Fezejet

 1 1 |         után ítélve, előkelő rangú hölgy ül, kik éppen nem látszanak
 2 1 |         nagy úr is.~A megszólított hölgy – egy fiatal lyánka, gyermekded
 3 1 |  közönbösséggel akarta magát a két hölgy mellé fészkelni. – Nézd! –
 4 1 |            A talapzaton álló idősb hölgy elismerő fejbólintással
 5 1 |         ide ábrándos bánatoddal?~E hölgy atyja Zilányi József volt,
 6 1 |            a kőemelvényen álló két hölgy s védőjök, a vasgyúró atléta
 7 1 |           tartóztatá vissza. A két hölgy egymást átkarolva tartá;
 8 1 |          ellen; ezek voltak: a két hölgy és a vasgyúró.~Idomtalan
 9 1 |       bőgéssel rohant előre. A két hölgy nem merte szemeit fölnyitni,
10 1 |        hallatszott rá, s a két úri hölgy körül hullámzani kezdett
11 5 |     csődítve s biztatva az erényes hölgy csábítására.~Egykor kocsira
12 5 |       megvolt saját modora: mívelt hölgy irányt lehetőségig goromba
13 6 |      kifejlődési szakában, midőn a hölgy ragaszkodó, szende bizalma
14 6 |       hallottam valakitől – mond a hölgy –, hogy minden embernek
15 8 |        mécses ég, mellette egy úri hölgy ül, s Voltaire-t olvassa.
16 8 |           üt… Tizenegy óra…~Az úri hölgy nagyot ásít, leteszi könyvét,
17 8 |           homloka alá téve.~Az úri hölgy pedig az asztalhoz lengett,
18 8 |   mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durcásan beletölte holmit
19 8 |        elájulni! – évelődék az úri hölgy, s a lyánka karját megfogta.~
20 8 |           maga a lyánka is; az úri hölgy le hagyta őt hullani a földre,
21 8 |         többet panaszkodott az úri hölgy, szegény! A más hajából
22 8 |          holtteste mellett.~Az úri hölgy egy ócska tükröt keresett
23 8 |          hogy senkie sincs.~Az úri hölgy is közel volt a kétségbeeséshez;
24 8 |            idegen világban?~Az úri hölgy lelke is szerette volna
25 8 |          és imádkozni kezd; az úri hölgy pedig felteszi vendégfürtjeit,
26 8 |       istenért! – kiált fel az úri hölgy kezeit összecsapva. – Hát
27 11|     különben szelíd arc vonásai.~A hölgy bágyadtan hagyta magát átölelni;
28 11|       poklot, hogy megmentselek.~A hölgy feltekintett az ifjúra,
29 11|           ki maga is szenved.~És a hölgy bízott benne.~Neki sem volt
30 11|  összekapcsolják azokat.~Azonban a hölgy ruházatja még fehérebb lett
31 11|       biztatólag rámosolygott, s a hölgy követte őt; mit bánta ő,
32 11|          Egy kevéssé – válaszolt a hölgy, s szorosabban simult vezetőjéhez.~–
33 11|      haladtak így, midőn egyszer a hölgy léptei csöndesedni kezdtek.
34 11|             kiálta az ifjú.~A szép hölgy elaludt.~Az ifjú karjaiba
35 12|          bekötött fejű menyecske a hölgy ruháit tapintva –, selyemcic
36 12|       banya bámész pofával tartá a hölgy lábacskáit kezeiben; kiülő
37 13|            itt elrejtve a keresett hölgy; amott láthatja őt, csak
38 16|      esengve az életbe vissza, … a hölgy halva volt, néma és halavány.~
39 21|            a szőnyegen, s a fiatal hölgy álmát még mélyebbé és kábultabbá
40 21|        nőhöz lép a boldog ember.~A hölgy arca hirtelen minden vonásiban
41 21|       iszonyú szorítást, mellyel a hölgy fejér ujjai őrült erőben
42 21|           Felemeli a kisdedet, s a hölgy karjaiba teszi. Delejes
43 21|       fogja vinni.~Meg is tette.~A hölgy első pillanat óta gyűlölé
44 21| csontjaiban a velőt hűtötte meg. A hölgy megtébolyodott.~A bűn megtermé
45 23|            hullanak le az égről.~A hölgy márványhidegen áll a szoba
46 23|        mellé, gyöngéden megfogja a hölgy kezét, s fejét vállára hajtva,
47 23|        hangon szól:~– Szerelmem!~A hölgy összerezzen, rátekint, ijedt
48 23|           vele a magános lakból.~A hölgy feje bágyadtan feküdt izmos
49 23|         jutott kedvesével.~Amint a hölgy ismét föleszmélt, egész