Fezejet

 1 1 |         toronyban, s még akkor is, mikor annak lépcsői alulról már
 2 1 |         alulról már meggyulladtak, mikor a toronyablakon a füst kezde
 3 2 |   hasonlíthattak egymáshoz hajdan, mikor még jámbor ősapáink a magyar
 4 2 |           hogy kivált esős időben, mikor a szél leveri a füstöt,
 5 2 |   alighanem azon időkben nyerheté, mikor még proporció és szimmetria
 6 3 |        hányszor kívántam magamban, mikor esteli órákon veletek beszélgettem,
 7 3 |         hogy akkor láttalak volna, mikor a hátam közepét! Te sátán
 8 4 |            és emelt bottal a diák. Mikor már jó messzire elkergette
 9 4 | irgalmatlanul eredeti illatja van, mikor ég. Majd csepűvel tömetett
10 5 |         annyira elcsúfította, hogy mikor legelőször a tükörbe nézett,
11 5 |           meg elébb a dolgot, mint mikor már annak következményeit
12 5 |         mindig hű barátja, Bálnai, mikor megtudta Mihály úr ezen
13 6 |    búskomolyság vonult végig, mint mikor a napfényes mezőn az égen
14 6 |     délutánokig mulatoztam vele, s mikor elváltam tőle, úgy tetszék,
15 7 |     tündérke ráhuszította az ebet, mikor legyeskedni kezdett körülötte.~–
16 7 |         majd jőnek boldogabb idők, mikor Isten és világ előtt ótalmazód,
17 8 |         miért is nem mondod elébb? Mikor készülnek el a gyászruhák?
18 8 | szerencsédet; majd megbánod akkor, mikor már nem teheted jóvá; rosszul
19 8 |        magad; úgyis megjön az idő, mikor majd senki rád sem néz.
20 9 |           szívességet mindenik, de mikor a kenyértörésre került a
21 10|            úgy tett principálisom, mikor jurátus voltam. Elküldött
22 11|           megátkozott engem anyám, mikor szült, megátkozott az Isten,
23 11|       szült, megátkozott az Isten, mikor az életet adta, és senki
24 12|           féltek keze ügyébe esni, mikor jókedve van.~A betyár gatyakorcára
25 12|       közül, úgy megpörgette, hogy mikor elereszté, alig bírt megállani
26 12|       epitáfiuma lenni. – Tudod-e, mikor hátulról nekem estél, s
27 13|          mint valaha.~Bálnai sírt, mikor a bírákhoz visszatére. Könyörgő
28 13|         nélkül utána indult H*-ra.~Mikor elindult, nyúl futott keresztül
29 14|        elől, és biztatta kedvesét, mikor a golyók füleik körül fütyültek.~
30 14|         körül fütyültek.~Ott volt, mikor Bognár Jancsit legutószor
31 14|            tán utószor templomban, mikor keresztelni vitték, soha
32 14|   antropomorfizmusokkal illette, s mikor egy kedvenc táncosnéja a
33 14|         istállóba vitték.~Odament.~Mikor belépett, az istálló túlsó
34 15|        félig emberé, félig hiénáé, mikor szívére fekszik, s felébredve
35 16|         okádó föld kacagott volna, mikor lávája alá falvakat temet,
36 16|             vagy a féktelen vihar, mikor a hajót a kősziklához vágja;
37 17|       szomszéd benyílóba vitte át. Mikor maguk voltak, felrázta őt
38 17|           a vakeset adott kezembe, mikor már attól féltem, hogy nyomodat
39 18|            tanyához.~Nem volt ott, mikor kedvesét a sírba letették,
40 18|           hullottak; nem volt ott, mikor halálos ellenségét a sírba
41 18|        érte, közibe átkozódhatott, mikor meg nem hunyászkodó szemmel
42 18|          át kísértetekkel álmodom, mikor felébredek, látom, hogy
43 18|        koplalást… Hát éppen aznap, mikor a feleségem meghalt, jó
44 18|        vissza akartam szaladni; de mikor láttam, hogy úgy szót fogad
45 19|             s érzékenyen zokogott. Mikor sárga barázdás arcát felemelte,
46 19|           a szomorú sírágyba, mint mikor hosszú utak törődései után
47 21|             kívánságait; megtudja, mikor adjon neki vizet vagy orvosságot,
48 22|            úsznak vele szemközt, s mikor találkoznak vele, feje fölött
49 22|           én nem öllek meg, Péter. Mikor a testvérgyilkos Kaint kiverte
50 24|          vallása, bizodalma; s óh, mikor a szívnyomó álmok rettentő
51 24|    negyedével a holdnak.~Ilyenkor, mikor a félhold felszáll felhői
52 24|   homályfényét szétönti a vizeken, mikor a vad, emberhangtalan éjt
53 24|        kísértethangok ijesztik át, mikor a törvények halottja, kit
54 24|      jajgass! Nevettél és örültél, mikor én sírtam és szenvedtem.
55 24|          nem csuktátok le szemeit, mikor eltemettétek?~– Csuktad
56 24|           volt; belém lopta magát, mikor aludtam, azt kell téjjel
57 24|          nő nem emlékszik terólad; mikor te boldog voltál, ő tébolyodott
58 24|            egy buja szeszélyért, s mikor már ennyi vétke után kezeim
59 24|           után kezeim között volt, mikor rettenetes bosszút akartam
60 25|            én a bort sohasem, csak mikor búbánatom van. (Esküdt úrnak
61 25|         életemben, egyszer kivéve, mikor a vármegyeháza ablakán kidobtak –
62 25|          egészen leborította, mint mikor félfont marhahúst egy tányérral