bold = Main text
     Fezejet                                     grey = Comment text

 501 7   |            lábát nem bírja mozdítani, s a másik kettőn mégis akkorákat
 502 7   |          fénylettek; leveté köpenyét, s alula egy hosszú, fényes
 503 7   |              tőrt vonva elé megindult s kiálta:~– Kövessetek!~–
 504 7   |              mint egy vajas pogácsát, s egy három esztendős jegenyefát
 505 7   |               magában a halvány arcú, s kilépett az erdő árnyékából;
 506 7   |          miatt; kezébe szorítá tőrét, s a tanyához lappangott. Benn
 507 7   |            mire ő a kert mögé került, s a kerítés mellett elébe
 508 7   |          meghitten ül kedvese ölében, s elandalogva ringatni hagyja
 509 7   |           tekintetét keresve azokkal, s e szemtalálkozás elég arra,
 510 7   |            szerető nyaka körül téved, s arcaik megközelítik egymást;
 511 7   |         altatják mindkettőnek szívét, s ez ábrándos álomban, midőn
 512 7   |            feledi múltját és jövőjét, s kezdi élvezni azt, mit örökkévalóságnak
 513 7   |            csattannak össze az ajkak, s egy hosszú, fojtó, üdvteljes
 514 7   |              veti magát annak keblére s kezével eltakarja arcát.~
 515 7   |     háborodottan lép a lugas falához, s a venyigefonadékot kétfelé
 516 7   |              dörgő szózattal a férfi, s megfélemlett lyánkáját a
 517 7   |              csalódás – szól magában, s fürkészve félelemtelenül
 518 7   |           lyánka fél egyedül maradni, s ifja karjába kapaszkodva,
 519 7   |        sejtelmesen nézett a táj felé, s ezáltal figyelmetességét
 520 7   |        rejthette magát senki – szólt, s nyugodtan kerülték meg tovább
 521 7   |         azonban csak gyomrára gázolt, s az meglehetősen süppedhetett
 522 7   |             ótalmazód, védőd lehetek, s azon idők messze nem lehetnek.~
 523 7   |          bezárkózott, magános lakába, s égő mécsénél hallgatózva
 524 7   |              majd csökönösen megállt, s fülhegyezve tekingete széjjel.~
 525 7   |               a magára húzott gyomot, s kikelve a gödörből, hosszan,
 526 7   |               elősompolyogtak társai, s a magános ház kerítésén
 527 7   |          alattomosan csóválva farkát; s amint a nyakamentes bajnok
 528 7   |               hirtelen vállára ugrék, s lerántotta magával a földre.
 529 7   |           felordítva hanyatt fordult, s halálosan vonítva a pitvarajtóba
 530 7   |           vonítva a pitvarajtóba ült, s dühösen kezdé védeni magát.~–
 531 7   |               a kutya megkapta kezét, s kettőt harapva rajta, kirántá
 532 7   |            kirántá kezéből a kötelet, s ismét az ajtó előtti őrhelyére
 533 7   |           nagy köveket szedtek össze, s a hű állatot úrnője ajtajában
 534 7   |      belepróbálta az ajtóba kulcsait, s a pléhzárt csakugyan fel
 535 7   |              tanácslá a százgalléros, s rögtön munkához fogott.~–
 536 7   |              öt lyukat fúrt az ajtón, s azokat fűrésszel összevágva,
 537 7   |               nyíláson bedugja kezét, s a keresztvasat törekedik
 538 7   |              ugrik egy sámsoni férfi, s az ajtón álló százgallért
 539 7   |         súlyos csákányát jobb kezébe, s a többi hármat vallatás
 540 7   |          bothős volt a k…i csárdában, s középen fogott fütykössel
 541 7   |     fütykössel rárohan a megtámadóra, s fütyköseik pörögve csapódtak
 542 7   |        döglött eb nyakáról a pányvát, s kiterítve ráhajítja a megtámadóra.
 543 7   |       elhajított kötelet csákányával, s csapással beleakad baltája
 544 7   |               kötelet nem ereszti el, s a férfi lefegyverezve látja
 545 7   |               őket néhány pillanatra, s ez alkalmat használva az
 546 7   |            olajfára kapaszkodott fel, s onnét bátorsággal tekinte
 547 7   |               tanya ajtajához lépett, s azt felnyitni próbálgatá.~–
 548 7   |          kiálta rá dühösen ellensége, s a halvány ember összerezzent,
 549 7   |               ismersz engem? – kérdé, s homlokán a ráncok keresztbe
 550 7   |         halálának a jutalma. Rajta! – s hidegvérrel kezelte tovább
 551 7   |          nekitámasztjuk majd e fának, s egyikünk azon, másikunk
 552 7   |           azalatt idelenn strázsálom, s ha lekívánkozik, majd a
 553 7   |       felhágott a kerítés hevederére, s a kívülről megtámasztott
 554 7   |            előtte a létrán felmászva, s minden előleges értekezés
 555 7   |              nyakunkon a hadnagyok! – s ekkor nekiiramodik tüskén-bokron
 556 7   |              tüskén-bokron keresztül, s addig lélegzetet sem vesz,
 557 7   |       szökéssel lepattan menhelyéről, s vasmarokkal megragadja,
 558 7   |               kiáltá emez tajtékozva, s tőrével ellenét iparkodott
 559 7   |          ellenét iparkodott leszúrni, s Leander kezét vérig harapta,
 560 7   |            elmerevült, térdre bukott, s többé nem védte magát. Összenyaklott,
 561 7   |          statárium van a vármegyében, s én házfeltörésen kaptalak…
 562 7   |          Góliáth kezeit hátrafacsarva s a kötéllel megtekerve; azután
 563 7   |        Kedvese sikoltva futott elébe, s az ifjút mint megváltó angyalát
 564 7   |              percig engedj még élnem, s minthogy imádkozni nem tudok,
 565 7   |            álarcban jár minden ember, s az őszinte érzelmek prédára
 566 7   |    növelkedénk, jószágaink határosak, s apáink után együtt bírunk
 567 7   |        haragudnám reád, elhallgatnék, s vesztedbe hagynálak rohanni,
 568 7   |             függ a vész fejed fölött, s te önmagad téped el azon
 569 7   |           kicsapongó cimborák valánk, s az élet örömeit fenekig
 570 7   |              ingert találtunk bennök, s midőn az egyszerű kéj már
 571 7   |               tekintete nem illetett, s kit haragos sárkányul őriznek
 572 7   |           szebb volt, mint képzelénk, s nem oly nehéz a hozzájuthatás,
 573 7   |           célra megatyafiasítá magát, s tudva, hogy amaz embergyűlölőnek
 574 7   |         arccal közelíté meg az ifjút, s előbb annak gyanakodó szívét
 575 7   |            mind igaz! – hörgé Bálnai, s térdeivel iszonyút nyomott
 576 7   |               szörnyen megverekedjék, s általunk legyőzetvén, megfutamodjék,
 577 7   |           legyőzetvén, megfutamodjék, s később kétségbeesetten keresse
 578 7   | megfutamodásig szerencsésen sikerült, s ha nem várt közbenjöveteled
 579 7   |         hiénáé, orrcimpái kitágultak, s homloka izzadt.~Odahagyta
 580 7   |           testvérét kebléhez szorítá, s annak szemeiből törölgeté
 581 7   |               észre az ajtóban állót, s karjaikat egymás körül fűzék,
 582 7   |              teljes hangon a testvér, s egy ugrással a szoba közepére
 583 7   |                 arcizmai vonaglottak, s ujjai behorgadtak, mint
 584 7   |        kitépte azt Szilárdy kezeiből, s a szoba legtúlsó szögletébe
 585 7   |               el ez magától a grófot, s vérben forgó szemeivel vadon,
 586 7   |               nem érté a mondottakat, s szótlan zavarban bámulta
 587 7   |               öröme a boldogtalannak? S neked játékszer kelle, nagy
 588 7   |             árulva; álarcot viseltél, s ezért nincs oly rossz, mit
 589 7   |          Pista lefekteté őt az ágyra, s hideg-komoran Leanderhez
 590 7   |      hideg-komoran Leanderhez lépett, s lassú hangon kérdé tőle
 591 7   |              vállán ragadta az ifjút, s herkulesi erővel megrázva
 592 7   |           felsóhajtva megrázta fejét, s kifutott a szobából. Pista
 593 7   |               fekvék alélt merevenen, s annak lábáit átölelve, hideg
 594 7   |             lelkének, mintha álmodnék s nem látna tisztán.~Ekkor
 595 7   |         álomijedten. – Te vagy itt? – s megrúgta az alvót, mire
 596 7   |            Lehajlott hozzá, felemelte s látá, hogy annak koponyája
 597 8   |          kebellel, nemes indulatokkal s magasztos érzésekkel vert
 598 8   |              vert meg a mostoha sors, s ki most egyedül és védtelenül
 599 8   |            mellette egy úri hölgy ül, s Voltaire-t olvassa. Egy
 600 8   |              dörzsöli, azután felkel, s a térdeplő lyánkával suttogó
 601 8   |             fölemeli fájdalmas arcát, s anélkül, hogy félreértette
 602 8   |         reszketeg ajkakkal sóhajtott, s azután ismét a vánkosok
 603 8   |              félig vagy egészen tele, s egyet közülök felemelve
 604 8   |          tudhatá, mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durcásan
 605 8   |              gyógyléből a cinkanálba, s ismét az ágyhoz lengve egy
 606 8   |    mozdulattal az agg nő fölé hajolt, s kínálta az orvossággal.~
 607 8   |                  Kedves anyám – szólt s gyöngéden a beteg fölé hajolt –,
 608 8   |                 rebegé harmadszor is, s az alvó nő arcát megcsókolá.~
 609 8   |            mélyen, igen mélyen aludt, s nem ébredett fel.~Meg volt
 610 8   |                évelődék az úri hölgy, s a lyánka karját megfogta.~
 611 8   |         megfogta.~A kar lankadt volt, s lankadtan esett utána maga
 612 8   |           hagyta őt hullani a földre, s miután nem volt, kit közelében
 613 8   |            mellé illesztve, főkötőjét s öltözete egyéb töredékeny
 614 8   |         óvatossággal maga is elájult, s feküdt vagy egy félóráig.
 615 8   |             feküdt vagy egy félóráig. S ekkori ájultában észrevevén,
 616 8   |           szépen besütött az ablakon, s a halott arcára világított.~
 617 8   |             vissza voltak nyomorítva, s arcának az a fele, melyen
 618 8   |            ócska tükröt keresett elő, s édes képeket hunyorgata
 619 8   |            feléről lekopott a karmin, s tapasztalá, hogy a közelségben
 620 8   |               felemeli könnyes arcát, s két kezét összetéve letérdel
 621 8   |              felteszi vendégfürtjeit, s megszólamlik sürgető hangon
 622 8   |       megmossa, kendőbe megtörülgeti, s arany srófocska segedelmével
 623 8   |      bőrpamlagra behelyhezteti magát, s annak hosszát saját szélességével
 624 8   |            álmos arccal visszafordul, s kérdi a lyánkától:~– Jeanette,
 625 8   |          meggyőzi őt az ellenkezőről, s sóhajtva mondja az úrnőnek:~–
 626 8   |             hol kezdjem, min kezdjem!~S azzal sietve hányta magára
 627 8   |           úrhölgy kalapját, burkonyát s egyéb öltözékeit, de amely
 628 8   |            szoktam nekik megfizetni – s azzal kalapja fátyolát előrevágta
 629 8   |           kalapja fátyolát előrevágta s eltűnt.~A lyánka egyedül
 630 8   |               az idő orvosló kezében, s enyhülést várhatni a jövendőtől!?~
 631 8   |             ember szívének a nyitját, s hogy barátnéinak mindegyike
 632 8   |             egy határ szerelmes levél s rászedett imádók ajándékba
 633 8   |              semmi sem maradt belőle, s az élvezett édességek kiférgesíték
 634 8   |            korában kiment a könyökén, s mégis, noha nem szántott,
 635 8   |        korában, míg kellemes táncáról s szemei csábító tüzéről városszerte
 636 8   |            míg imádókban bővölködött, s bővölködő imádóit szépszerével
 637 8   |        források siralmasan kiapadtak, s egyebekről kelle gondoskodnia.~
 638 8   |             nyakrafőre teljesíthette; s teljesítette is, ha jó hírét,
 639 8   |            bírt adósságokat csinálni, s azokat soha meg nem fizetni,
 640 8   |             vevőnek egyszerre eladni, s a divatos iparlovagság mindennemű
 641 8   |       következének a pikniki dáridók, s ez volt megélhetésének főfő
 642 8   |    találkozhatik, kivel kedve tartja, s biztos éldelheti a paradicsom
 643 8   |            vágyaknak tápot szerezzen, s az erény útján botorkáló
 644 8   |        ártatlanság szemeit felnyissa, s azt az igazi életörömökkel
 645 8   |               atyjának testvére volt, s így Jankának legközelebbi
 646 8   |          lőnek látogatottak estélyei, s nem egy földesúr és kvintli
 647 8   |            kell áldozatokkal betömni, s így Bókváryné unokahúgában
 648 8   |             törekedett kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek
 649 8   |           utálata mindennek, ami bűn; s e nyavalya – mint azt a
 650 8   |               csillogás káprázatitól, s lelke tisztasága nem az
 651 8   |              egy tekintete lehangolá; s kit arca bájai szerelemőrültté
 652 8   |    útmutatásait mind le akarnám írni, s attól félek, hogy nem sok
 653 8   |    gyermekártatlanságot a vágószékre, s diadalt kacagott a csábító
 654 8   |            üdvét egy percnyi örömért, s a könnyelműség széttépett
 655 8   |        elfeledé maga körül a világot, s szabadon hagyta lelkét szárnyalni
 656 8   |              ideálok honába, hirtelen s véletlenül egy égető ajk
 657 8   |           gyertya gyújtva a szobában, s a félhomályban úgy tetszett,
 658 8   |         karján keresztül felé hajlék, s kezével a lyánka vállát
 659 8   |            ült, Bókváryné előlengett, s affektált negéddel kezdé
 660 9   |            csomónként hajat szorítgat s a cirkalom segedelmével
 661 9   |              segedelmével becsavarja, s – mily zseniális ötlet,
 662 9   |        szabójához nem küldeni ruháit, s ezen indokoknál fogva személyesen
 663 9   |         legköltőibb foglalatosságnak, s a legábrándteljesebb andalgással
 664 9   |              fejedhez vágom ezt a…! – S ezzel széttekint, hogy tulajdonképpen
 665 9   |            éppen csikófogú varrással, s a prézens úr nagy elégedetten
 666 9   |             is három lépésből állott; s minekutána ekként magát
 667 9   |             kendőjében megtörölközik, s a tükör hiányát akként pótolja,
 668 9   |        sipkáját túl teszi az ablakon, s az ilyen szurrogát tükörben
 669 9   |        méltóságában a cantus praeses, s falon látszó árnyékában
 670 9   |             orátorok orálni szoktak), s feszülten várta prézense
 671 9   |           kapadohányt makrapipáikból, s fenn ültek a padok tetején,
 672 9   |              ül Körmös Pista komolyan s összehúzódva a pad végében;
 673 9   |  deszkazsámoly) a százgallérú énekes, s bivalyul nekiesik a morfondérozó
 674 9   |              francia – de utánunk!” – S e varázsigére lőn rögtöni
 675 9   |              kalandok félbeszakadnak, s az ajtó sarkig kitárulván,
 676 9   |       Körültekint, szemei szikráznak, s lábai Galileiként azt mondják
 677 9   |            minthogy nem küldtek érte, s az oratórium különben kémény
 678 9   | rakoncátlankodni kezdett a fiatalság, s amely tekintélyt ez egyszer
 679 9   |              rájár, míg benne tart.~– S ki énekelt itt, ha szabad
 680 9   |              ki engem még bosszantani s velem így kikötni merészel?~–
 681 9   |          vagyok – felel ez reszketve, s azalatt lábával nyeggetve
 682 9   |       vérszemet kaptak a lefőzéseken, s elkezdtek befogott szájjal,
 683 9   |          dühében a cantus praeses úr, s minekutána kalapját, könyvét,
 684 9   |        bezárkózott vasajtós szobájába s rárivallt dárdására, hogyha
 685 9   |         mindjárt hátul köti a sarkát.~S ezzel dühében lefeküdt és
 686 9   |         egyfelől a vett méltatlanság, s elhatározza magában, hogy
 687 9   |       lénungja), enged a szép szónak, s rá hagyja magát beszélni,
 688 9   |         feljajdul sebzett büszkesége, s legalább annyit követel,
 689 9   |              a szív, elhallgat a máj; s mi még soha prézesen meg
 690 9   |               büszkeségének fummáját, s mint vert had, nagy szomorúan
 691 9   |               mint egy szunyog talpa, s abba belenézhet, látandotta,
 692 9   |        törülköző gonosz befolyásától, s hogy az ilyeténséges feketecirmos
 693 9   |          légyen arculatja felruházva; s a vele találkozók csak azért
 694 9   |            tisztelet jeléül fogadott, s azt tartá, hogy „grosse
 695 9   |              bővelkedő utcákon végig, s vígan úszott a fekete tóga
 696 9   |            rídogál a koporsó mellett, s számlálgatja magában: mennyibe
 697 9   |               alatt karikába állanak, s a prézens urat közreveszik,
 698 9   |            Dávid termetű ember lévén, s mindamellett kitűnni kívánván,
 699 9   |               beleáll a göbölitatóba, s onnét osztja szét az irányadó
 700 9   |               jelenlétét, megbámulja, s futamodnék, ha mozdulhatna
 701 9   |              egyike a közel állóknak, s megrántván tógája sleppjénél
 702 9   |             pofával kérdeztetett meg, s mindenik ugyanazt felelte,
 703 9   |              ott a sábesztikli alatt! S valóban a prézens úr cirkalomfacsarta
 704 9   |           prézens úr felemelte kezét, s egy lejtős mozdulatot tett
 705 9   |         toroknak lőn megnyilatkozása, s hangzék:~Már elmégyek az
 706 9   |     tentatinktúrás arcú prézens urat, s noha ugyan magyar hitű létére
 707 9   |          előre vitték ki az udvarból, s kinek-kinek csurgóra állt
 708 9   |           szerecsenné vált prézensre, s e tekintet úgy kihozta sodrából,
 709 9   |              köhögésbe akart átvinni, s miután szája elé tartott
 710 9   |         félrerohant a néptömeg közül, s egy sír mellé hasra fekve,
 711 9   |               könyörgést olvasta fel, s úgy kijött a kerékvágásból,
 712 9   |             méltatlankodó arculattal, s kezd megszólamlani.~– Per
 713 9   |         megijed… térdei összeütődnek, s úgy elcsúszik egy állóhelyében,
 714 10  |            egyike a legkövérebbeknek; s e jövedelmes címhez őt egyedül
 715 10  |           bírt, alunni is jól tudott, s ha déli álmából föl nem
 716 10  |               nő és gyermekek nélkül, s örököse csak a királyi fiskus
 717 10  |       páratlan vendégszerető indulata s jó borai híresek valának
 718 10  |         híresek valának országszerte; s kell-e mondanunk, hogy ezeknél
 719 10  |             kétlábú állatot leitatni, s ha voltak halálos ellenségei,
 720 10  |         pruszlikban és vörös borokban s más ilyetén színű tárgyakban,
 721 10  |          különbségek meghatározásában s egyéb ily fontos életbevágó
 722 10  |              varrva:~Ő tisztította ki s ő töltötte meg reggelenként
 723 10  |              miknek száma légió volt, s mikbe egyszerre egy szita
 724 10  |           körtefákról a papmacskákat; s legvégül ő volt az, ki lekörmölte
 725 10  |          mindenféle lekörmölni valók. S ha olykor esetleg még fát
 726 10  |              még fát is talált vágni, s a kertben a dohánycsemetéket
 727 10  |             önként, dilettantizmusból s testgyakorlat végett cselekedhette.
 728 10  |   hasznavehetlen tagjául tekintetett, s rövid címe rendesen ekképp
 729 10  |            útifüvet kötöttek talpára, s consilium abeundival ellátva
 730 10  |            vigalmakat és a vigadókat, s éjféleken át penészes jogkönyvek
 731 10  |      éjféleken át penészes jogkönyvek s elefántnyi pöriratok között
 732 10  |             szorgalmasan írt, tanult, s gyakran főnöke ügyeibe oly
 733 10  |          főnöke ügyeibe oly hozzáértő s alapos feleseléseket iktatott
 734 10  |              is elcsodálkozott rajta, s jutalmul három annyi dolgot
 735 10  |             hónapot töltött el Pista, s az ügyvédi pálya sanyarúságiba
 736 10  |               pálya sanyarúságiba ide s tova beletörődött. Ekkor
 737 10  |       kidörzsölé, azonnal patrónusára s illetőleg kliensére, báró
 738 10  |        látogatóktól háborgattassanak, s hosszú két óráig sittegtek-suttogtak
 739 10  |      sittegtek-suttogtak egymás közt, s fújták a követ egy szögletbe
 740 10  |              szóhoz kettőt köhintett, s látszólag olyasmit iparkodott
 741 10  |            spektábilis megszólamlott, s azt mondá, hogy „jól van”.~
 742 10  |          pedig felkerekedik székéről, s mialatt ügyvéde iratait
 743 10  |      csizmacsikorgás között kopog alá s fel a szobában.~A táblabíró
 744 10  |              éppen az ebédlőre nyílt, s az ebédlő ebéd idején kívül
 745 10  |     patvaristaraktárul használtatott, s ajtajára üvegablak volt
 746 10  |               ablakot rejtő függönyt, s a szomszéd szobába átkémlelt.~
 747 10  |               vévén, magát ajánlotta, s úgy elment a Bálvándy úr
 748 10  |        Dignetur! – volt rá a felelet, s az audiat belépett.~– Ezt
 749 10  |             azt felelte, hogy Pesten. S akkor aztán addig kellett
 750 10  |    lótnom-futnom, míg rá nem akadtam, s ha csakugyan nem akadtam
 751 10  |               a kézbesítendő okiratot s eltávozott. Leült asztalához,
 752 10  |           elébe vette a Corpus jurist s belenézett. De ezúttal sehogy
 753 10  |            összefolytak szemei előtt. S tartalma? Mintha csak a
 754 10  |           sötét okait örök bánatának, s azután azt az értő tekintetet,
 755 10  |              ördögök lepaskoltatának, s agyonmennykövezett vele
 756 10  |          minden élőt a föld színéről, s mélyen elásta azokat, hogy
 757 10  |            lelket még Isten lehelte – s a második a szőke kisleány
 758 10  |       szemeiben az ég és a csillagok; s mintha az élő föld tőlök
 759 10  |           újabb, nemesebb nemzedéket. S midőn mindezt oly szépen
 760 10  |         mindezt oly szépen elképzelé, s midőn immár szerelmét és
 761 10  |           pörorvoslatokról lemondtak, s e kötelezvényt a hitelező
 762 10  |              utána meghal az asszony. S a gyár földig leég. Ekkor
 763 10  |            hitelező beperli a leányt; s miután a tökéletes vagyonhiányt
 764 10  |          személyét kéri odaítéltetni.~S a törvények kezelője, noha
 765 10  |               tizenöt napra odaítéli, s elmarasztaltatása következtében
 766 10  |               átkozott, ki így nyert, s ki azon szerencsétlen, aki
 767 10  |               íróasztal alá pusztult, s a téntás üveget fejére döntötte);
 768 10  |             föld lábai alatt; futott, s midőn kifáradva eszmélni
 769 10  |   kökénybokrok bozótjában lelé magát, s nem ismert a napvilágra,
 770 10  |              annak egyetlen birtokát, s egy várost leégetett miatta;
 771 10  |          Nehéz bűnök terhelik lelkét, s a megtorló pallos hajszálon
 772 10  |         apjától indított bűnper elől, s bujdosásiban Lillát megismeri,
 773 10  |        megismeri, ki vele első unoka, s őrülten beleszeret; de szerelme
 774 10  |             szerelme nem értetik meg, s a kétségbeesett kísérlet,
 775 10  |                önkezeivel gyújtá fel, s ki akkor személyében, később
 776 10  |            hajol, tűr, de nem felejt, s roppant ellenszenv bántja
 777 10  |        lelkének erejével megvédi azt, s mintha egy világ lelke szorult
 778 10  |              színét ne viselje magán, s naiv terve volt a lyánt
 779 10  |             mint köznemes eljegyezni, s midőn nejévé tette, fényes
 780 10  |           csak a természetből ismeri, s költői lelkét ennek képeivel
 781 10  |              ismerni – az emberekből, s lelkének minden virágai
 782 11  |              száműztek minden embert, s olykor reggelenként mély
 783 11  |             be-bekiáltva a kéményeken s végigsöpörve a házak fehér
 784 11  |              évesnél több volt a ház, s igen ősszerű kinézésű.~Ezen
 785 11  |             éjen át rendesen betyárok s más népsöpredék szokott
 786 11  |            néplelkészi pályája felől! S mily durva-prózaian rántotta
 787 11  |            később az ügyvédi pályára, s minő tényekkel kelle mindjárt
 788 11  |           áldozatra vezetett bárányt…~S továbbmenének, lépéseik
 789 11  |             ott feküdt mozdulatlanul, s ölében tartá csecsemőjét.~
 790 11  |              járt szegény! – mondának s továbbmentek.~A sárga háznál
 791 11  |          ablakában égett még gyertya, s szerte a város minden ablakai
 792 11  |           kivilágított ablakhoz ment, s rajta bekocogtatott.~– Ki
 793 11  |             arc, az ablakot felnyitva s azon kitekintve.~– Nézd,
 794 11  |                karjaiba fogva fel őt, s merően arcába tekintett,
 795 11  |           hogy neki már nincsen üdve, s nem bocsátotta a leányt,
 796 11  |           levetette saját köpönyegét, s vele kedvesét betakarta.
 797 11  |              biztatólag rámosolygott, s a hölgy követte őt; mit
 798 11  |          kevéssé – válaszolt a hölgy, s szorosabban simult vezetőjéhez.~–
 799 11  |        ellankadni a kedves kezecskét, s ijedten reá tekintett.~–
 800 11  |           vagyok – suttogá a leányka, s szőke szép fejét ifja vállára
 801 11  |        siklottak le kedvese nyakáról, s bágyadt feje annak keblére
 802 11  |        tetőpontjára helyezve magát –, s minden fájdalmaid legyenek
 803 11  |      havasázottan lobogott a szélben, s hattyúnyakáról a hóvíz csorgott
 804 11  |           gyertyafény ötlött szemébe, s ez az országúttól kétszáz
 805 11  |               meg hagyta volna halni, s erősebben köpenyébe burkolva,
 806 11  |              azt, mint egy gyermeket, s letérve az útról, a magas
 807 11  |            egy tört padra ereszté le, s maga térdre omolt mellé.~
 808 12  |               tömve volt vendégekkel, s igazság szerint vendégei
 809 12  |      közvetlen a pincébe van lejárás, s e szoba egyszersmind mulatóhely
 810 12  |          tovább ki nem állja a sarat, s ha addig agyon nem verték,
 811 12  |           megszökhetik.~Midőn e ronda s akolnak is undok fészekbe
 812 12  |         mindjárt kicsavarom a nyakad, s kidoblak a farkasoknak.~–
 813 12  |          Ekkor a két nő fogott hozzá, s később még egyszer megitatták
 814 12  |               megitatták a gyermeket, s végre mind a hárman szépen
 815 12  |          jókora darab ki van harapva, s orra úgy félre van nyomva,
 816 12  |           egymásnak heggyel állottak, s jártában egyik lábával a
 817 12  |            Topa! – ordít rá Telezsák, s balkezével a palackot elébe
 818 12  |             hosszadalmas furkósbotot, s dacosan ezt feleli:~– Nem
 819 12  |           keze ügyében levő dorongot, s olyat nyújt vele Telezsák
 820 12  |             kézre fogott fütykösével; s ekkor aztán semmiért oly
 821 12  |            biztatja őket a nézősereg; s azt a lojalitását el is
 822 12  |       mindenik tartotta a maga fejét, s ütötte a másikét. E viadalnak
 823 12  |               hozva halvány kedvesét, s azt egy padra fektette,
 824 12  |           fektette, segélyt kiáltott, s az eszméletlen leányka homlokát
 825 12  |            guggoltak a leányka körül; s e részvét következtében
 826 12  |           Tyuhaj! – ordítá a Telezsák s megugrott, kajsza lábaival
 827 12  |             ki lábait indulóba hozta, s verte volna botjával a gerendát,
 828 12  |           gatyakorcára fekteté kezét, s csizmáit oly sajátszerűleg
 829 12  |               nekitoporzékolta magát, s elkezde sarokra beszélni:~
 830 12  |          kalapját vitézül félrevágta, s belecsapva tenyerébe, egyet
 831 12  |               ég az utca!” – rikoltá, s közibe rugtatott a szegletbe
 832 12  |           bámultok itt? – káromkodék, s egyet megragadván több közül,
 833 12  |              ifjún akadt meg figyelme s hátrahőkölt.~– Teremt’se! –
 834 12  |                  Teremt’se! – kiáltá, s kalapját elveté –, megveszett
 835 12  |              mert emberhalál lesz ma! S nyakravalóját oldá és nekitürkőzött.~–
 836 12  |               felemás hajcsombolékot, s ott egy daganatos ürességre
 837 12  |           mikor hátulról nekem estél, s betörted a fejemet? Hanem ’
 838 12  |     herkopáter sem tesz rólad többet… S ezalatt oly közel vivé az
 839 12  |             szólt fejét hányva-vetve, s mint ki dolgának végbeviteléről
 840 12  |      csillagos eget látott egyszerre, s megmozdult fejében az agyvelő.~
 841 12  |          újólag kedvesét vette ölébe, s saját lelkét iparkodott
 842 12  |             eszére tért nagy nehezen, s ennélfogva nem rohant vaktában
 843 12  |          hanem felugrott az asztalra, s feltűrve két üngujját, kalapját
 844 12  |             elhajítá, markába köpött, s roppant bátorsággal így
 845 12  |        hasznára válandó ruhacserének, s egy másik rögtön foganatba
 846 12  |          ragadta torkon a nőt Bálnai, s úgy összemarkolá gégéjét,
 847 12  |              hogy arca sötétkék lett, s szemei kidióztak, s ekkor
 848 12  |             lett, s szemei kidióztak, s ekkor büszkén elrúgta onnét.
 849 12  |               nőszemélyzet fellázadt, s megereszté moslékos ajkainak
 850 12  |          Tépjétek le róluk a ruhákat, s dobjátok ki pucéron a hóra!
 851 12  |          közbekiált egy harsogó hang, s egy roppant magas férfi
 852 12  |          magas férfi belöki az ajtót, s belép azon. Fején széles
 853 12  |             kiált gordon hangon újra, s megrázva subáját, minden
 854 12  |              Telezsákra az újon jött, s felemelve a kezében hozott
 855 12  |            hanyatt esik az asztalról, s addig meg sem áll, míg tökéletesen
 856 12  |           lapátolni! Hajde, betyár! – s ezzel egyenként szórta jövevényünk
 857 12  |            hogy közel van a halálhoz, s leveti subáját.~– Ne félj,
 858 13  |            szüntelen csukva tartattak s falai korommal feketére
 859 13  |             segélyével életre hozott, s a törvény üldöző keze elől
 860 13  |       szolgálatokat tett, folyamodni, s előtte őrzött titkát felfedezni.
 861 13  |               törvényesen elvétessék, s a fölpörös bárónak tulajdoni
 862 13  |               az égre lehessen látni, s a földre ne.~A beteg leányka
 863 13  |         ritkaság; de a beteg kívánta, s Pista elő tudta teremteni.
 864 13  |            tavasz legújabb hírnökeit, s egyet a virágok közül kezébe
 865 13  |             érzi, hogy nincsen szaga, s visszateszi.~– Istenem! –
 866 13  |                 szólt a peregrinus –, s neki megígértem, hogyha
 867 13  |               minden élő tekintete.~– S meddig fog e rabság tartani?~–
 868 13  |               huszonnégy esztendős.~– S mi fog akkor történni?~–
 869 13  |            elfogódott hangon az ifjú, s gyöngéden megölelé a halovány
 870 13  |         megölelé a halovány leánykát, s könnyező arcát annak ölébe
 871 13  |           áldás, ami onnét felül jön, s nem megy emberek kezein
 872 13  |            keblére sírták könnyűiket, s a régen tartogatott bánat
 873 13  |      tartogatott bánat oszolni kezde, s a remények sokszorozódtak,
 874 13  |             arca hős tűztől lobogott, s biztatva takarta el karjával
 875 13  |        hangzék künn egy újabb frázis, s erős ütések csattogának
 876 13  |         hangjára ismert ez utóbbiban, s magánkívül szakítá fel az
 877 13  |         szakítá fel az ablaktáblákat, s azokat feltárva kikiálta~–
 878 13  |       tanácsot tartának a künn levők, s végre egy hágcsót teremtvén
 879 13  |             magát, amint körülnézett, s látta, hogy egy fegyvertelen
 880 13  |           Végre a létrát belől vevék, s azon át a két parancsoló
 881 13  |             karokkal a szoba közepén, s bátran nézett szembe az
 882 13  |              pandúrjai ékesszólására, s jelenleg nem tudta, miként
 883 13  |           tehát elővette az ítéletet, s elsőben azt akarta végigolvasni.~–
 884 13  |             tekintetben könyörületet, s hosszában végigolvasá a
 885 13  |        audiatra bíztam az exhibíciót, s most nekem itt ne fogadatlan
 886 13  |          végrehajtásnak ellentállok – s erre a formaságok betöltése
 887 13  |          ölelte az elsápadt leánykát, s felfekteté az ágyra; az
 888 13  |            engem rá minden szí szó…~– S micsoda istentelen nép! –
 889 13  |                 Igen, igen, tessék! – s ezzel egy gyertyát levett
 890 13  |         gyertyát levett az asztalról, s azzal a szoba túlsó szegletébe
 891 13  |       testvérét, ki ragyogó szemekkel s pihegő kebellel térdelt
 892 13  |             le egy fekete láda mellé, s a bíráknak inte, hogy menjenek
 893 13  |          Pista pedig nézte az embert, s ismét testvérére függeszté
 894 13  |         szinte kővé merevülve álltak, s szoborrá ijedtek.~– Isten
 895 13  |            kedveséhez rohanva Bálnai, s annak ágya előtt vadul hátraszórt
 896 13  |        arcáikkal, kidiózott szemekkel s égnek álló hajjal. Másik
 897 13  |           riadt meg a két végrehajtó, s szaladt a létra felé, futtában
 898 13  |         hatszor taszítva fel egymást, s a legkomikusabb rémülettel
 899 13  |             mindkettő felkapaszkodni; s egymás hátán, nyakra-főre
 900 13  |        megfontolás nélkül gurult alá; s ki orratörötten ki lábficamodva
 901 13  |         sebesen vezetői után indulni, s ekképpen ők is re infecta
 902 13  |            vevé körül a fekete házat, s lakói ünnepélyes hangon
 903 13  |              megtudta, amit óhajtott, s hitte, hogy nincs többé
 904 14  |               pottyantotta volna ide, s azután haragjában jót rúgott
 905 14  |         csapóföldből van tapasztalva, s udvarán félrenőtt kútágas
 906 14  |         szűkeknek érzik, el-eltűnnek, s gyakran hónapokig csak a
 907 14  |       azilumot keresve, vállat vonít, s azt mondja nekik: „Bújjatok
 908 14  |            selyemszalagok közé fonva, s fehér karjai jobban illettek
 909 14  |            két paripa kantárát fogta, s rohantak tovább, míg alóla
 910 14  |            alóla ki nem lőtték lovát, s csak úgy foghatták el a
 911 14  |             küzdésben ritkítá párját, s ahol ő késéhez nyúlt, ott
 912 14  |               gyorskocsik megvámolása s más nagyobbszerű vállalatokban
 913 14  |              talentumot tüntetett ki, s a legkínosabb és lealázóbb
 914 14  |             Most ki sem megy a házból s megszámlálja, hányat szóljon
 915 14  |             hányat szóljon naponként, s miután a kimért számig beszélt,
 916 14  |             égtek, mint a faggyúmécs, s hátulról kategorice átnyalábolta
 917 14  |           szalmakötél van kifeszítve, s rá vékonyabb-vastagabb egerfalécek
 918 14  |               később gyomra fáj bele, s érzései kimagyarázhatlan
 919 14  |        szüntelen reszketésben vannak, s sápadt lázas arcán gyakori
 920 14  |               torzképeket metéltetve, s nyakát olykor egészen hátraferdítve.~
 921 14  |          közelebb húzódott egymáshoz, s kalap alul következő párbeszédhez
 922 14  |         fejezé be az utóbbik bicskás, s jelentékeny hunyorítással
 923 14  |  mozdulatlanul, mint egy holtrészegé, s ezt egyikök sem vette észre,
 924 14  |           szobában történt suttogást, s ingerült látnoki fantáziájok
 925 14  |           egyet konyít szemöldökével, s könyökével a háta mögé mutat,
 926 14  |             elértve, szedi sátorfáit, s mind a hárman eltűnnek a
 927 14  |          hintódörgést nem hallhatánk, s ekképp őt minden bejelentés
 928 14  |   orrfintorgatva a szennyes szobában, s egy előtte álló szalmaszéket
 929 14  |            csinálva nagyot sikoltott, s felmagasztosított rémület
 930 14  |         ránézett; az is Dömsödi úrra, s nehéz volna megmondani,
 931 14  |              éjfél előtt egy órával – s eközben reszkető kezével
 932 14  |              toporzékolva Dömsödi úr, s szörnyen látszott rettegni
 933 14  |         szakasztott fel a padozatból, s beleharapott, mintha vajas
 934 14  |               nagy bosszúsan felkelt, s a pincébe lekiáltott:~–
 935 14  |               a nyavalyást felfogták, s kicepelték a szabadba, mialatt
 936 14  |             kiáltá gyorsan: „halott”, s eközben szemeit Dömsödi
 937 14  |        antropomorfizmusokkal illette, s mikor egy kedvenc táncosnéja
 938 14  |           Dömsödi úr puskát ragadott, s a villámló égbe lőtt vele,
 939 14  |              nagy lépésekkel járt alá s fel a szobában, gyanúsan
 940 14  |               a gyermekes félelemért, s most minden csekély körülmény
 941 14  |               levegőjétől van melege, s kisietett a szabadba, hogy
 942 14  |         szabadba, hogy magát kihűtse, s tulajdonképp, hogy a nyavalyatörőst
 943 14  |         hegedűs egy jászolban feküdt, s nagyon csendesen viselte
 944 14  |               Azután fülébe kiáltott, s miután ez sem használt,
 945 14  |           lépésre ugorva a jászoltól, s kifutott onnét, mintha ostorhegyre
 946 14  |               nélkül fogadták e hírt, s kalap alól jelentékeny pillantásokat
 947 15  |            kártyaasztaloknál mutatni. S hát még az olasz énekesnők,
 948 15  |        Dömsödi úrnak ezer a szüksége.~S ha ezeket jól meggondoljuk,
 949 15  |            ütleg név alatt ismeretes, s kísérleteket tesz velök,
 950 15  |            törekedett hozzászoktatni, s e szándékát ki is vitte
 951 15  |         szokták Dömsödi úr cselédjei.~S éppen azért Dömsödi úr velünk
 952 15  |                a vállán kettőt vonít, s végre sejtelemterhes fejjel
 953 15  | sejtelemterhes fejjel kiveri pipáját, s a természetjog nem tom hányadik
 954 15  |    személyében kikullog az istállóba, s miután széttekintvén, messze
 955 15  |         fogyott abrakot zsákra szedi, s négy pejlovát ugyancsak
 956 15  |        kiereszté, lovai közé vagdalt, s könnyebbült lélekkel látá
 957 15  |            mik az alföldi kerékvágta, s hozzájok mindenben hasonló
 958 15  |          erősebben meg volt szorítva, s ezek maguk szokatlanul össze-vissza
 959 15  |           volt volna magának kocsisa; s méltán megbosszankodott,
 960 15  |            mely e lovaknak parancsol, s mely nem akarja megengedni,
 961 15  |     trónusáról, azaz a kocsisülésről, s makrancos paripái elé saját
 962 15  |             becses személyét befogni, s tulajdon hintaját és lovait
 963 15  |          visszatértek a kerékvágásba, s többé semmi ellenészrevételeket
 964 15  |         volnának, mint Dömsödi úrnak, s már ugyancsak közelgetnének
 965 15  |       sötétsárga felhő kerekedik fel, s egy ideig a napot álarcozza,
 966 15  |             fényes lángszínűre festi, s haragos vörös fényt vet
 967 15  |               ragadnak fel a magasba, s velök fakósárgára festik
 968 15  |                megjárta a fellegeket, s mint boldog emlékű daraleves
 969 15  |                a hintóval Dömsödi úr, s Dömsödi úrnak emelkedtek
 970 15  |     szertelenül hórihorgas emberalak, s gyors közeledése gyaníttatá,
 971 15  |            pisztolyait oldalzsebében, s érzé, hogy azok össze vannak
 972 15  |               azok össze vannak ázva, s félelmetes zsibbadtság állta
 973 15  |           neki az ember; a villanások s a tőlök elkésett mély morgadalmak
 974 15  |             egy lompos komondor volt, s a félelmetes emberalak éppen
 975 15  |         hirtelen elragadták a kocsit, s Dömsödi úr kiszökkenve az
 976 15  |       setétben? – gondolá Dömsödi úr, s nem merte szemeit kinyitni.~–
 977 15  |           fénnyel öntve el a vidéket, s hirtelen átvillanó fénye
 978 15  |                mikor szívére fekszik, s felébredve lélegzetét érzi
 979 15  |           termet, a süvöltő síri hang s kezében görcsös husáng.~
 980 15  |               míg csak ki nem fáradt, s végre néhány magas, szomorú
 981 15  |               tövében meghúzta magát, s hitte, hogy ha soha nem
 982 15  |         iszonyú rémképektől gyötörve, s amint ott összehúzódva feküdt,
 983 15  |       keresztüllátnak a föld gyomrán, s lábával azon sírra toppantva,
 984 15  |              karjánál fogva felemelni s vezetni kocsijához.~A peregrinus
 985 15  |                a kocsiajtót becsapta, s felülve a bakra, a lovak
 986 15  |          bakra, a lovak közé vagdalt, s vitte Dömsödi urat ismeretlen
 987 16  |              látszott felcsillámlani, s messze a majori kutyák ugatása
 988 16  |        csavargó szótlanul ült helyén, s olykor a lovak közé csapkodott;
 989 16  |               szögletébe vonta magát, s hozzáfogott a gondolkozáshoz.~
 990 16  |         talált, mint az elébb látott, s egy iszonyú sejtés remegteté,
 991 16  |            kezeik görcsös markolását, s halálveríték ült ki homlokára.~
 992 16  |          tökéletesen kitörte a hideg, s ekként hagyta magát vitetni
 993 16  |               feltűnt egy hosszú ház, s a nyárfák és a ház szomorú
 994 16  |               halálmadár sikoltozott, s bennről nagy kutyák szokatlan
 995 16  |              sötét, négyszög udvarra, s a kapu újra becsukódott.~
 996 16  |         óriási termetű férfi kifogta, s több szótalan férfiak, de
 997 16  |          Herkules alkatúak jártak fel s alá az érkeztek körül.~A
 998 16  |               öcsém? – szólt a férfi, s hangján elfogódás reszketegsége
 999 16  |              a peregrinus tántorogva, s szédültében a falnak támaszkodott.~
1000 16  |           magához ölelé, megcsókolta, s rebegve e szót ejté ki:~–