bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

3501 21  |                    hova csak megtörve jár a napvilág, gond és bú nem
3502 21  |            alakban; az ablakokra kívülről a jerikói rózsa indái borulnak
3503 21  |              szelíd méhek döngik körül, s a fonadékain átszűrt estfuvallat
3504 21  |                 virágból szedettet ver be a szobába.~Benn egy zöld kalitban
3505 21  |                 kis lyuggatott katulyában a „cicada sonora” ver ismeretlen
3506 21  |                 félig le vannak eresztve; a napvilág besüt alattuk és
3507 21  |                 napvilág besüt alattuk és a rózsalevelek között, s gömbölyű
3508 21  |                képletekben rajzolja magát a sokszínűen hímzett selyemszőnyegen.~
3509 21  |              miknek csodásan édes illatja a lelket bírná elaltani; a
3510 21  |                  a lelket bírná elaltani; a vedrek aranyzott emaillos
3511 21  |              ízlés! Tündérország!~Legbenn a szoba mélyén, a nyugalmas,
3512 21  |                   Legbenn a szoba mélyén, a nyugalmas, leszőnyegezett
3513 21  |              selyemfátyolon keresztül hat a napvilág, az illatos nyugágy
3514 21  |                   egy ifjú nő; szép, mint a költészet első szerelemálma,
3515 21  |                    tagjai gyöngédek, mint a vert hab; haja fekete és
3516 21  |       szétbomlottan ezer gyűrűben fekszik a fehér párnán s a fehér vállakon;
3517 21  |                  fekszik a fehér párnán s a fehér vállakon; arca alig
3518 21  |             teljes színűbbek nyíló ajkai, a nedves, piros, élvígérő
3519 21  |                  kedves foltja maradt meg a paradicsomnak; halántékain
3520 21  |            rózsaszín visszárnyékot vet rá a szőnyegen át belopózó világ.
3521 21  |                sor piros gyöngy öleli át. A könnyű bársonypaplan térdeig
3522 21  |      bársonypaplan térdeig lehull róla, s a finom, simuló patyolat minden
3523 21  |     emelkedéseiben és hajlásiban elárulja a vénuszi termet kecseit.~
3524 21  |              pólája és vánkosai repkednek a piros szalagoktól.~De ez
3525 21  |                 De ez nem alszik; szemei, a sötétfekete szemek nyugtalanul
3526 21  |               beszédes sírással szól bele a csendbe.~Azt állítják, hogy
3527 21  |                 őt, ha gyermeke ébred.~És a fiatal nő az illatos nyugágyon
3528 21  |                  nyugágyon nem ébred fel.~A szegletben az ágymennyezet
3529 21  |                 Az illatos kék füst áthat a szőnyegen, s a fiatal hölgy
3530 21  |                 füst áthat a szőnyegen, s a fiatal hölgy álmát még mélyebbé
3531 21  |               hulláma száll és emelkedik.~A kisgyermek folyvást sír
3532 21  |                 öltözete eszményi. – – Ez a boldog ember.~Íme mind ez
3533 21  |              reményei is vannak.~Lehajlik a síró kisdedre, az megismeri
3534 21  |                  nyújtja felé; ő felveszi a gyermeket, ringatva lapdáz
3535 21  |           órazenét hallatja vele, s midőn a kisgyermek figyelve felüti
3536 21  |           eszmélve szól egyes szótagokat: a! …apa! s hozzá piciny ajkait
3537 21  |                   érzi, hogy egy lény van a világon, kinek boldogsága
3538 21  |           kiáltana is fejére. Megcsókolja a kisgyermeket, megcsókolja
3539 21  |                megcsókolja számtalanszor; a gyermek kacagva néz fel
3540 21  |                reá, azután mintegy érezve a rokonszenvet, mely kettőjöket
3541 21  |                  Azután az alvó nőhöz lép a boldog ember.~A hölgy arca
3542 21  |                 nőhöz lép a boldog ember.~A hölgy arca hirtelen minden
3543 21  |              elváltozik, elkomorul, amint a férfi álom gőzkörébe lép.~
3544 21  |                  gyöngéden fölébe hajlik, a nő szemöldei összehúzódnak,
3545 21  |      összehúzódnak, keble lázadtan piheg, a férfi megcsókolja az alvó
3546 21  |             szemeivel merően, hidegen néz a férfira.~A nő tébolyodott.~
3547 21  |                    hidegen néz a férfira.~A nő tébolyodott.~E hideg,
3548 21  |               elmezavar misztikus jelleme a szép vonásokon, mind azt
3549 21  |                   mind azt beszélik, hogy a lélek saját lakában idegen,
3550 21  |                   szól hízelgő simulással a férj, s a nő fehér kezét
3551 21  |              hízelgő simulással a férj, s a nő fehér kezét arcához nyomja.~–
3552 21  |            félénken tétovázva néznek szét a szobában, azután a férjhez
3553 21  |                   szét a szobában, azután a férjhez hajolva, annak fülébe
3554 21  |               hajolva, annak fülébe súg: „A kígyó a gerlével párosult”.~
3555 21  |                annak fülébe súg: „A kígyó a gerlével párosult”.~A férfi
3556 21  |               kígyó a gerlével párosult”.~A férfi érzi az iszonyú szorítást,
3557 21  |                iszonyú szorítást, mellyel a hölgy fejér ujjai őrült
3558 21  |               sajtolják össze kezét.~– Ha a kígyónak és a gerlének gyermeke
3559 21  |                 kezét.~– Ha a kígyónak és a gerlének gyermeke lesz,
3560 21  |                 az vagy fullánkos galamb?~A férj néma, bánatos megadással
3561 21  |                    Merően, feszülten néze a férfi szemeibe, s azután
3562 21  |                égnek is kék szeme van; de a tónak is kék szeme van,
3563 21  |                 is kék szeme van, melyben a kígyó lakik. Te fekete lélek,
3564 21  |               fekete lélek, fekete lakója a kék ablakú háznak!~Azután
3565 21  |                  Azután hirtelen megkapta a piros gyöngyfüzért nyakán,
3566 21  |                  rántással kettészakítva, a gyöngyöket szétszórta az
3567 21  |             szétszórta az egész szobában; a selyemzsinóron maradt gyémántkeresztkét
3568 21  |                  maradt gyémántkeresztkét a férjnek nyújtva:~– Vén bűnös,
3569 21  |            öltönye patyolatára gördültek.~A boldog ember iszonyodva
3570 21  |                   fordítá el onnan arcát.~A sírás megszűnt. Jéghideg
3571 21  |                Nem tudod, hogy ki vagyok? A gyűlölség és a szerelem
3572 21  |                 ki vagyok? A gyűlölség és a szerelem két ellenséges
3573 21  |                  éget és kezeim fojtanak.~A férj nem állhatja ki tovább
3574 21  |                  sárkányt, odafekteti azt a nő mellé.~Kimagyarázhatlan
3575 21  |                  ellenszenv.~Alig fekszik a gyermek anyja mellett, midőn
3576 21  |          kötelékeiből erőködik kibontani.~A nő pedig mint elijesztett
3577 21  |                elijesztett vadállat, mely a mágusz bűvpillantásai előtt
3578 21  |           szemöldei alól. Fél hozzányúlni a gyermekhez.~A férj kétségbeesetten
3579 21  |                 hozzányúlni a gyermekhez.~A férj kétségbeesetten akarja
3580 21  |           kétségbeesetten akarja erőtetni a dolgot.~Felemeli a kisdedet,
3581 21  |               erőtetni a dolgot.~Felemeli a kisdedet, s a hölgy karjaiba
3582 21  |                    Felemeli a kisdedet, s a hölgy karjaiba teszi. Delejes
3583 21  |                Delejes rángások érik mind a kettőt. Az anya egy öleléssel
3584 21  |                  agyonszorítja gyermekét.~A gyermek éhes, és végre szembehunyva
3585 21  |                 végre szembehunyva keresi a keblet, melynek melegétől
3586 21  |                színi keble nektárját, míg a gyermek perc múlva eltaszítja
3587 21  |                  múlva eltaszítja magától a keblet, s félrefordulva,
3588 21  |              hányja ki az anyatejet.~*~Ez a nő Lilla.~A férj, a boldog
3589 21  |               anyatejet.~*~Ez a nő Lilla.~A férj, a boldog ember Góliáth
3590 21  |                    Ez a nő Lilla.~A férj, a boldog ember Góliáth Péter.~
3591 21  |               boldog ember Góliáth Péter.~A kisgyermek kettőjük gyermeke.~
3592 21  |                fogja vinni.~Meg is tette.~A hölgy első pillanat óta
3593 21  |             mindezen lehetne segíteni, ha a vén Dömsödi nem élne.~Tudtára
3594 21  |              számára lett volna teremtve.~A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté
3595 21  |                  néhány hét múlva eltűnve a világból, vagyonai csőd
3596 21  |             szeretett, Dömsödi elcsábíta. A szerecsen eltemeté a leányt,
3597 21  |           elcsábíta. A szerecsen eltemeté a leányt, de nem bosszúját,
3598 21  |                    s midőn az apa terveit a fiúnak felfedezé, kihűtötte
3599 21  |                  azt.~Dömsödi megöletett; a sors úgy akarta, hogy nemcsak
3600 21  |              ugyanaznap rabolta el Lillát a báró, midőn egy férfi kíséretében
3601 21  |               midőn egy férfi kíséretében a városba kocsizott.~A fekete
3602 21  |          kíséretében a városba kocsizott.~A fekete odavezette őt a szigethez;
3603 21  |                    A fekete odavezette őt a szigethez; mindent úgy talált,
3604 21  |                azt örökre veszve találta. A leány megtébolyodott.~Előre
3605 21  |              gyöngülni fog az ellenszenv, a nő simulni fog hozzá; hízelgés,
3606 21  |                 veres keresztet húzott át a sors. A leány megtébolyodott.~
3607 21  |               keresztet húzott át a sors. A leány megtébolyodott.~E
3608 21  |            erőszakos tett okoza lelkében, a hajdani tiszta szerelem,
3609 21  |                  szenvedély, hasonlítások a kettő között, kétségbeesés
3610 21  |                kettő között, kétségbeesés a szabadulás lehetlensége
3611 21  |              indulatában először átölelte a leányt, kit tőle sem ég,
3612 21  |             találkozott, mely csontjaiban a velőt hűtötte meg. A hölgy
3613 21  |          csontjaiban a velőt hűtötte meg. A hölgy megtébolyodott.~A
3614 21  |                   A hölgy megtébolyodott.~A bűn megtermé gyümölcsét:
3615 21  |                  bűn megtermé gyümölcsét: a büntetést.~Elzárta magát
3616 21  |                 az ismeretlen oázba, s ha a végtelen mocsár nem lett
3617 21  |                lett volna elég őt kizárni a világból, elég volt azon
3618 21  |             Iszonyú kínok közt szülte meg a nő első gyermekét, s születése
3619 21  |                  azt kimondhatatlanul. És a gyermek viszont taszítódott
3620 22  |                                           A mocsárok viránya~Megátkozlak,
3621 22  |            Megvagyok én búval rakva,~Mint a borízű almafa;~Kettő-három
3622 22  |               Szép vagy te, óh termőfölde a töltött káposztának – Magyarország!~
3623 22  |                   hegyeid, miken teremnek a hosszú derekú fenyőfák és
3624 22  |               Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; de ezzel
3625 22  |              eszébe, hogy mi jó volna, ha a háta közepén szemei volnának,
3626 22  |                mocsárok nem volnának, hát a szegény gólyák hol élnének?
3627 22  |                   Ha nád nem teremne, hát a szegény ember mivel nádazná
3628 22  |               szegény ember mivel nádazná a házát?~*~Gyönyörű valami
3629 22  |                  egy mocsár, minő például a Bélabora.~Álljunk csak ide
3630 22  |                Bélabora.~Álljunk csak ide a közepébe. Óh, nem kell azért
3631 22  |              közepébe. Óh, nem kell azért a sárba lépni. Egy kellemes
3632 22  |                   süpped ugyan egy kissé, a soha le nem kaszált fű úgy
3633 22  |               egerfák rengetege díszlett, a gyantanemű tőzeg- és kőszén
3634 22  |                   gránittömegek szegik be a láthatárt, hosszú, veres
3635 22  |                 színe regényesen virul ki a sötétzöld iharfák erdeiből.~
3636 22  |               iharfák erdeiből.~Nyugotról a kanyargó Tiszában vész el
3637 22  |                 kanyargó Tiszában vész el a láthatár, mely csendes és
3638 22  |                tükör, és félívként keríti a parttalan mocsárt, melynek
3639 22  |                  buzogányos fejét ingatva a benne hullámokat verő szélben;
3640 22  |               tágasabb tükröt képez benne a mélyebb víz, melynek lapján
3641 22  |               mélyebb víz, melynek lapján a vízi nimfák fényes, kövér
3642 22  |                   terjesztve magok körül.~A mély vízfenék világoszöld,
3643 22  |                mély vízfenék világoszöld, a hosszú hínár között a tórongy
3644 22  |        világoszöld, a hosszú hínár között a tórongy és elecke narancsvirágaik
3645 22  |            narancsvirágaik nyílnak örülve a fenékre ható napvilágnak;
3646 22  |               szerelmes kacsintásai elől.~A kákásban úszómadarak falkái
3647 22  |        titokteljes susogás uralkodik, mit a nádleveleken átsuhanó szél
3648 22  |            átsuhanó szél támaszt, melyhez a kecskebékák brekegése, az
3649 22  |                   ungok bánatos ümmögése, a hattyúk horkolásai, a bujár
3650 22  |           ümmögése, a hattyúk horkolásai, a bujár jajgatása s a szúnyogok
3651 22  |           horkolásai, a bujár jajgatása s a szúnyogok döngései együtt
3652 22  |             hangoktól telhetik ki.~Olykor a hallgató éjben egy mély,
3653 22  |            ismételtetve, valami középhang a szélzúgás és a kivert bika
3654 22  |                  középhang a szélzúgás és a kivert bika bőgése között;
3655 22  |                   bika bőgése között; ezt a bölömbika adja, egy kicsiny,
3656 22  |             madárka. Az emberek között is a legcsekélyebbek szoktak
3657 22  |                   legcsekélyebbek szoktak a legnagyobb hanggal lenni.~
3658 22  |                  söppedékes bürüje hajlik a ritkán látogató vadászok
3659 22  |         sásliliomok virulnak összefonódva a különnemű folyókák hálóival.
3660 22  |              különnemű folyókák hálóival. A tiszta vízben egy-egy özvegy
3661 22  |               szárnyú gólya mulatja magát a mocsárlakók evickélő seregeivel;
3662 22  |              evickélő seregeivel; itt-ott a vízi patkányok gyémánt szemei
3663 22  |               gyémánt szemei csillámlanak a fű között.~*~A nap lemenőben
3664 22  |               csillámlanak a fű között.~*~A nap lemenőben van; narancs
3665 22  |             narancs világú tányérja félig a Tiszába süllyedt; képe tűzoszlopként
3666 22  |                 tűzoszlopként vonul végig a folyam habtükrén, túlsó
3667 22  |           habtükrén, túlsó oldalról pedig a hold emelkedik, a tele hold
3668 22  |                   pedig a hold emelkedik, a tele hold ezüst világával
3669 22  |                 tele hold ezüst világával a hegyek mögül, s egyetlen
3670 22  |                  aranyba vetett gyémánt – a hajnalcsillag.~A mocsár
3671 22  |                gyémánt – a hajnalcsillag.~A mocsár bürüjén egy rejtélyes
3672 22  |             mikkel roppant lépéseket tesz a posványos ingoványban; léptei
3673 22  |                 seregestül ugrálnak vízbe a békák, hátán nagy vidrabőr
3674 22  |                   veszt, hanyatt zuhan, s a mocsár összecsap feje fölött.~
3675 22  |              erőködéssel küzdte fel magát a gólyalábas, igyekezve talpainak
3676 22  |              nekigyürkőzve beleveti magát a vizekbe s azok lakosai közé,
3677 22  |               azok lakosai közé, s ekként a mélyebb vizeket megúszva,
3678 22  |                 mélyebb vizeket megúszva, a csekélyebbeket gázolva,
3679 22  |                nem szabad venni, különben a halált leheli be; az éles
3680 22  |            nyálkás pondrók vonaglanak el; a férfi arca nem változik
3681 22  |                mire rögtön víz alá bukott a férfi, rövid idő múlva újra
3682 22  |                    farka most is verdeste a vizet.~A férfi lábából erősen
3683 22  |                 most is verdeste a vizet.~A férfi lábából erősen folyott
3684 22  |              férfi lábából erősen folyott a vér, mire ő egy zsombókhoz
3685 22  |                  egy zsombókhoz vergődve, a kígyót késével felhasította,
3686 22  |                gömbölyű fej látszik úszni a lankaság vizeiben, mindinkább
3687 22  |                  vízpusztaság belsejében, a világtól messze elrejtve,
3688 22  |             Keskeny, csavargó vízutca van a nádban kivágva, melyen át
3689 22  |                 nádban kivágva, melyen át a sziget csónakkal hozzájárulható
3690 22  |                  csónakkal hozzájárulható a Tisza felől.~A sziget partjain
3691 22  |             hozzájárulható a Tisza felől.~A sziget partjain sűrű fehér
3692 22  |                  férkőzve; töveiknek fele a vízben úszik. Bellebb emelkedik
3693 22  |                  úszik. Bellebb emelkedik a sziget tére, vége felé egy
3694 22  |                   hevernek közötte; néhol a vadrizs kalászai s a magas
3695 22  |                néhol a vadrizs kalászai s a magas csenkesz legörbült
3696 22  |                 fürtei fehérlenek áttörve a vadsáfrány aranyszín virágaitól.~
3697 22  |          vadsáfrány aranyszín virágaitól.~A domb körül terheik alatt
3698 22  |                   levő narancscsemeték is a szabad ég alatt; hosszú
3699 22  |              köröskörül, amerre szem lát, a hajnalka és ipomea nyílnak
3700 22  |               színben egymásba fonódva, s a legmagasabb fák tetejéig
3701 22  |                  fák tetejéig folyva fel; a gyöngyvirág és kankalinok
3702 22  |             kankalinok másodszor nyílnak, a viruló tavasz a gyümölcsgazdag
3703 22  |                  nyílnak, a viruló tavasz a gyümölcsgazdag ősszel egyesülve
3704 22  |                  egyesülve laknak itt, és a kert nincsen bekerítve,
3705 22  |               bekerítve, oly biztos őrfal a mocsárok nádfala. Kinek
3706 22  |                   eszébe ide lopni jönni?~A halom tetejét egy kisded
3707 22  |                vasszegekkel. Ablakai mind a sziget belsejére nyílnak,
3708 22  |                 rajtok kidűlő vaskosarak.~A ház és sziget egy nemes
3709 22  |                    mely utóbbin kívül, ki a szükségeseket bevásárlani
3710 22  |                 szükségeseket bevásárlani a szomszéd faluba kijárt,
3711 22  |                  soha senki sem hagyta el a szigetet.~A ház folyosóját
3712 22  |                 sem hagyta el a szigetet.~A ház folyosóját márványoszlopok
3713 22  |                ide hullottnak lenni, csak a muszkitók és a boák hibáznak
3714 22  |                lenni, csak a muszkitók és a boák hibáznak belőle.~A
3715 22  |                   a boák hibáznak belőle.~A fűvel benőtt udvaron fehér
3716 22  |                mint egy borjú.~Az idő éj, a hold teljes fényében világít;
3717 22  |                  teljes fényében világít; a bölömbika üvöItésén kívül
3718 22  |              sajátszerű zörgés hallatszik a nádban, mintha az emberi
3719 22  |             emberi léptek alatt recsegne.~A szelindek felemeli fejét,
3720 22  |           felemeli fejét, s szétszaglálva a levegőben, tompa, fenyegető
3721 22  |               majd dühös ugatással rohant a kapunak, annak alját körmeivel
3722 22  |             fogaival szaggatva.~Már ekkor a gólyaláb a kapu előtt állott;
3723 22  |           szaggatva.~Már ekkor a gólyaláb a kapu előtt állott; hólyaggal
3724 22  |                  egész játékszert bedugta a kapu alatt, egyik végét
3725 22  |              múlva megszűnt ugatni az eb, a vidravas orrán összecsapódott,
3726 22  |                   műszereit megnémította, a kötél végére kötött kő pedig
3727 22  |               kötött kő pedig fogva tartá a cerberust.~Ekkor a gólyaláb
3728 22  |                  tartá a cerberust.~Ekkor a gólyaláb néhány szeget kiütött
3729 22  |            gólyaláb néhány szeget kiütött a kapu tetejéről, gyakorlott
3730 22  |                magát kezein, s egy percig a kapu tetején himbálózva,
3731 22  |               átvetette magát az udvarba.~A kutya szűkölt dühében s
3732 22  |                 dühében s fájdalmában, de a vas erősen fogva tartá az
3733 22  |                   oroszlán erejű állatot.~A laknak két szárnya volt,
3734 22  |                laknak két szárnya volt, s a két szárny végén egy-egy
3735 22  |                 végén egy-egy ajtó, egyik a nő, másik a nemes úr szobájába
3736 22  |                   ajtó, egyik a nő, másik a nemes úr szobájába vezetők.
3737 22  |               nemes úr szobájába vezetők. A gólyaláb kötelet vett elő,
3738 22  |              gólyaláb kötelet vett elő, s a nemes úr ajtaját bekötözte.
3739 22  |                  ajtaját bekötözte. Azzal a nő szobái felé ment, táskáját
3740 22  |             kalapácsot vőn elő, s azokkal a falat mintegy négyszeg lábnyira
3741 22  |              négyszeg lábnyira levakolta.~A ház terméskövekből volt
3742 22  |            terméskövekből volt építve, de a gólyaláb néhány perc alatt
3743 22  |          felöltöztette kőrisbotját, s azt a nyíláson szép csendesen
3744 22  |                   szép csendesen bedugta. A legnagyobb csend uralkodott
3745 22  |               legnagyobb csend uralkodott a vidéken.~Egy nőcseléd, ki
3746 22  |                jól hallotta, mint ugatott a Bodri erősen, s mint hallgatott
3747 22  |       elsikoltotta volna magát, midőn már a kőpor ágya mellett kezde
3748 22  |             lábhegyen leszállott ágyáról, a szegletből egy fejszét markolt
3749 22  |                hathatós „hozott istennel” a furfangos vendéget.~Ekkor
3750 22  |                 furfangos vendéget.~Ekkor a kész lyukon egy báránysüveg,
3751 22  |               egyet vágott az ablakhoz, s a báránysipkás fő lábai elébe
3752 22  |                   egészen átengedve magát a vad ijedelemnek, ekkor látva
3753 22  |               ijedelemnek, ekkor látva át a veszedelem nagyságát, melyet
3754 22  |               kárpótlást akarván szerezni a kiállott merészségért, holt
3755 22  |                benyíló szobájába.~Azonban a levágott sipkában nem volt
3756 22  |                volt, melynek lefejezése s a hősnő elfutása után hirtelen
3757 22  |                  sajtolta magát keresztül a szűk nyíláson, s egyenesen
3758 22  |                szűk nyíláson, s egyenesen a benyílóba tartott.~A hős
3759 22  |            egyenesen a benyílóba tartott.~A hős leány meglátva a megöltnek
3760 22  |             tartott.~A hős leány meglátva a megöltnek vélt alakot, egy
3761 22  |                   Hallgatsz! – riaszta rá a gólyaláb, kését torkának
3762 22  |                 kését torkának villantva. A leány elhallgatott, s szerét
3763 22  |                   kisgyermekét szoptatva.~A gólyaláb rémes lappangással,
3764 22  |                  az anakondáé, közelített a nőhöz; a sötétben zöldellettek
3765 22  |            anakondáé, közelített a nőhöz; a sötétben zöldellettek szemei.~–
3766 22  |            zöldellettek szemei.~– Add ide a gyermeket! – susogá a pólást
3767 22  |                 ide a gyermeket! – susogá a pólást kiragadva a nő kezeiből,
3768 22  |                 susogá a pólást kiragadva a nő kezeiből, s mint egy
3769 22  |               minden zörej nélkül eltűnt.~A nő ajkai elfehéredtek, szemei
3770 22  |                 Kívülről hallatszék, hogy a gólyaláb bezárja az ajtót.~–
3771 22  |                sikoltá Juci az ágy alatt.~A ház ura felébredt e zajra,
3772 22  |                odaért, nem láta senkit.~– A kisgyermeket, a kisgyermeket! –
3773 22  |                 senkit.~– A kisgyermeket, a kisgyermeket! – kiálta Juci.~
3774 22  |              kisgyermeket! – kiálta Juci.~A bölcső üres volt.~Dühösen
3775 22  |                  Dühösen esett az ajtónak a férj, az is zárva volt;
3776 22  |                 ekkor az ablakhoz rohant, a gólyaláb éppen a kapu tetején
3777 22  |                  rohant, a gólyaláb éppen a kapu tetején volt.~A háziúr
3778 22  |                éppen a kapu tetején volt.~A háziúr két lövést tett rá,
3779 22  |             lövést tett rá, s egy zuhanás a kapun kívül tanúsítá, hogy
3780 22  |                kapun kívül tanúsítá, hogy a rabló vagy élve, vagy halva
3781 22  |               vagy halva leesett.~Ekkorra a fekete szolga is előérkezett,
3782 22  |               végre kivetették sarkaiból; a fiatal úr őrültként rohant
3783 22  |              vércseppek jelöltek egy utat a nádasig.~– Utána, utána! –
3784 22  |                    gyorsan utána. – Hanem a csónakkal nem lehetett haladni
3785 22  |            csónakkal nem lehetett haladni a nád között; azonban az út,
3786 22  |             között; azonban az út, melyen a gólyaláb jött, kivehető
3787 22  |               Csak erre gyorsan! – lihegé a férj, s kétségbeesett fáradsággal
3788 22  |         fáradsággal törte magát keresztül a nádberken, míg a süppedő
3789 22  |                keresztül a nádberken, míg a süppedő ingovány minden
3790 22  |                   elnyeléssel fenyegette.~A nádterület végén állt a
3791 22  |                   A nádterület végén állt a gólyaláb.~– Lődd agyon! –
3792 22  |              Három lövés érte egymást, de a gólyalábat egy sem; mire
3793 22  |                 mint bárányt orzó farkas, a kisgyermeket fogai közé
3794 22  |              látták menekülését, s lassan a mély vízbe bocsátkozott.~–
3795 22  |                 vízbe bocsátkozott.~– Jaj a gyermek! A gyermek! – sikolták
3796 22  |            bocsátkozott.~– Jaj a gyermek! A gyermek! – sikolták a szigetparton.
3797 22  |            gyermek! A gyermek! – sikolták a szigetparton. De ő óvakodva
3798 22  |            tartotta fogai közt víz színén a csecsemőt, s úszott ügyesen,
3799 22  |                    s úszott ügyesen, mint a vidra.~Az apa utána rohant,
3800 22  |         gyötrelmes erőködéssel iparkodott a rablót elérni, ki csak játszani
3801 22  |                 csalogatá maga után egész a partnyelvig, hol lábtói
3802 22  |                szép csendesen kiballagott a szárazra, a kisgyermeket
3803 22  |                   kiballagott a szárazra, a kisgyermeket letette a fűbe,
3804 22  |                    a kisgyermeket letette a fűbe, s összefont karokkal
3805 22  |           rikácsolá ez vak dühvel rohanva a gólyalábnak, ki őt egy hatalmas
3806 22  |                 átkozott haramia! – hörgé a legyőzött.~– Te mersz így
3807 22  |                  suttogá ellenére hajolva a győztes. – Te, Dömsödi Góliáth
3808 22  |                  nyögé Góliáth elkékülve.~A gólyaláb hosszasan hallgatott,
3809 22  |                   öllek meg, Péter. Mikor a testvérgyilkos Kaint kiverte
3810 22  |              testvérgyilkos Kaint kiverte a teremtő paradicsomából,
3811 22  |               Bálnai, s folytatá:~– Te és a te apád vajmi sokat vétettek
3812 22  |            tapodta szét; életem virágait, a reményeket téptétek össze
3813 22  |            reményeket téptétek össze mind a ketten; boldogtalanná tettetek
3814 22  |                    nálam szerencsétlenebb a kerek ég alatt e pillanatig,
3815 22  |             akivel egy födél alatt lakol?~A kérdezett elkezde keservesen
3816 22  |                 Az Isten kivette kezemből a bosszút. Ha te meg nem ölöd
3817 22  |        fájdalmaimat egyik ország szélitől a másikig hordozom; de van
3818 22  |                egy hely, egy kedves emlék a múlt időkből, egy virágos
3819 22  |                    De te száműzve leszesz a föld egy foltjára, ahol
3820 22  |          Szerencsétlen! – szólt Bálnai, s a kisgyermeket felvevé, és
3821 22  |                  kisgyermeket felvevé, és a gyermek szemei be voltak
3822 22  |                  szemei be voltak hunyva, a halál angyala csukta be
3823 22  |                Góliáth felszökve, s ismét a földhöz csapva magát, s
3824 22  |                 még nem telt be rád nézve a keserű pohár; térj haza,
3825 22  |              látogatta kietlen tanyádon s a lélek kínzó férgei. Ott
3826 22  |                  sirattatlanul, mert azon a foltföldön kívül a bakó
3827 22  |                   azon a foltföldön kívül a bakó vár reád és a gyalázatos
3828 22  |                  kívül a bakó vár reád és a gyalázatos halál.~Ezt mondva
3829 22  |                 halál.~Ezt mondva Bálnai, a holt gyermeket ölébe adta
3830 23  |                   voltál.~Népdal.~Eközben a nádközti vízúton, a sziget
3831 23  |               Eközben a nádközti vízúton, a sziget Tisza felőli oldalán
3832 23  |              oldalán egy csónak közelgett a magány felé s benne két
3833 23  |              csapás Góliáth fejére.~Amint a sziget partjához értek,
3834 23  |                   sziget partjához értek, a sűrű bozótból két lövés
3835 23  |              egyikök karján sebet kapott, a másik visszalőtt, s a bokorból
3836 23  |             kapott, a másik visszalőtt, s a bokorból emberkívüli ordítás
3837 23  |             követve.~– Ez meghalt – szólt a férfi. – Vérzel? – kérdé
3838 23  |              nadálylevéllel, az elállítja a vért.~– Maradj itt a csónaknál! –
3839 23  |            elállítja a vért.~– Maradj itt a csónaknál! – szólt az előbbi,
3840 23  |                   római kardot vonva elő, a sziget belseje felé tartott.~
3841 23  |              sziget belseje felé tartott.~A parton maradt a másik csónakot,
3842 23  |                  tartott.~A parton maradt a másik csónakot, mely Góliáth
3843 23  |            keresztüllyukasztotta, s távol a parttól elmeríté. Amaz pedig
3844 23  |                 Amaz pedig haladt befelé, a ház elébe érve, annak ajtaját
3845 23  |             ajtaját betaszítá s belépett.~A bilincsétől megszabadított
3846 23  |                  csattogtatva támadta meg a férfit annak vállára ugorva.~
3847 23  |              férfit annak vállára ugorva.~A férfi egy gladiátori csapással
3848 23  |            gladiátori csapással szelte le a dühös állat fejét, mely
3849 23  |  végignyújtózkodott az udvaron.~Benyitott a szobába.~Keresztülment két-három
3850 23  |                    Hallgatózva nyitott be a negyedikbe, ez volt a nő
3851 23  |                  be a negyedikbe, ez volt a nő hálószobája.~A feltépett
3852 23  |                 ez volt a nő hálószobája.~A feltépett szőnyegeken át
3853 23  |                teljes fénnyel világíta be a hold, s tejvilága éles árnyékokban
3854 23  |                  árnyékokban szaggatá meg a szoba sötétjét.~Ott a szoba
3855 23  |                 meg a szoba sötétjét.~Ott a szoba közepén állt egy nőalak
3856 23  |                fehér ruhában, fehér arcát a hold süti, vonásai hidegek,
3857 23  |                   szemei merően néznek ki a holdvilágos éjbe.~Hallgat
3858 23  |                 holdvilágos éjbe.~Hallgat a környék, falevél sem mozog.
3859 23  |           Csillagok hullanak le az égről.~A hölgy márványhidegen áll
3860 23  |                  hölgy márványhidegen áll a szoba közepén.~Leander hozzálép;
3861 23  |                 mellé, gyöngéden megfogja a hölgy kezét, s fejét vállára
3862 23  |                 hangon szól:~– Szerelmem!~A hölgy összerezzen, rátekint,
3863 23  |                 azután halántékaihoz kap, a vér szét akarja szakítni
3864 23  |                ifjú arcára. Levonja fejét a magáéhoz; arcán lázas pirosság
3865 23  |                 ölébe, hosszú fekete haja a földet söpri.~– Enyém vagy –
3866 23  |                 törve is, de az enyém – s a hölgyet karjaiba emelve,
3867 23  |           karjaiba emelve, kisietett vele a magános lakból.~A hölgy
3868 23  |          kisietett vele a magános lakból.~A hölgy feje bágyadtan feküdt
3869 23  |                sütötte hófellegek között; a szellem siet, erősen szíja
3870 23  |                siet, erősen szíja ajkához a hideg homlokot, a kedves
3871 23  |                 ajkához a hideg homlokot, a kedves fehér ruhája utána
3872 23  |                 ruhája utána lebeg.~Amint a házajtón ki akart lépni,
3873 23  |              fekete tömegbe botlott, mely a küszöbön feküdt összegörnyedve;
3874 23  |           küszöbön feküdt összegörnyedve; a halálra sebesült fekete
3875 23  |                   lelkét.~Leander átlépte a halottat, s sietett csónakához.
3876 23  |                sietett csónakához. Társa, a cigány ott várta evezőre
3877 23  |               tett kezekkel. Beléfektette a csónakba kedvesét, betakarta
3878 23  |             betakarta meleg köpenyével, s a kormányt kezébe ragadá.~
3879 23  |             Sikoltva közelge ekkor valaki a sziget belsejéből.~– Az
3880 23  |                 ne hagyjanak itt magamra!~A nőcseléd volt. Leander felvette
3881 23  |                 volt. Leander felvette őt a csónakba, gondjára bízta
3882 23  |                 gondjára bízta úrnőjét, s a csónakot eltaszítva a parttól,
3883 23  |                   s a csónakot eltaszítva a parttól, tovaevezett.~Amint
3884 23  |               parttól, tovaevezett.~Amint a nád közti út egyik kanyarulatánál
3885 23  |      kanyarulatánál ismét közel fordultak a szigethez, rémjajgatást
3886 23  |                  emberi.~Amint visszatére a szigetre megölt gyermekével,
3887 23  |             gyermekével, sietett szobáiba a szerencsétlen apa remélve,
3888 23  |                 ott fogja nejében találni a fájdalmas vigasztalást,
3889 23  |                   lépett volna, mintha az a szél, mely tán kísértő lélek
3890 23  |                   volna arcához.~Átfutott a másik, harmadik szobába;
3891 23  |           cselédjeit; sírt, rimánykodott.~A visszhang felelt elhagyott,
3892 23  |     hálókamarájába; letépte annak ágyáról a függönyöket, felszórta a
3893 23  |                  a függönyöket, felszórta a párnákat, gyermekét, a halottat
3894 23  |          felszórta a párnákat, gyermekét, a halottat visszafektette
3895 23  |                   halottat visszafektette a bölcsőbe, egy széken ott
3896 23  |                jelen.~Ekkor jutott eszébe a csavargó átka:~– Magad lész
3897 23  |                kezdett előtte világosodni a dolog; felszökött, előre
3898 23  |                   kard volt az. Felkapta; a kard lapjára betűk voltak
3899 23  |                edzve, világosan olvashatá a hold fényénél e nevet: Szilárdy
3900 23  |              eszelősen.~– Utána! – kiálta a küszöbön alvó feketének,
3901 23  |                  sikoltozva futotta körül a szigetet.~Csónakot nem talált,
3902 23  |        Felkiáltozott az égre, verte magát a földhöz, futott a sziget
3903 23  |                   magát a földhöz, futott a sziget egyik végétől a másikig.~
3904 23  |             futott a sziget egyik végétől a másikig.~Az őrülés tűzsarkantyúját
3905 23  |                  jutott kedvesével.~Amint a hölgy ismét föleszmélt,
3906 23  |               változás ment végbe; nem az a vad tekintet volt már arcán,
3907 23  |                  széttekintve. Érzé, hogy a legboldogabb helyen, kedvese
3908 23  |               elmúlt 15 hónapra életéből.~A váratlan öröm hatása visszaadta
3909 23  |                    Csak mint álom, melyet a felébredéskor elfelejtünk,
3910 23  |               lebbent fel olykor lelkében a magános ház, a jerikói rózsák
3911 23  |                   lelkében a magános ház, a jerikói rózsák az ablak
3912 23  |            jerikói rózsák az ablak előtt, a kis piros bölcső, a halvány
3913 23  |                előtt, a kis piros bölcső, a halvány arcú férfi, a fekete
3914 23  |             bölcső, a halvány arcú férfi, a fekete szolga s a körér
3915 23  |                  férfi, a fekete szolga s a körér nőcseléd, kit Leander
3916 23  |             boldogak voltak.~Hát Góliáth? A holt gyermek apja? Az élő
3917 24  |                                           A törvények halottja~Jő napról
3918 24  |            halottja~Jő napról napra bánat a fejemre,~Nagy fájdalom szállott
3919 24  |             szállott bánatos szívemre,~Ha a nap elnyugszik, az elmém
3920 24  |                 fel az ingovány szigetét.~A nádtenger sűrűbb és vadonabb
3921 24  |                   körülötte, mint valaha.~A kis ház falai vakolatlanok,
3922 24  |                falai vakolatlanok, kapuja a földön fekszik, ablakai
3923 24  |           ananászok helyén maszlag terem, a málnabokrok helyén vad tövisek,
3924 24  |                  ott csalánok tenyésznek.~A tengeri elvadulva lepi a
3925 24  |                  A tengeri elvadulva lepi a dombokat, a csenkesz öleket
3926 24  |                elvadulva lepi a dombokat, a csenkesz öleket nő, de gyümölcsöt
3927 24  |                    de gyümölcsöt nem hoz, a fák nem virágoznak.~A virágcserepekben
3928 24  |                hoz, a fák nem virágoznak.~A virágcserepekben kórók sárgulnak.~
3929 24  |         virágcserepekben kórók sárgulnak.~A diófa áll, de árnya nincs,
3930 24  |               éjenkint nem fekszik alatta a házi eb.~Minden olyan szomorú.~
3931 24  |                hanem emberi átoké. Olykor a sziget legvadonabb oldalán,
3932 24  |                Átnézi fénytelen szemeivel a környező sivatagot, átnézi
3933 24  |                környező sivatagot, átnézi a felhőkkel sivatag eget,
3934 24  |                emésztődve visszafordul, s a sziget túlsó oldalán ismét
3935 24  |                   előtűnik.~Ott is keresi a névtelen enyhülést és nem
3936 24  |                   őt ekként egyik parttól a másikig belől hordott kísértetek,
3937 24  |                  gyarló remény, de az nem a holnapra felvirradás reménye,
3938 24  |          megsemmisülésé: elenyészni, mint a lehelet, mint a hang elenyésznek;
3939 24  |          elenyészni, mint a lehelet, mint a hang elenyésznek; ez az
3940 24  |                    bizodalma; s óh, mikor a szívnyomó álmok rettentő
3941 24  |         panorámája végig van nézve, eljön a reggel, s felkölti őt hideg
3942 24  |                   sem múlt, sem jövő, sem a jelen perc nem ad vigasztalást.~
3943 24  |                  nem ad vigasztalást.~Oh, a liget nem hiába szárad ott
3944 24  |         látogatása minden első negyedével a holdnak.~Ilyenkor, mikor
3945 24  |                  holdnak.~Ilyenkor, mikor a félhold felszáll felhői
3946 24  |                   s homályfényét szétönti a vizeken, mikor a vad, emberhangtalan
3947 24  |                 szétönti a vizeken, mikor a vad, emberhangtalan éjt
3948 24  |         kísértethangok ijesztik át, mikor a törvények halottja, kit
3949 24  |                 ágyában, átkozza magát és a felhőkkel elzárt egeket,
3950 24  |                 Góliáth Péter!… – hangzik a csendben remegő hangon.
3951 24  |                Péter, élsz-e még? – kérdi a kísértő hang.~És a törvények
3952 24  |                  kérdi a kísértő hang.~És a törvények halottjának nincs
3953 24  |                 mélyéből, hogy él!~Melyre a remegő hang szól:~– Adjon
3954 24  |                  rémölébe.~Reggelre kelve a sziget partján egy hónapra
3955 24  |               hónapra való eleséget talál a törvények halottja, s nincs
3956 24  |                  nincs elég bátorsága azt a vizekbe szórni, hogy a jövő
3957 24  |                azt a vizekbe szórni, hogy a jövő holdújultáig meghaljon
3958 24  |              gazdálkodva bánik vele, mert a halál ránézve nem jótétemény.~
3959 24  |              jótétemény.~Így folytanak le a hónapok.~Góliáth Pétert
3960 24  |              mindenki elfelejté…~Egy este a holdnak ismét negyede volt;
3961 24  |              kizárt minden szeretni valót a természet legszebb helyeiből;
3962 24  |               kékjét, mintha egy nagy kéz a fenekére ülepedett salakot
3963 24  |             kavarta volna fel, hogy attól a csillagok ne látszassanak;
3964 24  |                csillagok ne látszassanak; a mezők virágiról lepállott
3965 24  |                 mezők virágiról lepállott a hímes szirony; ősz lett.~
3966 24  |                  hímes szirony; ősz lett.~A mocsár vizei rendkívül megnőttek.
3967 24  |             rendkívül megnőttek. Estennen a víz lakói, az ungok, mintha
3968 24  |          melódiátlan egyhangú éneköket, s a megszűnt eső után fejér
3969 24  |                  fejér vízháti köd oszlik a vidékre, nehéz bűzű, egészségtelen
3970 24  |           ragyacseppekben visszahullandó. A szúnyogok milliárdjai forranak,
3971 24  |                   óriási méhkas zúgván be a levegőt, s a szürke ég színében
3972 24  |             méhkas zúgván be a levegőt, s a szürke ég színében vándor
3973 24  |                  búcsúhangokat kiáltva le a magasból.~A vizek hátán
3974 24  |      búcsúhangokat kiáltva le a magasból.~A vizek hátán egy hosszú vájt
3975 24  |                két lapátú evezővel hajtja a csónakot; nehézkesen látszik
3976 24  |           csónakot; nehézkesen látszik az a holdvilág sütötte ködben
3977 24  |            sütötte ködben haladni, s csak a motolláló evező mozdulatai
3978 24  |              mozdulatai különböztetik meg a mocsár kóbor úszó szigeteitől,
3979 24  |                hattyú ül rejtett fészkén.~A holdnak szivárványa van;
3980 24  |                  holdnak szivárványa van; a sötétszürke égen ezüstzöld
3981 24  |                fényív hajlik át, kétfelől a mocsárba érnek le végei;
3982 24  |              szivárvány sokkal tündériebb a nappalinál, mintha csak
3983 24  |                  csak álma volna amannak.~A csónak lassúdan evez az
3984 24  |                  zöld mezőben úsznék, hol a képtelenül magas nádnak
3985 24  |              képtelenül magas nádnak csak a hegye látszik ki, s sík
3986 24  |            látszik ki, s sík zölddé teszi a mély víz színét.~Ott a nádberek
3987 24  |              teszi a mély víz színét.~Ott a nádberek közepén van az
3988 24  |             közepén van az ingovány oáza; a megnőtt vizek nagy részét
3989 24  |                   nagy részét lefoglalák, a megmaradt rész vad növényekkel
3990 24  |              növényekkel van ellepve.~Itt a csónakos kiköt, lapátját
3991 24  |                kiköt, lapátját leteszi, s a sziget partjára kilép; nemigen
3992 24  |               partjára kilép; nemigen van a fű letiporva rajta, nemigen
3993 24  |                   méla, illetődött hangon a csónakos; hangja áthat a
3994 24  |                  a csónakos; hangja áthat a sziget egyik felétől a másikig
3995 24  |              áthat a sziget egyik felétől a másikig s szétoszlik a nádberekben;
3996 24  |            felétől a másikig s szétoszlik a nádberekben; alig hallhatólag
3997 24  |                hallhatólag kiáltja vissza a nyári lak falán megütődött
3998 24  |                  fekete éjbogarak dongtak a jövevény fülei körül, mint
3999 24  |                 és nehéz szólala meg erre a sziget bokrosából, reszkető
4000 24  |      nyöszörgéstől követve, minő azé, kit a hideg ráz, vagy minőt a