18  |              karszékhez vezetve leülteté. A bujdosó leült fáradtan,
3249 18  |               szomorúan, illetődéstelenül a régi ismerős üdvözletére.~–
3250 18  |               fogja bántani lelkedet, ide a vigalom nem jár. Gyanítom
3251 18  |                  enyimmel, te se oszd meg a tiedet velem. Tartsuk mindketten
3252 18  |              Tartsuk mindketten magunknak a férget.~– Nem pihenni jöttem
3253 18  |                  jöttem hozzád; óh, nekem a zivataros éjben van megpihenésem!
3254 18  |                  nappal versenyt bujdosom a szelekkel és saját lelkem
3255 18  |                  azután ismét nekiindulok a végtelen, végtelen útnak.~–
3256 18  |                 egyszer szobámból, s mint a karthauzi, éltemben ásom
3257 18  |                 saját síromat. Látnád azt a helyet, hol napjaim tölteni
3258 18  |                   fűzfák ültetve; mögötte a családi sírbolt nyílik,
3259 18  |                  egy kert tele halmokkal, a halmok előtt sírkeresztek,
3260 18  |                vannak oda temetve, neveik a keresztkőkre vágva; ott
3261 18  |                    ott nyugszanak temetve a „remény”, a „boldogság”,
3262 18  |            nyugszanak temetve a „remény”, a „boldogság”, a „szerelem”,
3263 18  |                   remény”, a „boldogság”, a „szerelem”, s várják a boldog
3264 18  |                    a „szerelem”, s várják a boldog föltámadást; neked
3265 18  |                    neked szárnyakat adott a szenvedés, nekem bilincseket.~–
3266 18  |             akarom megtudni: lejárt-e már a bűnvádi pör Dömsödi Góliáth
3267 18  |                   ítéltetett, s az ítélet a főtörvényszékektől is helybenhagyatott.~–
3268 18  |                    eddig, ha kerestem őt, a törvény azt kérdezé: miért?
3269 18  |                miért? Most előmutathatnám a halálítéletet: ezért!~–
3270 18  |             halálítéletet: ezért!~– Hagyd a nyomorultat, bízd őt az
3271 18  |                   mégsem óhajtom neki azt a nyomorú kimenetelt, mit
3272 18  |                   nyomorú kimenetelt, mit a törvény kimonda fejére.~–
3273 18  |               kérdé felemelkedve helyéből a csavargó. – Hát te még nem
3274 18  |                oly mély volna is az, mint a sír, melybe kedvesem eltemettem.
3275 18  |              magános tanyában lakott, ott a kis erdő mellett?~– Megállj! –
3276 18  |              Leander szótlanul, mint akit a döfés szíven talált, tántorodott
3277 18  |       kalaptalanul, amint volt, kirontott a szobából, sárban és esőben
3278 18  |                  esőben szaladt keresztül a falun, isten tudja hová.~
3279 18  |        szétszakadott.~Hevesen rántotta el a kezét arcáról egy másik
3280 18  |                   tudtad sérteni lelkemet a legundokabb gyanúval, pedig
3281 18  |                  légy, átkozott légyen az a perc is, melyben nevedet
3282 18  |                esett meg az, mihez képest a halál minden kínszenvedései
3283 18  |            részvéttel volna irántam; maga a törvény hideg, részvéttelen,
3284 18  |                   részvéttelen, mint azok a szobrok, melyektől Diogen
3285 18  |                  enyhülésem. Vesd fejemre a követ; te voltál az egyetlen,
3286 18  |              átkodban sem kívánod rám azt a kínt, melyet elhordozok,
3287 18  |                már nem történhetik velem. A fájdalom, ez álmatlan lovag
3288 18  |          ellenségem csókolja lábamat, azt a lábat, mellyel eltaposom;
3289 18  |            találkozott, ki is visszatolta a szobába, egyik kezével egy
3290 18  |                   van ni – szólt Rónai úr a cigányt megállítva a szoba
3291 18  |                   úr a cigányt megállítva a szoba közepén, s mintha
3292 18  |                    Azokra nem igen ragadt a jókedv.~– No most, fiú,
3293 18  |              jusson eszedbe, hogy grófunk a börtönből ásott ki, s míg
3294 18  |                    mint loptak el engemet a Bélaborába tavaly nyáron
3295 18  |               Bélaborába tavaly nyáron az a fekete képű tatár meg az
3296 18  |                  fekete képű tatár meg az a halavány úr, akinek szemei
3297 18  |              szóra mintegy felvillanyozva a vén cigányhoz, egyszerre
3298 18  |                  szólj! – sürgeté Leander a cigányt maga mellé ültetve,
3299 18  |             állani s teketóriával kezdeni a dologhoz.~Bálnai feszült,
3300 18  |                   benne lángokkal forrott a vér.~– Hát hogy az elején
3301 18  |                    ott tanultam meg én is a koplalást… Hát éppen aznap,
3302 18  |                    Hát éppen aznap, mikor a feleségem meghalt, jó asszony
3303 18  |               igen ivott, pedig senki úgy a rostát kivetni nem tudta
3304 18  |                tőle tanulta…~– Ne beszélj a feleségedről!~– Mondok hát,
3305 18  |           ilyenkorig? Rámeresztettem mind a harminckét fogamat; sohasem
3306 18  |               mentem utána. Mentünk egész a Tisza-partig gyalog a pocsogóban,
3307 18  |               egész a Tisza-partig gyalog a pocsogóban, ahol egy csónak
3308 18  |                  azt gondoltam, hogy maga a nagyságos ördög úr, s vissza
3309 18  |                 hogy úgy szót fogad annak a fehér képű úrnak, meg hogy
3310 18  |                 nekibátorodtam, s beültem a csónakba. Itt bekötötték
3311 18  |                  csónakba. Itt bekötötték a szemeimet azért, hogy ne
3312 18  |             lássak, s mentünk egy darabon a part mellett csáklyázva,
3313 18  |         csáklyázva, azután belevágtattunk a Tiszába, s átmentünk a fehér
3314 18  |     belevágtattunk a Tiszába, s átmentünk a fehér mocsárba, ahol ugyan
3315 18  |              onnan tudtam, mert hallottam a nádat suhogni kétfelől mellettünk;
3316 18  |                tűled, hol hozzád eveztünk a sűrű nád között, míg úgy
3317 18  |                  egyebet semmit, hanem az a sziget ugyan fel volt virágozva,
3318 18  |                   Itt levették szemeimről a kendőt, s egy kis házikóba
3319 18  |                   vezettek; azt gondoltam a mennyországba megyünk vagy
3320 18  |               gyémántos volt minden abban a házban; hanem egy nagy mennykő
3321 18  |              mennykő kutya majd kiharapta a lábam kásáját; oldalba is
3322 18  |           amelyiknek vasajtaja volt, s az a vasajtó be volt zárva. Ezt
3323 18  |                most is ott forgatná benne a kulcsot, mégsem menne be
3324 18  |           kinyitottam. Hát majd elveszett a szemem fénye: mennyi ezüst,
3325 18  |                amelynek senki sem találta a nyitját, én persze mindjárt
3326 18  |             felnyitottam. No, ott volt ám a pénz, tyhjúj!~– Megállj!
3327 18  |                   Megállj! Nőt nem láttál a háznál, asszonyt vagy leányt?~–
3328 18  |               onnan gondolnám, hogy annak a jó úrnak felesége is van.
3329 18  |                    Ott mindjárt kifizette a száz forintomat, s bekötött
3330 18  |            szóltam én soha senkinek, csak a plebánus úrnak, meg a mesternek,
3331 18  |                csak a plebánus úrnak, meg a mesternek, meg a Jancsó
3332 18  |               úrnak, meg a mesternek, meg a Jancsó komának, no meg aztán
3333 18  |              Jancsó komának, no meg aztán a szekértárius úrnak, meg
3334 18  |                 oda, hanem ha onnét fújna a szél, ahonnét akkor fútt,
3335 18  |               szél, ahonnét akkor fútt, s a szememet bekötnék, akkor
3336 19  |                                           A fukar végpercei~Meghalok,
3337 19  |             végpercei~Meghalok, meghalok… A temetőn~Nyugodni akarok.~
3338 19  |                  Népdal.~Halványan pislog a mécs a haldokló fukar ágyánál.~
3339 19  |                   Halványan pislog a mécs a haldokló fukar ágyánál.~
3340 19  |                haldokló fukar ágyánál.~És a mécs élete hosszabb leend,
3341 19  |                 azé, ki azt meggyújtotta.~A kór öreget rázza a hideg,
3342 19  |          meggyújtotta.~A kór öreget rázza a hideg, fogai vacognak, s
3343 19  |                utósó imádságot mondana el a haldokló előtt, ki zavaros
3344 19  |                   megordítsa.~Ilyen rideg a fukar kimúlása.~Csak egy
3345 19  |                  volt, Gyékény Márton, ki a beteg gyér álmait ilyen
3346 19  |                   eljött éjfélkor, eljött a hajnal előtt átkokat kiáltani
3347 19  |                 előtt átkokat kiáltani be a haldokló ablakán.~Kérlelhetlen
3348 19  |                 Kérlelhetlen volt ő, mint a halál.~Éjfél nem messze
3349 19  |              halál.~Éjfél nem messze már; a lélegzet rövidül, a szemek
3350 19  |                  már; a lélegzet rövidül, a szemek egy résztvevő arcot
3351 19  |                 keresnek és nem találnak; a pénzes láda mellett egy
3352 19  |         gyalulatlan fenyő koporsó nyúlik. A vén Gáspár nem retteg a
3353 19  |                   A vén Gáspár nem retteg a haláltól, hanem attól, hogy
3354 19  |               pénzeit nem viheti magával.~A teremtő ige azt mondta: „
3355 19  |                azt mondta: „Ember, bírjad a földet!” Az enyészet ezt
3356 19  |                   ember szegényen megy ki a világból, mint bele jött,
3357 19  |                  és rémlék előtte, mintha a meghaltak álmodnának, és
3358 19  |              Kincsei jelentek meg előtte; a világ öt részei látták őket
3359 19  |               pengésök emlegetni látszott a nyugalom hajdani éveit s
3360 19  |                  nyugalom hajdani éveit s a gyöngéden szerető Gáspár
3361 19  |            aranyon saját képét látta, azt a sápadtat, vonaglót, s úgy
3362 19  |                csüggeteg mélázásba merült a haldokló fukar, miközben
3363 19  |             haldokló fukar, miközben csak a halálórát verő pók kopogásai
3364 19  |            barázdás arcát felemelte, azon a legigazibb fájdalom volt
3365 19  |       hosszúságában az ajtóig elér, arról a keresztvasat leemeli, a
3366 19  |                   a keresztvasat leemeli, a tolózárt félrehúzza, s ismét
3367 19  |            gyilkosok! rablók! – rikácsolá a haldokló, fegyverei után
3368 19  |         nyúladozva, de tagjait megkötötte a közel halál keze.~– Rabló! –
3369 19  |               védeni.~Az ajtó megnyílt, s a kimúló előtt Körmös István
3370 19  |               tudom, hogyan fogom megérni a tavaszt. Szólj, ha megtudnád,
3371 19  |                   karjait reszketve rakta a fölébe hajló ifjú vállaira. –
3372 19  |             egyszer – tudom – kamatostul… A kamatok kamatjait azokat
3373 19  |                 tudnád, hogyan kell nekem a pénz.~– Kell neked a nyugalom,
3374 19  |                nekem a pénz.~– Kell neked a nyugalom, öreg. Kelj innét
3375 19  |                nyugalom, öreg. Kelj innét a hideg ládáról és feküdjél
3376 19  |               Olyan hidegek tagjaid, mint a jég. Feküdjél le és aludd
3377 19  |              sincs, amitől félnék, hacsak a kétségbeesésre vagy a bosszúra
3378 19  |              hacsak a kétségbeesésre vagy a bosszúra nem esküszöm.~–
3379 19  |             alunni többet. Jer, nyisd fel a ládát, de ígérd meg!~– Tehát
3380 19  |            rikácsolá gyermekes félelemmel a haldokló száraz ujjait meg-meggörbítve,
3381 19  |               tégy úgy, hanem rakd át ide a koporsóba, a párnát fejtsd
3382 19  |                  rakd át ide a koporsóba, a párnát fejtsd fel, oda a
3383 19  |                  a párnát fejtsd fel, oda a gyaluforgács közé töltögesd
3384 19  |               őket vinni, velem aludjanak a sírban. – Az öreg lankadtan
3385 19  |                  Legyen! – szólt öccse, s a szalmapárnát fölfejtve,
3386 19  |         erszényeket egyenkint átürítette.~A haldokló szemei lázas örömben
3387 19  |              örömben kísérték kezeit, míg a párnát újólag összevarrta.
3388 19  |                viaszsárga, kiaszott arcán a természetkívüli öröm mosolygása.~–
3389 19  |              fektess rá! – szólt, s arcát a halál szeplői verték ki.~
3390 19  |                    István felnyújtóztatta a haldoklót koporsójába.~Gáspár
3391 19  |               elégülettel helyhezte magát a szomorú sírágyba, mint mikor
3392 19  |              otthon saját ágyában fekszik a magát kipihenő.~– Már most
3393 19  |                      Már most szegezd rám a koporsófedelet.~– Hova gondolsz,
3394 19  |                   Szegezd le! – rikácsolá a halál fia kétségbeesetten.~–
3395 19  |                   rabolni!~István rátette a koporsófedélt, s két hosszú
3396 19  |               ifjú egy ideig némán bámult a koporsó fedelére rótt, hosszú
3397 19  |                 viselt. Azután előkereste a megholt derekalja alól annak
3398 19  |                iratcsomót vett magához, s a szekrényt újólag bezárva,
3399 19  |                 szekrényt újólag bezárva, a szobát sietve elhagyá.~Azon
3400 19  |                nem Gyékény Márton leánya.~A bezúzott ablakon hiúz szemekkel
3401 19  |                  jelenetet egy ismert fő, a jó szomszéd, Gyékény Márton.~
3402 19  |                  Márton.~Halványan pislog a mécs a fukar koporsója fölött.~
3403 19  |                   Halványan pislog a mécs a fukar koporsója fölött.~
3404 20  |                                           A kegyes férfiú~Ne bántsd
3405 20  |                   férfiú~Ne bántsd azokat~A mohosult sírhalmokat.~Népdal.~
3406 20  |             mohosult sírhalmokat.~Népdal.~A fukart eltemették; eltemették
3407 20  |                  senki; jó szót nem adott a búslakodónak, kenyeret a
3408 20  |                  a búslakodónak, kenyeret a koldusnak soha, s kíséret
3409 20  |                  kíséret nélkül vitték ki a temetőbe.~Ott nem fogja
3410 20  |                legközelebbi télen felfűti a sírásó.~Hát a gyűlölség
3411 20  |               télen felfűti a sírásó.~Hát a gyűlölség meghal-e? Eltemetik-e
3412 20  |           gyűlölség meghal-e? Eltemetik-e a bosszút? S az üldözés ellen
3413 20  |                  üldözés ellen biztosít-e a sír? Tudja-e valaki gyűlölni
3414 20  |                   Tudja-e valaki gyűlölni a halottat? Gyékény Márton
3415 20  |              embergyűlölő, az eső szakad, a szél zúg, a jegenyeerdőkben
3416 20  |                   eső szakad, a szél zúg, a jegenyeerdőkben harsogás
3417 20  |             milyen ezer trombiták hangja; a világvégi 40 napok egyike
3418 20  |                  lehete ehhez hasonlatos.~A jó ebet nem vetik ki ilyenkor,
3419 20  |                 lény rejtekhelyét keresi, a bagoly odvába vonja magát,
3420 20  |                bagoly odvába vonja magát, a farkas berke bozótjai közé,
3421 20  |          hallgathatja, mint zúg és tombol a kéményekben a zivatar, s
3422 20  |                   és tombol a kéményekben a zivatar, s Gyékény Márton
3423 20  |          látogatni megy – vállán kapával.~A temetőhöz ér; vadul széjjeltekint,
3424 20  |                   emberhangtalan éj, csak a zivatar üvölt, és a halálmadár
3425 20  |                  csak a zivatar üvölt, és a halálmadár huhog; a temetői
3426 20  |                    és a halálmadár huhog; a temetői keresztek kísértő
3427 20  |                   kísértő alakot öltenek, a sírok felett lidérc bolyong,
3428 20  |          szürkítve; odvas sírok üregeiben a lecsorgó víz oly hangokat
3429 20  |                   oly hangokat ád, mintha a sírlakók szuszogva és nyöszörögve
3430 20  |         koporsóikban. Az ákászok vagy tán a holtak lelkei nyögnek, fohászkodnak
3431 20  |              lelkei nyögnek, fohászkodnak a széltől ingatva. Ez nem
3432 20  |                  Ez nem azon idő, melyben a jó lelkek járnak.~Végre
3433 20  |               madara, s ott megállapodik. A sírt ma hányták föl, de
3434 20  |                 fogják nyomát megtalálni.~A sír még csak föl sincs hantolva.~
3435 20  |                  csak föl sincs hantolva.~A kegyes férfiú belevágja
3436 20  |                   kegyes férfiú belevágja a sírba kapáját.~Ez ellenségének
3437 20  |                    Ez ellenségének sírja, a fukaré.~Feldúlja a halmot.~
3438 20  |                 sírja, a fukaré.~Feldúlja a halmot.~Tán sajnálja tőle
3439 20  |                néki? Tán azt akarja, hogy a zápor mossa meg koporsója
3440 20  |                  alvó poraiban?~Nem, nem! A fukar halálának éjén ott
3441 20  |            halálának éjén ott leskelődött a kegyes férfiú szomszédja
3442 20  |             zivataros éjnek idején eljött a halottat megrabolni.~Sietve
3443 20  |              megrabolni.~Sietve dúlta fel a sírt.~Izzasztó munkája közben
3444 20  |                    Mi nem láttunk egyebet a sötétségnél, de ő lát rémes,
3445 20  |              fülébe üdvetlen szavakat; de a kegyes ember megrögzött
3446 20  |               számára – és tovább ás.~Már a koporsó tetejét korholja
3447 20  |                rémes, hajborzasztó, mitől a lélek rázkódik meg belsejében.~–
3448 20  |                  Ha még élni találna!!~De a kegyes ember tudja, hogy
3449 20  |                tenni akkor, és tovább ás.~A koporsó végre egészen ki
3450 20  |                   egészen ki lőn kaparva, a kegyes férfiú vesűt vőn
3451 20  |                jól ki lehete venni, amint a sírok között ugrálva dühösen
3452 20  |                  emberi hang hallatszott, a sírásó szava, amint kutyáját
3453 20  |                      Ki az? – kiálta újra a hang.~A kutya mindig közelebb
3454 20  |                 az? – kiálta újra a hang.~A kutya mindig közelebb szaglászott,
3455 20  |                  hangoktól, mintha valaki a sáros fűben, a sírok között
3456 20  |              mintha valaki a sáros fűben, a sírok között árkon, bokron
3457 20  |                bokron keresztül törtetne; a kutya előtte futott, mindig
3458 20  |                ijesztő csaholása, már-már a feje felett hallá azt szuszogni
3459 20  |                felett hallá azt szuszogni a kegyes férfiú, s tagjai
3460 20  |                    s tagjai megzsibbadtak a félelemtől.~A lépések követték
3461 20  |               megzsibbadtak a félelemtől.~A lépések követték a kutya
3462 20  |            félelemtől.~A lépések követték a kutya nyomát, hirtelen azonban
3463 20  |              dühös csaholással csapott el a dúlt sír mellett, s egy,
3464 20  |                   arra dühösen felugatva.~A temetőőr is elhaladt a sír
3465 20  |                    A temetőőr is elhaladt a sír mellett anélkül, hogy
3466 20  |                 sír mellett anélkül, hogy a sötétben annak szétdúlt
3467 20  |        szabadabban kezde lélegzeni, ahogy a távozó lépteket hallá, s
3468 20  |             vizsga fejét vigyázva felütné a sírból, félénken utána nézett
3469 20  |             sírból, félénken utána nézett a sírkerülőnek.~Az eb folytonosan
3470 20  |                  kutyája! Hogy ugatja azt a varjút, azt gondolom, tolvajt
3471 20  |                érez? Coki haza! – dörmöge a sírásó, s valami nyomatékos
3472 20  |                  az vonítva szaladt haza, a sírásó pedig folyvást cammogott
3473 20  |            hallatszott fenyegető üvöltése a bezárt ebnek.~Márton úrnak
3474 20  |                meggyújtotta lámpását, azt a koporsó mellé letevé, s
3475 20  |               annak födelét felfeszíteni.~A födél engedett, a szegek
3476 20  |           felfeszíteni.~A födél engedett, a szegek kijöttek, s a koporsó
3477 20  |            engedett, a szegek kijöttek, s a koporsó feltárult. Egy félig
3478 20  |                elfojtott rikoltás tört ki a halottrabló ajkán. Ellensége,
3479 20  |              ajkakkal feküvék ott; mintha a jégszemekkel őreá tekintene,
3480 20  |                 hozzá akarnának beszélni; a halott két keze fejéhez
3481 20  |                Első pillanatban azt hitte a kegyes férfiú, hogy az ember
3482 20  |                 kapott annak melléhez.~Az a hörgő halotthang, mely e
3483 20  |                   szemeit lecsukni.~Hanem a balszem, valahányszor lecsukta,
3484 20  |             mondják, hogy amely halottnak a szeme kinyílik, az még valakit
3485 20  |            törekvései után kivette Márton a halottat koporsójából, arccal
3486 20  |             halottat koporsójából, arccal a földre fektette, hogy rá
3487 20  |             lásson többé, s kihúzta alula a pénzzel telt párnazsákot,
3488 20  |              dereka körül kötötte, azután a holtat ismét visszafekteté,
3489 20  |                   homokot szórt arcára, s a koporsófedelet újra leszegezé.~–
3490 20  |                 félelemmel visszatekintve a sírba, sietve készül abból
3491 20  |            felkapaszkodni, midőn hirtelen a sír fenekéről egy erős kéz,
3492 20  |                  egy erős kéz, erős, mint a halálé, megragadja öltönye
3493 20  |                   kiáltással visszarántja a koporsóra…~Az embert ott
3494 20  |                  Az embert ott ütötte meg a guta ijedtében.~Midőn a
3495 20  |                   a guta ijedtében.~Midőn a koporsófödélt leszegezte,
3496 20  |                   amaz ákászfáról, melyre a sírásó ebe felugatott, s
3497 20  |                  sírásó ebe felugatott, s a sírhoz rohanva, afelett
3498 20  |             megleste őt, de ő is megleste a kegyes férfiút.~
3499 21  |                                           A boldog ember~Magamban nevetem
3500 21  |            borítja falait, melynek színei a szivárványnál ragyogóbbak.