Fezejet

 1 2 |               kegyes férfiú; a másiké Bálnai Körmös Gáspár, a fukar;
 2 4 |       márványlap áll, rajta e szavak: Bálnai Körmös István. A gyermekek
 3 4 |              ujját, melyen írva volt:~BÁLNAI KÖRMÖS ISTVÁN.~– Sírja fölött
 4 5 |              is. Ön atyjának barátja, Bálnai Körmös István, ki akkor
 5 5 |          keletkezett kettejök között. Bálnai megkérte a leány apjától
 6 5 |              sem láthatta volna, mert Bálnai, mint a tigris, úgy féltette
 7 5 |          annyival is inkább, minthogy Bálnai tehetős, jó birtokú nemes
 8 5 |           barátja, mindig hű barátja, Bálnai, mikor megtudta Mihály úr
 9 5 |              el róluk. Megtudta, hogy Bálnai István egy időben Helvétiában
10 5 |            úgy megátkozva nem leendne Bálnai felesége, kit ő férjestül
11 5 |            közé taszítja. És úgy lőn. Bálnai neje férje életében újra
12 5 |             hitben élt mindenki, hogy Bálnai élethosszú, önkénytes számkivetésében
13 5 |         köröztetése után Mihály úr és Bálnai ismét visszatértek. Képzelhetni
14 5 |            annyira üldözte őt nejeért Bálnai, kitől megválni Gyékény
15 5 |              is birtokában tarthassa. Bálnai pört indított ellene, de
16 5 |           borzasztója még ezután jön. Bálnai meghalván, miután őrajta
17 5 |           Márton szomszédjában lakott Bálnai testvére, a fukar és magába
18 5 |             házában olykor megfordult Bálnai elsőszülöttje, István, ki
19 7 |              mint kit szél ütött meg.~Bálnai Körmös István állt felette
20 7 |              tanya ajtajához sietett.~Bálnai utána kiáltott:~– Sándor!
21 7 |              hévvel karolta át…~Amint Bálnai Leandert Sándor néven nevezé,
22 7 |               meg magamat az élettől.~Bálnai rábámult az emberre.~– Jó –
23 7 |               Hazudsz! – ordíta közbe Bálnai. – Hazudsz! Ne szólj tovább!~–
24 7 |              ha ez mind igaz! – hörgé Bálnai, s térdeivel iszonyút nyomott
25 7 |           most akassz fel, ha akarsz.~Bálnai arca majd holdhalavány,
26 7 |          vagyok.~– Az vagy? – rikolta Bálnai zokogásból és kacajból vegyült
27 7 |            közelíts hozzám – fuldoklá Bálnai rekedten –, vagy az örök
28 7 |                 szólt képéből kikelve Bálnai. – Tudtad, hogy csak egy
29 10|          Szemközt áll ezekkel az ifjú Bálnai, egy sok keserűt tapasztalt
30 10|             szenvedésekért, de tervét Bálnai gyanakodó fellobbanása semmivé
31 11|               óraütéseket.~Ez az ifjú Bálnai.~Körülötte sötét, vihartele
32 11|             Aludt minden lélek.~Ekkor Bálnai a kivilágított ablakhoz
33 11|              Az ablak újra bezáródék.~Bálnai visszament a kút szobrai
34 11|           előtte az ifjú szerelemről.~Bálnai még akkor szép ifjú volt;
35 11|            kezébe azon iratot, melyet Bálnai adott át neki. Az a végrehajtást
36 11|              sötét; bús mind a kettő.~Bálnai tanyája kívül volt a városon,
37 12|           Népdal.~Azon csárda, melybe Bálnai kedvesét vitte, Koplaló
38 12|               undok fészekbe belépett Bálnai, eleinte e sűrű, zsíros
39 12|          orrokat.~E percben lépett be Bálnai, ölében hozva halvány kedvesét,
40 12|        Telezsák –, ösmersz-e még, he?~Bálnai rátekinte; úgy tetszék neki,
41 12|        Bőszülten ragadta torkon a nőt Bálnai, s úgy összemarkolá gégéjét,
42 13|       lyánkára, melynek következtében Bálnai kénytelen volt egy meghitt
43 13|       következménye az lőn, miszerint Bálnai ellen az odaintézendő bíró
44 13|           szabad – szólt aggodalmasan Bálnai –, a levegő hűvös.~– Nem,
45 13|         végtére is oda ütött ki, hogy Bálnai István azonnal felszólítattik
46 13|        audiatja, itt nemes és vitézlő Bálnai István áll ön előtt, ki
47 13|             betegségébe, mint valaha.~Bálnai sírt, mikor a bírákhoz visszatére.
48 13|       Semmiféle praetium affectionis.~Bálnai reszketett, de szemei villogva
49 13|              beteg kedveséhez rohanva Bálnai, s annak ágya előtt vadul
50 16|               környékezé.~– Én vagyok Bálnai Körmös István! – kiálta
51 17|               szabadítani tömlöcéből.~Bálnai eleinte mit sem akart hallani;
52 17|              hogy tartsa oda a fülét. Bálnai odahajolt. A betyár csak
53 17|             Őrülten kapott homlokához Bálnai mindkét kezével, s hanyatt
54 17|         Kicsoda? – riaszta a fogolyra Bálnai. – Ugyé, gróf Szilárdy?~–
55 17|             végszavakat már nem hallá Bálnai; mint a veszett vad, mely
56 18|               egyetlen leánya; az övé Bálnai Körmös Pista, apjának egyetlen
57 18|          merte ráfogni, hogy kicsoda.~Bálnai Pista volt az, a csavargó.~–
58 18|          Megismeré, megfogta kezét.~– Bálnai, ön az? Hozta önt az ég!~–
59 18|                kiálta föl vad örömmel Bálnai. – Kézrekerült-e már az
60 18|              falun, isten tudja hová.~Bálnai arcát egyik kezébe fektette.~
61 18|             tudsz gondolni is – szólt Bálnai. Nem védte, nem mentegeté
62 18|           egymáshoz?~Egyszerre ugrott Bálnai és Szilárdy e szóra mintegy
63 18|      teketóriával kezdeni a dologhoz.~Bálnai feszült, türelmes figyelemmel
64 18| megbecsülhetlen kincs – szólt Leander Bálnai kezét megrázva; ez pedig
65 19|      iratcsomó foglalta magában idősb Bálnai István házassági szerződését,
66 20|              két halott van!!~Ez volt Bálnai Körmös István.~Gyékény megleste
67 22|         csontjaidat sajtolja össze?~– Bálnai Körmös István! – nyögé Góliáth
68 22|              sokára téríté őt magához Bálnai, s folytatá:~– Te és a te
69 22|                Szerencsétlen! – szólt Bálnai, s a kisgyermeket felvevé,
70 22|          gyalázatos halál.~Ezt mondva Bálnai, a holt gyermeket ölébe
71 24|         karjait összefonva ellensége, Bálnai Körmöst István, a nyomorultat.~