bold = Main text
     Fezejet                                      grey = Comment text

1501 23  |              ugyanazon bizalmas mosoly az ajkakon, azon szelíd poézis
1502 23  |            ajkakon, azon szelíd poézis az egész arckifejezésben, mely
1503 23  |              találkozás, nem emlékezék az elmúlt 15 hónapra életéből.~
1504 23  |          magános ház, a jerikói rózsák az ablak előtt, a kis piros
1505 23  |          Góliáth? A holt gyermek apja? Az élő nő özvegy férje?~
1506 24  |         szívemre,~Ha a nap elnyugszik, az elmém bujdosik,~Hosszú tenger
1507 24  |                és fájdalomban, rövidek az örömben. Keressük fel az
1508 24  |               az örömben. Keressük fel az ingovány szigetét.~A nádtenger
1509 24  |               nem füstöl, mint hajdan.~Az ananászok helyén maszlag
1510 24  |              tövisek, s hol egy időben az ibolya virult, ott csalánok
1511 24  |            sziget legvadonabb oldalán, az összefészkelt tengeri közül
1512 24  |           belől hordott kísértetek, és az éj nem fekteti álomra gondjait.
1513 24  |            benne egy gyarló remény, de az nem a holnapra felvirradás
1514 24  |             egy ijesztő öröklét, hanem az örök megsemmisülésé: elenyészni,
1515 24  |            mint a hang elenyésznek; ez az ő hite, vallása, bizodalma;
1516 24  |                föl érzeni!~Megverte őt az Isten keze, mert neki sem
1517 24  |               hiába szárad ott el, hol az ő lábai járnak. Minden hónap
1518 24  |                iszonyú ellensége.~Mint az el nem imádkozható sors,
1519 24  |              oly pontosan elkövetkezik az ő látogatása minden első
1520 24  |              remegő hang szól:~– Adjon az ég hosszú életet tenéked!~
1521 24  |            holdnak ismét negyede volt; az évszakos esőzések szüntelen
1522 24  |               szüntelen borúban tarták az eget, s az unalmas, változástalan
1523 24  |              borúban tarták az eget, s az unalmas, változástalan időjárás
1524 24  |          természet legszebb helyeiből; az ég elveszté kékjét, mintha
1525 24  |       megnőttek. Estennen a víz lakói, az ungok, mintha rögtön, egy
1526 24  |           csónakot; nehézkesen látszik az a holdvilág sütötte ködben
1527 24  |               elmosódott tárul öblösen az alig csillagos égen. Ez
1528 24  |                alig csillagos égen. Ez az éjjeli szivárvány sokkal
1529 24  |                 A csónak lassúdan evez az ingoványban; néhol úgy tetszik,
1530 24  |             Ott a nádberek közepén van az ingovány oáza; a megnőtt
1531 24  |               eb hallat, midőn tagjait az éji zivatar hidegje veszi
1532 24  |            szemei nem néznek többé fel az égre. Tagjai csupa csont
1533 24  |         Meglátogat-e még apád árnyéka?~Az ember, mint a derékon szúrt
1534 24  |            zöld maradjon. Virágos volt az almafa; legvirágosabb ágát
1535 24  |               tudnád, hogyan fáj nekem az a kereszt! Nem az én szívembe
1536 24  |                nekem az a kereszt! Nem az én szívembe van leszúrva,
1537 24  |               hanem a földbe, de mégis az én szívemnek fáj. Fölaggattam
1538 24  |            fekhelyed van?~– Puha, mert az iszap belefolyik; egy gödör,
1539 24  |               után lövök, lövök sokat, az elejti a gyermeket, ki már
1540 24  |             abban a kis házban lakott?~Az ember szemei kerekre felnyíltak,
1541 24  |             Hah! Egy sem oly bús, mint az a nő, aki… aki… aki… – szava
1542 24  |         tébolyodott volt, most te vagy az őrült, ő a boldog. Szoktál-e
1543 24  |                és születésem óráját és az életet és a halált és a
1544 24  |                három levél volt benne.~Az egyikre egy férfi volt festve,
1545 24  |           Gyönyörködött benne!~Rátette az álomholt fejére kezét, azt
1546 24  |           fülébe súgott:~– Megbüntetem az apák bűneit a gyermekekben,
1547 24  |               apád halálos ellene volt az én apámnak; a te apád megfosztá
1548 24  |           apámnak; a te apád megfosztá az enyimet nejétől, megfoszta
1549 24  |         akartam rajta állni, te voltál az, aki kiütötted a vérszomjú
1550 24  |                kezéből a poharat, hogy az a keserű, ami benne volt,
1551 24  |                saját kezeiddel ver meg az Isten; nem egyszer halsz
1552 24  |                 mindennap visszajönnöd az élet fájdalmaira; belől
1553 24  |                melyet halasszon sokáig az erős, bosszúálló Isten!
1554 24  |                néma napokon és estéken az ingoványi bozótból fájdalmas
1555 25  |        kimenetelét tárgyazó, nem lehet az őt közelebbről ismerők előtt
1556 25  |               zérus fokon alól szállt; az ég vizei kristályozott alakban
1557 25  |            szóval melegség hiánya volt az egész természeten, mely
1558 25  |               rövideden nevezi télnek.~Az esküdt úr „jó reggelt” kívánt
1559 25  |                pedig „jó estét” kívánt az esküdt úrnak; vala pedig
1560 25  |            fenntartani.~S elvégre, biz az szégyen, de mi tűrés, tagadás?
1561 25  |               úr hóna alá kanyarította az esküdt úr fejét, s ilyetén
1562 25  |            Nini, milyen szép csillagos az ég.~– A bizon, az én pejlovam
1563 25  |            csillagos az ég.~– A bizon, az én pejlovam is fakó.~– Ejnye,
1564 25  |            itatni.~– Nem iszom – szólt az esküdt úr –, hiszen bornemissza
1565 25  |            ember, mondja meg nekem azt az egyet, megyünk-e mink most?~
1566 25  |              repülünk!~– Hah! – kiálta az esküdt úr felmeresztve szemeit –
1567 25  |        vármegyeháza ablakán kidobtak – az lehetetlen.~– No én tudom,
1568 25  |             túl vagyok a hetedik égen, az egész világ, nap, hold és
1569 25  |               vocem „fej” – kiálta fel az esküdt úr –, hol maradt
1570 25  |                esküdt úr –, hol maradt az én fejem? Te Jancsi, nem
1571 25  |              Jancsi –, hanem beütöttem az orromat.~– Minek hordod
1572 25  |         hagytam a fejemet, pedig éppen az orromat kellene kifúnom,
1573 25  |            orromat kellene kifúnom, de az is rajta van. Eredj Jancsikám,
1574 25  |            fordult Jancsihoz:~– Ez nem az én fejem, Jancsi, más valakié
1575 25  |              más valakié lehet, de nem az enyim, az enyim nem ilyen
1576 25  |                lehet, de nem az enyim, az enyim nem ilyen nehéz. Eredj
1577 25  |             van a kulacs, többet ér ez az úr fejénél, mert ez tele
1578 25  |             fejénél, mert ez tele van, az úr feje pedig mindig üres.~–
1579 25  |              feje pedig mindig üres.~– Az igaz – szólt az esküdt úr,
1580 25  |                üres.~– Az igaz – szólt az esküdt úr, igen engedékeny
1581 25  |                semmit, csakhogy, mivel az apámról maradt rám – avitikum.~–
1582 25  |               rám – avitikum.~– Nem ez az? – kiálta fel furfangos
1583 25  |           venyigével.~Hideg volt, hogy az embernek a lelke is didergett.~
1584 25  |            hasonlított, minthogy ő is, az is tele valának borral.~
1585 25  |          feldűltünk.~– Mi nem – felele az esküdt úr –, csak a szánkó –,
1586 25  |           pondus specificumát érezteté az őt emelgető Jancsival.~Újra
1587 25  |           csepp bort sem ittak, tudják az utat – s újólag nekiindulának
1588 25  |           addig megyünk, míg ugyanazon az úton egy furcsa emberre
1589 25  |          voltak nála divatban, de igen az elmaradhatlan vörös pruszli,
1590 25  |               kapkodja elő, mint kinek az inát korbácsolják; ráfoghatjuk,
1591 25  |              jó napot” mond fennhangon az uraknak, magában egy „álljon
1592 25  |             gyere, de mindjárt! Hát mi az, amit a malaclopó alatt
1593 25  |      tekintetes uram, nem lehet.~– Hm, az meglehet – dünnyögé az esküdt
1594 25  |                 az meglehet – dünnyögé az esküdt úr –, az enyém is
1595 25  |               dünnyögé az esküdt úr –, az enyém is befagyhatott volna,
1596 25  |                én tudom, hogy mit tesz az, egy egész délután nem inni,
1597 25  |                 ülj ide a jobbomra! – (Az esküdt úr el kezde lágyulni,
1598 25  |            három annyi idős volt, mint az esküdt úr, ki őt mámoros
1599 25  |                   hanem aztán dudálsz!~Az esküdt úr szentimentaliko-filantropiko-kozmopolitai
1600 25  |               Bizony csak szebb szó ez az utósó – szólt a barna művész
1601 25  |                úr Jancsival is közölve az öblös kulacsot, mely ekként
1602 25  |          mindannyiszor egy fokkal nőtt az esküdt úr elérzékenyülése,
1603 25  |                és Tündér túros hátain.~Az esküdt úr desperate kezdte
1604 25  |      hangoztatni kedvenc nótáját: „Bús az idő, bús vagyok én magam
1605 25  |                túrós lepényre várta, s az ajtón a szemközt fújó havas
1606 25  |      aggodalmas arccal tekintgetett ki az érkezendők elébe.~– No,
1607 25  |              hát megjöttetek? – kiálta az álmából ocsúdó Jancsira.~–
1608 25  |          vasatlan bicskanyélnek.~– Hát az uraidat hol hagytad, Jancsi?~–
1609 25  |          gyorsan! – hadará Mártonné. – Az istenért, a farkasok eszik
1610 25  |            Kardot, puskát, dorongokat! Az egész falut! Az egész világot!
1611 25  |            dorongokat! Az egész falut! Az egész világot! Rajta! Szaporán!
1612 25  |          helyzetkülönbséggel, hogy míg az esküdt úr és a cigány egymás
1613 25  |                meg ezt itt ni! – szólt az alvó esküdtöt tolva előre. –
1614 25  |               vele elfuruglyálni, elég az hozzá, hogy végső szorongattatásai
1615 25  |           erősen könyökével, s elkezde az impertinenter nyekegni,
1616 25  |    szörnyetegeit.~De bárha aludt volna az esküdt úr oly mélységesen,
1617 25  |                rántott, azután befogta az orrát; hogy ez nem használt,
1618 25  |            végtére rájött, hogy a füle az, mely ezen iszonyú variációk
1619 25  |      felpillantott.~Egy cigányt látott az oldala mellett. – Iszonyúság! –
1620 25  |                a tekintetes esküdt úr?~Az esküdt úr félóra alatt minden
1621 25  |            akasztófáravaló! – kiáltoza az esküdt úr agyba-főbe tenyerelve
1622 25  |          haldokló nyekkenése hallatik, az esküdt úr meggyilkolta a
1623 25  |             felmenekült; a vadak pedig az üldöző hangok megszűntével
1624 25  |         kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak is halálos ellensége
1625 25  |            elszéledének.~Kis idő múlva az ellenkező irányon vasvillákkal,
1626 25  |                már ekkor jéggé fagyott az izzadság.~A táblabíró urat
1627 25  |             hús a macskák miatt.~Hanem az esküdt úrnak csak egy csizmaszárára
1628 26  |             temess el engemet.~Népdal.~Az 1830-iki nevezetes tél után
1629 26  |           rokonát, koporsó nem készült az elhunytak számára, harangszó
1630 26  |             itt, mintha be volna zárva az ég, s a nap tányérjába be
1631 26  |            posvány lég csapódik forrón az ember arcához.~A nádtenger,
1632 26  |     szétnyiladoztak, tetejét levetette az erős szél, s most moh és
1633 26  |        letarolt szigetet, összekereste az enyészetnek indult szobákat,
1634 26  |           hítta nevénél ellenségét, de az nem jelent meg; az egész
1635 26  |      ellenségét, de az nem jelent meg; az egész szigeten nem volt
1636 26  |      posványság szokatlan kiapadását s az országos zavart, megszökött,
1637 26  |                penésszel volt behúzva, az egész test behomokosodott,
1638 26  |      kisgyermekének ruhácskái függtek, az időktől szétrongyolva.~A
1639 26  |                összehúzódva éldegél.~*~Az ifjabb Rónai pedig mind
1640 26  |               mind e mai napig készíti az örökké égő lámpát; különben