bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

4001 24  |                   a hideg ráz, vagy minőt a kicsukott eb hallat, midőn
4002 24  |                 november másodika – szóla a jövevény, mint egy nem látható
4003 24  |                lényhez beszélve –, ma van a halottak ünnepe. Emlékezzél
4004 24  |         hallatszék, mint tépi nyavalyogva a bokrokat a szerencsétlen.~
4005 24  |               tépi nyavalyogva a bokrokat a szerencsétlen.~A nyögés
4006 24  |                 bokrokat a szerencsétlen.~A nyögés közeledett; nehézkes
4007 24  |                  csörtetéssel nyíltak meg a bokrok, s négykézláb mászott
4008 24  |           bekeverve, mégis kirínak belőle a szokatlan őrültség és a
4009 24  |                   a szokatlan őrültség és a meggyógyíthatlan lélekfene
4010 24  |                rongyokban csüng le arcába a hosszú, egészen fejér haj.~
4011 24  |              egészen fejér haj.~Odamászik a jövevény lábaihoz, s ott
4012 24  |                  szavakat; azután átöleli a jövevény lábát s halálfejarcát
4013 24  |                 engem?~– Eredj! – szól ez a sírót elrúgva magától. –
4014 24  |                   árnyéka?~Az ember, mint a derékon szúrt hernyó vonaglott
4015 24  |                hangzik konvulzív kacagása a kínzottnak.~– Hát gyermeked
4016 24  |              nekem! Jaj nekem! Jaj nekem! A darázs rászállt szívemre
4017 24  |                halom, szájamban hordom rá a vizet, hogy zöld maradjon.
4018 24  |               tudnád, hogyan fáj nekem az a kereszt! Nem az én szívembe
4019 24  |                  van leszúrva, nem, hanem a földbe, de mégis az én szívemnek
4020 24  |                szívemnek fáj. Fölaggattam a keresztre apró ruhácskáit,
4021 24  |                keresztre apró ruhácskáit, a pólát, a gyöngyös fejkötőt,
4022 24  |                 apró ruhácskáit, a pólát, a gyöngyös fejkötőt, a hímzett
4023 24  |               pólát, a gyöngyös fejkötőt, a hímzett mellényt, ott függnek
4024 24  |            függnek rajta; naponkint eljön a vihar és kimossa a ruhákat;
4025 24  |                  eljön a vihar és kimossa a ruhákat; a piros szalagok
4026 24  |               vihar és kimossa a ruhákat; a piros szalagok egészen megfehérültek,
4027 24  |                 képek. Egy ember szívéből a vér csepeg, s nekem azt
4028 24  |                  kígyó lakik bennem, azon a helyen, ahol szívem volt;
4029 24  |                   kicsiny gyermeket visz, a kisgyermek sír, én a farkas
4030 24  |                visz, a kisgyermek sír, én a farkas után lövök, lövök
4031 24  |                    lövök sokat, az elejti a gyermeket, ki már nem sír,
4032 24  |               akarom venni s porrá omlik; a farkas a gyermek vérit nyalja. –
4033 24  |                   s porrá omlik; a farkas a gyermek vérit nyalja. –
4034 24  |                    forgok körülötte, mint a hold.~– Emlékezel-e azon
4035 24  |            asszonyra, ki valaha ott abban a kis házban lakott?~Az ember
4036 24  |                   laktam ott valaha abban a házban; igen, benne laktam,
4037 24  |                  Egy sem oly bús, mint az a nő, aki… aki… aki… – szava
4038 24  |                    szava elakadt.~– És ez a nő nem emlékszik terólad;
4039 24  |                  most te vagy az őrült, ő a boldog. Szoktál-e imádkozni?~–
4040 24  |         születésem óráját és az életet és a halált és a világot s önnön
4041 24  |                  az életet és a halált és a világot s önnön magamat.~–
4042 24  |                   de sok gondolat, nesze!~A szerencsétlen átvette a
4043 24  |                   A szerencsétlen átvette a kis könyvet, felnyitotta.~
4044 24  |                   verve szívébe: ez apja.~A másikra egy nő, ki fehér
4045 24  |               piros gyöngyfüzér: ez neje.~A harmadikra egy csecsemő
4046 24  |                szívét, magasra felszökött a levegőbe, azután összehanyatlott,
4047 24  |                rángástul elidomtalanulva.~A félhold nagy udvarából világíta
4048 24  |                    Bálnai Körmöst István, a nyomorultat.~Gyönyörködött
4049 24  |                álomholt fejére kezét, azt a jéghideg és vaserejű kezet.
4050 24  |                Megbüntetem az apák bűneit a gyermekekben, harmad és
4051 24  |                    harmad és negyed ízig. A te apád halálos ellene volt
4052 24  |                ellene volt az én apámnak; a te apád megfosztá az enyimet
4053 24  |          megfosztá anyámat boldogságától; a te apád engem árvaságra,
4054 24  |                  te apád engem árvaságra, a nyomor kenyerére juttatott;
4055 24  |               nyomor kenyerére juttatott; a te apád el akarta rabolni
4056 24  |                akarta rabolni kedvesemet, a szelíd angyalt, s hogy el
4057 24  |           rabolhassa, kénytelen voltam őt a halálnak adni menyasszonyul;
4058 24  |              halálnak adni menyasszonyul; a te apád várost égetett fel
4059 24  |                  voltál az, aki kiütötted a vérszomjú kezéből a poharat,
4060 24  |             kiütötted a vérszomjú kezéből a poharat, hogy az a keserű,
4061 24  |                kezéből a poharat, hogy az a keserű, ami benne volt,
4062 24  |              keserű, ami benne volt, mind a te fejedre szálljon által.
4063 24  |                  de kelle, hogy megteljen a keserű kehely; te e reményemet
4064 24  |                 testvéremet, egyetlenemet a világon, becstelenné tetted,
4065 24  |               fájdalmaira; belől hordanod a sebet, mely kínoz, de sem
4066 24  |                 Ezzel ismét csónakába ült a látogató, melyből több zsákot,
4067 24  |                   és egy bundát rakott ki a partra, s csendesen tovaevezett.~
4068 24  |                 hallik körül széthangozva a hallgató vizeken. A távolban
4069 24  |          széthangozva a hallgató vizeken. A távolban csíkászók kísértetrívásnak
4070 24  |                nem mernek közelgni feléje a különben is járatlan, töretlen
4071 25  |                  be kár volt~Kilenc iccés a gyomrom,~Tizedikkel megtoldom.~
4072 25  |                  érdektelen.~*~Vala pedig a napnak igen nagy távolsága
4073 25  |                napnak igen nagy távolsága a földtől; a kéneső a zérus
4074 25  |                 nagy távolsága a földtől; a kéneső a zérus fokon alól
4075 25  |             távolsága a földtől; a kéneső a zérus fokon alól szállt;
4076 25  |        kristályozott alakban szálltak alá a földre; szóval melegség
4077 25  |               természeten, mely tüneményt a tudománytalan köznép rövideden
4078 25  |             esküdt úr „jó reggelt” kívánt a táblabíró úrnak, a táblabíró
4079 25  |                 kívánt a táblabíró úrnak, a táblabíró úr pedig „jó estét”
4080 25  |                éjszaka”, míg odafenn, ti. a pince fölött a legdicsőségesebb
4081 25  |               odafenn, ti. a pince fölött a legdicsőségesebb fényes
4082 25  |                  nappal uralkodott.~Tehát a mi „par nobile fratrum”
4083 25  |                nem találta volna is, hogy a föld forog, ők bizonyosan
4084 25  |         bizonyosan bemutatták volna, hogy a föld tántorog, elannyira
4085 25  |            nyugalomra kívánkozó testökkel a súlyegyent fenntartani.~
4086 25  |                 történetet eléggé kimenti a fizika, miután bemutatja,
4087 25  |                  hogy ennek oka egyenesen a föld vonzerejében rejlik,
4088 25  |                erejével ránt magához.~Ott a földön aztán összeölelkeztek;
4089 25  |             földön aztán összeölelkeztek; a táblabíró úr hóna alá kanyarította
4090 25  |                csekély hasonlatossága van a takart versekhez.~– Nini,
4091 25  |                   szép csillagos az ég.~– A bizon, az én pejlovam is
4092 25  |                  Ejnye, István, merre van a kulacs?~– De bizon fehér,
4093 25  |             Anyjuk, hej anyjuk! Hordom én a te mivoltodat, de rossz
4094 25  |                  de rossz helyre vetetted a fejem alját.~– Elég szép
4095 25  |                 te, Mihály, fütyölj annak a kutyának, hadd jöjjön ide!~–
4096 25  |                sokáig tartottak volna, ha a kulacs szíja csakugyan a
4097 25  |                  a kulacs szíja csakugyan a táblabíró úr kezébe nem
4098 25  |                   úr kezébe nem kerül, ki a kulacs száját bajtársa szájához
4099 25  |          bornemissza vagyok, nem iszom én a bort sohasem, csak mikor
4100 25  |                     Később fel sem emelve a földről fejét, így szóla
4101 25  |                  földről fejét, így szóla a táblabíró úrhoz~– Ugyan,
4102 25  |           megyünk-e mink most?~E kérdésre a táblabíró úr rettenetes
4103 25  |                   tán most is kacagna, ha a köhögés rá nem érkezett
4104 25  |          életemben, egyszer kivéve, mikor a vármegyeháza ablakán kidobtak –
4105 25  |                  hogy repülünk, nem érzem a földet a talpam alatt (ami
4106 25  |              repülünk, nem érzem a földet a talpam alatt (ami nagyon
4107 25  |           támaszkodott rajta); túl vagyok a hetedik égen, az egész világ,
4108 25  |                   Majd mindjárt megmondja a Jancsi, hogy megyünk-e,
4109 25  |                  jobban rikoltozott, mint a másik.~Jancsi pedig, ki
4110 25  |                  lélekvesztve rohanta meg a pinceajtót, azt majd levitte
4111 25  |                  azt majd levitte magával a lépcsőkön, ott pedig a saraglyán
4112 25  |            magával a lépcsőkön, ott pedig a saraglyán keresztülbukva,
4113 25  |                 orrán, száján érkezett le a replikázó felek nyaka közé,
4114 25  |                     volt hozzá első szava a táblabíró úrnak.~– Jaj,
4115 25  |                   Jancsi –, majd eltörtem a fejemet.~– Hohó! ad vocem „
4116 25  |                   tudom, hogy hol hagytam a fejemet, pedig éppen az
4117 25  |       gyönyörűséges Jancsikám, keresd fel a fejemet, valahol ott lesz
4118 25  |                 fejemet, valahol ott lesz a hordók között; vagy ha ott
4119 25  |                  miért nem? – szólalt meg a táblabíró úr. – Itt van
4120 25  |                   táblabíró úr. – Itt van a kulacs, többet ér ez az
4121 25  |           pihenünk.~– Pihenünk ám!~– Végy a hátadra, Jancsi!~– Jól van,
4122 25  |         nagyuracskám.~És Jancsi felhordta a nagyuracskákat hátán a pincéből,
4123 25  |          felhordta a nagyuracskákat hátán a pincéből, s a szánba belefektette,
4124 25  |        nagyuracskákat hátán a pincéből, s a szánba belefektette, a kas
4125 25  |                  s a szánba belefektette, a kas oldalait hűségesen megtömve
4126 25  |              Hideg volt, hogy az embernek a lelke is didergett.~A hideg
4127 25  |            embernek a lelke is didergett.~A hideg nagy ellensége a mámornak.~
4128 25  |                    A hideg nagy ellensége a mámornak.~Tehát a két úr
4129 25  |               ellensége a mámornak.~Tehát a két úr láthatára lassankint
4130 25  |                 lábait mindenik meg tudta a szomszédjáétól különböztetni (
4131 25  |        szomszédjáétól különböztetni (mert a csizmák pogányul kezdtek
4132 25  |                pogányul kezdtek fázni), s a kulacsot önmagától, melyhez
4133 25  |                  vette öreg szűrét, beült a szánkó elejébe, egyet előre,
4134 25  |                  vágott nyírfa ostorával; a két griffmadár szétrúgott
4135 25  |                 kezdte pályafutását, hogy a szánkót beledöntötte a hóba.~–
4136 25  |               hogy a szánkót beledöntötte a hóba.~– Ejnye, nagyuracskáim –
4137 25  |              nagyuracskáim – szólt Jancsi a szánból kifordultakat újra
4138 25  |               felele az esküdt úr –, csak a szánkó –, mely elmés felelet
4139 25  |               felelet azt tanúsítja, hogy a kis bukhenc sokat kivett
4140 25  |                  kis bukhenc sokat kivett a tens úr ködös fejéből, ami
4141 25  |                  hogy Jancsi segedelmével a helyreállított szánra fel
4142 25  |             tápászkodni, míg táblabíró úr a kulacsot szerelmesen szorítván
4143 25  |                   rövid audienciákat tart a nap farsang idején!~– No
4144 25  |                     gondolá Jancsi –, van a kalendáriomban holdvilág,
4145 25  |           kalendáriomban holdvilág, aztán a lovak egy csepp bort sem
4146 25  |                    s újólag nekiindulának a cukorszín hótengernek; s
4147 25  |               cukorszín hótengernek; s ha a gondolat, mely a költő szánkója
4148 25  |        hótengernek; s ha a gondolat, mely a költő szánkója elé van fogva,
4149 25  |                 fogva, gyorsabb nem volna a két nyebojszai gebénél,
4150 25  |                   elmaradnánk tőlök, mint a kerékvágás.~Így azonban
4151 25  |              másik vállára rángatott, azt a csípős szél különböző oldalról
4152 25  |                 fázik.~Beretvánál élesebb a szél, mely a mezőkön keresztülsüvölt,
4153 25  |           Beretvánál élesebb a szél, mely a mezőkön keresztülsüvölt,
4154 25  |             kikeres minden ajtót, ablakot a legkacagányabb décbundán,
4155 25  |       legkacagányabb décbundán, melyen át a didergést bemutathassa.~
4156 25  |                   magában egy „álljon meg a szemetek”-et toldván hozzá.~–
4157 25  |              hozzá.~– Hohohohoó! – ordítá a táblabíró úr düledező szemekkel,
4158 25  |               szemekkel, mely óvástételre a Szellő és Tündér elereszté
4159 25  |                farkát és megállt; megállt a szán is, miként megállt
4160 25  |            Gibeonnak vagy nem tudom kinek a völgyében a hold Józsué
4161 25  |                   tudom kinek a völgyében a hold Józsué szavára; csak
4162 25  |                 hold Józsué szavára; csak a hideg szél és a táblabíró
4163 25  |             szavára; csak a hideg szél és a táblabíró úr fején a báránysüveg
4164 25  |                   és a táblabíró úr fején a báránysüveg nem akartak
4165 25  |                 Te ci-i-gá-gány! – hebegé a táblabíró úr – gyere, de
4166 25  |                 mindjárt! Hát mi az, amit a malaclopó alatt viszesz?~–
4167 25  |                      Jaj bizony befagyott a torkom, tekintetes uram,
4168 25  |                Tekintetes uram, nézze, ez a szegény cigány talán még
4169 25  |            szánandó vándor, jer, én értem a te fájdalmaidat, én tudom,
4170 25  |            délután nem inni, jer, ülj ide a jobbomra! – (Az esküdt úr
4171 25  |                lágyulni, mint esős idővel a kukoricamálé) – jer szegény
4172 25  |                  én apád leszek tenéked! (A dádé legalábbis három annyi
4173 25  |                mámoros érzékenyültségében a táblabíró úton keresztül
4174 25  |           részvétében erősen végigsodorva a dádé orrát dolmánya sinórjain.)~–
4175 25  |                 ülj fel hát – szólt közbe a táblabíró úr jégcsapos bajuszán
4176 25  |                  Egy emberhez, ki csaknem a mi formánkra van teremtve;
4177 25  |                      Uhhohoháhá! – röhöge a táblabíró úr. – Nosza cigány,
4178 25  |                   szó ez az utósó – szólt a barna művész a kulacsra
4179 25  |              utósó – szólt a barna művész a kulacsra vigyorintva, melyet
4180 25  |              kulacsra vigyorintva, melyet a táblabíró úr nyújta elébe,
4181 25  |                szóra felszállította magát a fakószán kaselejébe.~– No,
4182 25  |                  hogy könnyebben csússzék a szán! – szólt a táblabíró
4183 25  |                  csússzék a szán! – szólt a táblabíró úr Jancsival is
4184 25  |                    egy nüansszal pirosult a táblabíró úr arcszíne, egy
4185 25  |                    egy hanggal magasodott a duda nyekegése, s Jancsi
4186 25  |          ostorából egy hüvelknyi elkopott a Szellő és Tündér túros hátain.~
4187 25  |                  vagyok én magam is,” míg a táblabíró úr, mint csak
4188 25  |            gyönyörűen egybehangzó duettet a duda amaz érzelemteljes
4189 25  |            nagyszerű alaphangokban dúdolt a januáriusi zefír, s roppant
4190 25  |            roppant jégcsapokkal koszorúzá a jókedvű menet hőseinek bajuszait.~
4191 25  |                kályhája estére összedűlt; a kulacs lassanként kifogyott,
4192 25  |              kulacs lassanként kifogyott, a duda és a két úr jó és rossz
4193 25  |           lassanként kifogyott, a duda és a két úr jó és rossz kedve
4194 25  |               Jancsi ostora is rezignálta a szolgálatot, a szél tüdejéből
4195 25  |                 rezignálta a szolgálatot, a szél tüdejéből is kifogyott
4196 25  |               szél tüdejéből is kifogyott a lehelet; hanem ehelyett
4197 25  |                  hanem ehelyett megteltek a mi kalandoraink fejei borral
4198 25  |                  perc múlva egy sem tudta a négy közül, fi-e vagy leány?
4199 25  |              közül, fi-e vagy leány? Csak a lovak vették egy ízben észre,
4200 25  |              vették egy ízben észre, hogy a szánkó szokatlanul megkönnyebbült,
4201 25  |            nagyasszonyom lakása elébe, ki a korhelyeket jó adag kurholásra
4202 25  |                lepényre várta, s az ajtón a szemközt fújó havas förmeteg
4203 25  |                   mindjárt nem jót sejtve a dologban, összekurjantá
4204 25  |              cselédeit, s hát mit láttak? A kas, melyben a szénába bepakolva
4205 25  |                mit láttak? A kas, melyben a szénába bepakolva ültek
4206 25  |             bepakolva ültek kalandoraink, a szánkóról lebontakozva hiányzott,
4207 25  |                  Mártonné. – Az istenért, a farkasok eszik meg őket,
4208 25  |                Frissen! Fel kell lármázni a szomszédokat! Kardot, puskát,
4209 25  |                                   Eközben a mi kalandoraink odakinn
4210 25  |             kalandoraink odakinn mulattak a havon.~Amint egy zökkenő
4211 25  |                  Amint egy zökkenő helyen a rúdatlan szán túlságosan
4212 25  |                  túlságosan félre farolt, a lebontakozott kas hirtelen
4213 25  |              hirtelen lefordulván, ekképp a három tündéri álmokban ringatott
4214 25  |               utazó „in solidum” lemaradt a szánról azon helyzetkülönbséggel,
4215 25  |                  hogy míg az esküdt úr és a cigány egymás ölébe hullának,
4216 25  |                  testének egész hosszával a kas alá esett, mely őt ekként
4217 25  |            leborítanak, hogy el ne vigyék a macskák.~Esküdt úr és Bunda
4218 25  |            takarózhatott volna, egymást s a közbe szorult dudát szorosan
4219 25  |             szorosan átölelve tarták, míg a kas alól a táblabíró úr
4220 25  |           átölelve tarták, míg a kas alól a táblabíró úr fiókmennydörgésszerű
4221 25  |                  horkolása tört elő.~Mind a hárman mélységesen aludtak.~
4222 25  |              egyszer, amint ott alusznak, a jámbor dudahős fülét egy
4223 25  |                   hangzott „Aou! Megeszem a nyakad!” S egyszersmind
4224 25  |                    mintha meztelen nyakát a takácsvakaró bugájával vagy
4225 25  |                 Ágnes pátriárka! – kiálta a cigány, s hirtelen úgy kijózanodott,
4226 25  |             cirógatnia kiskutyát kezével; a kiskutya azonban e szívesség
4227 25  |          rávicsorítá, mely pantomimikától a hangművésznek szája padlásához
4228 25  |               padlásához ragadt ijedtében a kimondandó szép szó.~– Jaj
4229 25  |                  ha engem megeszel, ki ád a szegény purdéknak kenyeret?
4230 25  |              hízott, aztán csak nem pokol a béled, hogy mind a kettőnket
4231 25  |                  pokol a béled, hogy mind a kettőnket meg akarj zabálni?~
4232 25  |              kettőnket meg akarj zabálni?~A farkas vagy értette a böjti
4233 25  |            zabálni?~A farkas vagy értette a böjti prédikációt, vagy
4234 25  |                egy hosszút üvöltött, mire a távolból több hasonló üvöltés
4235 25  |              felelgetett, s kis idő múlva a cigány egy sereg apróbb-nagyobb
4236 25  |                   közt kerülgették, egyik a többiek közül már köpönyegje
4237 25  |           fogaival, s kezdte kifelé húzni a hóra.~– Jaaj! – ordíta a
4238 25  |                  a hóra.~– Jaaj! – ordíta a cigány, s kétségbeesésében,
4239 25  |                 amint isten tudnia engedé a kecskebőrbe, megnyomva azt
4240 25  |              annakutána nem hallott többé a fülekkel ellátott életműszeres
4241 25  |              ellátott életműszeres világ.~A farkasok, mintha mindeniknek
4242 25  |              farkasok, mintha mindeniknek a fülébe külön-külön tüzes
4243 25  |                nem cselekedett ily csodát a vadállatokkal a művészet
4244 25  |                ily csodát a vadállatokkal a művészet hatalma.~A cigány
4245 25  |         vadállatokkal a művészet hatalma.~A cigány vevén észre a roppant
4246 25  |             hatalma.~A cigány vevén észre a roppant színi hatást, még
4247 25  |            melynek egyik trombitája éppen a mélyen alvó esküdt úr füle
4248 25  |               füle szomszédságában okádta a hangok szörnyetegeit.~De
4249 25  |               dörzsölte; ez sem használt, a száját rejtette el; míglen
4250 25  |               míglen végtére rájött, hogy a füle az, mely ezen iszonyú
4251 25  |                 Nem tudod, hogy én vagyok a tekintetes esküdt úr?~Az
4252 25  |                  filantrópiáját kialudta.~A cigány csak folyvást dögönyözte
4253 25  |            huszonötöt vágatok rajtad. Hol a pandúr?~A pandúr éppen messze
4254 25  |             vágatok rajtad. Hol a pandúr?~A pandúr éppen messze volt,
4255 25  |               pandúr éppen messze volt, s a cigány erősebben félt a
4256 25  |                   a cigány erősebben félt a farkas fogától, mint a huszonöttől,
4257 25  |               félt a farkas fogától, mint a huszonöttől, s tovább működött.~–
4258 25  |                  úr agyba-főbe tenyerelve a szegény műkedvelőt. – Megállj
4259 25  |                 az esküdt úr meggyilkolta a dudát.~– Szent Kajafás! –
4260 25  |                   Szent Kajafás! – sápítá a cigány szájában hangtalanul
4261 25  |             szájában hangtalanul maradván a sípszár. – Már most dikhec
4262 25  |                  most megesznek bennünket a réti kutyák! Jaj nekem,
4263 25  |               szegény dudám, hová legyek?~A farkasok üvöltése ismét
4264 25  |                  ismét közeledni kezdett.~A cigány közelében egy nagy
4265 25  |                 szerencsésen felmenekült; a vadak pedig az üldöző hangok
4266 25  |                 megszűntével visszatértek a kashoz.~Hogy ott esküdt
4267 25  |               bírt velök transigálni, azt a cigány nem láthatta, hanem
4268 25  |               megjelentek tisztelkedésére a fűzfa alatt, s mód nélkül
4269 25  |           cigánypecsenye, ugye? – gondolá a barna művész magában, látván,
4270 25  |                  kedvező voltát, elkezdte a farkasoknak apját, anyját,
4271 25  |             között összejöhet, kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak
4272 25  |                  fél pénz ára becsületet.~A farkasok is beszéltek neki
4273 25  |               közben telt el egy pár óra; a cigánynak majd a lelke fagyott
4274 25  |                 pár óra; a cigánynak majd a lelke fagyott már a hátához
4275 25  |                  majd a lelke fagyott már a hátához odafenn a fűzfán,
4276 25  |             fagyott már a hátához odafenn a fűzfán, midőn mulattatóinak
4277 25  |         sajátságosan elordítá magát, mire a többi elhallgatott, azután
4278 25  |                 utósó rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra:
4279 25  |        férficsapat látszék közeledni, kik a cigányt megszabadíták félelmes
4280 25  |                jéggé fagyott az izzadság.~A táblabíró urat is előhozták
4281 25  |               táblabíró urat is előhozták a kas alól, melynek rejtekébe
4282 25  |                 sértetlenül aludta álmait a farkasok miatt, mint a rosta
4283 25  |             álmait a farkasok miatt, mint a rosta alá borított font
4284 25  |               rosta alá borított font hús a macskák miatt.~Hanem az
4285 26  |                                           A sírásó~Én te reád nem haragszom.~
4286 26  |              Magamnak majd egy sírt ások,~A búk és könnyhullatások~Lesznek
4287 26  |             könnyhullatások~Lesznek nekem a sírásók.~Népdal.~Ha meguntad,
4288 26  |                  érték még benne. Ez volt a kolera esztendeje, a fekete
4289 26  |                 volt a kolera esztendeje, a fekete esztendő, a temető
4290 26  |            esztendeje, a fekete esztendő, a temető esztendeje.~Ma még
4291 26  |                segélyt és vígasztaló szót a nyavalyásoknak, rokon nem
4292 26  |                   mint gazdátlan vén ebek a sövény melletti árkokban.~
4293 26  |                 ült minden szívet.~S maga a természet, mintha osztozott
4294 26  |                   oly gyász színűre vált.~A bélaborai lankaságot hat
4295 26  |                vizeiben nem tükrözi magát a kék mennyboltozat, mert
4296 26  |                   kék mennyboltozat, mert a lankaság vizei kiszáradtak,
4297 26  |                 vizei kiszáradtak, s mert a mennyboltozat nem kék, hanem
4298 26  |                   be volna zárva az ég, s a nap tányérjába be lehet
4299 26  |           tányérjába be lehet nézni, mint a holdba. Szellő nem fuvall
4300 26  |                  forrón az ember arcához.~A nádtenger, a gazdag vízi
4301 26  |               ember arcához.~A nádtenger, a gazdag vízi növények országa
4302 26  |                 országa le van perzselve, a hattyúk és vadludak falkái
4303 26  |             énekel, egy vízi bika sem zúg a kietlenben, csak a szikkadó
4304 26  |                sem zúg a kietlenben, csak a szikkadó dágvány pöffedik
4305 26  |                olykor, méreggőzt fuvallva a halállal terhes levegőbe.~
4306 26  |                 holt hallgatás, mindenütt a halál képe nagyszerű alakban,
4307 26  |              alakban, mindenütt enyészet.~A sziget fái olyanok, mintha
4308 26  |           leveleiket.~Füveit tövig leette a repülő sáska, minden zöldet,
4309 26  |                  egy fűszál nem maradott. A réteket száradó békanyál
4310 26  |                   békanyál és hínár lepi, a dombokat sűrű pókhálók;
4311 26  |                   dombokat sűrű pókhálók; a házikó falai szétnyiladoztak,
4312 26  |                 egy vén vízi kígyó.~Körül a nádtengert elvágta egy rémületes
4313 26  |           megtermésében.~*~Ezen napjaiban a közirtózatnak, midőn senki
4314 26  |                  boldogtalan ellenségéről a csavargó, és eljött azt
4315 26  |                  meglátogatni.~Körüljárta a kietlen, letarolt szigetet,
4316 26  |                    hogy Góliáth használva a Tisza és a posványság szokatlan
4317 26  |              Góliáth használva a Tisza és a posványság szokatlan kiapadását
4318 26  |                 útját, midőn egy völgyben a leveletlen dudvák között
4319 26  |                 az időktől szétrongyolva.~A csavargó szíve elszorult.~
4320 26  |          elszorult.~Egy kapát keresett, s a holtat vele bekapálta.~A
4321 26  |                  a holtat vele bekapálta.~A ledőlt kapu egyik szegletkövét
4322 26  |                   kapu egyik szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel
4323 26  |               sírja körül virágos kertet, a sír fölébe üvegházat; a
4324 26  |                   a sír fölébe üvegházat; a legszebb virágok, mik ott
4325 26  |                 népének.~Tanyája szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra
4326 26  |                   felette, lesz baja vele a feltámadáskor, míg fel tudja
4327 26  |                   ríkatni nem szeretek.~*~A kántus prézes úr jelenleg
4328 26  |                megkoppadt kaputban jár.~*~A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával
4329 26  |                   vagyonai visszaszálltak a királyi ügynökre.~ ~ ~