Fezejet

 1 1 |        megszólított hölgy – egy fiatal lyánka, gyermekded arcán a kora
 2 4 |         hajlongó fűzfák mozdulatait, a lyánka a lábainál földből feljövő
 3 4 |            kiált az ifjú Lillának, s a lyánka tündérsebesen vonta magát
 4 4 |              közt, miket összetörve, a lyánka gömbölyű karját bekötözé,
 5 4 |                vagy az ifjú csókjai: a lyánka fájdalma enyhült, arca mosolygani
 6 4 |               is!~Az ifjú megszorítá a lyánka kezét, keservesen rátekinte,
 7 4 |            sírj – szólt a fiú a zokogó lyánka hajfürteit csókolva, míg
 8 4 |              kimondva, oly melegen!…~A lyánka nem szólt, hanem némán inte,
 9 5 |           durva üldözéseket tapasztalt lyánka szívét. S mi lesz belőle?
10 6 |                 E gyepágyon egy fiatal lyánka ül; ölében sötétzöld szőlőlevelekre
11 6 |               helyről szemenként egy a lyánka mellett ülő ifjú ajkaihoz
12 6 |                Érdekes egy pár alak; a lyánka fehér habkönnyű öltönyében,
13 6 |       pusztabíró rokonának tartatik.~A lyánka az ifjú fejére teszi kezét,
14 6 |             játszik.~Az ifjú átöleli a lyánka karcsú derekát, s szemeivel
15 6 |           hosszasan szemeibe tekint; a lyánka keze az ő kezében van és
16 6 |              kezében van és reszket. A lyánka szemei nem bírják el az
17 6 |            ifjú megközelíti ajkaival a lyánka ajkait, de nem csókolja
18 6 |                 Arcát visszavonja, s a lyánka kezét elereszti.~– Már távozni
19 6 |            távozni készülsz? – akará a lyánka mondani, de nem azt mondta. –
20 6 |              mint a jövendő titkai?…~A lyánka arcán hirtelen keletkező
21 6 |                itt van karjaim közt.~A lyánka reszketve hajlék a hízelgőhöz.~
22 6 |               Reszketve elhallgatott a lyánka.~– Kivált? – kérdé feszült
23 7 |               kellett…~A mítoszi kecsű lyánka meghitten ül kedvese ölében,
24 7 |              mosoly felelnek reájuk.~A lyánka simuló karja a szerető nyaka
25 7 | elragadtatásaikból. Reszketve tekint a lyánka kedvese szemébe,… felsikolt…
26 7 |   félelemtelenül a tanya mögé indul.~A lyánka fél egyedül maradni, s ifja
27 7 |              veendette azt észre, de a lyánka szörnyű sejtelmesen nézett
28 7 |             rejtekében tündér szépségű lyánka lakik, kit még idegen férfiúnak
29 7 |              neki nem volt kielégítő a lyánka hízelgő mosolygásait csak
30 7 |          barátomnak. A terv ez volt: a lyánka magános, félreeső helyen
31 8 |         elegáns Argandlámpát?~A fiatal lyánka fölemeli fájdalmas arcát,
32 8 |               ist ja nur für Bauern!~A lyánka vagy nem figyelt e felszólításra,
33 8 |              Kedves anyám! – hangzék a lyánka csengő hangja. – Kedves
34 8 |             volt gyógyulva – örökre.~A lyánka érzé, hogy egyedül van a
35 8 |             évelődék az úri hölgy, s a lyánka karját megfogta.~A kar lankadt
36 8 |           lankadtan esett utána maga a lyánka is; az úri hölgy le hagyta
37 8 |              világított.~A felocsúdott lyánka ágya szélén ült, a sok sírás
38 8 |          sárgább lett, mint a másik.~A lyánka sajnosan zokogott anyja
39 8 |             képeket hunyorgata bele.~A lyánka szívében megtolult a fájdalom;
40 8 |         hajnalszínét helyre pirítsa.~A lyánka lelke messze szárnyalt a
41 8 |               mindaddig tart, míglen a lyánka felemeli könnyes arcát,
42 8 |           coeur, add ide a fogaimat.~A lyánka megütközve, szentelt fájdalmai
43 8 |                 mégis aluszik anyád?~A lyánka felrezzen; pillanatnyi öröm
44 8 |        fátyolát előrevágta s eltűnt.~A lyánka egyedül maradt.~Dehogy egyedül!~
45 8 |         aggodalmasabb befolyású vala a lyánka kedélyére, minthogy az legkisebb
46 8 |               felé hajlék, s kezével a lyánka vállát érinté.~– Hatalmas
47 8 |             kegyes pártfogód leszen?~A lyánka sértett haragosan törlé
48 8 |                            Névnapján a lyánka egy keleti gyöngyfüzért
49 10|             volna! Minduntalan a szőke lyánka szelíd, bánatos arcára tértek
50 10|                nem változtatott.~A két lyánka még eddig igen szenvedő
51 11|               reszketni érzé kezében a lyánka kezét.~– Fázol, szívem? –
52 11|          bágyadt mosoly vonult végig a lyánka arcán.~Az ifjú gyöngéd vigyázattal
53 11|           vészt károgva feje fölött.~A lyánka keble fokonkint lassabban
54 12|          útmutatást, fagyos kezeivel a lyánka ruhája kapcsait kezdvén
55 13|               Pista szedett a mezőn.~A lyánka gyönyörrel szemléli a tavasz
56 13|            vonult a szögletbe; a szőke lyánka reszketve simult Lilla keblére,
57 13|              odatartá fejét, mialatt a lyánka a gyertyával belevilágított.
58 13|         hátraszórt hajakkal megállt; a lyánka kezét egy kezébe fogta,
59 17|             nem hallotta volna. A holt lyánka kezét vizsgálgatá, s a rajta