bold = Main text
     Fezejet                                      grey = Comment text

   1 1   |          volt-e vagy szombaton –, elég az hozzá, hogy nagypéntek napja
   2 1   |        megkezdte betanult pályafutását az égen; a verebek fölébredtek,
   3 1   |      fölébredtek, s elkezdték dicsérni az asztagokat, melyekben számukra
   4 1   |               lakosai talpon és fejjel az ég felé állanak; a gazdák,
   5 1   |   megszelídíteni. A diákok előkotorják az ágy alul könyveiket, a beléjök
   6 1   |            kergetik haza a vendégeket. Az öreg harang pedig az öreg
   7 1   |       vendégeket. Az öreg harang pedig az öreg toronyban a város minden
   8 1   |               tudtára adja, hogy – hét az óra.~Így történt ezelőtt
   9 1   |      mennyország a kerítése, s fejével az egeket verdesé.~Már reggeli
  10 1   |            órakor írmagul sem lehetett az említett város falai közt
  11 1   |       messzeségbe széttekint, és látja az említett tárgyak és épületek
  12 1   |                honreménnyel egyetemben az ajtóküszöbhöz és holmi vitézi
  13 1   |          vonzódást nyilvánítanak – míg az örvendő közönségnek azon
  14 1   |          bátorságánál fogva miután azt az említett csárdákba történt
  15 1   |             volt észre nem venni, hogy az élvezetes népünnepély megkezdésére
  16 1   |                órától délután háromig; az élvező közönség jön és megy
  17 1   |             leányai-e ők édesapjuknak.~Az érintett és árkokkal körülvett
  18 1   |               mintha ő volna adós; ezt az urat meg kell becsülnünk,
  19 1   |       beszédektől szabadítá meg keblét az említett hölgyek egyike,
  20 1   |             első tekintetre megismerni az édesanyát; szavaiban a gyanútlan,
  21 1   |              is tudna tenni, kivált ha az a valaki – még nagy úr is.~
  22 1   |     hangnyomattal elmondani nem lehet, az ártatlan szív homályos aggodalmait,
  23 1   |             kebelébe.~Minő felhő lehet az, mely a gyermekszív napvilágos
  24 1   |             mosolyogva fel védenceire.~Az elutasított suhanc pedig,
  25 1   |             fejbólintással köszöné meg az atlétának markos szolgálatát,
  26 1   |                markos szolgálatát, míg az ifjabbik kérdezé talán magától,
  27 1   |                  Miért jöttünk mi ide?~Az igaz, hogy ezen kérdést
  28 1   |               káosszá vegyülve, mintha az ítéletnapja jönne, nagy
  29 1   |           forgó szemeivel körülbámulja az ujjongató sokaságot; farkával
  30 1   |              szegezve hegyes szarvait, az első reá rohanót, egy hosszú,
  31 1   |             emlékül. Mérgesen voncolja az üldözött vad veszedelmes
  32 1   |             ereje érzetében némán küzd az uszított csoporttal; a homok
  33 1   |              csak más baján támaszthat az ember. A bika egy előtte
  34 1   |            ordítá a nyakatlan Telezsák az ablakvason, midőn hirtelen
  35 1   |               jókedvében eszébe jutott az ablak alatt megállani, s
  36 1   |               ablak alatt megállani, s az ott függőknek szarvaival
  37 1   |          harminckét fogai közül kifért az ordítás; midőn azonban szomorúan
  38 1   |               vetemedett, s eleresztve az ablakvasat, idomtalan szökéssel
  39 1   |             szorosan belecsimpajkózott az összegyűlt sokaság nagy
  40 1   |                 Azonban nem oly könnyű az ökrök apján kifogni, mint
  41 1   |                apján kifogni, mint azt az ember gondolná; midőn észrevéve,
  42 1   |        terjedelmének köszönhetni, hogy az ajtón be nem lépett. Ki
  43 1   |            most szerencsésebb, mint ki az ágy alá menekülhetett. A
  44 1   |              menekülhetett. A csordafő az ajtón át irtózatos dolgokat
  45 1   |               fog. – Denique, nem volt az egész gyülekezetben egy
  46 1   |              sem látott; a vett sebek, az üldözők ordításai, a megérzett
  47 1   |               előtte; kik kívül voltak az árkon, azok befelé rohantak,
  48 1   |            kifelé, s valamennyien bele az árok iszapjaiba. A szilaj
  49 1   |           állat egy vakmerő ugrást tőn az árkon keresztül, de ereje
  50 1   |        cserbenhagyta és – visszaesett; az árok tömve volt menekvőkkel,
  51 1   |             halmazán lihegve gázolt át az üldözött, s egy helyen rést
  52 1   |                atléta nem futottak el. Az elsőbbeket a zsibbasztó
  53 1   |       elsőbbeket a zsibbasztó félelem, az utóbbit a félelem nem ismerése
  54 1   |               egymást átkarolva tartá; az anya merev, lebűvölt pillanatokat
  55 1   |             lebűvölt pillanatokat vete az irtózatos állatra, leánya
  56 1   |          feküdt behunyt szemekkel, míg az atléta ingujját tűrte fel,
  57 1   |             elő, melyekről Sámson juta az embernek eszébe. Roppant,
  58 1   |                 s e hatást csak emelte az arcon végigvonuló szénfekete
  59 1   |                 Itt állj meg! – ordítá az állatra, s megfogta két
  60 1   |                Hol van csak? Merre van az a bika? Majd megmutatjuk
  61 1   |                hirtelen kelt bátorsága az eget nem verte… Azon perc
  62 1   |             segíts!… – hallatszának ki az általános zajból. A nagy
  63 1   | kétségbeesetten néznek egymás szemébe; az ifjú arca halvány, nagy
  64 1   |                 Légy átkozott! – kiált az ifjú, s öklével mellbe sújtja
  65 1   |               mellbe sújtja a lovagot; az megszédül nyergében a csapástól,
  66 1   |                lova nyakára s elrohan.~Az ifjú fulladozva tántorog
  67 1   |         piroslik a fövény.~De piroslik az ég is.~Iszonyú szél támad.~–
  68 1   |               roppant máglya, lobognak az égre; az éjnél feketébb
  69 1   |              máglya, lobognak az égre; az éjnél feketébb füstmennyezetben
  70 1   |                a forgószél hatalmától. Az egész égboltozat izzani
  71 1   |           melyeken sötét füstárnyakban az irtózat és nyomor fekete
  72 1   |       kosárkával karjaikon futossák be az utcákat, nem jut eszökbe,
  73 1   |                helyeken férfiak állnak az égő gerendázaton, őrülten
  74 1   |                kiáltozva víz után; míg az utcákon tűzfecskendők nyargalnak
  75 1   |                akkor is lehete hallani az egyenként félrevert kongásokat,
  76 1   |             Néhány perc múlva elnémult az utósó harangszó is; a láng
  77 1   |          összecsapott a torony fölött, az érctető olvadtan zuhant
  78 1   |               a vihar kacagott; s mint az évkönyvben írva van: felégett
  79 1   |              szalmaszál.~Így végződött az élvezetes örömünnep K… városában
  80 1   |    zarándokolni.~            ~De távol az örkényi erdőknél, vendégtelen
  81 2   |              ízlését örömest átvették; az iszonyú, aránytalan kontignációs
  82 2   |         aránytalan kontignációs tetők, az ősdivatú, vaskosaras ablakok,
  83 2   |               Egyiknek tetején tarkáll az évenkinti foldozás, másiknak
  84 2   |           udvarára, Gáspár ólat rakott az ablak elébe. Gáspár nagy
  85 2   |         Mártont; ott fogjuk őt találni az ajtó mögött ülve és imádkozva. –
  86 2(1)|                    Ennek a jó városnak az a szép tulajdonsága van,
  87 2   |                reggel van, a nap besüt az ablakon; künn a tornácban
  88 2   |                szinonímái, melyek elől az ember be szokta dugni a
  89 2   |                ha nem r…” – a kádencia az éneklővel együtt az ágy
  90 2   |           kádencia az éneklővel együtt az ágy alá gurul, s a bivalszuszogáshoz
  91 2   |             Morpheus karjai közt pihen az ágy alatt.~Márton úr mindezekre
  92 2   |                hangtalanul mozgó ajkai az arcképhez látszanak beszélni
  93 2   |            átkos szemrehányásokat – és az arckép nyájasan mosolyog
  94 2   |    kitöréseivel. Minden tagja reszket.~Az asztalon a zsoltárkönyv
  95 2   |           Márton kezébe szorítva, vele az arcképhez lappang; a hegyes
  96 2   |            eltorzulandnak; várja, hogy az vonaglani fog kezei alatt,
  97 2   |                 és esdeni irgalomért – az ő irgalmáért.~– Óh! Kín!
  98 2   |        Örökkétartó kín reád! – ordítja az ember lázas ingerültségében,
  99 2   |               arcképhez, eltévesztette az irányt, s a mellé függesztett
 100 2   |             szobában. – Körültekint, s az ajtónál egy fehér alakot
 101 2   |              szenderében szokott látni az ember – s mely, mihelyt
 102 2   |                 vagy szemeit fölnyitja az álmodó, azonnal eltűnik,
 103 2   |               Hogy mersz te leskelődni az én szobámban, he? – rikolta
 104 2   |               szobámban, he? – rikolta az apa dühösen toporzékolva. –
 105 2   |            szólt tompa, vallató hangon az apa, mialatt felemelt botjával
 106 2   |               Apám, édesapám! – rebegé az, s Márton ölelésére nyújtá
 107 2   |                bábruha! – és még tudja az Isten mit nem, míg csak
 108 2   |               aztán kirúgta szobájából az elkínzott gyermeket, s aranymondatokkal
 109 2   |               hogy tudná, miért fizeti az neki ily kegyetlen gyűlölettel
 110 2   |         fogadta minden oldalról; hanem az még sohasem történt vele,
 111 2   |               mosolyogva nézték fejbe; az öregek fejöket csóválták,
 112 2   |              öregek fejöket csóválták, az ifjak egyenesen a szeme
 113 2   |             azzal sem sokra ment, mert az csupa kacagás miatt nem
 114 2   |               azt mondja, hogy szereti az Istent, és gyűlöli felebarátját:
 115 2   |          gyűlöli felebarátját: hazudik az.”~Az orgonasípok andalító
 116 2   |             felebarátját: hazudik az.”~Az orgonasípok andalító hangjai
 117 2   |           andalító hangjai elnémultak, az „ite missa est” elhangzott,
 118 2   |           indult hazafelé; amint kilép az utcára, s szemeivel buzgón
 119 2   |             szemeivel buzgón felsóhajt az égre, oly áhítatosan tekintett
 120 2   |            akácfával kelle találkoznia az utcán, hanem seregével a
 121 2   |       hazatalált.~Amint kapuján belép, az ékesen szóló Jutka asszony
 122 2   |      gondolkozván, hogy talán nem is ő az, kit ezen válogatott magasztalások
 123 2   |               kívül egy lélek sem volt az udvaron.~– Nézd meg, mi
 124 2   |               megmerevedtek. Azt hinné az ember, hogy sóbálvánnyá
 125 2   |                a másik percben, mintha az elektrika masina rázta volna
 126 2   |           szemeivel egy valakit keres… Az a valaki – leánya.~A kis
 127 2   |               szótlanul, reszketve néz az irtózatos szemek közé, miknek
 128 2   |               megmutatta a következés.~Az apa nem szól erre semmit;
 129 2   |                így voncolja ki magával az udvarra, s a Körmös Gáspár
 130 2   |            Jutka asszonyban bennmaradt az ige, s mely ugyan csaknem
 131 2   |         szolgál tanúbizonyságaul, hogy az emberi tekintet még a legvadabb
 132 2   |    szorgalmazza, s azután magára zárja az ajtót, és szét kezd tekingetni…
 133 2   |                Egy korbácsot keres elő az ágy alul és egy vasgerebent;
 134 2   |                           Midőn Márton az udvaron végighurcolta leányát,
 135 2   |               részéből, mely közvetlen az említett kamra egyik oldalát
 136 2   |            szép csendesen kifeszített; az ekként támadt résen belopózott,
 137 2   |           megtépászni. Ezt fülön fogta az említett hívatlan tanú,
 138 2   |               a kuvasz. Márton úr volt az ajtón. Jött szívében iszonyú
 139 2   |                hánynak; ezzel benyomja az ajtót, s belép a sötétbe.
 140 2   |               belép a sötétbe. Kezében az izzó serpenyő világít, a
 141 2   |        rémülten védte magát a sötétben az ismeretlen ellenség ellen,
 142 2   |            nélkül tépte hol lábát, hol az oldalait itt is, amott is
 143 2   |         harapta. Legalább is azt hitte az ember, hogy az ördöggel
 144 2   |               azt hitte az ember, hogy az ördöggel van összeakadva,
 145 2   |         nyitott ajtón kisompolygott, s az ismert résen a kerítés alatt
 146 3   |              gondoskodott és a jó sors az elhunyt egyetlen fiáról;
 147 3   |                belőle, hanem átengedte az egészet öccsének, a furfangos
 148 3   |                hanem odaadta öccsének, az agyafúrt Pistának.~Egykor
 149 3   |               kedvenc ráróját; azonban az istálló négylábú lakosai
 150 3   |      tudományokat hallgató unokaöccse, az agyafúrt Körmös Pista hazakerült;
 151 3   |       magzatjaim! – így szóla hozzájuk az öreg, szemeit végiglegeltetve
 152 3   |                látni a világot, bizony az a gonosz világ nem hagyna
 153 3   |            látnám, mint fog benneteket az a sátán Pista öcsém jobbra-balra
 154 3   |          jobbra-balra elgurigázni. Oh, az a Pista, az a Pista!~Ezzel
 155 3   |           elgurigázni. Oh, az a Pista, az a Pista!~Ezzel vaspántos
 156 3   |         piszkos ötforintost kotort elő az érzékeny öreg, könnyező
 157 3   |       elsőszülöttem! – Pihenj! – szólt az öreg, s gyöngéden megcsókolá
 158 3   |            fejét búskomoran csóválva s az eszmetársulatnál fogva több
 159 3   |            több ízben ismételve: – Óh, az a Pista! Az a Pista!~Pista
 160 3   |           ismételve: – Óh, az a Pista! Az a Pista!~Pista pedig ott
 161 3   |               de nem a pénz őtet; mert az ő zsebében ugyan soha meg
 162 3   |               szólt erre nyájas hangon az öreg, Pista orcáját végigcirógatva
 163 3   |              te Pista… már minek volna az neked? De te… ugye még meg
 164 3   |              azt – szólt fejét vakarva az öreg, s szörnyű zavarban
 165 3   |                hogy mit hallgatnék.~De az erszény újra megszólamlott: „
 166 3   |              volnék napestig hallgatni az ilyen aranybeszédet.~– No
 167 3   |                aranybeszédet.~– No de, az Isten irgalmáért! Honnét
 168 3   |              semmi sincs bennök egyéb, az egész láda nem ér jó pénzben
 169 3   |            közül nyakánál fogva, s úgy az asztalhoz nyekkentette,
 170 3   |             pénzeinek élt; ezek voltak az ő rokonai, baráti, gyönyörűsége,
 171 3   |          között, hogy azok is megértik az ő szavait, és iránta hálát,
 172 3   |            várj!~Ezzel Pista beseperte az elbúcsúzottakat.~– No Pista,
 173 3   |              téged meg már most vigyen az ördög, de mindjárt!~– Köszönöm
 174 3   |            baromfiak megszólítanak, ha az udvaron megyek, a kakas
 175 3   |          özönei közt hagyá el Pista és az 500 forint Gáspár bátya
 176 3   |       egyházfival, ki azokat egyenesen az ördögtől megszállottaknak
 177 3   |                már beszélni is tudnak, az eklézsiának ajándékozni;
 178 3   |               eklézsiának ajándékozni; az aztán majd elküldi azokat
 179 3   |              széles e világra hirdetni az igét, de indítványa nem
 180 3   |              mely művészetnek erejével az ember úgy alkalmazhatja
 181 3   |          alkalmazhatja hangját, mintha az messzünnen, egy bizonyos
 182 4   |                                        Az apa sírja~Három árva sírdogálva~
 183 4   |               édesanyám,~Lerongyollott az én ruhám.~Népdal.~A sz*-
 184 4   |            egyhangúan cirpel a tücsök. Az apró halmok, mik demutka
 185 4   |                 virágos orgonaligetek, az alacsony fejfák s a körülök
 186 4   |                szomorúfűzfák között és az egyszerűen bús feliratok
 187 4   |             érzi magát általuk, mintha az jutna eszébe, hogy itt minden
 188 4   |          elmúlt és elfeledt időkből; s az egész apró völgyeken és
 189 4   |           virágszőnyeg nem egyéb, mint az örök titoknak egy lapja,
 190 4   |           oldalába vájva; s a vadmadár az út közepébe a fű közé rakja
 191 4   |             rakja fészkét, s nem félti az eltapodástól.~Két gyermek
 192 4   |          Gyékény Márton leánya, Lilla; az ifjú Körmös Pista, ki őt
 193 4   |             Sokáig, sokáig hallgatnak; az ifjú a hajlongó fűzfák mozdulatait,
 194 4   |             arc nem zavarja e csendet. Az ily csend ihletett perceiben
 195 4   |               csend ihletett perceiben az ember lelke a jövőbe lát.
 196 4   |             hideg szellő szétűzi ezen, az emberi ész láthatárán túlszárnyaló
 197 4   |                való, mogorva felhőivel az ég, göröngyös útjaival a
 198 4   |               a föld és önző arcaikkal az emberek.~A temető árkain
 199 4   |                a két mélázó felrezzen. Az árkon egy sebzett nyúl ugrik
 200 4   |               utána három hosszú agár, az üldözött martalék végerejével
 201 4   |                között ellenségeit, míg az egyik agár átkapja derekát
 202 4   |               rejtsd el magad! – kiált az ifjú Lillának, s a lyánka
 203 4   |              tündérsebesen vonta magát az orgonabokrok közé, míg Pista
 204 4   |             mint Márton úr mostohafia, az esküdt úr, egy idomtalan,
 205 4   |              közt mondva, esküdt úrnak az az ideája volt, hogy kutyával
 206 4   |                mondva, esküdt úrnak az az ideája volt, hogy kutyával
 207 4   |            apport sén kusti! Mindjárt, az apádat! Ugye szép sűdőt
 208 4   |              csak a nyúlra nem, melyet az esküdt úr előtte két lábánál
 209 4   |              konfidenciával vigyorogva az esküdt úr. – Mért csinálsz
 210 4   |         vászoncseléddel láttalak volna az elébb itt üldögélni, mit?
 211 4   |              bokorban a vad, uhhahaha!~Az ebek az orgonabokrok körül
 212 4   |               a vad, uhhahaha!~Az ebek az orgonabokrok körül kezdtek
 213 4   |                  kiálta rá fellobbanva az ifjú, s az esküdt úr karjába
 214 4   |              rá fellobbanva az ifjú, s az esküdt úr karjába markolt,
 215 4   |               markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye.~– Pista,
 216 4   |             csillag van, mind meglátod az égen; már most csak azért
 217 4   |        bokornak, hanem nem vetette fel az arányt a kiviendő terv s
 218 4   |          kifejezve, s azzal otthagyta.~Az esküdt lábra állt, amint
 219 4   |             érd be azzal, amit kaptál.~Az esküdt ajkába harapott;
 220 4   |                ért, megállt, fellépett az árokhányásra, fegyveréből
 221 4   |             felkapta s Pistára céloza.~Az ifjú dühösen szökött fel,
 222 4   |    legokosabbik fia édesapjának; attól az egytől őrizkedett, hogy
 223 4   |        kiszemelte, hol legátugorhatóbb az árok, arculatját hirtelen
 224 4   |                esetlen futással gázolt az ugarokon keresztül, kalapját
 225 4   |              el karját, de nem felelt; az ifjú diadalmasan s oly sajátságosan
 226 4   |        irgalmas atyám! – szólt riadtan az ifjú, s sebesen keresett
 227 4   |               gyógyfüvek tevék-e, vagy az ifjú csókjai: a lyánka fájdalma
 228 4   |            ütni tudtak? Verni? – szólt az ifjú hévvel, s karjai közé
 229 4   |           hogyan hagyhatnám el apámat? Az Isten is megverne érte,
 230 4   |             kezét, mellyel megöl, hisz az apámé.~– Apádé! – kiálta
 231 4   |                  kiálta fogcsikorgatva az ifjú –, hát hol van az a
 232 4   |  fogcsikorgatva az ifjú –, hát hol van az a holló, mely fiai szemét
 233 4   |                még azon kutya is, mely az árok széliben neveli fel
 234 4   |           életével is megvédelmezni; s az ember elég csúfolódó apának
 235 4   |               azon galambfinál, melyet az éji vihar fészkéből kivert.~–
 236 4   |              vagyok leánya, hogy ő nem az, kinek én nevezem. Mit tesz
 237 4   |              Oh, világosíts fel erről! Az utcán találtak-e engem?
 238 4   |             ezt nekem, miért beszélnek az emberek így? Vagy mondd
 239 4   |             Vagy mondd meg, kinek arca az, mely olykor édes álmaimban
 240 4   |               álmodom magam, mik ellen az ő keble véd; vagy mély örvények
 241 4   |         átmennem, s a szédítő magasban az ő keze tart fenn; vagy határtalan
 242 4   |      átvándorolnom, hol ismét és ismét az ő szomorúan mosolygó arca
 243 4   |                 mért álmodom én így?~– Az ártatlanok álmai onnan felülről
 244 4   |            pusztaság, melyen átutazol, az élet kietlene. Örvények
 245 4   |               rajta a világ csábjai, s az ordító fenevadak az emberek.~–
 246 4   |         csábjai, s az ordító fenevadak az emberek.~– És a mosolygó
 247 4   |        ragyogóbb annál és felségesebb.~Az ifjú feltekinte az égre: „
 248 4   |        felségesebb.~Az ifjú feltekinte az égre: „Óh kedves szellem!
 249 4   |                odafenn?~– Ővele – súgá az ifjú halkan.~– Te is ismered
 250 4   |            vezess el hozzá engemet is!~Az ifjú megszorítá a lyánka
 251 4   |        leveretten kérdé: „Nem él?” – s az ifjú vállára borulva keservesen
 252 4   |                előtt, és védeni foglak az egész világ ellen! Ezt esküszöm
 253 4   |            érezte, hogy senkije kívüle az életben.~– Lásd – szólt
 254 4   |                szólt kihűtve keserveit az ifjú –, vannak árva gyermekek,
 255 4   |            kiknek csak egy atyjok van, az – Isten. Volt, ki téged
 256 4   |               meglátogassa – s ez volt az én apám…~Szavaira hosszú
 257 4   |               világba? – szakítá félbe az ifjú az ábrándos hallgatást. –
 258 4   |                  szakítá félbe az ifjú az ábrándos hallgatást. – Nézd,
 259 4   |           ember jár-kel benne, keresve az életet és találva a sírt;
 260 4   |                e sírhalom? Nem lesztek az enyéim?~Az ifjú hévvel szorítá
 261 4   |                 Nem lesztek az enyéim?~Az ifjú hévvel szorítá őt magához.~–
 262 4   |           tudok dolgozni; hozzászoktam az álmatlan éjekhez, kevéssel
 263 4   |            kevéssel megelégedéshez, és az Isten jó.~– Hanem az emberek
 264 4   |                és az Isten jó.~– Hanem az emberek rosszak. Te kevés
 265 4   |             kevés rosszat ismertél még az életben, legfellebb is mostoháidat
 266 4   |          annyiszor, mennyiszer megvert az emberekre tékozlott bizalmam;
 267 4   |         csókolt meg fogaival annyiszor az irigység, mennyiszer legjobbnak
 268 4   |                 Ki legtöbbet üldözött: az mindig atyámfia volt; most
 269 4   |           háborítlanul bírja… Ne higgy az embereknek! Inkább senkinek
 270 4   |              foganatos is volt.~Később az ifjú is melléje térdelt,
 271 4   |               mindketten. Két testvér: az egyik elhatározott pesszimista,
 272 4   |         gyanakodó, senkit sem gyűlölő. Az egyik nyugtalan tetterőben,
 273 4   |               bájos szépségben gazdag. Az egyik a világ minden sikamlós
 274 4   |               ezen címmel tisztelé meg az érdemes falusi város közönsége.~
 275 4   |          ugyanazon faluban, azok közül az egyik, megkülönböztetés
 276 4   |      hentessipkában és fehér köténnyel az oldalán szokott az utcaajtóba
 277 4   |           köténnyel az oldalán szokott az utcaajtóba kiállani, neveztetett „
 278 4   |            Ilyen allegorikus neve volt az esküdt úrnak „Víznemissza
 279 4   |                 sőt ha nagy csoda volt az, hogy az egyszeri kántor
 280 4   |               nagy csoda volt az, hogy az egyszeri kántor az egeret
 281 4   |                hogy az egyszeri kántor az egeret megitta, úgy Jónás
 282 4   |           megitta, mije sohasem volt – az eszét.~Hogy azonban a kis
 283 4   |              kis Lilla mint tett szert az őt illető dísznévre, annak
 284 4   |           különböző okai lehettek. Egy az, hogy gyönyörű természeti
 285 4   |              természeti észvidorsága s az azzal társuló költői érzelemmélység
 286 4   |          nyavalya ütötte ki ijedtében. Az esküdt úr feje alatt olykor
 287 5   |              egy fedél alatt legközbül az éhség;~De atyafit látni
 288 5   |              atyafit látni gyakran jár az ínség.~Népdal.~Kétúrfalva
 289 5   |         nevezetességei közé számítandó az is, hogy bizonyos, a falut
 290 5   |            vigyázatlan volt határát és az árok partját magas és széles
 291 5   |               kitűnt ezen különcködése az említett alsó falunak az
 292 5   |               az említett alsó falunak az esztendő bármely és bárminő
 293 5   |            fundusostól elvihette volna az óperenciákra, addig az alsó
 294 5   |           volna az óperenciákra, addig az alsó falu még lovai számára
 295 5   |                vánkosokkal tömettek be az említett fölösleges lyukak.~
 296 5   |              különcködést tüntetett ki az alsó falu még azáltal is,
 297 5   |          szomszédjaik felett, hogy míg az említett különcködő szomszédok
 298 5   |    ciklopszvakand sandítva felé. Egyik az utcára szándékozik tetejével
 299 5   |                gyerkőcék állanak, vagy az utcasárban saját tetszésök
 300 5   |               nem esett történetekkel.~Az ekként bemutatott utca végén,
 301 5   |              bábeli mintaképen azonban az építőnek is nem kis tanácsadási
 302 5   |           miknek rövid, vastag száraik az egyiptomi építészeti rendszert
 303 5   |             nyomasztó kinézésűek, hogy az ember nem tudja: pincében
 304 5   |             tudja: pincében jár-e vagy az első emeletben? Itt-ott
 305 5   |          egyszínűvé festett ajtó tűnik az ember szemébe; másutt kerek,
 306 5   |             folyosón, miken hiába töri az ember a fejét: vajon minő
 307 5   |               s mik voltak és lehetnek az ő hasznaik jelenleg úgy,
 308 5   |               keresztül-kasul botorkál az ember, egy téres és kerek
 309 5   |             tárgyaira.~Első tekintetre az ember azt véli, hogy álmodik;
 310 5   |   terpeszkednek elő hátuk közepén vagy az orruk hegyén egy-egy vérvörös
 311 5   |              ingóságokon kívül e terem az életmíves természet mindazon
 312 5   |            vaspléhekkel van kibélelve; az ágy mellett és körül pisztolyok,
 313 5   |       bizalommal viseltetik Dömsödi úr az alatta és körülötte levőkhez.~
 314 5   |           levőkhez.~Tehát estefelé van az idő. Dömsödi úr nincs honn,
 315 5   |           belépvén szertenéz, meglátja az említett vasládát, s mintha
 316 5   |        kiválaszt egyet, s nagy örömére az egész ládán nem talál lyukat,
 317 5   |            kulcslyuk még cifrább, mint az azt rejtett cifraság, s
 318 5   |                azonképpen nem lehetett az említett kulccsal az említett
 319 5   |          lehetett az említett kulccsal az említett kulcslyukba behatni.
 320 5   |           volna fennhangon káromkodni, az üldöző sors bizonyosan bőven
 321 5   |      törekvésnek enged s fölemelkedik.~Az ifjú belép a terembe; óvakodva
 322 5   |              nyugodt lélekkel távozik.~Az idő sötétedni kezd; a hálóterem
 323 5   |     naplementet; a falu túlsó részéből az estharang, a Körösből a
 324 5   |            hangversenye hangzanak fel.~Az éjszakának e költőien andalító
 325 5   |        költőien andalító elközelgtével az úri lak belsejében ajtócsattanások,
 326 5   |            csakugyan belép Dömsödi úr.~Az ajtóban elvevé az őt követő
 327 5   |          Dömsödi úr.~Az ajtóban elvevé az őt követő cseléd kezéből
 328 5   |              mintha hallgatóznék.~Majd az ablakain tapogatta összevissza
 329 5   |                újra felemelve fejét, s az égő gyertyába bámulva szemeivel. –
 330 5   |        szobájában, mely szemle azonban az ő csöndesen alvására nézve
 331 5   |               már a háta mögött állana az, ki bezárt ajtókon át jár
 332 5   |         szerint hatot maga elébe rakta az ágya előtti asztalkára,
 333 5   |        reszkető világával belobogtatva az alvószobát; tollas lakosai
 334 5   |               ellenszenve volt azonban az óraütések és az órák ketyegése
 335 5   |                azonban az óraütések és az órák ketyegése ellen, mely
 336 5   |               nála gyakran reggel volt az este, délben a reggel, és
 337 5   |                a pisztoly nem sült el.~Az ifjúember, mintha észre
 338 5   |            fejének, elcsattantotta, de az sem sült el. Így a harmadik,
 339 5   |               nyilatkoztatta készségét az apát gyermekgyilkolási szándékában
 340 5   |           ököllel a jóhiszemű ifjúnak.~Az pedig éppen telemarkolván
 341 5   |         kalapot fejére felvágta.~Ekkor az apa és fia futóskát kezdtek
 342 5   |             fia futóskát kezdtek futni az asztal körül; a fiú friss
 343 5   |               is jobbra; ha Dömsödi úr az asztal fölött ugrott át,
 344 5   |             asztal fölött ugrott át, ő az asztal alatt bújt keresztül.~–
 345 5   |             sikertelenségét, míg a fiú az asztal két szélét fogva,
 346 5   |           szélét fogva, gyanúsan várta az újabb megtámadást. – Te
 347 5   |            semmirekellő! Hogy mersz te az én pénzemhez nyúlni? Ha
 348 5   |                szólt ez, félig felülve az asztalra s lábaival harangozva –,
 349 5   |           illendőnek találtam e majdan az én bőrömet égetendő összegeket
 350 5   |   hozzácsapódott a medve lakához.~Erre az áldás minden oldalról szállt
 351 5   |                s ott elszántan bevárta az apját, nem mutatván többé
 352 5   |               mutatván többé szándékot az elfutásra.~– Széttéplek! –
 353 5   |    fogcsikorgatva s magánkívül dühében az apa, s összeszorított öklökkel
 354 5   |              mint a kéneső, átcsúszott az ölelésére siető öreg hóna
 355 5   |               pedig fejével nekirohant az előle szaladni nem akaró
 356 5   |                folytatá.~*~Harmadnapra az öreg Dömsödit édesfia zár
 357 5   |               édesfia zár alá juttatá; az ifjú Dömsödit pedig édesapja
 358 5   |               volt. Apját tegezte, míg az őt báró úrnak címezé. S
 359 5   |               Később, hogy felserdült, az országgyűléseken oly kötni
 360 5   |      beszédeket tartott, miszerint, ha az ember nem volt volna meggyőződve
 361 5   |       kalandorokat csődítve s biztatva az erényes hölgy csábítására.~
 362 5   |            minden cél nélkül, mint aki az eszét kergeti; s midőn a
 363 5   |             vagy párvonalt kelle húzni az ananászmeridon és a narancsmarmelád
 364 5   |            tulajdonságaihoz járult még az, hogy noha édes hazájának
 365 5   |         viszketege csiklandozá, melyet az illetők akként bosszulának
 366 5   |              csinosság minden oldalon, az a falusi egyszerűség a szépnek
 367 5   |       összeköttetésében; a házak előtt az árnyékos diófák, az udvarokon
 368 5   |              előtt az árnyékos diófák, az udvarokon kerekeskutak,
 369 5   |                a tollászkodó galambok, az utcán a boldog kinézésű,
 370 5   |           tartott öregek, munka idején az ernyedetlen szorgalom, ünnepnapon
 371 5   |              egy idegen országba lépne az ember, melyben mégis oly
 372 5   |              érzi magát.~Itt nem látni az eltörpült halavány arcokat
 373 5   |              itt a többi házak sorában az úri lak, tágas udvarán magas
 374 5   |             magas, földig menő ablakai az olasz világra emlékeztetnek;
 375 5   |           olasz világra emlékeztetnek; az utcára néző oldalán díszes
 376 5   |          hosszú virágaikat alálógatva, az ablakok tele vannak virágokkal,
 377 5   |          Ötvenkét évig lakott e házban az öreg Szilárdy Mihály gróf,
 378 5   |           tizenhat éves volt, midőn őt az öreg gróf, engedve a kor
 379 5   |           nagyon-nagyon hátra vagyunk.~Az ifjú gróf nevelője kíséretében
 380 5   |               londoni Westminsteren és az egyiptomi gúlákon; járt
 381 5   |              és látta onnét kicsinynek az embert, volt a világtenger
 382 5   |              közt, s látta ott nagynak az Istent. Négy évig utazott
 383 5   |             szándékait meghiúsították, az általános népszellem ébredtelen
 384 5   |             lakóinak elégült tekintete az érzéki jóllétnek nyilvános
 385 5   |                hogy a szellemi haladás az anyaginál semmivel sem maradott
 386 5   |         semmivel sem maradott hátrább.~Az ifjú gróf szerfelett higgadt
 387 5   |               ahol építe, szilárdul; s az biztosította számára leginkább
 388 5   |           tudta választani a középutat az ideális enthuziaszták azon
 389 5   |                 grófunk olyannak vette az embert, amilyen: gyarló,
 390 5   |          váljék belőle.~Hogy mivé vált az ő keze alatt: ezt megmutatta
 391 5   |        megmutatta a következés.~Ő volt az, ki bár csekély körben,
 392 5   |          fenyítésére, nem egyszersmind az erény megjutalmazására vannak
 393 5   |   embertársaiban, megosztotta falatját az éhezővel, lesz-e, ki majd,
 394 5   |               falatját megossza? Pedig az a másvilági üdv oly transcendentális
 395 5   |             könnyen háttérbe szorítja.~Az ifjú gróf legelőbben is
 396 5   |          olvasatlan huszonötöt, előtte az esküdt, körüle népcsoport.~
 397 5   |             Nem többet soha, csak most az egyszer…~– Puff!~– Könyörüljön
 398 5   |             uram!…~– Hja, fiam – felel az egzekvens bíró –, ma neked,
 399 5   |           nekem.~– Óh, óh, óh, óh, óh…~Az óbégatás talán végtelenig
 400 5   |              többit elengedjük! – szól az esküdt úr végre, miután
 401 5   |               Fájt-e? – kérdik azok.~– Az első hármat éreztem – felel
 402 5   |          jutalmazásokat hozott divatba az ifjú gróf. Mérsékleti társulatokat
 403 5   |     kitüntetett egyesek jutalmazása, s az egésznek kellő buzdítás
 404 5   |               és eszközöket, melyekkel az ifjú gróf jobbágyai jólétét
 405 5   |             Olyan világban élünk, ahol az önzéstelen jólét a mesemondások
 406 5   |             Kapott is e szívességeiért az ifjú gróf elég szép elismerést.
 407 5   |             gróf elég szép elismerést. Az oppozíció kicsinységekkel
 408 5   |               fiatalság anglomániával, az öreguramék fantasztasággal
 409 5   |          kiváltképpen nagy szálka volt az mindenki szemében, hogy
 410 5   |                mindenesetre bosszantja az embert.~Egyszóval, sok volt
 411 5   |            embert.~Egyszóval, sok volt az irigye és lekötelezettje.~
 412 5   |              Vétkei közé sorozandó még az is, hogy a nőnemet rendkívül
 413 5   |              falusi egyszerűségek, kik az akkori időkben cél, irány,
 414 5   |                nélkül vegetáltak végig az életen, s neveztettek leányasszonyoknak,
 415 5   |           pótolták ki azon helyet, mit az annyi szépet, annyi nemest
 416 5   |           ismert fiatal férfi szívében az ifjú erejében tökéletest
 417 5   |           természetesen másképpen van; az idő régen volt; van húsz
 418 5   |              vonta magára a figyelmet: az egyik a Tátra képe havas
 419 5   |       jellemkép: egy nagy tó, befagyva az egész, közepén be van törve
 420 5   |          mosolygó, nyájas arccal, hogy az embernek szinte kedve kerekedik
 421 5   |               Gyakran mondá mosolyogva az öreg gróf, hogy így legalább
 422 5   |               kellemes fényt áraszt el az egész teremen. Olykor egy
 423 5   |             patrícius arcok jellemének az ősmagyar, keletiesen daliás
 424 5   |              merész kifejezésű sasorr, az erőteljes ajak felett sarjazó
 425 5   |          kimagyarázható. Delius István az olajat alkotó részeire bontván,
 426 5   |              bontván, felfedezte, hogy az semmi sem egyéb, mint víz
 427 5   |       ugyanazon kémiai procedúra, mely az égés tüneményét előhozza,
 428 5   |              égés tüneményét előhozza, az égést föltételező anyagi
 429 5   |                 akkor fel lesz fedezve az örökké égő lámpa titka.~–
 430 5   |                azon körülmény, melytől az egész föltételeztetik; ha
 431 5   |              egész föltételeztetik; ha az alkotó részek viszonti összetételének
 432 5   |        zúgásaiban is csengő alhangok s az édesen fájó vibráció a magasabb
 433 5   |           szívben. Ilyennek képzelheti az ember az eolhárfa ideál
 434 5   |           Ilyennek képzelheti az ember az eolhárfa ideál fantasztikus
 435 5   |            ezelőtt vagy tizenöt évvel. Az egy üveghegedű volt üveghúrokkal
 436 5   |                meg nem szakadt. De azt az egyet mégis el kell ismerned,
 437 5   |             hogy mindaz, amit e nemben az emberi művészet előteremthet,
 438 5   |              ha önnek azt mondom, hogy az öreg Trogmorton egy este
 439 5   |                 ez régi találmány; ezt az utazás módját nálunk századok
 440 5   |                veszed. Hidd meg te azt az egyet énnekem, hogy semmi
 441 5   |              szellemeknek inkább, mint az ilyszerű különösségeken
 442 5   |             fel. Mennyivel többet érne az összes alkímiánál, ha csak
 443 5   |         mennyivel nagyobb érdeme volna az asztrológia és -nómiának,
 444 5   |              fogyatkozásától. S nem is az a vétke a magyar embernek,
 445 5   |         teremtve, óh, éppen nem, hanem az, hogy üres hírért, hiú káprázatokért
 446 5   |                világban, a jelennel és az anyagiakkal semmit sem törődve.
 447 5   |           által, mellyel a borszeszből az egészségtelen kozmaolajat
 448 5   |              halála előtt elkészíthet, az aztán olyasmi lesz, amiért
 449 5   |            akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét vármegye meghallja
 450 5   |             égetni. Nemde nagy bohó ez az én ismerősöm?~Gábor úr meg
 451 5   |                nem tette volna.~– Hála az égnek, hogy azok az idők
 452 5   |               Hála az égnek, hogy azok az idők múlófélben vagynak,
 453 5   |               mikben önkezével kellett az embernek jogait megvédeni.~–
 454 5   |       legfellebb is megvetéssel akarja az embert leküzdeni, de én
 455 5   |                lábon álltak hajdanában az idvezült Mihály gróf és
 456 5   |              Góliáthtól, mert kígyó.~– Az is csak megrögzött családi
 457 5   |        segédkezekre, azokkal én leszek az első, aki őt megkínálom.~–
 458 5   |                 A puszta homokja, mely az esőt beissza, de füvet nem
 459 5   |               nem oly háládatlan, mint az ő keble. Sőt el lehet ön
 460 5   |      szakíthatta volna át maga a vízár az átázott töltéseket? Miért
 461 5   |                köszönet, hogy a minap, az iszonyú szélvészkor, midőn
 462 5   |           egykönnyen érheti tűzveszély az alsó lakóit. S mi lett érte
 463 5   |               mi lett érte a köszönet? Az, hogy a báró egy falka mételyes
 464 5   |               egy falka mételyes juhot az ön nyájai közé veretett,
 465 5   |            melyet harcain viselt. Volt az öreg grófnak egy ifjúkori
 466 5   |             kipusztult és elenyészett, az Óváriak. Az öreg Óvári kiváltképpen
 467 5   |               elenyészett, az Óváriak. Az öreg Óvári kiváltképpen
 468 5   |           boldogtalan asszonynak, mint az, kinek nevét viselé, s nem
 469 5   |    következtében.~– Legyen úgy. Nem is az a fő a dologban, amit mondani
 470 5   |            apjától annak kezét, de azt az öreg soha nem nyilvánított
 471 5   |          azontúl mint férj és feleség. Az öreg Óvári nem tudta meg
 472 5   |               dúlt-fúlt, fenyegetőzött az öreg, de mit volt mit tenni,
 473 5   |                gyermek nem aludt, mint az övében. A negyedik évben
 474 5   | természetességét annyira szívére vette az öregúr, hogy azontúl becsülni
 475 5   |    találkozhatást, sőt nem volt idegen az összeköttetés nyilvánossá
 476 5   |           bizonyos titkos összeesküvés az országban, melynek célját
 477 5   |              fel Mihály gróf ellen, és az összeesküvésben résztvevéssel
 478 5   |            eshetett a büntetéslágyítás az öreg grófnak, hisz a Szilárdyak
 479 5   |           magas, sötét hajzatú férfiú. Az én emlékemben még most is
 480 5   |               árulkodásával, mint így. Az apa rendkívüli dühbe jött;
 481 5   |            nagyhamar annyira megnyerte az öreg Óvári kegyét, hogy
 482 5   |               Sok volna mind elmondani az általa négy hónapig kiállott
 483 5   |           legyen annyit említeni, hogy az egykor imádandó szép asszony
 484 5   |           saját családjába van beoltva az általa leggyűlöltebb ember
 485 5   |       szenvedni a szegény asszonynak s az ártatlan csecsemőnek; míg
 486 5   |              ártatlan csecsemőnek; míg az öregúr roppant pénzösszegekkel
 487 5   |          visszatértek. Képzelhetni azt az indulatot, melyet érzett
 488 5   |               találta. Egy hónap múlva az öreg Óvári megszökött Magyarországból,
 489 5   |               protestáns lelkész pedig az ellenfelektől magára hagyván
 490 5   |              örülnie győzedelmén. Ipa, az öreg Óvári férfiutód nélkül
 491 5   |                arra várt, hogy majd ha az meghal, és titkait magával
 492 5   |           tudta volna, hogy más is van az életben, mint nyomor és
 493 5   |        gondoskodnia kellett róla, hogy az még csak el se szökhessék
 494 5   |   elsőszülöttje, István, ki mostanában az *-i kollégiumban a lelkészi
 495 5   |     hajthatatlan jellem. Kissé darabos az iskolai zárt élet hiányos
 496 5   |                sem világosíthatta fel, az pedig nem is olyan ember
 497 5   |      érzelmekkel, tűzláng fantáziával. Az ifjú nem kevésbé szép, férfias
 498 5   |           lehetlen, hogy meg ne nyerje az eddig csak fájdalmakat és
 499 5   |         gazember előállani – mert hogy az egész az ő cselszövénye,
 500 5   |         előállani – mert hogy az egész az ő cselszövénye, úgy hiszem,