Fezejet

 1 1 |        hogy e napon sem veres, sem fehér, sem semmiféle nemzet színét
 2 1 |             melybe virágok helyett fehér, piros és kék keresztek
 3 2 |      Körültekint, s az ajtónál egy fehér alakot pillant meg, egy
 4 4 |    rendesen zöld hentessipkában és fehér köténnyel az oldalán szokott
 5 5 |         körözve művészi faragványú fehér márványszobor van felállítva,
 6 5 |           széles fényes levelek és fehér virágok lebegnek, s virgonc
 7 6 |     Érdekes egy pár alak; a lyánka fehér habkönnyű öltönyében, mely
 8 8 |          égető ajk forrott gyöngéd fehér kezéhez. A lyány felsikoltott.
 9 9 |          de arcának sem piros, sem fehér színét, sem egyéb nüanszát
10 9 |            nem veheti; azután szép fehér papirosból nyakkendője számára
11 11|  kéményeken s végigsöpörve a házak fehér tetőin.~Boldog, ki meleg
12 11|     szellemien gyöngéd alak könnyű fehér ruhában; szőke selyem haja
13 11|        bujdosik karöltve: az egyik fehér, a másik sötét; bús mind
14 11|  messzünnen egymásnak felelgettek.~Fehér szemfödél teríté be a halott
15 13|           ajtajára Fekete János és Fehér Bálint tanúk jelenlétében
16 13|           üvegpohárban egy bokréta fehér hóvirágokkal kötve, miket
17 14|            orrával. Előtte terül a fehér tó, melynek széksós partjain
18 14|       selyemszalagok közé fonva, s fehér karjai jobban illettek Bognár
19 14|           adva pörgette orsóját; a fehér kemence tetején egy roppant
20 16|            a szobába.~A szoba szép fehér volt; közepett egy ravatal
21 16|         egy ravatal vala kitéve, a fehér ágyon fehér halott; az a
22 16|         vala kitéve, a fehér ágyon fehér halott; az a fehér halott
23 16|           ágyon fehér halott; az a fehér halott ismerős volt Dömsödi
24 17|        törölgetnie.~Csak középen a fehér halott arca maradt nyugodt
25 17|        játszott holt kedvese hideg fehér ujjaival; körülötte meg
26 17| életmentési vággyal rohant a magas fehér téglakemencének, de nem
27 18|  összekötött csónak egyikébe azt a fehér és igen beburkolt valamit
28 18|        hogy úgy szót fogad annak a fehér képű úrnak, meg hogy szarva
29 18|           a Tiszába, s átmentünk a fehér mocsárba, ahol ugyan nem
30 18|            igen sok finom asszonyi fehér ruhák voltak kiteregetve,
31 19|      koporsó fedelére rótt, hosszú fehér keresztre, míg gondolatjai
32 21|      márványasztalon pompás kék és fehér porcelán vedrekben ritka
33 21|            ezer gyűrűben fekszik a fehér párnán s a fehér vállakon;
34 21|         fekszik a fehér párnán s a fehér vállakon; arca alig pirul,
35 21|         faragványokkal ékes; benne fehér vánkosokon, hószín pólában
36 21|          simulással a férj, s a nő fehér kezét arcához nyomja.~–
37 22|             A sziget partjain sűrű fehér fűzfabokrok tenyésznek,
38 22|             A fűvel benőtt udvaron fehér nyulak futkároznak, zöld
39 23|          keblén egymásra fektetve, fehér ruhában, fehér arcát a hold
40 23|           fektetve, fehér ruhában, fehér arcát a hold süti, vonásai
41 23|           hideg homlokot, a kedves fehér ruhája utána lebeg.~Amint
42 24|         apja.~A másikra egy nő, ki fehér nyugágyon alszik, nyakán
43 25|           van a kulacs?~– De bizon fehér, csak meg kell hámozni.~–
44 25|            elfogadására valamennyi fehér fogait rávicsorítá, mely