Fezejet

 1 1 |        örömben résztvenni.~– De csak mégis áldott, jó úriember ez a
 2 1 |         áldotta meg a mindenható, és mégis milyen nagy leereszkedést
 3 1 |      tartozunk már eddig is neki, és mégis úgy bánik velünk, mintha
 4 4 |             akartalak megölni, hanem mégis, hogy rám emlékezzél, küldök
 5 4 |             gyalázatos bosszúnak; de mégis, noha feltehette a durva
 6 4 |              megteltek könnyel.~– De mégis, látod-e, én mégis vissza
 7 4 |                De mégis, látod-e, én mégis vissza fogok menni, bármennyi
 8 5 |             vesztegették idejöket, s mégis szinte holtig éltek, mint
 9 5 |              ugráltak a padlaton. De mégis… hátha valaki…? – S itt
10 5 |           kinevetem magamat, de hogy mégis megnyugodjam…~Mentül jobban
11 5 |              lépne az ember, melyben mégis oly otthon érzi magát.~Itt
12 5 |         körülvétetését…~Egyszerűen s mégis méltóságosan áll itt a többi
13 5 |     alattvalói iránt tekintélyes, de mégis bizalmas és leereszkedő,
14 5 |             szakadt. De azt az egyet mégis el kell ismerned, hogy mindaz,
15 5 |          kérő is gazember legyen. De mégis ne hárítsunk mindent a vak
16 6 |              sem szereti, és énnekem mégis kedvenc virágom ez, talán
17 7 |          mozdítani, s a másik kettőn mégis akkorákat ugrik, mint a
18 7 |            Amint így húzza, vonja és mégis meg sem bírja mozdítani,
19 8 |       megkínálja.~És a haldokló arca mégis mosolyog és nyugodt.~A csendet
20 8 |             a lyánkától:~– Jeanette, mégis aluszik anyád?~A lyánka
21 8 |         korában kiment a könyökén, s mégis, noha nem szántott, sem
22 9 |               mint a lúd májától, de mégis ily magas rangú személy
23 10|         nyertes fél, ki mindemellett mégis csak sajnálkozásra méltó,
24 10|             maradt. Két különböző és mégis annyira összhangzó lelkület!
25 11|          országúton, vagy oda vigye? Mégis önzőbb volt, mint hogy szerelmesét
26 13|            sincs két kezén kívül, és mégis boldog, mégis elégedett!
27 13|              kívül, és mégis boldog, mégis elégedett! Dolgozni fogunk
28 14|            hogy e szokatlan prófécia mégis szeget ne ütött legyen fejébe,
29 15|         kikövezve az út, azaz ennyit mégis apodiktice nem merek állítani,
30 15|            hány nőt szerencsétlenné, mégis itt vagyok?!~Ezen rövid
31 17|            volt a vacsora, de bizony mégis mákos mácsik volt, de nem,
32 18|            vezérlé minden lépteit, s mégis mennyi félreismertetést
33 18| őszinteségnek, egyeneslelkűségnek, s mégis mily fájó gyanú ostorát
34 19|          igaz. Semmi bajom nincs. De mégis szeretem, hogy itt vagy.
35 19|            Isten áldjon meg érte! De mégis ne tégy úgy, hanem rakd
36 21|          vértől foltosak.~S ez ember mégis boldognak nevezé és boldognak
37 22|             Kettő-három terem rajta,~Mégis terítve az alja.~Népdal.~
38 22|             másikig hordozom; de van mégis egy hely, egy kedves emlék
39 24|           arca sárral van bekeverve, mégis kirínak belőle a szokatlan
40 24|              nem, hanem a földbe, de mégis az én szívemnek fáj. Fölaggattam
41 25|            minthogy megtaláltad, hát mégis annak kell lenni; no csak
42 25|             jó borravalót.~– De csak mégis aligha repülünk mi!~– De
43 25|              után 122 esztendőkkel:1 mégis fel kelle ébrednie eme farkasgyötrő