bold = Main text
     Fezejet                                      grey = Comment text

 501 5   |         cselszövénye, úgy hiszem, mint az eget fejem felett –, s fel
 502 5   |              ez a gondolat képes volna az embert megtébolyítani.~–
 503 5   |            kezdjük közönyösségünket?~– Az istenért! ezen segíteni
 504 5   |           melyben forognak.~– Csakhogy az már aligha lenne előre.
 505 5   |                veszi, mint ezt bátyám, az öreg Rónai, ki ott helyben
 506 5   |            ember. És e két esendő lény az, kiket a meghalt Mihály
 507 5   |           szólt arcára tapasztva kezét az ifjú gróf. – Vádol a lélek,
 508 5   |              nem mehetnék nyugodtan ki az életből.~– Ön erről nem
 509 5   |                sikerét várhattam volna az ön közbelépésének, nem siettem
 510 5   |            csak azt tehette volna, mit az öreg gróf tett, vagy valami
 511 5   |            oldaláról szurkálva ezáltal az embert, mintegy figyelmeztetvén
 512 5   |               figyelmeztetvén rá, hogy az őt bosszantó titoknak más
 513 5   |                tenni lehetséges-e, azt az isten tudja.~– Lehet – szólt
 514 5   |             kezét, ki mélyen tekintett az ifjú szemei közé, mintha
 515 6   |          mosolyg, e nagyszerű templom, az én hazám!~Nézzétek őt! A
 516 6   |           korlátoznak – mely egyenesen az égben végződik.~Távol, a
 517 6   |       hullámozva, mint egy zöld óceán. Az a délibáb. S amott, túl
 518 6   |              vegyülve oly idillszerű!…~Az ég tengerében rózsák és
 519 6   |           reménye mosolyogva simogatja az ember érzéseit, ölébe veszi
 520 6   |              tekintetre is megragadják az emberben mindazt, mi érez
 521 6   |                szívet, lelket és észt.~Az ifjú a helyzetek azon legkellemesebbikében
 522 6   |             virágot, mely egykor úgyis az ő keblén fog kinyílni, még
 523 6   |                házasság előzményeiből.~Az említett ifjút alighanem
 524 6   |               sasorr, ezen tele ajkak, az ép tekintetű, életerős arc,
 525 6   |          Sándor név alatt ismeretes, s az öreg Rónai pusztabíró rokonának
 526 6   |           rokonának tartatik.~A lyánka az ifjú fejére teszi kezét,
 527 6   |             göndörült hajával játszik.~Az ifjú átöleli a lyánka karcsú
 528 6   |         szemeibe tekint; a lyánka keze az ő kezében van és reszket.
 529 6   |            lyánka szemei nem bírják el az ő tekintetét, s arca elpirul,
 530 6   |               elpirul, szemeit lesüti. Az ifjú megközelíti ajkaival
 531 6   |            mondta. – Eredj már – szólt az ifjút gyöngéden eltolva
 532 6   |               fogadni.~– Leány – szólt az ifjú összefont kezeit térdére
 533 6   |              okát ki nem magyarázhatja az ember? Azt a kellemetlen,
 534 6   |                mikor a napfényes mezőn az égen úszó felhők árnyékai
 535 6   |           szelíden bútt kedvese ölébe; az átölelte őt gyöngéden, térdeire
 536 6   |            csillagnak összefüggése van az én sorsommal. Miért? Nem
 537 6   |             fényesen tündököl, csak ez az egy reszket halvány fényben.
 538 6   |             van-e csillagod?~– Van, de az enyim közelebb van, mint
 539 6   |               is, mint a többi csillag az égen, mert az enyém itt
 540 6   |            többi csillag az égen, mert az enyém itt van karjaim közt.~
 541 6   |         reszketve hajlék a hízelgőhöz.~Az ifjú érzé, mint remegnek
 542 6   |              figyelemmel ifja.~– Midőn az átfeketült víz színére áthajoltam,
 543 6   |               is előttem lebegne! Azok az egymáshoz közel álló szemek,
 544 6   |              fölfelé tolt szőke haj, s az egészen uralkodó baljóslatú
 545 6   |            felett, úgy tetszik, mintha az egész mindenség az ő arcáival
 546 6   |              mintha az egész mindenség az ő arcáival volna tele, főleg
 547 6   |             undort, mint ez arc iránt.~Az ifjú szemeiből villámok
 548 6   |             éppen ott kell lenned, hol az én utam visz keresztül?
 549 6   |           félénk-bizalmasan a leányka. Az ifjú kihívólag tekintve
 550 6   |              hogy újólag közelében van az ismert kísértő. Az éj hallgatott,
 551 6   |       közelében van az ismert kísértő. Az éj hallgatott, csak az estfuvallat
 552 6   |                 Az éj hallgatott, csak az estfuvallat susogott a lugas
 553 6   |             városba átköltözni?~– Mert az, kinek határtalan hatalma
 554 6   |           minden emberi lehelettől: ez az ő akaratja. Egy kutyát,
 555 6   |               filozóf, ki nem állhatja az emberi arcot; hízelegj neki,
 556 6   |          kísértetek ellen pedig megvéd az Isten.” Midőn egy este remegve
 557 6   |               ismeretlen ifjút szoktam az ő neve mellé imádságaim
 558 6   |               magadra! Nem mind angyal az, kinek arca szép; azon út,
 559 6   |          hatalma van feletted? – kérdé az ifjú, s keble aggódva hullámzott
 560 6   |            volna, hogy e szót kimondá.~Az ifjú szívéről nehéz kő,
 561 6   |               közelíteni nem lehet, ki az ajánlkozótól csak e diogéni
 562 6   |               Eredj előlem!”, szállást az öreg Rónainál vőn, ki akkor
 563 6   |                 legelső okozatja pedig az lett, hogy Leander mélyebben
 564 6   |               Leander mélyebben talált az atyai végrendelet teljesítésébe
 565 6   |            klasszicitásba olvadtak át, az ajk nemesült, a szemek bolygótüze
 566 6   |             népköltészet hangulatában; az érzelmek nemes emelkedettsége,
 567 6   |            cseppet sem bánta volna, ha az atyai hagyomány sokkal szigorúbb
 568 6   |      végparancsot, miből természetesen az következett, hogy addig-addig
 569 6   |          költészet nincsen sehol, csak az érzelmek tökélyes összhangzásában,
 570 6   |                világú melegében ismeri az áldó szellemet, ki a világot
 571 6   |             szellemet, ki a világot és az örömeket teremté. Talány
 572 6   |         kökörcs, a zsarnok ördögborda, az undok pöfeteg, az ábrándos
 573 6   |          ördögborda, az undok pöfeteg, az ábrándos napraforgó, mind
 574 6   |               hideg, miért oly haragos az őszi zivatar, mely szerelme
 575 6   |                nem látogatja más, mint az Isten szeme és az álom.~
 576 6   |                 mint az Isten szeme és az álom.~Minő lehet ily lény
 577 6   |               vagy könyveiből oltja át az érzést éretlen, korcs gyümölcsöket
 578 6   |              lény szíve a szerelemben, az a romlatlan, éperejű szív,
 579 6   |        ragaszkodása hű? Ilyen lehetett az első nő, ki az első szerelmet
 580 6   |                lehetett az első nő, ki az első szerelmet hozta magával
 581 6   |            szerelmet hozta magával alá az égből.~Vannak rokon lelkek,
 582 6   |           életmű volnának, vagy mintha az örök teremtőerő, egyetlen
 583 6   |               vágyva keresik, és talán az életben soha meg nem találják;
 584 7   |           Ifjabb Dömsödi Góliáth Péter~Az én búcsúzásom nem lesz hosszú,~
 585 7   |              álló, de szomorú.~Népdal.~Az alkony pírja lehamvadt az
 586 7   |              Az alkony pírja lehamvadt az égről. Hold és csillagok
 587 7   |           repkedett pillangószárnyakon az illatos mezők felett; a
 588 7   |               úrnak is foghagymás volt az orra attól a szép leánytól?
 589 7   |                a tündérke ráhuszította az ebet, mikor legyeskedni
 590 7   |                nyakatlan pőre fickó –, az nem isten állatja –, a kutyát
 591 7   |           mérges, mint a hörcsök; akit az egyszer megszorít, ha addig
 592 7   |             lába kásájába.~– Csitt… mi az ott, a sövény mellett… paripa?~–
 593 7   |                 hogy most is ott szedi az úrfi az epret.~A halvány
 594 7   |              most is ott szedi az úrfi az epret.~A halvány arcú szemei
 595 7   |               ettem gombát, hogy azzal az istennyila öklűvel összetűzzek;
 596 7   |         négyünket egy kezével e.~– Már az igaz – erősíté a hasba-melles
 597 7   |           negédesen vonogatva magát –, az az ember ördöggel atyafias;
 598 7   |        negédesen vonogatva magát –, az az ember ördöggel atyafias;
 599 7   |               halvány arcú, s kilépett az erdő árnyékából; nem gondolá
 600 7   |              tanyához lappangott. Benn az udvaron vonítani kezdett
 601 7   |               udvaron vonítani kezdett az eb, mire ő a kert mögé került,
 602 7   |           kisebb gondja is nagyobb lőn az ugatásnál.~Ezzel a halavány
 603 7   |          mondhatlan üdveket érezzenek.~Az ifjú néha egyes szavakat
 604 7   |            lehet. E magasztos percében az elmerengésnek a két ajk
 605 7   |                vonzva csattannak össze az ajkak, s egy hosszú, fojtó,
 606 7   |               a szerelem első rózsája, az első csók.~Az első csók…?
 607 7   |            első rózsája, az első csók.~Az első csók…? Talán az utósó
 608 7   |             csók.~Az első csók…? Talán az utósó csók!~Mindketten föleszmélnek
 609 7   |               kezével eltakarja arcát.~Az ifjú is felszökik; háborodottan
 610 7   |    Mindkettőjöknek úgy tetszék, mintha az első feltekintéskor fényes
 611 7   |                visszavonuló.~– Ki volt az? – ordítja dörgő szózattal
 612 7   |                csak gyomrára gázolt, s az meglehetősen süppedhetett
 613 7   |           mécsénél hallgatózva figyelt az éj csöndes titokhangjaira.~
 614 7   |           élesen füttyentett.~E neszre az erdővégből elősompolyogtak
 615 7   |                   suttogá a kajla lábú az árnyékba mutatva, hol egy
 616 7   |                De a kutya nem várta be az üdvözletet, hanem elébök
 617 7   |           husangjával keresztülcsapott az eb derekán, mire ez felordítva
 618 7   |            valakit a nyakunkra csődít!~Az egyik betyár ráveté a pányvát,
 619 7   |             kezéből a kötelet, s ismét az ajtó előtti őrhelyére vonult.~–
 620 7   |     agyonhajigálták. Nyöszörögve fújta az ki páráját, de nem mozdult
 621 7   |                százgallér belepróbálta az ajtóba kulcsait, s a pléhzárt
 622 7   |             Nem úgy! Lyukat kell fúrni az ajtón, melyen át lehessen
 623 7   |                Hirtelen öt lyukat fúrt az ajtón, s azokat fűrésszel
 624 7   |           azokat fűrésszel összevágva, az így támadt nyíláson bedugja
 625 7   |             ugrik egy sámsoni férfi, s az ajtón álló százgallért hátulról
 626 7   |         nyakánál megragadva, úgy vágja az udvar közepén álló olajfához,
 627 7   |             megtámadóra. Ez félrevágja az elhajított kötelet csákányával,
 628 7   |             gyors lélekéberséggel egy, az udvarközépre rakott tégla-
 629 7   |                s ez alkalmat használva az üldözött egy pillanat alatt
 630 7   |             hidegvérrel kezelte tovább az ajtókinyitási fortélyokat.~–
 631 7   |            Telezsák feje búbjára, hogy az majd a nyelvét harapta ketté.~
 632 7   |               lélegzetet sem vesz, míg az erdőszélt el nem éri, hová
 633 7   |           egyedül maradt, keresztülfut az udvaron; azonban még a túlsó
 634 7   |             kezét vérig harapta, amint az fegyverét kifacsarta gyilkos
 635 7   |          Sándor! A leányt távolítsd el az ablaktól, hogy ide ne lásson!~
 636 7   |               sikoltva futott elébe, s az ifjút mint megváltó angyalát
 637 7   |        ellenéhez. – Látom, te nem vagy az, kitől az életet vissza
 638 7   |           Látom, te nem vagy az, kitől az életet vissza lehessen könyörgeni,
 639 7   |               sem fogok; utált előttem az élet, vedd el, jót tész
 640 7   |               el, jót tész velem; künn az erdő bármelyik fájára felakaszthatsz.
 641 7   |         enmagam fosztottam meg magamat az élettől.~Bálnai rábámult
 642 7   |               élettől.~Bálnai rábámult az emberre.~– Jó – úgymond –,
 643 7   |           álarcban jár minden ember, s az őszinte érzelmek prédára
 644 7   |          kicsapongó cimborák valánk, s az élet örömeit fenekig kiürítettük,
 645 7   |              találtunk bennök, s midőn az egyszerű kéj már nem csiklandá
 646 7   |     hozzájuthatás, mint a hír kürtölé. Az én gróf barátomnak volt
 647 7   |              nyílt arccal közelíté meg az ifjút, s előbb annak gyanakodó
 648 7   |              lőn. De ezzel nem érte be az én barátom; neki nem volt
 649 7   |             kelle kivitelhez segítenem az én kedves barátomnak. A
 650 7   |              volna el. Tervünkben volt az is, hogy ő, ti. az én szeretett
 651 7   |                volt az is, hogy ő, ti. az én szeretett jó barátom
 652 7   |            Megjöveteled lehetősége, ez az egy kívül esett számításainkon.
 653 7   |              Benézett a szobába, látta az ifjút, amint testvérét kebléhez
 654 7   |           szerelmesek nem vették észre az ajtóban állót, s karjaikat
 655 7   |         prédájára lerohanó vad madáré.~Az ifjú első pillanatra összerezzent,
 656 7   |              elé és válaszolá:~– Igen, az vagyok.~– Az vagy? – rikolta
 657 7   |        válaszolá:~– Igen, az vagyok.~– Az vagy? – rikolta Bálnai zokogásból
 658 7   |               mintha le akarna átkozni az égről minden csillagot.
 659 7   |                Bálnai rekedten –, vagy az örök szenvedésre mondom,
 660 7   |           megátkoz, azon Isten betölti az átkot? Ne szólj! Süket vagyok
 661 7   |                lőn.~Pista lefekteté őt az ágyra, s hideg-komoran Leanderhez
 662 7   |                haraggal vállán ragadta az ifjút, s herkulesi erővel
 663 7   |           kereste foglyát, a bárót, de az már nem vala ott; körülbámulva
 664 7   |               nem látna tisztán.~Ekkor az olajfa túlsó oldalánál egy
 665 7   |              Te vagy itt? – s megrúgta az alvót, mire az feldőlt.
 666 7   |                megrúgta az alvót, mire az feldőlt. Lehajlott hozzá,
 667 8   |        unokahúga~Kitették a holttestet az udvarra,~De nincs a ki végig-végig
 668 8   |          sirassa.~Most tetszik meg, ki az igazi árva,~Senki sem borul
 669 8   |          Zsákunk volt, tavaly eladtuk,~Az árát is bálban hagytuk.~
 670 8   |           látszék várni a halált, mint az élet megváltó angyalát.
 671 8   |                a csendesen folyó időt.~Az óra üt… Tizenegy óra…~Az
 672 8   |               Az óra üt… Tizenegy óra…~Az úri hölgy nagyot ásít, leteszi
 673 8   |                elle. Tudod, Gibicz úr, az orvos, az a honett fiatalember
 674 8   |            Tudod, Gibicz úr, az orvos, az a honett fiatalember mondta,
 675 8   |               kezeit homloka alá téve.~Az úri hölgy pedig az asztalhoz
 676 8   |               téve.~Az úri hölgy pedig az asztalhoz lengett, hol több
 677 8   |         ezüstkanalat, mellyel anyádnak az orvosságot beadjam; cinkanálba
 678 8   |         cinkanálba csak nem tölthetem. Az istenért, mon Dieu, ha cinkanál
 679 8   |               cinkanál érne ajkaimhoz, az maga képes volna engem halálos
 680 8   |              mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durcásan beletölte
 681 8   |       gyógyléből a cinkanálba, s ismét az ágyhoz lengve egy grásziőz
 682 8   |               egy grásziőz mozdulattal az agg nő fölé hajolt, s kínálta
 683 8   |              nő fölé hajolt, s kínálta az orvossággal.~A nő aludt.~–
 684 8   |               A nő nem ébredett fel.~– Az istenért, milyen mélyen
 685 8   |         felkölteni! Tudod, nem jó neki az a sok álom.~– Kedves anyám! –
 686 8   |                rebegé harmadszor is, s az alvó nő arcát megcsókolá.~
 687 8   |            igazán elájulni! – évelődék az úri hölgy, s a lyánka karját
 688 8   |                utána maga a lyánka is; az úri hölgy le hagyta őt hullani
 689 8   |       fölébrede; a nap szépen besütött az ablakon, s a halott arcára
 690 8   |              annál többet panaszkodott az úri hölgy, szegény! A más
 691 8   |           voltak nyomorítva, s arcának az a fele, melyen feküdt, jóval
 692 8   |               anyja holtteste mellett.~Az úri hölgy egy ócska tükröt
 693 8   |            árva, és hogy senkie sincs.~Az úri hölgy is közel volt
 694 8   |                reá ez idegen világban?~Az úri hölgy lelke is szerette
 695 8   |            letérdel és imádkozni kezd; az úri hölgy pedig felteszi
 696 8   |             ruhájában nyújtózkodhatik, az ablakon kitekint, egy ott
 697 8   |            mintha még tán lehető volna az álom; de egy tekintet az
 698 8   |               az álom; de egy tekintet az alvó arcára meggyőzi őt
 699 8   |                alvó arcára meggyőzi őt az ellenkezőről, s sóhajtva
 700 8   |        ellenkezőről, s sóhajtva mondja az úrnőnek:~– Már nem alszik,
 701 8   |                alszik, mert megholt.~– Az istenért! – kiált fel az
 702 8   |               Az istenért! – kiált fel az úri hölgy kezeit összecsapva. –
 703 8   |             azzal sietve hányta magára az úrhölgy kalapját, burkonyát
 704 8   |             Zsáni – szólt visszasietve az ajtóbul –, melyik boltostul
 705 8   |            Milyen megnyugtató bízhatni az idő orvosló kezében, s enyhülést
 706 8   |        várhatni a jövendőtől!?~Hajh! – Az árva lyánkának nem volt
 707 8   |                nem volt mit reményleni az időtől! Jövendője bús volt
 708 8   |                egymaga képviseli, noha az első grácia (Aglája) nevének
 709 8   |        Egyébként igen ügyes módja volt az emberekkeli bánásban. Módtalanul
 710 8   |          szerencséje vala.~Egész élete az élvezetek, gyönyörök, kicsapongások
 711 8   |             semmi sem maradt belőle, s az élvezett édességek kiférgesíték
 712 8   |         forrásai. Később azonban, hogy az ifjúság kezde hátat fordítani
 713 8   |              azon szép tulajdonsága is az említett úrhölgynek, mely
 714 8   |          idejét gyakorta édes álommal, az ebédet regényolvasással
 715 8   |        megélhetésének főfő csatornája.~Az ő háza volt közös légyottra
 716 8   |               helyre találtak, melynél az ember sem saját, sem a más
 717 8   |          almafáinak gyümölcsét; miután az említett estélyeken sem
 718 8   |               morgolódó férjeknek, sem az árgusszemű mamáknak nem
 719 8   |           vágyaknak tápot szerezzen, s az erény útján botorkáló ártatlanság
 720 8   |               szemeit felnyissa, s azt az igazi életörömökkel hintett
 721 8   |                jövedelmesebb foganatja az öntudat előtt…~És ez volt
 722 8   |         süllyednie kellett – süllyedni az egyszerű jámbor szegénységből –
 723 8   |         jutalmazta őt erényes tetteért az igazságszerető sors, magából
 724 8   |           azonban egy igen nagy hiánya az árva unokahúgnak, egy nagy
 725 8   |         kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek oly túlságos szeretete,
 726 8   |             lyánka kedélyére, minthogy az legkisebb hajlamot sem tüntetett
 727 8   |          legkevésbé sem lőn megragadva az újdonszerű csillogás káprázatitól,
 728 8   |                 s lelke tisztasága nem az ártatlanság tapasztalatlan
 729 8   |            megerősült elveken alapult.~Az a szelíd, mosolytalan búskomolyság,
 730 8   |             semmi föl nem deríthetett; az az ábrándos fájdalom, mely
 731 8   |                föl nem deríthetett; az az ábrándos fájdalom, mely
 732 8   |              szomorúság nem termőfölde az érzéki vágyaknak.~A leghevesebb
 733 8   |               szerelemőrültté tevének, az lelke fennkölt bánata előtt
 734 8   |            jóvá; rosszul vagy nevelve, az a bajod; ily Magdolna-képpel
 735 8   |             neveld magad; úgyis megjön az idő, mikor majd senki rád
 736 8   |                éreznie! Vásárra vitték az erényt… dobraütötték, elárverezték!
 737 8   |             diadalt kacagott a csábító az elesett fölött; kigúnyoltatott
 738 8   |    örömpoharába pókmérget csepegtetett az irigység; szemben csókolt,
 739 8   |                mart a tettetés; eladta az önzés legjobb barátja üdvét
 740 8   |                volna meg tűzszemeivel. Az ember irtózatosan mosolyogva
 741 8   |        karjáról a csók nedves nyomait, az úrhölgy pedig kacagva mondá
 742 8   |                karcsú ifjú alakot láta az előtt elsuhanni, ki hosszan
 743 8   |            hosszan várt ott, míg végre az ablakot megnyílni látván,
 744 8   |              oly rokonszenvű bánat ült az epedőnek minden vonásaiban! ~----------------------------------------------~      ~
 745 8   |                félve lopá fel ablakába az ismeretlen ifjú, ki magát
 746 8   |              ismeretlen ifjú, ki magát az egyszerű levélkében így
 747 8   |               Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét keblében hordozá.~
 748 9   |          annyit tesz, mint a kántusnak az ő prézesse. Mint szinte
 749 9   |                Mint szinte a kántusnak az ő prézesse is magában csekély
 750 9   |            azon elme, mely felfoghassa az ő hivatalos magasságának
 751 9   |              magasságának mélységét és az ő dicsőségének iszonyú voltát???!!!…~
 752 9   |                hanem azt hisszük, hogy az a vasajtó egyedül a prézensnek
 753 9   |               nadrágszáraival:~„Eljött az esti szellő”… Hu, juh! Be
 754 9   |               rinocéroszbőrön!~„Eljött az esti szellő, ringatva csólnakom.~
 755 9   |            szellő, ringatva csólnakom.~Az ő nevét susogta, kiért imádkozom” (
 756 9   |   tulajdonképpen mit is vágjon fejéhez az ingerkedő dárdásnak – ezt
 757 9   |              ingerkedő dárdásnak – ezt az asztalt.~Prézens úr itt
 758 9   |              fekete sipkáját túl teszi az ablakon, s az ilyen szurrogát
 759 9   |                túl teszi az ablakon, s az ilyen szurrogát tükörben
 760 9   |                halottas énekek könyvét az egyik, gitárját, hangjegyeit
 761 9   |          kántus – mely nem egyéb, mint az énekszós ifjúság kara –
 762 9   |                kara – összegyülekezett az oratóriumban (ez azon hely,
 763 9   |       oratóriumban (ez azon hely, ahol az orátorok orálni szoktak),
 764 9   |                mert tudnunk kell, hogy az ilyen apró diákféle embernek
 765 9   |                kedvenc énekét.~„Eljött az esti szellő”… de mily keze-lába
 766 9   |           átnyalábolja annak nyakát –, az isten áldjon meg, mért vagy
 767 9   |           üggyel-bajjal öltve ki fejét az ölelő karok közül, melyet
 768 9   |             praeses! – ordítja betörve az ajtón egy tolladzó bagó
 769 9   |             kalandok félbeszakadnak, s az ajtó sarkig kitárulván,
 770 9   |               és szól, amennyire lehet az orrán keresztül eregetve
 771 9   |  legmértékeltebb hangon, míg a bagók – az első éves bölcsészek díszneve –
 772 9   |                 hogy elhigyjem, miképp az a füst délutáni három óráig
 773 9   |           minthogy nem küldtek érte, s az oratórium különben kémény
 774 9   |             fel tele méltatlankodással az éneklő úr. – Ez hallatlan,
 775 9   |               Ki azon vakmerő, kicsoda az a szerencsétlen, ki engem
 776 9   |              tudom.~Senki sem tudja.~– Az iskolai szék eleibe fogom
 777 9   |          impertinencia ez? Hogy mer ön az én képemen nevetni? Hanyadik
 778 9   |                ki vagyok! Most fogjunk az énekpróbához! Dóczi, adj
 779 9   |              benne köszönet, nem levén az egyébhez hasonlatos, mint
 780 9   |               ingyen kegyelemből eszed az iskola kenyerét?~– Azaz
 781 9   |               Hát hogy mersz elrekedni az én engedelmem nélkül, semmiházi?~
 782 9   |       elkezdtek befogott szájjal, mint az ungok ümmögetni úgy, hogy
 783 9   |            arca felszínén. Fekete volt az, mint a suviksz, a gálicköves
 784 9   |            gonosz befolyásától, s hogy az ilyeténséges feketecirmos
 785 9   |               fekete hollósereg vonult az énekbíró csapat a szép görbületekkel
 786 9   |             vígan úszott a fekete tóga az otthonos sárban, ha hordozóját
 787 9   |              neki e szomorú ceremónia? Az ácsorgó néptömeg, mely nagyon
 788 9   |       kimaradni, kalaplevéve ad helyet az érkező tógás felekezetnek,
 789 9   |      göbölitatóba, s onnét osztja szét az irányadó négy alaphangot,
 790 9   |                 Szinte elbűvöl-bájolta az egész diáksereget; nem veszik
 791 9   |                a kántus prézes helyett az ördög jött el Mujkosnét
 792 9   |           állok én hozzád ilyen közel.~Az érintett ökörfark azonban
 793 9   |              mely csatakosan lógott le az uszály alul.~A kántisták
 794 9   |                s hangzék:~Már elmégyek az örömbe (n)~Paradicsomnak
 795 9   |           szomorgó kifejezésivel, mely az őszt és a mulandóságot,
 796 9   |       faleveleket önkénytelen juttatja az embernek eszébe olvadástalan
 797 9   |                     Végképen elmúlnak.~Az ének végigéi szelíd szoprán
 798 9   |               ugyan magyar hitű létére az ördögtől annyit sem félt,
 799 9   |              is fejjel előre vitték ki az udvarból, s kinek-kinek
 800 9   |           Hosszú népcsoport kísérte ki az üdvezült sárhüvelyét a mulandóság
 801 9   |           utósó szállására, aholott is az érdemes contrascriba érzékeny
 802 9   |                midőn azt akará mondani az érdemes búcsúztató úr: „
 803 9   |             sötét árnyékai, hogy a te, az anyaföld kebelébe tért hamvaid…” –
 804 9   |              mögül ki bírta fuldokolni az áment, félrerohant a néptömeg
 805 9   |                halotti imádság helyett az árvízes időben mondandó
 806 9   |           pedig közel ment hozzá, félt az őt környező basszisták ökleitől.
 807 9   |         ökleitől. Így érkezének vissza az alumniumba. A prézens úr
 808 9   |            prézens úr rögtön rúgtatott az érdemes rektor professzor
 809 9   |            omnia elementa! – vág közbe az érdemes oktató úr –, hát
 810 9   |       állóhelyében, hogy rögtön betöri az orrát.~Nincs toll leírni
 811 9   |             tanulók – akarám mondani – az iskolába járók sorából.~
 812 9   |           nappal azelőtt, hogy Leander az éjjeli házfeltöréskor a
 813 9   |       agyonzúzta.~Ezen százgallér volt az, ki a Pista tanyája kulcsát
 814 10  |               asztal mellé!… Mit neked az a százötven forint?… Nesze
 815 10  |           ütlegfoltok sem maradtak ki. Az utóbbiak pedig, ti. a serdülő
 816 10  |              hol bőséges alkalom nyílt az ifjak előtt a tráncsírozás
 817 10  |                 Ő hordta föl a borokat az ivók számára.~Ő vitte a
 818 10  |              ha estve volt és kátyulos az út.~Ő hordta a pöröket bőrtarisznyában
 819 10  |        papmacskákat; s legvégül ő volt az, ki lekörmölte mindazokat,
 820 10  |           Talán mondani sem kell, hogy az ilyetén hivatalokra kipécézett
 821 10  |             tudván, ezen hiányai miatt az álladalomnak különben hasznavehetlen
 822 10  |            Körmös Pista, ki is, miután az *i kollégiumban útifüvet
 823 10  |        feleseléseket iktatott be, hogy az öregúr maga is elcsodálkozott
 824 10  |            hónapot töltött el Pista, s az ügyvédi pálya sanyarúságiba
 825 10  |            beletörődött. Ekkor történt az, hogy egy reggelen az érdemes
 826 10  |          történt az, hogy egy reggelen az érdemes táblabíró urat szokatlanul
 827 10  |         Jánosra ismert. Magukra zárták az ajtót, nehogy értekezésük
 828 10  |             táblabíró úr irodája éppen az ebédlőre nyílt, s az ebédlő
 829 10  |             éppen az ebédlőre nyílt, s az ebédlő ebéd idején kívül
 830 10  |                kíváncsiságból felemelé az ablakot rejtő függönyt,
 831 10  |                   volt rá a felelet, s az audiat belépett.~– Ezt az
 832 10  |              az audiat belépett.~– Ezt az executionalist fogja, audiat,
 833 10  |              lekorpázott. Így tanulják az életrevalóságot, audiat.~
 834 10  |             gondolatai: minden betűből az ő szomorúságát olvasta ki,
 835 10  |                bánatának, s azután azt az értő tekintetet, mellyel
 836 10  |           magának, melyekkel berepkedé az ég csillagos végtelenjét;
 837 10  |       szivárvány hídja fölött, beszélt az angyalokkal, megemelé azon
 838 10  |               azon lángkardot, mellyel az ördögök lepaskoltatának,
 839 10  |        paradicsomot virágzó berkeivel, az őszinte rókát, a szelíd
 840 10  |              és képzelé mintha ő volna az első ember, kibe a lelket
 841 10  |          angyal arculatával, szemeiben az ég és a csillagok; s mintha
 842 10  |               és a csillagok; s mintha az élő föld tőlök várná az
 843 10  |                az élő föld tőlök várná az újabb, nemesebb nemzedéket.
 844 10  |          Audiat, copisálja csak le azt az executionalist, minekelőtte
 845 10  |             exhibeálná.~Így pottyan le az ember ábrándjai luftballonjából!~
 846 10  |             esemény volt előtte.~Amint az írás folytán kiveheté, bizonyos
 847 10  |        hitelezett, adóslevelét azonban az adós nejével és leányával
 848 10  |                kötelezvényt a hitelező az adós bizonyos megnevezett
 849 10  |      megnevezett gyárára betábláztatá. Az apa meghal, utána meghal
 850 10  |               apa meghal, utána meghal az asszony. S a gyár földig
 851 10  |        kezelője, noha nyilvánvaló volt az ellenvetés, hogy szüléi
 852 10  |  fehérszemélynek jut birtokába.~E tény az ifjú lelkét szörnyen leverte.
 853 10  |              érezni. Dühőrülten rohant az ajtónak, azt kitörte, szétcsapott
 854 10  |         szobáján (a jó úr, megijedvén, az íróasztal alá pusztult,
 855 10  |               a világ ég! Kezében volt az átkos iromány, magával ragadta
 856 10  |                 Felszökött, nekirohant az avar pusztának; futott,
 857 10  |             szél…~*~Most szedjük össze az események fonalait.~      ~
 858 10  |       hajszálon függ feje fölött.~Fia, az ifjú Dömsödi álnevek alatt
 859 10  |         Dömsödi álnevek alatt bújdosik az apjától indított bűnper
 860 10  |        testvérét.~Szemközt áll ezekkel az ifjú Bálnai, egy sok keserűt
 861 10  |                 Jaj annak, kit gyűlöl, az veszni fog. Akit pártfogása
 862 10  |                szakadatlan harcot küzd az egész világgal.~Mellette
 863 10  |            áldás nemtőjeként tűnik fel az ifjú Szilárdy, ki hogy atyja
 864 10  |            oldaláról tanulta ismerni – az emberekből, s lelkének minden
 865 10  |          fennkölt lélek mindkettő, kik az események bonyolódott hálózatában,
 866 11  |                is fázik belől.~Népdal.~Az eső is esik, köpönyegem
 867 11  |        Néptelenek és zajtalanok voltak az utcák és vásártérek; rajtok
 868 11  |  végignyújtózva, kénye szerint ásíthat az idő rovására.~A k*i vásártér
 869 11  |             vizet, most egészen ki van az száradva; a lánc vedertelenül
 870 11  |                mésszel volt kirajzolva az 1722 évszám. Tehát száz
 871 11  |           néhány percei valának hátra, az idők urának megköszönni,
 872 11  |                és tányérok repültek ki az ablakon, vagy egy fekete
 873 11  |              vagy egy fekete alak állt az ablakhoz, vad tivornyadalt
 874 11  |       ablakairól, ott áll és számlálja az óraütéseket.~Ez az ifjú
 875 11  |           számlálja az óraütéseket.~Ez az ifjú Bálnai.~Körülötte sötét,
 876 11  |             Körülötte sötét, vihartele az éj, de szívében még viharosabb.~
 877 11  |               diadalmaskodtak fölötte. Az ég nem hallgatta meg imádságait.
 878 11  |                fölötte. Eszes volt, és az ostobák megbírálták. Erős
 879 11  |              buzgalommal lépett később az ügyvédi pályára, s minő
 880 11  |               tényekkel kelle mindjárt az első lépésénél találkoznia!~
 881 11  |              találkoznia!~Hideg, hideg az éjszaka, mint az emberek
 882 11  |                 hideg az éjszaka, mint az emberek szíve…~Éjfél után
 883 11  |             ropogott a hó.~– Mi ez itt az útba? – kiálta az egyik,
 884 11  |               ez itt az útba? – kiálta az egyik, valamiben megbotolva.~
 885 11  |              rajta bekocogtatott.~– Ki az? – kérdezé egy remegő hang.~–
 886 11  |              nevében – mondá jelszavát az ifjú.~– Miért jössz? – kérdé
 887 11  |              kérdé egy kedves női arc, az ablakot felnyitva s azon
 888 11  |               azon kitekintve.~– Nézd, az éj minő embergyűlölő! Hét
 889 11  |               fogd ez írást és olvasd.~Az ablak újra bezáródék.~Bálnai
 890 11  |           tündöklő.~– Jankám! – kiálta az ifjú, karjaiba fogva fel
 891 11  |               Üdvedre kérlek, bocsáss!~Az ifjú elgondolá, hogy neki
 892 11  |           szókat sugdosva fülébe:~– Él az Isten, hogy az én kezeim
 893 11  |            fülébe:~– Él az Isten, hogy az én kezeim megvédnek téged;
 894 11  |     megmentselek.~A hölgy feltekintett az ifjúra, meglepetve nézett
 895 11  |               Sohasem szólt még előtte az ifjú szerelemről.~Bálnai
 896 11  |               mikor szült, megátkozott az Isten, mikor az életet adta,
 897 11  |            megátkozott az Isten, mikor az életet adta, és senki sincs
 898 11  |              mint te…~Igaza volt; csak az érti a szenvedő panaszát,
 899 11  |             még fehérebb lett a hótól.~Az ember mind nyomon érezni
 900 11  |              bundát vinni elfelejtett.~Az ifjú levetette saját köpönyegét,
 901 11  |           melyet Bálnai adott át neki. Az a végrehajtást hírül adó
 902 11  |            városon, azt képzelte volna az ember, hogy két lélek bujdosik
 903 11  |               lélek bujdosik karöltve: az egyik fehér, a másik sötét;
 904 11  |            messze a b*i kaputól.~Amint az utósó ház is hátuk mögött
 905 11  |            maradt, amint a város árkán az országútra kiértek, az ifjú
 906 11  |           árkán az országútra kiértek, az ifjú reszketni érzé kezében
 907 11  |            perc múlva ott leszünk, hol az üldözők keze el nem érhet –
 908 11  |                  szólt biztatóan hozzá az ifjú. – Lilla is ott van.~
 909 11  |           vonult végig a lyánka arcán.~Az ifjú gyöngéd vigyázattal
 910 11  |            léptei csöndesedni kezdtek. Az ifjú érzé ellankadni a kedves
 911 11  |               ifja vállára nyugtatá.~– Az istenért – kiálta ez –,
 912 11  |             csak még néhány percig ne, az volna a halál!…~A megfagyást
 913 11  |                 Isten! Isten! – kiálta az ifjú.~A szép hölgy elaludt.~
 914 11  |            ifjú.~A szép hölgy elaludt.~Az ifjú karjaiba érzé őt hanyatlani.
 915 11  |          álmodta őt így karjai között! Az élet minden viharai keresztüljártak
 916 11  |                és nem hallgatta meg őt az ég; de mindezeket megbocsátá
 917 11  |           meghallgatta őt, ölelnie adá az imádott leányt; de e pillanat
 918 11  |   hattyúnyakáról a hóvíz csorgott alá.~Az ifjú ölébe vette őt, arca
 919 11  |       gyertyafény ötlött szemébe, s ez az országúttól kétszáz lépésnyire
 920 11  |               hagyja-e fagyni kedvesét az országúton, vagy oda vigye?
 921 11  |               egy gyermeket, s letérve az útról, a magas hófuvatban
 922 11  |                élesen csapkodta arcába az égető havat, olykor egy
 923 11  |             Lélegzetfogyottan érkezett az ifjú a rossz hírű csárda
 924 12  |                 A Koplaló~Én vagyok ám az a kölök,~Ki a kocsmában
 925 12  |                karnak, nehogy velök is az a fátum találjon történni,
 926 12  |         módokon belekontárkodnak, hogy az igazi szegénylegénynek alig
 927 12  |     természetes és szomorú következése az, miszerint az ilyetén restségtől
 928 12  |              következése az, miszerint az ilyetén restségtől beteg
 929 12  |             hívek: félni a dologtul és az akasztófátul, és szeretni
 930 12  |               bedugva; ugyanez történt az ablakokkal is, miknek csak
 931 12  |                Durva, hidegvette arcok az erkölcsi süllyedtség és
 932 12  |           nyomaival minden vonásaikon; az egyik egy rongyokba pólált
 933 12  |              mérgesen álomra döncölni; az pedig penicillusnál élesebb
 934 12  |           kapálózik.~– Csapd a földhöz az ilyen adta fattyát, mit
 935 12  |         fattyát, mit kínlódol vele? Ha az enyim volna, régön a zöld
 936 12  |            gyerök! Jobb lött volna, ha az én fejemet is, míg ekkora
 937 12  |                Hallgatsz! – riaszta rá az anya, gorgoni képet vetve
 938 12  |              kölcsönöz fejének, mintha az egy uborkás hordó volna.
 939 12  |              róla valamelyik jó pajtás az öklét.~– Igyál, Topa! –
 940 12  |            rekedt hangon a betyár egy, az asztal végén ülő társhoz,
 941 12  |           kínálásra a Topa is előkeres az asztal alul egy hosszadalmas
 942 12  |        Telezsák, mintha nem is ő volna az, kit megfejeltek, visszasújt
 943 12  |               viadalnak aztán utóbb is az lett a vége, hogy Topa,
 944 12  |         kakastaréjos fejebúbbal zuhant az asztal alá.~Ott hagyták.~
 945 12  |          fektette, segélyt kiáltott, s az eszméletlen leányka homlokát
 946 12  |              baromarcok.~– Ühüm, ez ám az! – szólt ürgefejét a többiek
 947 12  |           gyermek. – Hát nem tudjátok, az a garaboncás, aki a sömlyék
 948 12  |                 a fekete házban!~– Hát az a fehércseléd kicsoda a?
 949 12  |               leány felé. – Milyen kék az orcája!~– Pedig úri kisasszony –
 950 12  |              tűntek a leányka füleiből az aranyfüggők. Egy megőszült
 951 12  |       iparkodott a leány alul elhúzni.~Az ifjú ezalatt kétségbeesve
 952 12  |          erőködött kedvesét visszaadni az életnek; de nem tudta módját,
 953 12  |                fordult:~„Uccu cuca, ég az utca!” – rikoltá, s közibe
 954 12  |           pogácsát! Amilyen igaz, hogy az én botom jajfa. Keljetek
 955 12  |                 csendesen – rimánkodék az ifjú összetett kézzel, míg
 956 12  |               S ezalatt oly közel vivé az ifjúhoz mosdatlan arcát,
 957 12  |           hogyan tekerem ki majd ennek az ifjú úrnak a nyakát! – szólt
 958 12  |                 nagy bátorsággal nyúlt az ifjú nyakravalójához, ki
 959 12  |          nyakravalóját megragadja, már az ifjútól oly hathatós ökölcsapást
 960 12  |        egyszerre, s megmozdult fejében az agyvelő.~Az ifjú újólag
 961 12  |         megmozdult fejében az agyvelő.~Az ifjú újólag kedvesét vette
 962 12  |         ennélfogva nem rohant vaktában az ifjúnak, hanem felugrott
 963 12  |               ifjúnak, hanem felugrott az asztalra, s feltűrve két
 964 12  |           rögtön foganatba kezdé venni az adott útmutatást, fagyos
 965 12  |                Erre pokoli zsivaj lőn. Az egész nőszemélyzet fellázadt,
 966 12  |                ajkainak harc-háborúját az ifjú és kedvese ellen. A
 967 12  |           rohanák meg szegényeket, míg az asztal tetejéről vad uszítással
 968 12  |             roppant magas férfi belöki az ajtót, s belép azon. Fején
 969 12  |               sem bajusza és szemöldei az idegennek nem látszanak
 970 12  |       idegennek nem látszanak a hótól; az ember ölnél magasabb.~–
 971 12  |              bőgött elrekedve Telezsák az asztalon, az ifjúra célozva,
 972 12  |        elrekedve Telezsák az asztalon, az ifjúra célozva, míg a vászonnép
 973 12  |        fancsali te! – kiált Telezsákra az újon jött, s felemelve a
 974 12  |            kezében hozott szánkórudat, az eziránti tiszteletből amaz
 975 12  |         tiszteletből amaz hanyatt esik az asztalról, s addig meg sem
 976 12  |        szedjétek fel magatokat! – szól az érkezett. – Szánkóm beledőlt
 977 12  |           érkezett. – Szánkóm beledőlt az árokba; eltört a rúdja,
 978 12  |           téged ide? – szól álmélkodva az ifjúhoz.~Ez ráismer.~– Bátyám,
 979 12  |         ifjúhoz.~Ez ráismer.~– Bátyám, az istenért! Segítsen! – rimánkodék. –
 980 12  |             bocskort hasítok a hátából az irgalom felejtettének. Te
 981 12  |              mire is mennék én ezekkel az apró bábcipőkkel, a kezem
 982 12  |          Nyissátok ki legelsőbb is azt az ablakot, hisz oly büdös
 983 13  |            keze elől iderejte. Azonban az éjjeli áthűlés súlyos nyavalyát,
 984 13  |         felfedezni. Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar a beteget,
 985 13  |             legközelebbi következménye az lőn, miszerint Bálnai ellen
 986 13  |                 miszerint Bálnai ellen az odaintézendő bíró eljárás
 987 13  |          szokatlan innepély tartatott; az ablakok mint rendesen csukvák,
 988 13  |                nyíláson át mosolyga le az ég. Azért volt pedig a háztetőn,
 989 13  |               a nyílás, hogy azon csak az égre lehessen látni, s a
 990 13  |                olvadott el, de ahonnét az eltűnt, ott rögtön a tavasz
 991 13  |            tudom én, hogy nem a levegő az, mitől ti engem féltetek.
 992 13  |              engem féltetek. A levegő, az Isten ege, a napvilág, hogy
 993 13  |                 hogy árthatnának azok? Az emberek szemei elől rejtetek
 994 13  |              hogy itt vagy, barátomon, az orvoson kívül – szólt a
 995 13  |            Madár sem jöhet be hozzánk, az Isten egén kívül senki sem
 996 13  |           kérdé Lilla.~– Nem sok lesz, az igaz, de éppen elég.~– Mire
 997 13  |                szólt elfogódott hangon az ifjú, s gyöngéden megölelé
 998 13  |               lehet: a tiszta öntudat, az ártatlan öröm, a természetadta
 999 13  |             jólét, a lélek boldogsága, az elégültség, a nyugodt álmok
1000 13  |               a jövőtől? Egyszerű lesz az és ragyogástalan, de nyugodt