bold = Main text
     Fezejet                                     grey = Comment text

   1 1   |              jó korán reggel fölkelt, s megkezdte betanult pályafutását
   2 1   |                a verebek fölébredtek, s elkezdték dicsérni az asztagokat,
   3 1   |           saját fejöket beleültették, s ekként e mai napra rótt
   4 1   |              vagy legyeket fogdosnak, s egyéb ily épületes foglalatosságokban
   5 1   |              görög kalmár elkezd fel- s alá sétálni három lépés
   6 1   |               mennyország a kerítése, s fejével az egeket verdesé.~
   7 1   |     változtatna, kocsiút nevet visel, s a szőlők közé visz, melyek
   8 1   |          trópusokkal száguldoznak fel s alá jó lovaik hátán s jó
   9 1   |             fel s alá jó lovaik hátán s jó kedvök szárnyain; ha
  10 1   |         emelvényen két, finom modoruk s öltözetök választékossága
  11 1   |             fűszerezte kíváncsiságban s e félelembe mártogatott
  12 1   |              szót igazmondásnak tart, s vétkeznék, ha valakiről
  13 1   |              elegendőképpen megrázta, s őt vagy három ölnyi távolságra
  14 1   |               sáros saruban végződik, s e sajátságaiért Telezsák
  15 1   |              is becsületére válnának, s nekiiramodván, addig meg
  16 1   |              bátorítani a szaladásra, s rivallni a várva várt szörnyeteg
  17 1   |              első lábait szétfeszíti, s felemelve koronás homlokát,
  18 1   |         rivallja türelmetlenül a nép; s rögtön tompa ugatás kezd
  19 1   |              ugatás kezd hallatszani, s kilenc roppant szelindek,
  20 1   |         füleiből egy darabot emlékül, s kapott tőle egy rúgást és
  21 1   |           fülönfüggőit a fövenyen alá s fel, bőszülten s ereje érzetében
  22 1   |         fövenyen alá s fel, bőszülten s ereje érzetében némán küzd
  23 1   |         jobbra-balra hullanak előtte, s egyenesen a nézőkkel tömött
  24 1   |             azt a levegőbe felemelte, s ott kirázta hüvelyéből irgalmatlanul,
  25 1   |           szemközt találkozott vele – s mindez igen mulatságos látvány
  26 1   |             az ablak alatt megállani, s az ott függőknek szarvaival
  27 1   |         nadrágját kezdték fejtegetni, s ordított, amint csak harminckét
  28 1   |   kétségbeesett szándékra vetemedett, s eleresztve az ablakvasat,
  29 1   |          összekulcsolta szűgye alatt, s ott ült vitézül, mintha
  30 1   |               fortélyhoz folyamodott, s a mázsaház alacsony ajtaján
  31 1   |              terembe ütötte be fejét, s csak szarvai terjedelmének
  32 1   |             úr zsebébe talált nyúlni, s belőle egy degez tárcát
  33 1   |           degez tárcát talált kivenni s magánál felejteni, mellyel
  34 1   |              szerényen kiszólították, s ekként nagy veszélytől menték
  35 1   |              haraggal fordult vissza, s a lovagok egyikét paripástul
  36 1   |        rohantak, a belőllevők kifelé, s valamennyien bele az árok
  37 1   |        lihegve gázolt át az üldözött, s egy helyen rést találva,
  38 1   |           kőemelvényen álló két hölgy s védőjök, a vasgyúró atléta
  39 1   |          buzdító tekintetet mutatott, s e hatást csak emelte az
  40 1   |             körülnyargalta a temetőt, s miután tapasztalta, hogy
  41 1   |         szökdelte át a vad a sírokat, s véres fejét hányva-vetve
  42 1   |             előttök termett; megállt, s szilaj tekintettel néze
  43 1   |               hölgyekre, fejét rázta, s rekedten dörmögött.~– Ide
  44 1   |         fordulj! – kiálta rá a férfi, s kirántva egy letört fiatal
  45 1   |              merte szemeit fölnyitni, s némán tapadt a szentháromság
  46 1   |             meg! – ordítá az állatra, s megfogta két kezével;… a
  47 1   |           rögtöni csavarintást adott, s mindketten a földre zuhantak.~
  48 1   |         mutatott a leküzdött ellenre, s mosolyogva mondá: „Ezt is
  49 1   |      kiáltozások közt térének vissza, s nekitűrkőzve hallatlan bátorsággal
  50 1   |              a szemébe nézünk!” Ilyen s még ilyenebb hetvenkedések
  51 1   |      lángnyelvek lobbantak ki belőle, s egy ablakából hosszú rézsutos
  52 1   |              sikoltás hallatszott rá, s a két úri hölgy körül hullámzani
  53 1   |         paripájáról szakadt a tajték, s porfelleg támadt nyomain.
  54 1   |    pillantásokat vet olykor háta mögé s a feje fölött pirulni kezdő
  55 1   |            ordítja hirtelen egy hang, s egy keresztutcából előrohanó
  56 1   |              mén lerántja őt lábáról, s sebes futtában maga után
  57 1   |           lovag ijedten nyúl keblébe, s egy éles kést von elő; a
  58 1   |               olajszín szemei vannak, s hollófekete haja és magas
  59 1   |            átkozott! – kiált az ifjú, s öklével mellbe sújtja a
  60 1   |              gyilkát baljába cseréli, s azzal egy elszánt döfést
  61 1   |          szédülten borul lova nyakára s elrohan.~Az ifjú fulladozva
  62 1   |          falig, kezét mellére nyomva, s ott eszméletlenül rogy le.
  63 1   |      fejszékkel a sziporkázó tűz közé s rekedten kiáltozva víz után;
  64 1   |          tűzfecskendők nyargalnak föl s alá, anélkül, hogy valakinek
  65 1   |             egyedül volt a toronyban, s még akkor is, mikor annak
  66 1   |       egyenként félrevert kongásokat, s lehete látni a toronyerkélyen,
  67 1   |              szerint kétszer megfúvá, s rendületlen hidegvérrel
  68 1   |               sírt, a vihar kacagott; s mint az évkönyvben írva
  69 1   |       sűrűjében száguldó lovag rohan, s futtában rémpillanatokat
  70 1   |             fölött mindenütt kíséri – s kíséri rettegő szívében
  71 2   |          pörökkel mulattaták egymást, s nem volt oly csekélység,
  72 2   |    nyugalomnak, ezt jól tudta Márton, s a jó szomszéd kedveért mindennemű
  73 2   |        fülbeli élvezeteket előszedett s megszerzett, melyekkel annak
  74 2   |      parfümökkel rendesen elláthassa; s ha olykor a Márton baromfiai
  75 2   |            agyonütve röpültek vissza, s ha ilyenkor Márton egyébbel
  76 2   |            együtt szoktak említtetni, s példabeszéddé váltak.~Még
  77 2   |     ismeretesebb a réz kétgarasosnál, s kitől ez oknál fogva őrizkedni
  78 2   |           fekete rámába van foglalva, s már igen sokat vesztett
  79 2   |             változatlanul, élethíven, s mindenüvé kíséri a vele
  80 2   |              be szokta dugni a fülét, s melyeknek létrehozására,
  81 2   |              együtt az ágy alá gurul, s a bivalszuszogáshoz sokban
  82 2   |           fénytelenül függenek rajta, s olykor nagyokat nyög, és
  83 2   |            ökleivel deres haját tépi, s hangtalanul mozgó ajkai
  84 2   |               mosolyog szemközt vele, s nem változtatja színét átkaitól.~–
  85 2   |           szúrásnak nyomai látszanak, s várja, hogy majd tán a kép
  86 2   |               homlokerei megdagadnak, s vakon csap szúró eszközével
  87 2   |               keresztüljárja a képet, s midőn a kegyes férfiú reá
  88 2   |              eltévesztette az irányt, s a mellé függesztett mártír
  89 2   |          maradozni kezdett tüdejében, s fülei zúgtak. – Ekkor úgy
  90 2   |              szobában. – Körültekint, s az ajtónál egy fehér alakot
  91 2   |              szokott látni az ember – s mely, mihelyt megszólíttatik,
  92 2   |        szobában? – rivalla rá Márton, s úgy néze a gyermekre, mintha
  93 2   |         kisleány mód nélkül megijedt, s nem tudott mit felelni.~–
  94 2   |            kémlelődni utánam, várj! – s ezzel szétnézett a szobában,
  95 2   |           szegletben, azt előragadta, s mint martalékához a tigris
  96 2   |          rémülten esett térdre előtte s kis kezeit összetette, s
  97 2   |              s kis kezeit összetette, s pihegve emelé fel ártatlan
  98 2   |             mialatt felemelt botjával s forgó szemeivel fenyegetőzve
  99 2   |                édesapám! – rebegé az, s Márton ölelésére nyújtá
 100 2   |         Kedves apám, ne verjen meg! – s ezt oly esdve mondá, oly
 101 2   |               a mai nap, hát gyere! – s azzal előfogta a rimánkodó
 102 2   |       rimánkodó gyermeket a farizeus, s hosszan lelógó hajtekercseit
 103 2   |              verésbe bele nem fáradt, s bosszúját kellő fokig meg
 104 2   |               az elkínzott gyermeket, s aranymondatokkal telekrétázott
 105 2   |              hajfürteit újra befonta, s eltitkolta a felhólyagzott
 106 2   |      Bosszúját kedvére kiszellőzteté, s elégülten, mint ki tele
 107 2   |         Márton úr rorátéra ballagott, s ilyenkor mély tisztelettel
 108 2   |               mindenki kitérni előle, s áhítatos „dicsértessék”
 109 2   |           pedig csoportosan kísérték, s „ujujút” kiáltoztak utána.~
 110 2   |          képet – így gondolá magában, s még egy arasszal megnyújtá
 111 2   |            nem tudta magát kifejezni; s ekképp tökéletesen megbotránkozva
 112 2   |        elhangzott, Márton úr felkelt, s indult hazafelé; amint kilép
 113 2   |                amint kilép az utcára, s szemeivel buzgón felsóhajt
 114 2   |              vigyorogva bámultak reá, s Márton urat e kimagyarázhatlan
 115 2   |            éppen a baromfiakat eteté, s egyéb civakodó társ hiányában
 116 2   |              Ránéz a komoly férfiúra, s kiesik kezeiből a szakajtókosár.~–
 117 2   |             csizmákban járt, mint ők, s kik iránt a tenyerestalpas
 118 2   |           Márton úr leveszi kalapját, s kicsinyben múlt, hogy a
 119 2   |           tetőtől talpig, megmozdult, s markába szorítván a kárhozatos
 120 2   |                 rikácsolja Márton úr, s egy lépéssel a cseréptálat
 121 2   |          komondor, felszökve helyéből s jajgatva megengesztelhetetlenül,
 122 2   |               reszkető hangon Márton, s vérben forgó szemeivel egy
 123 2   |        befolyása leköti gondolatjait, s feje körül forogni kezd
 124 2   |              elébe tartva a hollóapa, s dühében szerteszét állanak
 125 2   |           szerzend annak névünnepére, s e törekvéssel tökéletesen
 126 2   |               leány kezét; ez elalél, s így voncolja ki magával
 127 2   |       voncolja ki magával az udvarra, s a Körmös Gáspár kerítéséhez
 128 2   |         asszonyban bennmaradt az ige, s mely ugyan csaknem hihetetlen
 129 2   |             kilódulásra szorgalmazza, s azután magára zárja az ajtót,
 130 2   |             több hegyes sodronyt rak, s várja, míg a vas tüzesül,
 131 2   |        udvaron végighurcolta leányát, s a fakamrába bezárta, nem
 132 2   |           tanú dorongot keresett elő, s azzal a kerítés azon részéből,
 133 2   |              támadt résen belopózott, s kis idő múlva ölében hozá
 134 2   |        cepelte izmos első lábai után, s minden nyavalyássága mellett
 135 2   |               említett hívatlan tanú, s első lábainál fogva ama
 136 2   |             magában: „Jaj most neki!” s szemei szikrát hánynak;
 137 2   |              ezzel benyomja az ajtót, s belép a sötétbe. Kezében
 138 2   |      kerítésen át bosszantani szokta, s minden morgási előzmények
 139 2   |              kutyamódra lábakásájába, s lerántva lábáról a gyűlölt
 140 2   |           mellének és karjainak esik, s rázza és cibálja azt minden
 141 2   |               is mérges harapásaival, s hurcolta egyik szegletből
 142 2   |             ördöggel van összeakadva, s rekedten, értetlen hangokat
 143 2   |           értetlen hangokat kiabálva, s erejében megbénultan vergődött,
 144 2   |           iszonyúan összemarcangolva, s még miután nagy sokára életre
 145 2   |          nyitott ajtón kisompolygott, s az ismert résen a kerítés
 146 3   |               osztozatlanul halt meg, s halála óta minden vagyonait
 147 3   |        vagyonait Gáspár úr használta, s azóta ő gondoskodott és
 148 3   |              rándult haza Pista úrfi; s azóta csodák történnek Gáspár
 149 3   |              csak elkezd kukoríkolni, s kukoríkol mindaddig, míg
 150 3   |               lelkemet, bátyám uram!” s a fél világért fel nem merte
 151 3   |      benneteket; költők és komédiások s más titeket meg nem becsülő
 152 3   |            szép háladatlannak lennem!~S itt újabb hosszas gondolatokba
 153 3   |          annyi, mint most pénzem van, s a szükségnek idején mind
 154 3   |              Pihenj! – szólt az öreg, s gyöngéden megcsókolá és
 155 3   |           kebléhez szorítá a tallért, s ismét visszadugá, honnét
 156 3   |             fejét búskomoran csóválva s az eszmetársulatnál fogva
 157 3   |              képét tenyerébe temetve, s iszonyúan kacsingatott a
 158 3   |           soha meg nem melegedhetett, s mindamellett is, hogy Pista
 159 3   |              bátyja tele erszényeire.~S ím egyszer a tele erszények
 160 3   |            nagyot csuklott ijedtében, s kapcaszorító aggodalommal
 161 3   |                Hallod-e, te Pista?… – S ezzel ugyancsak horgonyt
 162 3   |               aluszom, kend fölcibál, s azt kérdi, hogy kell-e pénz?
 163 3   |          szólt fejét vakarva az öreg, s szörnyű zavarban téblábolt
 164 3   |             kiálták sorba a zsacskók, s egy titkos rúgás következtében
 165 3   |            eszméletvesztve Gáspár úr, s előkapván a zúgból egy tőről
 166 3   |           pokolban! – fúja kifáradva, s botját a ládához vágta,
 167 3   |        lármázók közül nyakánál fogva, s úgy az asztalhoz nyekkentette,
 168 3   |         számlálj ki magadnak belőle – s itt torkában akadt a szó –,
 169 3   |             te itt vagy, isten csodái s mindenféle ördögségek történnek
 170 3   |              vágatok, a tuskó kiabál, s pénzeim…! Óh, hogy akkor
 171 3   |           megszállottaknak állította, s többek között azzal a jó
 172 4   |     orgonaligetek, az alacsony fejfák s a körülök kiemelkedő néhány
 173 4   |               és elfeledett sírhalmok s a hallgatag napfényes délután
 174 4   |           elmúlt és elfeledt időkből; s az egész apró völgyeken
 175 4   |               a sírok oldalába vájva; s a vadmadár az út közepébe
 176 4   |              a fű közé rakja fészkét, s nem félti az eltapodástól.~
 177 4   |           magasban a pacsirta énekel, s a déli napvilágban fürdik;
 178 4   |            túlszárnyaló gondolatokat, s előlép a való, mogorva felhőivel
 179 4   |             átkapja derekát fogaival, s a félénk állatot megrázza
 180 4   |             elsőt és utósót életében, s megtette végrendeletét.
 181 4   |               kiált az ifjú Lillának, s a lyánka tündérsebesen vonta
 182 4   |             térdei közé vándorbotját, s kalapját feltette fejére.~–
 183 4   |           apró sülthal szemei voltak, s annál vastagabb szája, mely
 184 4   |            körül kezdtek szaglálódni, s a vadász nagyot röhögve
 185 4   |           kalapját félszemére csapta, s csintalan kedvvel indult
 186 4   |               rá fellobbanva az ifjú, s az esküdt úr karjába markolt,
 187 4   |             hogy kit rejtettél ide! – S indult a bokornak, hanem
 188 4   |             az arányt a kiviendő terv s a közbejövő akadályok között,
 189 4   |           közbejövő akadályok között, s mielőtt másfelet lépett
 190 4   |          kiálta fogai közül rá Pista, s lábát mellére tette, s öklét
 191 4   |                s lábát mellére tette, s öklét fenyegetve rázta előtte.
 192 4   |            indulaterő volt kifejezve, s azzal otthagyta.~Az esküdt
 193 4   |               azzal képéhez illeszté, s nekifogta a védtelen ifjúnak:~–
 194 4   |           embert ölni; hagyj békével, s érd be azzal, amit kaptál.~
 195 4   |           harapott; azután megfordult s eltávozott; midőn a temető
 196 4   |      fegyveréből kiszedte a szatymát, s valami mást töltött helyébe,
 197 4   |               megvető hangon Pistára, s lábát hetykén rázta. – Eltaláltad,
 198 4   |            gyógyulsz, egy töltés sót. S itt infámisan kacagott,
 199 4   |         puskáját hetvenkedve felkapta s Pistára céloza.~Az ifjú
 200 4   |              szemére tapasztá kezeit, s bőgött, mint a gyermek,
 201 4   |              dühösen rálőve ellenére; s ekkor elvetette fegyverét
 202 4   |              útját a faluba téréstől, s kifelé térítette a harasztosba.
 203 4   |           kezében vitte, erősen fújt, s rettegve hátra-hátratekintgetett;
 204 4   |            észrevevén megszabadultát, s gondolván, hogy Pista nem
 205 4   |           torokkal szidni, káromolni, s nagyot került, hogy a város
 206 4   |               vevé észre; átölelve őt s bárson hajfürtjeit csókolva
 207 4   |           felelt; az ifjú diadalmasan s oly sajátságosan buzdító
 208 4   |                szólt riadtan az ifjú, s sebesen keresett ismert
 209 4   |             fáj a szegény gyermeknek, s forró ajkaival szorítá sebére
 210 4   |             ki csak tűrsz, szenvedsz, s még csak nem is panaszkodol
 211 4   |                 szólt az ifjú hévvel, s karjai közé szorítá a gyöngéd
 212 4   |            életével is megvédelmezni; s az ember elég csúfolódó
 213 4   |       megjelen fényesen, mint a hold, s biztatva szól hozzám, és
 214 4   |             keskeny hidakon átmennem, s a szédítő magasban az ő
 215 4   |       Örvények rajta a világ csábjai, s az ordító fenevadak az emberek.~–
 216 4   |          Sírja fölött állsz – rebegé, s homlokát tenyerébe temette.~
 217 4   |         leveretten kérdé: „Nem él?” – s az ifjú vállára borulva
 218 4   |               tele volt keserűséggel, s a kétszer megkezdett szó
 219 4   |             fojtódott vissza keblébe, s végre könnyeiben tört magának
 220 4   |              szólt, hanem némán inte, s karjait testvére nyaka körül
 221 4   |               a te nevedet mondta ki; s ki mennyéből leszáll, hogy
 222 4   |               álmaidat meglátogassa – s ez volt az én apám…~Szavaira
 223 4   |      mindenkiben! Reméld a legjobbat, s félj a legrosszabbtól, s
 224 4   |              s félj a legrosszabbtól, s fogadd mindkettőt egykedvűen!~
 225 4   |            előtt térdelve imádkozott, s imádsága, mert nem könyvből,
 226 4   |              ifjú is melléje térdelt, s imádkozának mindketten.
 227 4   |             sír füveit.~Ki tudja, hol s merre jártak ők már akkor!~*~
 228 4   |               természeti észvidorsága s az azzal társuló költői
 229 4   |           katulya cserebogár termett, s ez állatkák, mihelyt fejét
 230 4   |              a székek és asztalok fel s alá sétálgatni a szobában
 231 4   |             mozgató madzagot leoldani s félretenni.~Száz meg száz
 232 4   |       csíntevése volt a kis Lillának. S ha még hozzáképzeljük azon
 233 5   |             át kétszer, háromszor is; s a lakosság már annyira vitte
 234 5   |    körülkeríteni, különféle csatornák s költséges zsilipek alkalmazása
 235 5   |          töltetett, azt kikövecsezte, s két oldalról vadgesztenye-
 236 5   |             magas, üveges ablakokkal; s e részben semmit sem akart
 237 5   |            nem vesztegették idejöket, s mégis szinte holtig éltek,
 238 5   |           boroknak voltak fogyasztói, s ama szeszélyes nedveket
 239 5   |      kukoricaféle eledelen nyámmogva, s a beteges aggság minden
 240 5   |     gyémántheggyel, a kuruc háborúval s egyéb efféle, részint régen
 241 5   |              és calcuttai bógácskórók s egyéb külhoni paréjok speciosái
 242 5   |               kurta és széles ablakok s a szegleteken golyvás kinövésekként
 243 5   |    betapasztva; a svábok és poloskák, s egyéb ily nyájas háziállatok
 244 5   |              készülhettek ezek valaha s mik voltak és lehetnek az
 245 5   |              girbegurba lépcsőkön alá s fel, jobbra-balra, hol előre,
 246 5   |         pagoda alakú kúpban végződik, s egész mennyezete fényes
 247 5   |         hosszú, széthúzott szájaikkal s oly helyzetekben, hogy szinte
 248 5   |               kígyóderekú és saskörmű s egy kéziorgona alakú fekete
 249 5   |          kaktuszok és dinnyék nyúlnak s terpeszkednek elő hátuk
 250 5   |     jellemzetessé teszik. E lelketlen s önakarat nélküli ingóságokon
 251 5   |           tartozni a hosszú lábakhoz, s melyek összevissza, mindenik
 252 5   |            hosszú orrát két tenyerébe s két tenyerét két térde közé
 253 5   |      nevetséges torzképeket fintorít, s mogyoróhéjakat dobál. Egy
 254 5   |        aluszik egy serdülő mosómedve, s elő-előrohan, valahányszor
 255 5   |           álmait háborgatni merészli, s mindannyiszor ismét, mintegy
 256 5   |               melyet fel lehet vonni, s melyen belül egy kis sötét
 257 5   |              sötét kamrácska látszik, s ez Dömsödi úr hálóterme.
 258 5   |                Dömsödi úr nincs honn, s termében fesztelenül mulatják
 259 5   |              egy rejtett szőnyegajtó, s rajta egy fiatalember bújik
 260 5   |        meglátja az említett vasládát, s mintha csak egyenesen annak
 261 5   |          kulcs közül kiválaszt egyet, s nagy örömére az egész ládán
 262 5   |              az azt rejtett cifraság, s amiképpen meg vagyon írva,
 263 5   |   véghetetlenül kezdte fejét vakarni, s ha mert volna fennhangon
 264 5   |               viselje.~Így tépelődvén s keresvén mindenütt azon
 265 5   |           agyában; homlokon üti magát s felugrik. Bepislant a rostélyos
 266 5   |              a rostélyos hálószobába, s ott látja a sorban felállított
 267 5   |             mit! – tusakodék magában, s a rostélyt felemeli.~A rostély
 268 5   |      megakasztva, a törekvésnek enged s fölemelkedik.~Az ifjú belép
 269 5   |          serpenyőket újra fölporozza, s a fegyvereket szokott polcaikra
 270 5   |        kisétál, a rostélyt leereszti, s a rejtekajtón, melyen bejött,
 271 5   |               egy kárvallott szotyák, s a medve dörmög kalitkájában,
 272 5   |            éles, szedtevettéző hangok s mázsás lépések kezdenek
 273 5   |            okkal lehet következtetni; s kis idő múlva kulcs nyikorog
 274 5   |       nyikorog a hálószoba ajtajában, s csakugyan belép Dömsödi
 275 5   |              Ezután beveszi a kulcsot s ráfordítja; kettős závárral
 276 5   |             závárral bezárja ajtaját, s miután annak valóságáról
 277 5   |           nagy bátran fütyörészve fel s alá sétálgat szobájában
 278 5   |   elhatározottsággal leveté bekecsét, s azt egy székre dobván, lefekvéshez
 279 5   |         kopogott itt fenn, szobámban.~S ezzel ismét és újólag összekereste
 280 5   |          rejtekajtó nincs szobájában, s miután semmi nem hiányzott,
 281 5   |       lekapcsolta, papucsait lerúgta, s mint akit kergetnek, ágyába
 282 5   |           kezdé újra felemelve fejét, s az égő gyertyába bámulva
 283 5   |               a majmok vesztek össze, s azok ugráltak a padlaton.
 284 5   |               mégis… hátha valaki…? – S itt megakadt gondolata. –
 285 5   |         alhassam! – vigasztalá magát, s harmadszor is kiindult szemlét
 286 5   |             át jár szobáin keresztül, s e fölfedezés által komoly
 287 5   |     magasabban kezdte hordozni fejét, s készületeket tett netalán
 288 5   |               ágya előtti asztalkára, s vánkosára könyökölve ébren,
 289 5   |            félelme a sötét éjszakától s a sötét éjszaka és sötét
 290 5   |              miktől nincs mit félnie, s ezeknek folytonos csevegése
 291 5   |       hallgatva félsötétben virraszt, s szemeit nem meré lehunyni,
 292 5   |             Feszülten néz és hallgat, s szobája egyik szögletében
 293 5   |           rejtekajtót lát felpattanni s azon át egy fiatalembert
 294 5   |            láda kulcsát előtapogatja, s azzal a ládát minden kínálás
 295 5   |                hogy rabolni jött ide, s agyonlövöm. Akkor majd összekiáltom
 296 5   |             összekiáltom cselédeimet, s azok feltört ládám mellett
 297 5   |               vérében találandják őt, s én megszabadulok pénzem
 298 5   |              golyó mindenikben benne, s a serpenyő fel volt porozva,
 299 5   |             mind csütörtököt mondott, s egy sem nyilatkoztatta készségét
 300 5   |             szándékában előmozdítani.~S a fiatalember bámulatos
 301 5   |               kezét tízforintosokkal, s látván a fenyegető veszedelmet,
 302 5   |             kerek asztal mögé ugrott, s miután a kezében levő csomagnak
 303 5   |                azt kalapjába vetette, s a kalapot fejére felvágta.~
 304 5   |               viselje csendesen magát s üljön le, ha úgy tetszik,
 305 5   |             fel! – óhajtá Dömsödi úr, s remélvén, hogy így majd
 306 5   |             félig felülve az asztalra s lábaival harangozva –, hogy
 307 5   |            Én-e? – kiálta Dömsödi úr, s torkában a hang, szívében
 308 5   |    nyakszirton.~A dolog világos volt, s csak azon tanakodott még
 309 5   |         közelebb kellett hozzá jutni, s emiatt legjobbnak találta
 310 5   |              széket rögtön felragadni s azt édes fiához sújtani,
 311 5   |        összetörött, a bagoly leesett, s a visszaeső szék hozzácsapódott
 312 5   |            gyertyatartók gyertyástól, s minden mozdítható bútor
 313 5   |              ő szekrények-, asztalok- s pamlagokon átugrálva futkározott
 314 5   |            lihegve a középen megállt, s ott elszántan bevárta az
 315 5   |                 ordítá fogcsikorgatva s magánkívül dühében az apa,
 316 5   |            magánkívül dühében az apa, s összeszorított öklökkel
 317 5   |          rosszat nem sejtő kályhának, s annak oldalát irgalmatlanul
 318 5   |        kezével feje tetejéhez kapott, s ezzel végignyúlt a padozaton.~
 319 5   |              az őt báró úrnak címezé. S míg egyrészről grófi mamája
 320 5   |            szeme közé pökött magának. S amit eszerint kellemes voltával
 321 5   |       vadászatokat tartott falujában, s utca hosszat kergette kutyáival
 322 5   |  falubeliektől emberül elpáholtattak, s ugyanekkor Dömsödi úrnak
 323 5   |        hatalommal erőszakoltak hozzá, s kinek kimondhatatlanokat
 324 5   | legszemtelenebb kalandorokat csődítve s biztatva az erényes hölgy
 325 5   |          Egykor kocsira ülteté nejét, s hat egész hónapig utazott
 326 5   |            mint aki az eszét kergeti; s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat
 327 5   |       senkinek, csak szenvedélyeinek, s azokra valói stúdiumot fordított.~
 328 5   |              összeapríttatván, rummal s tejfellel feleresztetnek,
 329 5   |      megpároltatván formába tétetnek, s legvégre parázson megsüttetnek,
 330 5   |             megsüttetnek, és narancs- s uborkasaláta keverékkel
 331 5   |      gyomortöltési tudományos pályán, s e törekvés volt minden szenvedélyei
 332 5   |            soha igazán nem szeretett, s máris oly kórjelenségei
 333 5   |       gyönyöreiben nyakig fetrengeni, s főfő élvezetnek tartá, ha
 334 5   |            körülvétetését…~Egyszerűen s mégis méltóságosan áll itt
 335 5   |               fehér virágok lebegnek, s virgonc pisztrángok kergetik
 336 5   |      fonadékokban lepik el a falakat, s felhatnak a tetőig piros
 337 5   |              Körösre, a messze terülő s sárga kalászokkal hullámzó
 338 5   |            öreg Szilárdy Mihály gróf, s kezei alatt áldás virági
 339 5   |            királyát és nemzetét imádó s mindenkitől tisztelettel
 340 5   |               nem sok látnivaló volt, s ami volt is, csak azt lehetett
 341 5   |             világtenger viharai közt, s látta ott nagynak az Istent.
 342 5   |              atyját sírjában találta…~S hazája? ~---------------------------------------------------------------------------------------------~
 343 5   |      országokkal, melyeket beutazott, s – nem sóhajtott. Nem, sokkal
 344 5   |             fohászkodás nem orvosság, s szép szó csak Trójában épített
 345 5   |           szokatlan kifejlődöttségét, s ez idő óta jószágait maga
 346 5   |     vizsgálódásai által elsajátított, s noha üdvös újítási közben
 347 5   |       ébredtelen közre nem munkálása, s a megszokott ősi ferdeségek;
 348 5   |           megtermették gyümölcseiket, s mint egyfelől a gazdagon
 349 5   |             kényelmes csinos épületek s azok lakóinak elégült tekintete
 350 5   |          különös megemlítést érdemel; s magának e népnek minden
 351 5   |            kedélyű, gondolkodva tevő, s gondolatjait elvekre építő
 352 5   |                ahol építe, szilárdul; s az biztosította számára
 353 5   |          kézzelfogható ne lett volna, s nem kezdett olyat, amit
 354 5   |               és egyiknek a másikért, s hogy e két érdek: szellemi
 355 5   |               vannak egymással szőve, s hogy legcsekélyebb részleteikben
 356 5   |             külön csaknem lehetetlen, s ezen elve volt minden tetteiben
 357 5   |          embert egyaránt nemesen érző s szabadakaratjában erények
 358 5   |         egymás közt mindenben hasonló s csak a korlátozatlan szabadságban
 359 5   |            boldog lényekül állít fel, s azon gyáva és önző kasztérdekű
 360 5   |     hatalmasabbnak földjeit míveljék, s előtte meghajoljanak; grófunk
 361 5   |          uradalmának pallosjoga volt, s a gróf azt felelte, hogy
 362 5   |        jajgatástól van felfüggesztve, s akkorákat bődül tág torokkal,
 363 5   |          Miska – sopánkodik a népség, s ki köténnyel, ki ünge ujjával
 364 5   |        szívességet, összeüti bokáját, s pajtásai közé elegyedik.~–
 365 5   |           ötvenet is ki tudnék állni.~S a közönség példát vesz róla,
 366 5   |         kicsinyt kikurjongatta magát, s másnap kinek van szélesebb
 367 5   |            kocsmában, mint Miskának?…~S a közönség példát vesz róla.~
 368 5   |     Mérsékleti társulatokat alapított s erénygyakorló egyleteket,
 369 5   |        melyeknek célja a magukat szép s jótetteik által kitüntetett
 370 5   |      kitüntetett egyesek jutalmazása, s az egésznek kellő buzdítás
 371 5   |               pénzért, hol tanácsért, s mindenkor megkapták tőle,
 372 5   |             irigye és lekötelezettje.~S ezzel, úgy hiszem, eléggé
 373 5   |           festékvakolatokkal arcaikon s más egyéb kiegészítő részeikkel
 374 5   |           vegetáltak végig az életen, s neveztettek leányasszonyoknak,
 375 5   |             hű, bánatos várakozással, s búsan néz le a vízbe, mintha
 376 5   |               visszavételénél vívott, s melyet a megholt Mihály
 377 5   |          végén erősen meghajló homlok s ez apró fürtökbe kondoruló
 378 5   |               fürtökbe kondoruló haj; s ez archoz a széles vállak,
 379 5   |         izomdús karok, a domború mell s a minden vonásokból kitűnő
 380 5   |           hátul összefogott kezekkel, s mód nélkül bámul a lámpa
 381 5   |       világába. Leander feléje fordul s elmosolyodik.~– Fogadjunk –
 382 5   |                  Úgy van! – felele. – S e fölséges titoknak a rosicrutianusok
 383 5   |      kizárólagos birtokában vannak.~– S te ezt szentül hiszed?~–
 384 5   |              égékeny levegő buzog ki, s mit csak egyszer kell meggyújtani,
 385 5   |             egyszer kell meggyújtani, s azontúl magától világvégzeteig
 386 5   |        villára szúrható magyarázatra, s ismét darab ideig tartó
 387 5   |         zúgásaiban is csengő alhangok s az édesen fájó vibráció
 388 5   |             maga is érzette e hatást, s mintegy fölmagasztosulva
 389 5   |    beletöltenek egy mérő kendermagot, s másik felől a legdíszesebb
 390 5   |               a bölcsek kövét keresi, s utoljára is a bolondság
 391 5   |               állapotban szétküldeni. S mennyivel nagyobb érdeme
 392 5   |              kenyere fogyatkozásától. S nem is az a vétke a magyar
 393 5   |            egy üres vízmérési műtétel s javított zsilipei és csatornái
 394 5   |         amiért bámulni fogja a világ, s egy oly port szándékozik
 395 5   |        részemről folytatni nem fogok, s mely, mihelyt bennem magvát
 396 5   |               töltéseit átszakította, s ezáltal önnek s jobbágyainak
 397 5   |         átszakította, s ezáltal önnek s jobbágyainak százezrekre
 398 5   |               a vízár nem cselekedte. S hát azért mi volt a köszönet,
 399 5   |              ellenkező irányban fútt, s különben is a felső faluból
 400 5   |          felső faluból a széles árkon s annak partjára ültetett
 401 5   |            tűzveszély az alsó lakóit. S mi lett érte a köszönet?
 402 5   |              ön nyájai közé veretett, s önnek mintegy ezer darab
 403 5   |         Legyen szíves végighallgatni, s ha ezentúl is megmarad véleménye
 404 5   |      fejedelméért sokszor folyt vére, s hogy kemény csatákat állott
 405 5   |            ezredes, barátja kapitány, s csatáiban s csatáin kívül
 406 5   |         barátja kapitány, s csatáiban s csatáin kívül majd kísérője,
 407 5   |           igen fennhéjázó ember volt, s a bárói cím iránt való előszeretetből
 408 5   |               az, kinek nevét viselé, s nem hagyta őt sokáig itt
 409 5   |            megismerkedett a leánnyal, s kevés idő alatt igen szoros
 410 5   |     nyilvánított okokból tőle kereken s mindenkorra megtagadá; gyanítom
 411 5   |             ismét Dömsödit terhelném, s magamat félbeszakítani nem
 412 5   |      egymásnak örök hűséget esküdtek, s egymást hovahamarább elfelejtették
 413 5   |              célját megközelíthessék, s azokat nemsokára találtak
 414 5   |      lelkésszel összeadatták magukat, s élének azontúl mint férj
 415 5   |              rejtegetni nem lehetett, s a leány kivallotta, hogy
 416 5   |               leányát fördőkre küldé, s annak fiát látni sem akará,
 417 5   |           becsülni kezdé másik vejét, s megengedé neki a házhoz
 418 5   |                jó birtokú nemes volt, s mellén érdemjelül aranykeresztet
 419 5   |              átkozott galád kezektől, s csak elmúlt tetteinek s
 420 5   |               s csak elmúlt tetteinek s addigi tiszta, hű ragaszkodásának
 421 5   |         gyalázatos haláltól megmenté, s büntetése élethosszú száműzetéssé
 422 5   |             fukar gazember nem volna, s a grófot önkénytesen követte
 423 5   |              két hű barát nemes arcai s ez arcokon a magasztos fájdalom!~
 424 5   |               ajánlották kedveseiket, s elhagyták azokat is. De
 425 5   |          megemlékezett Dömsödi János, s mutatta is, hogy nem feledkezett
 426 5   |             protestáns hitre tért át, s ezt tudtára adta ipának,
 427 5   |       agyonátkozta a bujdosó Bálnait, s valamennyi szeleket a nyakába
 428 5   |       legkegyesebb külszínű farizeus, s hogy sehol úgy megátkozva
 429 5   |     unszolására megkérte Lilla kezét, s kegyeskedő tettetései, hipokrita,
 430 5   |        életében újra férjhez adatott, s neveztetett Gyékény Mártonné
 431 5   |               lett egykori önmagának, s boldogtalan utóházassága
 432 5   |        szenvedni a szegény asszonynak s az ártatlan csecsemőnek;
 433 5   |            örökké oda fog csavarogni, s majd valahol megeszik a
 434 5   |               a számkivetettek közül, s köztük Mihály gróf is engedelmet
 435 5   |            kaptak a visszatérhetésre, s nem került bele négy hónap,
 436 5   |            Lilla nem érték végét, egy s ugyanaz nap haltak meg mindketten;
 437 5   |               el se szökhessék onnét, s ezen gyötrő dilemma közé
 438 5   |      megszánta annak elhagyott voltát s örökös kínoztatását, s egy
 439 5   |         voltát s örökös kínoztatását, s egy napon magával elszöktette…
 440 5   |             tapasztalt lyánka szívét. S mi lesz belőle? Szeretni
 441 5   |        becsületes ember, jól végzett, s nagyhamar valamely szerény
 442 5   |         lelkészi állomást fog nyerni, s szerelme tárgyát nőül veszi.
 443 5   |               az eget fejem felett –, s fel fogja világosítani a
 444 5   |               köztük létező viszonyt, s titokban a leggyöngédebb
 445 5   |             forgolódik a leány körül, s ha valaki felőle kérdezősködik,
 446 5   |               ott helyben pusztabíró, s a fiút igen szereti, saját
 447 5   |             gonosztevői képességében, s itt úgy csomóra voltak szedve
 448 5   |                mint saját gyermekeit, s kiket utósó áldásában saját
 449 5   |           akiken ez áldás nem fogott, s kiknek sorsáért fiától fog
 450 5   |               szinte lehetetlen volt, s hogy jóvá tenni lehetséges-e,
 451 5   |         lobogtak.~– Lehet! – ismétlé, s igaz hévvel rázta meg Rónai
 452 5(1)|          bárki is száján kiereszteni, s ha volt néhány jobb érzésű,
 453 6   |             pusztáid nagyszerű képeit s mezőidet, miknek láthatára
 454 6   |           mint egy ifjú menyasszonyt, s hadd mondjam akkor: Íme
 455 6   |             zöld óceán. Az a délibáb. S amott, túl a ködökön, a
 456 6   |             szamócák vannak elhintve, s ez illatos szamócáknak jutott
 457 6   |    tekercsekben hullanak le vállaira, s a minden vonásokban, minden
 458 6   |           Sándor név alatt ismeretes, s az öreg Rónai pusztabíró
 459 6   |              ifjú fejére teszi kezét, s annak apró fürtökbe göndörült
 460 6   |              a lyánka karcsú derekát, s szemeivel hosszasan szemeibe
 461 6   |            bírják el az ő tekintetét, s arca elpirul, szemeit lesüti.
 462 6   |               meg. Arcát visszavonja, s a lyánka kezét elereszti.~–
 463 6   |          megszólítja a pihenő lelket, s egy fekete táblára mutat,
 464 6   |              mintha világon keresztül s azután önlelkébe nézett
 465 6   |          aztán hirtelen összeborzadt, s keblébe vonva szép fejét,
 466 6   |                vad, költői hatállyal, s egyik karjával ifja fejét
 467 6   |             én is szokatlanul örülök, s ha homályosan sápadva kél;
 468 6   |           egyik bimbaja a másik után, s mint hervad el egyik virága
 469 6   |          délutánokig mulatoztam vele, s mikor elváltam tőle, úgy
 470 6   |              volna magamat valakivel, s nemegyszer történt, hogy
 471 6   |           virágai el voltak hervadva, s széttépett levelei ázottan
 472 6   |           akkor nem láttam azt sehol, s a bozótot nem mertem kutatni.~–
 473 6   |               fölfelé tolt szőke haj, s az egészen uralkodó baljóslatú
 474 6   |            olvaszd fel tiszta vízben, s tedd félre, hadd álljon
 475 6   |            feletted? – kérdé az ifjú, s keble aggódva hullámzott
 476 6   |          keble aggódva hullámzott fel s alá.~A leányka szorosan
 477 6   |        leányka szorosan simult hozzá, s ajkát elfedve kezével titkolózva
 478 6   |       Boldogítsd barátom gyermekeit!” S miután keblében e parancs
 479 6   |           akkor Monostoron pusztabíró s Bálnainak jó ismerőse volt,
 480 6   |           Bálnainak jó ismerőse volt, s azt tervéről értesítvén,
 481 6   |            sohasem felejté el többet.~S ehhez járulva ama költői
 482 6   |                a romlatlan szívépség, s mint mesés maradvány a vadon
 483 6   |              legszentebb ártatlanság, s egyéb ily ritka apróságok
 484 6   |               lelkének mására talált, s e találkozás mindkettőjökre
 485 6   |             tökélyes összhangzásában, s ezt semmi nem eszközli a
 486 6   |             szállong vele a magasban, s énekének minden hangját
 487 6   |            hever annak füves partján, s ha tükrébe letekint, Isten
 488 6   |          derült ég boltozatlan űrébe, s lelke túlviszi a szem láthatárán.
 489 6   |               magához a föld lakóját, s a nap arany világú melegében
 490 6   |              nevez mindegyik virágot, s szellemeket tulajdonít nekik;
 491 6   |             napraforgó, mind ismerői, s köztük részvétét vagy utálatát
 492 6   |          virágokat nem találja többé, s a fergeteg mennydörgő szavában
 493 6   |              a nap megszűn melegítni, s a csalogány miért énekel
 494 6   |         emberek nem visznek szerepet, s ihletett magányát nem látogatja
 495 6   |               ismerni a művelt világ, s divatul szokja el egyik
 496 6   |           pillanatot egymás szemében, s mondhatlanul érezték egymás
 497 7   |            fel-feltekintenek a holdra s átkozzák, miért oly világos.
 498 7   |               arculattal körültekint, s rámutat a magányos tanyára,
 499 7   |          járkelte van abba a tanyába, s olykor úgy fordul, hogy
 500 7   |                 szólt a halvány arcú, s mérgesen oldalba döfte a