Fezejet

 1 5 |            honremény.~Egyetlen fia, Leander, atyjához mindenben hasonló;
 2 5 |             és felemel. Ez Szilárdy Leander gróf.~A lámpa előtt egy
 3 5 |   figyelmesen néz a lámpa világába. Leander feléje fordul s elmosolyodik.~–
 4 5 |          elhiszem – szólt kötekedve Leander –, mihelyt te állítod, még
 5 5 |           szólt elhatározott erővel Leander, és arca sugárzó lőn, mint
 6 5 |    könnyebbülten.~*~Másnap Szilárdy Leander egyedül, minden kísérő nélkül
 7 6 |             Ezen ifjú gróf Szilárdy Leander volt, kinek megholt édesatyja
 8 6 |        okozatja pedig az lett, hogy Leander mélyebben talált az atyai
 9 6 |             egyelőre úgy megragadák Leander figyelmét, hogy egy cseppet
10 6 |        keresett félre ráismerjenek.~Leander, mióta Lillát megismeré,
11 7 |           és paréjt szokták hányni. Leander nem veendette azt észre,
12 7 |          felnyűtt fattyúvirágokkal. Leander rálépett a gyomhalmazra,
13 7 |          nyommal odább lépett volna Leander, midőn a gyomhalmazra taposott,
14 7 |        nélkül – biztatá szerelmesét Leander –, testvéredet rá fogom
15 7 |             csöndes titokhangjaira.~Leander pedig sejtelemnyomottan
16 7 |        Góliáth ráismer: – „Szilárdy Leander!” – hörgi elkékülve.~– Már
17 7 |      ellenét iparkodott leszúrni, s Leander kezét vérig harapta, amint
18 7 |            kérdé martalékjától, kit Leander hiába iparkodott fél kezénél
19 7 |                Rád bízom őt – szólt Leander Góliáth kezeit hátrafacsarva
20 7 |       ablaktól, hogy ide ne lásson!~Leander nem ütközött meg a Sándor
21 7 |          szólítottál, gróf Szilárdy Leander és nekem – tevé hozzá keserű
22 7 |       hangon suttogának.~– Szilárdy Leander! – ordítá hirtelen teljes
23 7 |            a féktelen indulatroham.~Leander szoborrá merevült.~– Barátom! –
24 7 |      másként meg nem szabadíthatom.~Leander nem érté a mondottakat,
25 7 |            ne tennék, gróf Szilárdy Leander!~A szegény leány, mint letört
26 7 |         Ugye, ez a leány becstelen?~Leander arca hirtelen kigyulladt;
27 9 |            két nappal azelőtt, hogy Leander az éjjeli házfeltöréskor
28 18|            szobájában gróf Szilárdy Leander.~Mióta ismét visszatért
29 18|       voltak esve.~Sokáig nézett rá Leander; úgy tetszék előtte, mintha
30 18|            milyen nehéz rámismerni?~Leander nem tudott neki mit mondani,
31 18|     sóhajtott és lehorgasztá fejét.~Leander szótlanul állt meg előtte.~
32 18|             az örömek – szólt közbe Leander –, mi vén, igen vén emberek
33 18|       Megállj! – kiálta dúlt arccal Leander –, ott fáj, ott ne bolygasd!~–
34 18|            Góliáth Péter elrabolta.~Leander szótlanul, mint akit a döfés
35 18|           után mentesinórnál fogva.~Leander halványan ült pamlagán,
36 18|             szólj, szólj! – sürgeté Leander a cigányt maga mellé ültetve,
37 18|       megbecsülhetlen kincs – szólt Leander Bálnai kezét megrázva; ez
38 23| márványhidegen áll a szoba közepén.~Leander hozzálép; halkan, lábhegyen
39 23|           kéjsikoltással veti magát Leander keblére, s karjait annak
40 23|        Enyém vagy – szólt elégülten Leander –, ha törve is, de az enyém –
41 23|        magát, s ott adta ki lelkét.~Leander átlépte a halottat, s sietett
42 23|           magamra!~A nőcseléd volt. Leander felvette őt a csónakba,
43 23|          fényénél e nevet: Szilárdy Leander.~Iszonyúan ki volt előtte
44 23|   tűzsarkantyúját érezé lelkében.~*~Leander pedig szerencsésen túlpartra
45 23|             s a körér nőcseléd, kit Leander célszerűnek tartott előtte