Fezejet

 1 1 |          rugdalózott, szarvait rázta, fejét hol hátra, hol előre csapta;
 2 1 |         pitvarból a terembe ütötte be fejét, s csak szarvai terjedelmének
 3 1 |              a vad a sírokat, s véres fejét hányva-vetve előttök termett;
 4 1 |              néze a remegő hölgyekre, fejét rázta, s rekedten dörmögött.~–
 5 2 |              benne a méreg… Azon töri fejét, minő kínokat találjon fel
 6 3 |             szomorú lógatásoknak adja fejét.~Történt egyszer, éspedig
 7 3 |            egyenkint végigtapogatott, fejét búskomoran csóválva s az
 8 3 |            mellett felemelé megtámadt fejét.~– Te Pistikám! – szólt
 9 3 |    jószántából mondtam én azt – szólt fejét vakarva az öreg, s szörnyű
10 4 |           kezébe támasztva gondterhes fejét; mélyen fekvő hosszúkás
11 4 |                s ez állatkák, mihelyt fejét letette, pokoli döngést-bongást
12 4 |            kezdtek el, miből, mihelyt fejét felvette, semmi sem hallatszott;
13 5 |           miken hiába töri az ember a fejét: vajon minő célokra készülhettek
14 5 |            komoly minákkal papol nagy fejét hajtogatva egy amerikai
15 5 |            férfi véghetetlenül kezdte fejét vakarni, s ha mert volna
16 5 |                  kezdé újra felemelve fejét, s az égő gyertyába bámulva
17 5 |            magasabban kezdte hordozni fejét, s készületeket tett netalán
18 5 |          kályha is betörte Dömsödi úr fejét.~Egyet tántorodott hátra;
19 5 |             kör négyszegítésén töri a fejét, a kilencedik pedig a hold
20 5 | ragaszkodásának köszönhette, hogy ősz fejét a gyalázatos haláltól megmenté,
21 5 |            bőkezűség verte be azoknak fejét; nagy mennyiségű öszvegeket
22 6 |    összeborzadt, s keblébe vonva szép fejét, félénk szelíden bútt kedvese
23 6 |      hatállyal, s egyik karjával ifja fejét voná magához, másikkal a
24 7 |          kínosan felsóhajtva megrázta fejét, s kifutott a szobából.
25 9 |                üggyel-bajjal öltve ki fejét az ölelő karok közül, melyet
26 10|            mely ellen felemelte volna fejét; hallgatott és engedett,
27 11|           támasztott kezére nyugtatva fejét.~Arca mozdulatlan, tagjai
28 11|               a leányka, s szőke szép fejét ifja vállára nyugtatá.~–
29 12|              mindenik tartotta a maga fejét, s ütötte a másikét. E viadalnak
30 12|        dobogást; azzal szügyébe vágta fejét, nekitoporzékolta magát,
31 12|               úrnak a nyakát! – szólt fejét hányva-vetve, s mint ki
32 12|                fogd a szegény gyermek fejét öledbe; tartsd jó magasan!
33 13|              bíró kíváncsian odatartá fejét, mialatt a lyánka a gyertyával
34 15|               is káromkodik, de még a fejét sem vakarja, a falba sem
35 15|              mászva félre az útból és fejét vállai közé húzva, mint
36 17|              is őtet nézik, s lehúzta fejét, és amint sietve előrelépett,
37 18|              sóhajtott és lehorgasztá fejét.~Leander szótlanul állt
38 20|              lépteket hallá, s vizsga fejét vigyázva felütné a sírból,
39 21|             magához annak szőkefürtös fejét:~– Kék szemed van, az égnek
40 22|            borítja, vastag buzogányos fejét ingatva a benne hullámokat
41 22|        recsegne.~A szelindek felemeli fejét, s szétszaglálva a levegőben,
42 23|               szelte le a dühös állat fejét, mely hosszában végignyújtózkodott
43 23|             megfogja a hölgy kezét, s fejét vállára hajtva, hízelgő
44 23|               az ifjú arcára. Levonja fejét a magáéhoz; arcán lázas
45 24|          jelenik meg, egy emberi rém; fejét ifjan megőszült haj fedi,
46 25|             kanyarította az esküdt úr fejét, s ilyetén párbeszédhez
47 25|              fel sem emelve a földről fejét, így szóla a táblabíró úrhoz~–