Fezejet

 1 1 |        velünk, mintha ő volna adós; ezt az urat meg kell becsülnünk,
 2 1 |         ugattak – pokoli lárma lőn… Ezt nagyszerű, általános kacagás
 3 1 |       ellenre, s mosolyogva mondá: „Ezt is megtanítottam becsületre!” –
 4 2 |       kedvelője volt a nyugalomnak, ezt jól tudta Márton, s a jó
 5 2 |            apám, ne verjen meg! – s ezt oly esdve mondá, oly érzékenyen,
 6 2 |             ordítva: „Ki cselekedte ezt?”~A konyhaajtóban néhány
 7 2 |             teknő körül.~– Ki tette ezt? – rikácsolja Márton úr,
 8 2 |        szaladjanak.~– Ki cselekedte ezt? – kérdi újra mérgében reszkető
 9 2 |            a világ.~– Te, te tetted ezt? – Te? – kérdi kalapját
10 2 |          irgalmatlanul megtépászni. Ezt fülön fogta az említett
11 4 |       néhány szem őt találta. Pista ezt nem vevé észre; átölelve
12 4 |         értelek. Sokaktól hallottam ezt már; titokban, suttogva
13 4 |         értelmét; óh, magyarázd meg ezt nekem, miért beszélnek az
14 4 |        foglak az egész világ ellen! Ezt esküszöm életem hátralevő
15 5 |            polcaikra visszahelyezi. Ezt befejezvén, szép csendesen
16 5 |          mivé vált az ő keze alatt: ezt megmutatta a következés.~
17 5 |           birtokában vannak.~– S te ezt szentül hiszed?~– A dolog
18 5 |             egyszerűbben is lehetne ezt magyarázni. Láthattad a
19 5 |         barátom, ez régi találmány; ezt az utazás módját nálunk
20 5 |         protestáns hitre tért át, s ezt tudtára adta ipának, a vakbuzgó
21 5 |             rossz néven veszi, mint ezt bátyám, az öreg Rónai, ki
22 6 |          szőni, nyugodt vérrel csak ezt felelé~„– Jó, vigyázz magadra!
23 6 |           helyét.~– Honnan tudhatja ezt? – kérdé magában, és nem
24 6 |         tökélyes összhangzásában, s ezt semmi nem eszközli a természeten
25 9 |  semmirevaló, vagy a fejedhez vágom ezt a…! – S ezzel széttekint,
26 9 |            az ingerkedő dárdásnak – ezt az asztalt.~Prézens úr itt
27 9 |            van istentelenséggel, és ezt csak azért említettem meg,
28 9 |             legalább lehetnek, akik ezt még eddig nem tudták.~Egy
29 9 |             vénebb kántistát, súgva ezt kérdi tőle~– Domine, nem
30 10|             s az audiat belépett.~– Ezt az executionalist fogja,
31 12| hosszadalmas furkósbotot, s dacosan ezt feleli:~– Nem iszom.~– Igyál,
32 12|      valahol látta volna.~– Látod-e ezt ni! – szólt a betyár szétválasztva
33 12|        pedig, asszonyok, segítsetek ezt a lyánkát életre teremteni.
34 13|            úr elment Pista mellett, ezt súgá neki:~– Nem felejtettem
35 14|             mint egy holtrészegé, s ezt egyikök sem vette észre,
36 14|             Jertek elő, vigyétek ki ezt a dögöt, míg mindenemet
37 15|             vőn a kapufélfától.~Már ezt így szokták Dömsödi úr cselédjei.~
38 15|         szapulóval öntenék; a homok ezt fel sem véve, felkapott
39 16|            halott felé.~– Biz úgy – ezt mondá, s a ravatal szélire
40 17|       szolgálatában. Jaj annak, aki ezt tudta cselekedni! Vérét
41 18|          ellenségemet, amazt halva, ezt élve találjam. Ne félj,
42 18|           igen jár emberi teremtés; ezt onnan tudtam, mert hallottam
43 18|            a vasajtó be volt zárva. Ezt ki kellett nyitnom; kinyitottam.
44 19|       bírjad a földet!” Az enyészet ezt mondja: „Föld, bírjad az
45 19|     szükséged pénzeimre?~– Nincs.~– Ezt szeretem hallani, te derék
46 22|          kivert bika bőgése között; ezt a bölömbika adja, egy kicsiny,
47 22|         reád és a gyalázatos halál.~Ezt mondva Bálnai, a holt gyermeket
48 25|         tarthat minden örökké, mint ezt egy komáromi fazékas is
49 25|         purdéknak kenyeret? Edd meg ezt itt ni! – szólt az alvó