Fezejet

 1 2 |             szólt tompa, vallató hangon az apa, mialatt felemelt
 2 2 |   konyhába beugrott, alig emberi hangon ordítva: „Ki cselekedte
 3 2 |     kérdi újra mérgében reszkető hangon Márton, s vérben forgó szemeivel
 4 3 |         elkezdé lassú, kísérteti hangon: „Kétszáz forintot a Pistának –
 5 3 |    Pistikám! – szólt erre nyájas hangon az öreg, Pista orcáját végigcirógatva
 6 4 |          fickó! – kiálta megvető hangon Pistára, s lábát hetykén
 7 7 |           Ember! – szólt erősült hangon hidegvérű ellenéhez. – Látom,
 8 7 |  öltözetű férfi, kit te bizalmas hangon Sándornak szólítottál, gróf
 9 7 |       körül fűzék, és lassú édes hangon suttogának.~– Szilárdy Leander! –
10 7 |           ordítá hirtelen teljes hangon a testvér, s egy ugrással
11 7 |   zokogásból és kacajból vegyült hangon; halántékain majd megszakadtak
12 7 |       Leanderhez lépett, s lassú hangon kérdé tőle mialatt élesen
13 7 |          lecsüggesztve, érctelen hangon, de kemény határozottsággal
14 8 |       térdeplő lyánkával suttogó hangon eme fontos észrevételt közli~–
15 8 |           s megszólamlik sürgető hangon mondván:~– Jeanette, mon
16 8 |         míg hát mögött mulattató hangon bírta azokat kárörvendő
17 9 |         cérnavékony, gyékénykáka hangon énekli a prézens úr kedvenc
18 9 |   megszólamlik a legmértékeltebb hangon, míg a bagók – az első éves
19 11|      bocsáss – esenge szívreható hangon a szegény leány. – Üdvedre
20 12|      pedig penicillusnál élesebb hangon visít, ordít és kapálózik.~–
21 12|      Igyál, Topa! – kiált rekedt hangon a betyár egy, az asztal
22 12|     történik itt? – kiált gordon hangon újra, s megrázva subáját,
23 13| megválthatlak – szólt elfogódott hangon az ifjú, s gyöngéden megölelé
24 13|        házat, s lakói ünnepélyes hangon szólíttatának fel a törvények
25 14|          legsuttogóbb, óvatosabb hangon volt előadva, hogy tán maga
26 14|          azon mélyből jövő, éles hangon, mely a nagy ijedelem hangja –
27 15|         van, azt mondja reszkető hangon:~– Itt keressétek, itt kell
28 16|    hoztam, bátya! – szólt rekedt hangon a peregrinus a folyosón
29 16|         közé menekülve, követelő hangon kívánta kocsiját és lovait
30 16|         egyszer szorgosan aggódó hangon kérte lovait előhozatni.~
31 16|           kiálta tompa, érctelen hangon a peregrinus, s a halotthoz
32 16|          felé tompán, ünnepélyes hangon mondván:~– Esküszöm!~Feszülten
33 17|     szent Bibliát.~Ez ünnepélyes hangon szólt szavak kissé lecsillapíták
34 17|           kezdé bőgéshez készülő hangon, mialatt piszkos kötényét
35 17|        leányom – szólt szelídebb hangon a pusztabíró –, szedd össze
36 17|     testvérem? – süvölté iszonyú hangon, s oly vadon tekinte a pusztabíró
37 18|       szólt ez tört, alászállott hangon –, ugyé milyen nehéz rámismerni?~
38 20|   rohanva, afelett megállt, éles hangon kiáltván:~– Sírásó, ide!
39 21|       Rosszat – felel ez suttogó hangon, szemei félénken tétovázva
40 22|     akarsz? – suttogá ez fojtott hangon.~– Én nem fogom apagyilkos
41 23|     vállára hajtva, hízelgő édes hangon szól:~– Szerelmem!~A hölgy
42 24|        hangzik a csendben remegő hangon. Hajszálai borzadva állanak
43 24|            szól méla, illetődött hangon a csónakos; hangja áthat