Fezejet

 1 1 |      vagy szombaton –, elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt.
 2 2 |        fel ártatlan tekintetét hozzá.~– Hát ki mondta neked,
 3 3 |   méregeté, ily szókat intézve hozzá:~– Te, elsőszülötte minden
 4 4 |       A lányka közelebb simula hozzá, kérdvén:~– Kivel beszélsz
 5 4 |       Kicsoda ő, Óh, vezess el hozzá engemet is!~Az ifjú megszorítá
 6 5 |       esetben közelebb kellett hozzá jutni, s emiatt legjobbnak
 7 5 |        hatalommal erőszakoltak hozzá, s kinek kimondhatatlanokat
 8 5 |      van törve a jéglap, közel hozzá egy gazdátlan kalap hever,
 9 6 |        mértföldnyi utat tettem hozzá, hogy megláthassam. Más
10 6 |      között igen sokszor látok hozzá hasonló, bántó alakokat.
11 6 |        leányka szorosan simult hozzá, s ajkát elfedve kezével
12 7 |  minden kínjai dulakodtak, míg hozzá oly közel két boldog szívben
13 7 |        Leander és nekem – tevé hozzá keserű gúnnyal –, jó barátom;
14 7 |       vőn észre ülve és aluva; hozzá ment és látá, hogy tanulótársa,
15 7 |     mire az feldőlt. Lehajlott hozzá, felemelte s látá, hogy
16 9 |       helyet, legközelebb volt hozzá, feleletül megszólamlik
17 9 |    mert ki félt tőle, nem ment hozzá közel; ki pedig közel ment
18 9 |     közel; ki pedig közel ment hozzá, félt az őt környező basszisták
19 9 |        előtte kiöntendő; belép hozzá méltatlankodó arculattal,
20 10|   sorsa jobb nemtője így szóla hozzá: „Mit neked azon csekély
21 10|        juridikai praxisra jára hozzá, hol bőséges alkalom nyílt
22 10|       értő tekintetet, mellyel hozzá felküldött pillanataira
23 11|        érhet – szólt biztatóan hozzá az ifjú. – Lilla is ott
24 12|   volna. Ekkor a két nő fogott hozzá, s később még egyszer megitatták
25 12|        esdő pillanatot vetve a hozzá közel állók érzéstelen,
26 12| cepeljétek a ház elé, a rúdját hozzá kell kötözni! Ti pedig,
27 14| üldözött szegénylegények jőnek hozzá azilumot keresve, vállat
28 15|     érzi visszafúlni tüdejébe. Hozzá a magasnak tetsző száraz
29 16|    nélküli.~Minő ellentét volt hozzá ama nyugodt, kiszenvedett
30 16|       többé. S milyen jó volt! Hozzá járultam imádkozni, mint
31 16|        józanító szavakat szólt hozzá:~– Térj magadhoz, öcsém!
32 17|      összetéve térden csúszott hozzá, arca kifejezése oly vad
33 17|       nyelvén szóltak volna is hozzá, nem hallotta volna. A holt
34 17|        kábultából, s így szólt hozzá:~– Ember, te sokat vétettél,
35 18|        fedél alatt – így szóla hozzá –, ha e tizennégy hónap
36 20|    mintha e színehagyott ajkak hozzá akarnának beszélni; a halott
37 21|   egyes szótagokat: a! …apa! s hozzá piciny ajkait oly módosan
38 21| szeretni fogná és ragaszkodnék hozzá, ha minden ajk „bűnt”, „
39 21|   ellenszenv, a nő simulni fog hozzá; hízelgés, engedékenység,
40 24|        halálfejarcát felemelve hozzá, sír:~– Miért kínzasz engem?~–
41 25|     Jancsi, repülünk-e? – volt hozzá első szava a táblabíró úrnak.~–
42 25|     meg a szemetek”-et toldván hozzá.~– Hohohohoó! – ordítá a
43 25|    vele elfuruglyálni, elég az hozzá, hogy végső szorongattatásai