Fezejet

 1 1 |  kitörülhetlenek.~Ez ember: Dömsödi Góliáth János.~
 2 5 |             azon palotának, melyben Góliáth úr, nagytekintélyű családfője
 3 5 | nagytekintélyű családfője a Dömsödi Góliáth nemzetségnek, lakását tartja.
 4 5 |          előzmények, mikből Dömsödi Góliáth János úr hazaérkeztét okkal
 5 5 |        ismét és újólag összekereste Góliáth úr szobája minden zegzugát
 6 5 |           ne üssön a dologból, csak Góliáth János volt, aki ilyenkor
 7 7 |                      Ifjabb Dömsödi Góliáth Péter~Az én búcsúzásom nem
 8 7 |             felnyitni próbálgatá.~– Góliáth Péter! – kiálta rá dühösen
 9 7 |             átszökik a kerítésen. – Góliáth Péter észreveszi, hogy egyedül
10 7 |            és visszarántja a futót.~Góliáth ráismer: – „Szilárdy Leander!” –
11 7 |     jéghideg nyomással nehézkedve a Góliáth fejére. Góliáth mintha hóhéra
12 7 |        nehézkedve a Góliáth fejére. Góliáth mintha hóhéra kezét érzette
13 7 |             kaptalak… függni fogsz.~Góliáth görcsösen vonaglott, és
14 7 |            bízom őt – szólt Leander Góliáth kezeit hátrafacsarva s a
15 9 |             két ezüst húszas díjért Góliáth Péter számára kilopta.~
16 10|           világosan olvasá: Dömsödi Góliáth János fölpörös – alpörös
17 15|             alak. – Méltóságos báró Góliáth Jánost a bakon is meg lehet
18 16|        eljött.~Felállt.~Odahurcolta Góliáth Jánost a ravatalhoz, s kérdezé
19 16|          azt, ki ott halva fekszik?~Góliáth nem felelt semmit.~Azzal
20 16|              hát engemet ismersz-e, Góliáth?~Góliáth jól megismerte
21 16|         engemet ismersz-e, Góliáth?~Góliáth jól megismerte az ifjú arcában
22 16|             ropogva süllyedt térdre Góliáth a ravatal mellett.~– Te
23 16|         azon ember ott azon Dömsödi Góliáth János volt, ki 182*-dik
24 17|           bevallották, hogy Dömsödi Góliáth Péter bérelte ki őket apja
25 17|            Magdus, a hamupepejke.~*~Góliáth Péter kezeit mossa, kezeit
26 18|           már a bűnvádi pör Dömsödi Góliáth Péter ellen?~– Igen, halálra
27 18|       bolygasd!~– Tehát azon leányt Góliáth Péter elrabolta.~Leander
28 21|              A férj, a boldog ember Góliáth Péter.~A kisgyermek kettőjük
29 21|       kisgyermek kettőjük gyermeke.~Góliáth Péter szenvedélyesen szereti
30 21|        fogja veszteni.~Úgy történt.~Góliáth gyűlöletet talált szerelem
31 21|     megrázák lelkületét, hogy amint Góliáth égő indulatában először
32 21|           Ez volt az első büntetése Góliáth Péter vétkeinek.~
33 22|            a győztes. – Te, Dömsödi Góliáth Péter? Te mered azt mondani
34 22|       Bálnai Körmös István! – nyögé Góliáth elkékülve.~A gólyaláb hosszasan
35 22|           ne kínozz sokáig! – szólt Góliáth.~– Tehát magad is elismered,
36 22|      megölendi… Tapints homlokodra, Góliáth, tapints homlokodra!~– Mit
37 22|          kezeimet.~– Hah! – sikolta Góliáth, s erőszakosan vonaglott.~–
38 22|    országban, s halálra kerestetel.~Góliáth elájult; nagy sokára téríté
39 22|       Tudod-e, ki lesz e nyomorult, Góliáth Péter?~Amaz csüggedten hallgatott.~–
40 22|               Úgy meg vagy átkozva, Góliáth. Az Isten kivette kezemből
41 22|               Gyermekem? – töredezé Góliáth iszonyút sejtve.~– Szerencsétlen! –
42 22|             akartam.~– Óh! – ordítá Góliáth felszökve, s ismét a földhöz
43 23|          utósó és legnagyobb csapás Góliáth fejére.~Amint a sziget partjához
44 23|       maradt a másik csónakot, mely Góliáth tulajdona volt, csáklyájával
45 23|     rémjajgatást hallának abban.~Ez Góliáth hangja volt. De alig emberi.~
46 23|             Ők boldogak voltak.~Hát Góliáth? A holt gyermek apja? Az
47 24|            nevét hallja említeni…~– Góliáth Péter!… – hangzik a csendben
48 24|            föl önneve hallásától.~– Góliáth Péter, élsz-e még? – kérdi
49 24|           lesz minden egy holdévig. Góliáth pedig ájulva dől gyötrő
50 24|             folytanak le a hónapok.~Góliáth Pétert mindenki elfelejté…~
51 24|           hogy ember járna benne.~– Góliáth Péter! – szól méla, illetődött
52 24|          kárhozott vad szellemek.~– Góliáth Péter, merre vagy? – kiálta
53 24|        Emlékezzél meg halottaidról, Góliáth Péter, és élj sokáig!~–
54 26|            meggyőződék felőle, hogy Góliáth használva a Tisza és a posványság
55 26|          mely gödörben feküdt halva Góliáth Péter; térdei mellére voltak
56 26|        kereszt letűzve, e kereszten Góliáth Péter kisgyermekének ruhácskái
57 26|           kaputban jár.~*~A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával