Fezejet

 1 1 |     dörmögött.~– Ide fordulj! – kiálta rá a férfi, s kirántva egy
 2 3 |       mindjárt!”~– Odavagyok! – kiálta felszökve helyéből Gáspár
 3 3 |         kell pénz?~– Nekem-e? – kiálta Pista felmeresztve karika
 4 4 |   bokornak.~– Nem mész onnét! – kiálta rá fellobbanva az ifjú,
 5 4 |       legyen eszed, ne csípj! – kiálta szepegve Jónás. – Vagy úgy
 6 4 |    földhöz nem ütöttek.~– Te! – kiálta fogai közül rá Pista, s
 7 4 |    rátámaszkodék.~– Te fickó! – kiálta megvető hangon Pistára,
 8 4 |       elébe.~– Alávaló gyáva! – kiálta nem bírván magával –, kiben
 9 4 |         vérzik.~– Uram isten! – kiálta – mi történt veled?~A gyermek
10 4 |       hisz az apámé.~– Apádé! – kiálta fogcsikorgatva az ifjú –,
11 5 |        alá fog jutni.~– Én-e? – kiálta Dömsödi úr, s torkában a
12 7 |      tőrt vonva elé megindult s kiálta:~– Kövessetek!~– Majd bizony!
13 7 |  próbálgatá.~– Góliáth Péter! – kiálta rá dühösen ellensége, s
14 7 |        tolvajkulccsal.~– Hah! – kiálta rá álomijedten. – Te vagy
15 8 |     érinté.~– Hatalmas isten! – kiálta ez rémülten felszökve, midőn
16 9 |  énekeltünk.~– De már ez sok! – kiálta fel tele méltatlankodással
17 11|            Mi ez itt az útba? – kiálta az egyik, valamiben megbotolva.~
18 11|        és tündöklő.~– Jankám! – kiálta az ifjú, karjaiba fogva
19 11|       nyugtatá.~– Az istenért – kiálta ez –, el ne aludjál, csak
20 11|      rogyott.~– Isten! Isten! – kiálta az ifjú.~A szép hölgy elaludt.~
21 12|         roppant bátorsággal így kiálta le onnét:~– Most gyere ide,
22 13|       urat.~– Hallja, audiat! – kiálta felfortyanva a jó úr. –
23 13|      ijedtek.~– Isten segíts! – kiálta beteg kedveséhez rohanva
24 14|        támolygott.~– Meghalt! – kiálta még egyszer Dömsödi úr.
25 16|  üvöltése hallott.~– A kaput! – kiálta a peregrinus odaérkezve;
26 16|         Bálnai Körmös István! – kiálta haragja teljhangjában az
27 16|  végrehajtani.~– Megálljatok! – kiálta tompa, érctelen hangon a
28 17|       nem pénzed kell nekünk! – kiálta egy a bírák közül, s felkelve
29 17|        adott neki.~– Megállj! – kiálta a zsivány kezét megkapva,
30 17|    látszottak.~– Ördög pokol! – kiálta a fiú.~– Tízezer forintot
31 17|        látszottak.~– Húszeze… – kiálta Dömsödi János, a szót nem
32 17|     jött vissza.~– Jaj nekem! – kiálta. – Elrabolták!~– Irgalmas
33 18|      helybenhagyatott.~– Úgy! – kiálta föl vad örömmel Bálnai. –
34 18|      erdő mellett?~– Megállj! – kiálta dúlt arccal Leander –, ott
35 20|         ugatni:~– Ki van ott? – kiálta.~Márton ijedten oltotta
36 20|         el lámpáját.~– Ki az? – kiálta újra a hang.~A kutya mindig
37 22| kisgyermeket, a kisgyermeket! – kiálta Juci.~A bölcső üres volt.~
38 23|  ordítva, eszelősen.~– Utána! – kiálta a küszöbön alvó feketének,
39 24|    Góliáth Péter, merre vagy? – kiálta újra.~Egy hosszú, nyögő
40 24|      alatt: ez gyermeke.~Nagyot kiálta, mint kinek galvánütés érte
41 25|    repülünk, repülünk!~– Hah! – kiálta az esküdt úr felmeresztve
42 25|          Hohó! ad vocem „fej” – kiálta fel az esküdt úr –, hol
43 25|        avitikum.~– Nem ez az? – kiálta fel furfangos együgyűséggel
44 25|      Jancsi! hát megjöttetek? – kiálta az álmából ocsúdó Jancsira.~–
45 25|      szűz és Ágnes pátriárka! – kiálta a cigány, s hirtelen úgy
46 25|   műkedvelőt. – Megállj csak! – kiálta, s egy bicsakot rántott