Fezejet

 1 4 |         Márton úr mostohafia, az esküdt úr, egy idomtalan, pofók,
 2 4 |    nyúllal! (Zárjel közt mondva, esküdt úrnak az az ideája volt,
 3 4 |          a nyúlra nem, melyet az esküdt úr előtte két lábánál felemelve,
 4 4 |     konfidenciával vigyorogva az esküdt úr. – Mért csinálsz olyan
 5 4 |        fellobbanva az ifjú, s az esküdt úr karjába markolt, hogy
 6 4 | kifejezve, s azzal otthagyta.~Az esküdt lábra állt, amint Pista
 7 4 |        be azzal, amit kaptál.~Az esküdt ajkába harapott; azután
 8 4 |     aztán visszatért a temetőbe. Esküdt úr pedig észrevevén megszabadultát,
 9 4 |         allegorikus neve volt az esküdt úrnak „Víznemissza Jónás”,
10 4 |          ütötte ki ijedtében. Az esküdt úr feje alatt olykor egy
11 5 | olvasatlan huszonötöt, előtte az esküdt, körüle népcsoport.~Ütések
12 5 |     többit elengedjük! – szól az esküdt úr végre, miután 25 képében
13 13|         és vitézlő Tölcsér Jónás esküdt úr sem birtokbul, sem személyesen
14 13|    táblabíró úr és Tölcsér Jónás esküdt nagy bátorsággal és kényelmesen
15 13|            mondá ünnepélyesen az esküdt úr, még ünnepélyesebben
16 13|       nép! – kontrázott közbe az esküdt úr. – Nem elég neki egy
17 13|       volt.~– Igen-e? – szólt az esküdt úr gúnyosan. – Nem tudnám
18 25|          mint tens Tölcsér Jónás esküdt úr kimenetelét tárgyazó,
19 25|      rövideden nevezi télnek.~Az esküdt úr „jó reggelt” kívánt a
20 25|       pedig „jó estét” kívánt az esküdt úrnak; vala pedig mindkettőjökre
21 25|         hóna alá kanyarította az esküdt úr fejét, s ilyetén párbeszédhez
22 25|             Nem iszom – szólt az esküdt úr –, hiszen bornemissza
23 25|       csak mikor búbánatom van. (Esküdt úrnak veszedelmesen sok
24 25|     repülünk!~– Hah! – kiálta az esküdt úr felmeresztve szemeit –
25 25|      vocem „fej” – kiálta fel az esküdt úr –, hol maradt az én fejem?
26 25|          kerek répát hozott elő.~Esküdt úr megtapogatta, megnézegette,
27 25|       üres.~– Az igaz – szólt az esküdt úr, igen engedékeny hangulatban
28 25| feldűltünk.~– Mi nem – felele az esküdt úr –, csak a szánkó –, mely
29 25|        az meglehet – dünnyögé az esküdt úr –, az enyém is befagyhatott
30 25|        ülj ide a jobbomra! – (Az esküdt úr el kezde lágyulni, mint
31 25|         annyi idős volt, mint az esküdt úr, ki őt mámoros érzékenyültségében
32 25|          hanem aztán dudálsz!~Az esküdt úr szentimentaliko-filantropiko-kozmopolitai
33 25| mindannyiszor egy fokkal nőtt az esküdt úr elérzékenyülése, egy
34 25|          Tündér túros hátain.~Az esküdt úr desperate kezdte hangoztatni
35 25| helyzetkülönbséggel, hogy míg az esküdt úr és a cigány egymás ölébe
36 25|          el ne vigyék a macskák.~Esküdt úr és Bunda cigány, kinek
37 25|   trombitája éppen a mélyen alvó esküdt úr füle szomszédságában
38 25|          De bárha aludt volna az esküdt úr oly mélységesen, mint
39 25|      hogy én vagyok a tekintetes esküdt úr?~Az esküdt úr félóra
40 25|         tekintetes esküdt úr?~Az esküdt úr félóra alatt minden filantrópiáját
41 25|   akasztófáravaló! – kiáltoza az esküdt úr agyba-főbe tenyerelve
42 25|          nyekkenése hallatik, az esküdt úr meggyilkolta a dudát.~–
43 25|  visszatértek a kashoz.~Hogy ott esküdt úr mint bírt velök transigálni,
44 25|          macskák miatt.~Hanem az esküdt úrnak csak egy csizmaszárára