bold = Main text
     Fezejet                                     grey = Comment text

1001 16  |        félrefordult a herkulesi ember s sírt.~Mint a tigris, mely
1002 16  |         peregrinus Dömsödi úr karját, s míg öklével iszonyú fájdalomban
1003 16  |               halál ónkarjai közt is, s e mosoly volt maga a megdicsőülés.~
1004 16  |             mosolygás a kék szemekben s a rózsaajkak csókja és szavai;
1005 16  |          Góliáth Jánost a ravatalhoz, s kérdezé tőle, hogy ismeri-e
1006 16  |               egyike gyötrő álmainak, s ragaszkodék a reményhez,
1007 16  |              napján tőrrel megdöfött, s egy elfulladt kiáltással
1008 16  |        haragja teljhangjában az ifjú, s megfogva az ember két kezét,
1009 16  |              rikoltá őrülten az ifjú, s vaskezei alatt ropogva süllyedt
1010 16  |          rémarcot vetve a térdeplőre, s szavai indulatosabbjainál
1011 16  |           egész világ nem lesz többé. S milyen jó volt! Hozzá járultam
1012 16  |          paradicsomot, mindezt őbenne s egyedül őbenne hittem; s
1013 16  |              s egyedül őbenne hittem; s mindazt te egyetlen leheleteddel
1014 16  |               ordítozott segítségért, s fogaival és körmeivel ellenfele
1015 16  |              vérszemet kezdett kapni, s a betóduló jámbor arcú férfiak
1016 16  |               jóvátenni úgysem lehet, s bosszúállás Isten dolga,
1017 16  |          negyedet ütött tíz óra után, s Dömsödi úr elhalványult,
1018 16  |              Dömsödi úr elhalványult, s még egyszer szorgosan aggódó
1019 16  |         érctelen hangon a peregrinus, s a halotthoz lépett; bús,
1020 16  |                  Biz úgy – ezt mondá, s a ravatal szélire ült.~–
1021 16  |              minden tagjai bejőnének, s mondák neki, hogy mind jelen
1022 17  |        bosszút lihegők.~Még egy perc, s ízekre tépték volna.~Roppant
1023 17  |        pénzeit venné elé a gazdag úr, s megszabadulna, de mi megvesztegethetlen
1024 17  |              a fellázadt indulatokat, s a szent könyv behozatik.~
1025 17  |             mely ennek híjával volna.~S a Biblia, mely feketébe
1026 17  |           odamentek a szent könyvhöz, s kezöket rátéve nagy átkokat
1027 17  |     Legutójára esküdött a pusztabíró, s lélekrendítő volt erős,
1028 17  |          hangját mellébe visszafojtá, s szemeit sokszor kelle törölgetnie.~
1029 17  |         pusztabíró Dömsödire mutatva, s két férfi azt a mellékszobába
1030 17  |          magát: „Tűz van, tűz van!” – s szalad kifelé. Én amint
1031 17  |             bográcsos húst vittem be, s ijedtemben a forró zsírral
1032 17  |            rohant nagy lélekszakadva, s belekapva a lova kantárjába,
1033 17  |            nem láttam, egy öreg kést, s azzal úgy oldalba szúrta
1034 17  |             messzire elmentek tőlünk, s István úrfi, ki attól a
1035 17  |              nyomát, tudja isten, hol s merre jár azóta!~– Ráismernél-e
1036 17  |     beszélhette ki magát, eltávozott, s Dömsödit újra előhozták.~–
1037 17  |           lenni – mondá a pusztabíró, s az áldozat mellényét feltépték,
1038 17  |        teszitek, elmondjátok vétkeit, s egyszersmind kimondjátok
1039 17  |          borzasztóbb volt a másiknál, s mindegyik csak a saját bosszújától
1040 17  |         hazamentem, házamat üszkeiben s üszke között két csontvázat
1041 17  |          nyöszörgé fetrengve a porban s iszonyú bíráira rimánkodó
1042 17  |      bocsássatok el! Én gazdag vagyok s nagy úr; pénzt, sok pénzt,
1043 17  |             kiálta egy a bírák közül, s felkelve helyéről, a könyörgőt
1044 17  |            nagyobb, mint valamennyié, s várták ítéletét.~A pusztabíró
1045 17  |       félkarjánál fogva felemelte őt, s fejére dörgé:~– Máglyán
1046 17  |         hozzatok fel fél akó kátránt, s azt töltsétek a máglya hegyébe
1047 17  |              Perc múlva a pusztabírón s Góliáthon kívül nem maradt
1048 17  |               meg volt halva a világ, s ha angyalok nyelvén szóltak
1049 17  |             lyánka kezét vizsgálgatá, s a rajta látszó vonalokat
1050 17  |               emelé fel a pusztabíró, s a szomszéd benyílóba vitte
1051 17  |               felrázta őt kábultából, s így szólt hozzá:~– Ember,
1052 17  |       Megérdemelted százszor a halált s ami a halálon túl vár reád,
1053 17  |               vár reád, a kárhozatot, s e kettőt nem is fogod elkerülni;
1054 17  |             pártfogásom alatt leszesz s megszabadítalak: az Isten
1055 17  |              hozott elő a szegletből, s vele a kemencét becsapva,
1056 17  |              benyíló ajtaját bezárta, s a halott mellé ülve a Bibliára
1057 17  |           ereszkedék le a háztetőről, s hogy a szabadban érzé magát,
1058 17  |        lélegzet és erő el nem hagyák, s össze nem rogyott; hátranézett,
1059 17  |      közepéről lángok lobognának fel, s kapuja megnyílna, s zavart
1060 17  |              fel, s kapuja megnyílna, s zavart hangok kiáltoznák
1061 17  |        katángtövist kergetett előtte, s gúnyolva sípolt hajszálait
1062 17  |              iszapja folyik le rajta, s tele van hányva dögcsontokkal;
1063 17  |         lehúzta magát annak fenekére, s lassan mászott annak mentében
1064 17  |        szökött fel az is fekhelyéből, s nagyot üvöltve rohant néhány
1065 17  |               megállva visszafordult, s ijesztő szemei vadul fénylettek
1066 17  |           kíséré, szüntelen borzasztó s bántó huholását hallatva,
1067 17  |             bántó huholását hallatva, s e távolság is kisebbedni
1068 17  |     kökénybokrok ragadtak öltönyeibe, s a sűrű bürökbozótok szenvedhetlen
1069 17  |              hogy azok is őtet nézik, s lehúzta fejét, és amint
1070 17  |             marcona kísérteti alakot, s nem merte őt bántani.~A
1071 17  |     maszlagkórók termettek körülötte, s csavargós ösvény vezetett
1072 17  |              térdei megtörtek alatta, s kifogyva rogyott össze annak
1073 17  |           kürtfuvallását meghallotta, s a városon kívül a kerülőnek
1074 17  |        farkasok ordítottak valamerre, s úgy tetszék neki, mintha „
1075 17  |            alakok ültek és guggoltak, s egy közülök, egy bozontos
1076 17  |               visszalépett társaihoz, s Dömsödire célozva suttogá:~–
1077 17  |           hosszú, öreg kést vont elő, s Dömsödihez szótlanul közelíte.~
1078 17  |              elő, azon hurkot vetett, s azt a magával tehetlen ember
1079 17  |             iszonyú fenyegetés ellen, s a felháborodott vér új erőt
1080 17  |             egymás szeme közé néztek, s tétovázni látszottak.~–
1081 17  |            hangok kezdenek közeledni, s mielőtt a szegénylegények
1082 17  |                  A rablókat elfogták, s a pusztabíró eleibe vitték.~
1083 17  |               bűnvádi pere ingerelte, s a vágy apja jószágaihoz
1084 17  |               Bálnai mindkét kezével, s hanyatt tántorodott; a körülállók
1085 17  |           széttépte a rab kötelékeit, s azt dühösen megrázva, szilaj
1086 17  |                 ordítá tébolyodottan, s az ajtónak rohant; annyira
1087 17  |           Kardot a kezembe! – ordítá, s a pusztabíró azon kérdésére,
1088 17  |               süvölté iszonyú hangon, s oly vadon tekinte a pusztabíró
1089 17  |             fekete szolgája lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük,
1090 17  |               férfiak is lóra kaptak, s minden irányban indultak
1091 17  |         pusztabíró is paripájára ült, s a háznál nem maradt egyéb,
1092 18  |           mögött valami fehéret vitt, s a parthoz érve két összekötött
1093 18  |            beleugrott, nekivetkőzött, s mindketten evezőt ragadva,
1094 18  |        törvény előtt? Tűrnie kellett, s tűrni nem tudott, hanem
1095 18  |                   Egykedvűen járt fel s alá szobájában gróf Szilárdy
1096 18  |               vezérlé minden lépteit, s mégis mennyi félreismertetést
1097 18  |    őszinteségnek, egyeneslelkűségnek, s mégis mily fájó gyanú ostorát
1098 18  |               hite, erénye, imádsága, s kinek bánata nem volt reggeli
1099 18  |            miért.~Egykedvűen járt fel s alá szobájában.~Titoknoka
1100 18  |            kissé megnagyobbodott már, s homlokába ráncok vésték
1101 18  |           mondani, hanem kézen fogta, s egy karszékhez vezetve leülteté.
1102 18  |         mellől, tollát szájába fogta, s bámulva közelíte az ifjúhoz.
1103 18  |          hetenkint egyszer szobámból, s mint a karthauzi, éltemben
1104 18  |             boldogság”, a „szerelem”, s várják a boldog föltámadást;
1105 18  |             Igen, halálra ítéltetett, s az ítélet a főtörvényszékektől
1106 18  |            nyomozás, nem tudni merre, s hová ment.~– Kaphatnék-e
1107 18  |            talált, tántorodott hátra, s egy üveges szekrénynek dőlve,
1108 18  |            tiszta volt és becsületes! S vak voltál ott, hol ébren
1109 18  |              kínt, melyet elhordozok, s melynél több már nem történhetik
1110 18  |           megállítva a szoba közepén, s mintha az illetők kötelesek
1111 18  |         grófunk a börtönből ásott ki, s míg benn valál, családodat
1112 18  |              becsületes emberré tett, s hogy boldogsága attól függ,
1113 18  |              ez szeretett fenn állani s teketóriával kezdeni a dologhoz.~
1114 18  |                hogy csak menjek vele, s azzal is egy olyan marék
1115 18  |       alkotmányomat nyakamba öltöttem s mentem utána. Mentünk egész
1116 18  |            maga a nagyságos ördög úr, s vissza akartam szaladni;
1117 18  |              nincsen: nekibátorodtam, s beültem a csónakba. Itt
1118 18  |      szemeimet azért, hogy ne lássak, s mentünk egy darabon a part
1119 18  |             belevágtattunk a Tiszába, s átmentünk a fehér mocsárba,
1120 18  |         levették szemeimről a kendőt, s egy kis házikóba vezettek;
1121 18  |            amelyiknek vasajtaja volt, s az a vasajtó be volt zárva.
1122 18  |          kifizette a száz forintomat, s bekötött szemmel újra visszaladikáztatott,
1123 18  |             szél, ahonnét akkor fútt, s a szememet bekötnék, akkor
1124 18  |          pedig azonnal felkerekedett, s – az ingoványban – úgymond –,
1125 18  |             hanem vette vándorbotját, s éjnek idején eltávozott.~
1126 19  |              a hideg, fogai vacognak, s az ágya fejénél virrasztó
1127 19  |             éjjelenkint ablaka alatt, s az halálos ellensége volt,
1128 19  |       vándoroltak idegen országokban, s siralmas pengésök emlegetni
1129 19  |              a nyugalom hajdani éveit s a gyöngéden szerető Gáspár
1130 19  |             azt a sápadtat, vonaglót, s úgy rémlék előtte, mintha
1131 19  |           ordítá; vére fejébe tolult, s egy görcsös rándulással
1132 19  |           óráján? Csak én, csak én. – S újólag néhány percnyi merev
1133 19  |           újólag néhány percnyi merev s csüggeteg mélázásba merült
1134 19  |            szemeit, karjait kinyújtá, s egy erőszakos szökéssel
1135 19  |            könnyeivel áztatta azokat, s érzékenyen zokogott. Mikor
1136 19  |          Azután koporsójára tekintve, s egyet megragadva erszényei
1137 19  |            rakni pénzeit koporsójába, s azután rajtok fekve halni
1138 19  |             ablakát kívülről beütnék, s rajta egy kéz nyúlna be,
1139 19  |                a tolózárt félrehúzza, s ismét visszavonul az ablakon.~
1140 19  |               keze.~– Rabló! – hörgé, s háttal pénzeire rogyott,
1141 19  |             védeni.~Az ajtó megnyílt, s a kimúló előtt Körmös István
1142 19  |              suttogá magában az ifjú, s az öreget ellenkezése dacára
1143 19  |               ujjait meg-meggörbítve, s vadul tekintve fel, mint
1144 19  |               magát az ifjú lábaihoz, s reszketve ölelte át annak
1145 19  |                Legyen! – szólt öccse, s a szalmapárnát fölfejtve,
1146 19  |             most fektess rá! – szólt, s arcát a halál szeplői verték
1147 19  |             görcsösen fellökte magát, s száraz karját fölemelve
1148 19  |              rátette a koporsófedélt, s két hosszú szeget ütött
1149 19  |           sóhajta az elevenen lezárt, s lelkét koporsójába lehelte.~
1150 19  |        derekalja alól annak kulcsait, s egy faliszekrényt kinyitott
1151 19  |              iratcsomót vett magához, s a szekrényt újólag bezárva,
1152 20  |            kenyeret a koldusnak soha, s kíséret nélkül vitték ki
1153 20  |           virulni; le lesz az tapodva s benőve vad tövisekkel, keresztfáját
1154 20  |                Eltemetik-e a bosszút? S az üldözés ellen biztosít-e
1155 20  |           ebet nem vetik ki ilyenkor, s Gyékény Márton ellenségét
1156 20  |           farkas berke bozótjai közé, s az ember tűzhelye mellé.~
1157 20  |              a kéményekben a zivatar, s Gyékény Márton ellenségét
1158 20  |               sírhoz ér az éj madara, s ott megállapodik. A sírt
1159 20  |            férfiú szomszédja ablakán, s most zivataros éjnek idején
1160 20  |               cirógatnák végig arcát, s feléje hajló arcok susognának
1161 20  |          ember megrögzött gonosztevő, s talál nyugtató gondolatokat
1162 20  |          tompán ugatva közelge az eb, s jól ki lehete venni, amint
1163 20  |          szava, amint kutyáját hítta, s később, hogy az nem szűnt
1164 20  |            szuszogni a kegyes férfiú, s tagjai megzsibbadtak a félelemtől.~
1165 20  |        csapott el a dúlt sír mellett, s egy, az árokparton álló
1166 20  |              a távozó lépteket hallá, s vizsga fejét vigyázva felütné
1167 20  |             haza! – dörmöge a sírásó, s valami nyomatékos okkal
1168 20  |               a koporsó mellé letevé, s elkezdé annak födelét felfeszíteni.~
1169 20  |          engedett, a szegek kijöttek, s a koporsó feltárult. Egy
1170 20  |          csukott szemei tekintetében, s őrült ijedtséggel kapott
1171 20  |               az ember meg van halva, s iparkodék annak szemeit
1172 20  |  mindannyiszor ismét lassan felnyílék s reá bámult.~Azt mondják,
1173 20  |              hogy rá ne lásson többé, s kihúzta alula a pénzzel
1174 20  |  visszafekteté, homokot szórt arcára, s a koporsófedelet újra leszegezé.~–
1175 20  |              kioltja, sötétben marad, s még egyszer magasztosan
1176 20  |          megragadja öltönye szárnyát, s egy iszonyú kiáltással visszarántja
1177 20  |              a sírásó ebe felugatott, s a sírhoz rohanva, afelett
1178 21  |             és kezei vértől foltosak.~S ez ember mégis boldognak
1179 21  |            szelíd méhek döngik körül, s a fonadékain átszűrt estfuvallat
1180 21  |            lélekhangszerű dallamokat, s egy fali óramű hullámhangjaiban
1181 21  |             és a rózsalevelek között, s gömbölyű képletekben rajzolja
1182 21  |             vedrekben ritka és alakra s színezetre gyönyörű virágok
1183 21  |       gyűrűben fekszik a fehér párnán s a fehér vállakon; arca alig
1184 21  |    bársonypaplan térdeig lehull róla, s a finom, simuló patyolat
1185 21  |        nyöszörg, kér, nyugtalankodik, s végre kényeskedő beszédes
1186 21  |             csókját vagy keble tejét, s ez ösztöni rokonszenv legmélyebb
1187 21  |               füst áthat a szőnyegen, s a fiatal hölgy álmát még
1188 21  |           ágyszőnyegek széjjelválnak, s rajtok egy arc tekint be,
1189 21  |            kisdedre, az megismeri őt, s sírása kacagásra válik,
1190 21  |               órazenét hallatja vele, s midőn a kisgyermek figyelve
1191 21  |         figyelve felüti piciny ujját, s eszmélve szól egyes szótagokat:
1192 21  |            egyes szótagokat: a! …apa! s hozzá piciny ajkait oly
1193 21  |         pillant, végre lezárja azokat s elalszik.~Az apa visszateszi
1194 21  |               fölötte, melléje térdel s imádkozik.~Boldog ember,
1195 21  |        konvulzív sikoltással felriad, s nagy fekete szemeivel merően,
1196 21  |            hízelgő simulással a férj, s a nő fehér kezét arcához
1197 21  |      feszülten néze a férfi szemeibe, s azután vadul ölelte magához
1198 21  |            piros gyöngyfüzért nyakán, s azt egy rántással kettészakítva,
1199 21  |        mellett, midőn ijedten felsír, s magát pólája kötelékeiből
1200 21  |          dolgot.~Felemeli a kisdedet, s a hölgy karjaiba teszi.
1201 21  |          eltaszítja magától a keblet, s félrefordulva, undorodva
1202 21  |               kimondhatlan utálattal, s érezé, hogy e férfi lesz
1203 21  |        kerülni az emberek tekintetét, s e körülmény minden útját
1204 21  |              rejteni, kibe szerelmes, s kit valahonnét rabolni vagy
1205 21  |             szigetbe gyűjté kincseit, s néhány hét múlva eltűnve
1206 21  |             leányt, de nem bosszúját, s midőn az apa terveit a fiúnak
1207 21  |              de fia keze ölje meg őt; s ugyanaznap rabolta el Lillát
1208 21  |             vele az ismeretlen oázba, s ha a végtelen mocsár nem
1209 21  |      gyilkosára halálítélet hozatott, s személyes leírása ezer példányban
1210 21  |          utcaszegletére felragasztva.~S ott kelle élnie egy őrülttel
1211 21  |              meg a nő első gyermekét, s születése órájától kezdve
1212 22  |              terem! Óh, te szép vagy, s nem is halt még meg senki
1213 22  |       lebegnek, sárga, húsos virágaik s korsó alakú dinnyéik saját
1214 22  |             vízi borjúk, hasas piócák s veres szemű és kék taréjú
1215 22  |         horkolásai, a bujár jajgatása s a szúnyogok döngései együtt
1216 22  |             világával a hegyek mögül, s egyetlen csillag ragyog
1217 22  |             fityeg.~Amint ekként megy s halad befelé, sem jobbra,
1218 22  |      súlyegyent veszt, hanyatt zuhan, s a mocsár összecsap feje
1219 22  |           talpainak álláspontot adni, s szemeit és száját törülgeté
1220 22  |            egy kitűnő nádszálat szúr, s nekigyürkőzve beleveti magát
1221 22  |              beleveti magát a vizekbe s azok lakosai közé, s ekként
1222 22  |          vizekbe s azok lakosai közé, s ekként a mélyebb vizeket
1223 22  |     kecskebékák úsznak vele szemközt, s mikor találkoznak vele,
1224 22  |          felhasította, máját kivette, s azt bőrével sebje körül
1225 22  |       folytatja felvett irányú útját, s az alkony fényénél csak
1226 22  |            roppant nádrengeteg körzi, s ója az egészségtelen mocsári
1227 22  |              néhol a vadrizs kalászai s a magas csenkesz legörbült
1228 22  |          töveikben az ízletes szamóca s kövér ananászok illatja
1229 22  |             színben egymásba fonódva, s a legmagasabb fák tetejéig
1230 22  |               mint hogy fiatal ember, s hogy egy évvel ezelőtt került
1231 22  |             nejével és szolgálójával, s egy néma fekete szolgájával,
1232 22  |         illatos vaniliák, tarka áloék s több meleg éghajlati gazdag
1233 22  |             szelindek felemeli fejét, s szétszaglálva a levegőben,
1234 22  |              hallat, mindig erősbödőt s végre hosszas, kísértetes
1235 22  |               darab szalonnát tűzött, s az egész játékszert bedugta
1236 22  |        vidravas orrán összecsapódott, s így ugató műszereit megnémította,
1237 22  |               húzta fel magát kezein, s egy percig a kapu tetején
1238 22  |               A kutya szűkölt dühében s fájdalmában, de a vas erősen
1239 22  |              laknak két szárnya volt, s a két szárny végén egy-egy
1240 22  |            gólyaláb kötelet vett elő, s a nemes úr ajtaját bekötözte.
1241 22  |            vésűt, kalapácsot vőn elő, s azokkal a falat mintegy
1242 22  |            felöltöztette kőrisbotját, s azt a nyíláson szép csendesen
1243 22  |              fogva sokáig ébren vala, s jól hallotta, mint ugatott
1244 22  |               ugatott a Bodri erősen, s mint hallgatott el egyszerre.~
1245 22  |               keresztülvillant fején, s szíve hatalmasan kezdett
1246 22  |             egyet vágott az ablakhoz, s a báránysipkás fő lábai
1247 22  |          bátran elhárítva lenni vélt, s magának mintegy kárpótlást
1248 22  |              volt, melynek lefejezése s a hősnő elfutása után hirtelen
1249 22  |            keresztül a szűk nyíláson, s egyenesen a benyílóba tartott.~
1250 22  |            világdöntő sikoltást tett, s az ablakhoz szaladva, rettenetes
1251 22  |      villantva. A leány elhallgatott, s szerét tehetve, bebújt az
1252 22  |              kiragadva a nő kezeiből, s mint egy gyötrő álombeli
1253 22  |            ház ura felébredt e zajra, s az ajtóhoz rohanva azt bekötözve
1254 22  |            háziúr két lövést tett rá, s egy zuhanás a kapun kívül
1255 22  |         fekete szolga is előérkezett, s az ajtót végre kivetették
1256 22  |             gyorsan! – lihegé a férj, s kétségbeesett fáradsággal
1257 22  |       lehetlennek látták menekülését, s lassan a mély vízbe bocsátkozott.~–
1258 22  |               víz színén a csecsemőt, s úszott ügyesen, mint a vidra.~
1259 22  |           vidra.~Az apa utána rohant, s gyötrelmes erőködéssel iparkodott
1260 22  |         olykor egy úszó lápra felült, s jó közelre bevárta üldözőjét,
1261 22  |               majd újra megelőzte őt, s így csalogatá maga után
1262 22  |          kisgyermeket letette a fűbe, s összefont karokkal nézett
1263 22  |              rántással földhöz vágta, s ekkor mellére térdelt.~–
1264 22  |               Hah! – sikolta Góliáth, s erőszakosan vonaglott.~–
1265 22  |        kibocsátva az egész országban, s halálra kerestetel.~Góliáth
1266 22  |             téríté őt magához Bálnai, s folytatá:~– Te és a te apád
1267 22  |         rajtad kívül senki nem lakik; s ha lesz, aminek emléke ostorozzon
1268 22  |        Szerencsétlen! – szólt Bálnai, s a kisgyermeket felvevé,
1269 22  |             ordítá Góliáth felszökve, s ismét a földhöz csapva magát,
1270 22  |               a földhöz csapva magát, s mint kit kígyók marnak,
1271 22  |            látogatta kietlen tanyádon s a lélek kínzó férgei. Ott
1272 22  |       gyermeket ölébe adta az apának, s lábtóira fellépve hosszú
1273 23  |               közelgett a magány felé s benne két férfi, és ez utósó
1274 23  |           lövés fogadta az érkezőket, s egyikök karján sebet kapott,
1275 23  |           kapott, a másik visszalőtt, s a bokorból emberkívüli ordítás
1276 23  |         csónaknál! – szólt az előbbi, s köpenye alul egy széles,
1277 23  |   csáklyájával keresztüllyukasztotta, s távol a parttól elmeríté.
1278 23  |               annak ajtaját betaszítá s belépett.~A bilincsétől
1279 23  |        szelindek dühösen rohant neki, s fogát csattogtatva támadta
1280 23  |           fénnyel világíta be a hold, s tejvilága éles árnyékokban
1281 23  |               megfogja a hölgy kezét, s fejét vállára hajtva, hízelgő
1282 23  |           veti magát Leander keblére, s karjait annak nyaka körül
1283 23  |          lebomlanak az ifjú nyakáról, s eszméletlenül, ájultan hanyatlik
1284 23  |               törve is, de az enyém – s a hölgyet karjaiba emelve,
1285 23  |            fekete hurcolta ide magát, s ott adta ki lelkét.~Leander
1286 23  |           Leander átlépte a halottat, s sietett csónakához. Társa,
1287 23  |           betakarta meleg köpenyével, s a kormányt kezébe ragadá.~
1288 23  |               gondjára bízta úrnőjét, s a csónakot eltaszítva a
1289 23  |               fájdalmas vigasztalást, s előre képzelé, mint fogja
1290 23  |              küszöbön alvó feketének, s szilajon rázta azt gallérjánál,
1291 23  |            szerelem melegévé hamvadt, s első tekintete első szerelmese
1292 23  |            felébredéskor elfelejtünk, s mely néha homoním esetek
1293 23  |           arcú férfi, a fekete szolga s a körér nőcseléd, kit Leander
1294 24  |       málnabokrok helyén vad tövisek, s hol egy időben az ibolya
1295 24  |             ifjan megőszült haj fedi, s vadul lóg le arcaiba; arca
1296 24  |                nyaka mellére görbült, s bágyadt feje ingó lépései
1297 24  |               felhőkkel sivatag eget, s visszanéz magába, és nem
1298 24  |              emésztődve visszafordul, s a sziget túlsó oldalán ismét
1299 24  |              oda fekszik éjjelenként; s ilyenkor támad csak benne
1300 24  |             hite, vallása, bizodalma; s óh, mikor a szívnyomó álmok
1301 24  |            van nézve, eljön a reggel, s felkölti őt hideg ágyából,
1302 24  |         félhold felszáll felhői közé, s homályfényét szétönti a
1303 24  |              felhőkkel elzárt egeket, s riadva szökik fel fekhelyéről,
1304 24  |           talál a törvények halottja, s nincs elég bátorsága azt
1305 24  |               borúban tarták az eget, s az unalmas, változástalan
1306 24  |        melódiátlan egyhangú éneköket, s a megszűnt eső után fejér
1307 24  |           méhkas zúgván be a levegőt, s a szürke ég színében vándor
1308 24  |               sütötte ködben haladni, s csak a motolláló evező mozdulatai
1309 24  |              csak a hegye látszik ki, s sík zölddé teszi a mély
1310 24  |              kiköt, lapátját leteszi, s a sziget partjára kilép;
1311 24  |               egyik felétől a másikig s szétoszlik a nádberekben;
1312 24  |             föl egy emberkívüli hang, s hallatszék, mint tépi nyavalyogva
1313 24  |    csörtetéssel nyíltak meg a bokrok, s négykézláb mászott elő reszketve
1314 24  |        Odamászik a jövevény lábaihoz, s ott hanyatt vágva magát,
1315 24  |              átöleli a jövevény lábát s halálfejarcát felemelve
1316 24  |        derékon szúrt hernyó vonaglott s rebegé:~– Meg. Hajh, milyen
1317 24  |          ember szívéből a vér csepeg, s nekem azt kell számlálnom,
1318 24  |           odamegyek, fel akarom venni s porrá omlik; a farkas a
1319 24  |            halálfej tudna mosolyogni, s töredezetten szólt~– Én
1320 24  |              és a halált és a világot s önnön magamat.~– Nesze!
1321 24  |              tagjai összezsugorultak, s ott feküdt mozdulatlanul,
1322 24  |         kedvesemet, a szelíd angyalt, s hogy el ne rabolhassa, kénytelen
1323 24  |             fel egy buja szeszélyért, s mikor már ennyi vétke után
1324 24  |            bundát rakott ki a partra, s csendesen tovaevezett.~Gyakorta
1325 24  |             kísértetrívásnak tartják, s nem mernek közelgni feléje
1326 25  |             szólván „nyakban voltak”, s ha Copernicus soha ki nem
1327 25  |               súlyegyent fenntartani.~S elvégre, biz az szégyen,
1328 25  |      kanyarította az esküdt úr fejét, s ilyetén párbeszédhez fogának;
1329 25  |                hogy hányadán vagyunk, s kis idő múlva elkiáltá magát:~–
1330 25  |           megtapogatta, megnézegette, s végre műértő minákkal fordult
1331 25  |      nagyuracskákat hátán a pincéből, s a szánba belefektette, a
1332 25  |              pogányul kezdtek fázni), s a kulacsot önmagától, melyhez
1333 25  |       griffmadár szétrúgott lábaival, s legelsőbb is azon kezdte
1334 25  |                ha nem feküdtek volna, s eközben szinte beesteledett;
1335 25  |               ittak, tudják az utat – s újólag nekiindulának a cukorszín
1336 25  |              a cukorszín hótengernek; s ha a gondolat, mely a költő
1337 25  |          kerülünk, őket hátrahagyjuk, s addig megyünk, míg ugyanazon
1338 25  |          elmaradhatlan vörös pruszli, s ennek hegyébe kerekített
1339 25  |              mezőkön keresztülsüvölt, s kikeres minden ajtót, ablakot
1340 25  |         azonban ostorpattogás hallik, s nagy sebesen előcsúszik
1341 25  |               előcsúszik egy fakószán s garázda bordalokat harsogató
1342 25  |            félreáll, süvegét lehúzza, s „-csés jó napot” mond fennhangon
1343 25  |            bajuszán végighúzva öklét, s egyet rántva farkasbundáján –,
1344 25  |           összecsapta két első lábát, s nagy szörnyűködései közt
1345 25  |            harminckettő, mint nekünk, s ki ámbár borhoz csak gyéren
1346 25  |             is van neki, mint nekünk? S még ennek ily szavakat mondani: „
1347 25  |            táblabíró úr nyújta elébe, s miután abból egy buzdító
1348 25  |          magasodott a duda nyekegése, s Jancsi ostorából egy hüvelknyi
1349 25  |              Jancsi kapott vérszemet, s kezét hányva-vetve kezdé
1350 25  |            dúdolt a januáriusi zefír, s roppant jégcsapokkal koszorúzá
1351 25  |             borral és szemei álommal, s nehány perc múlva egy sem
1352 25  |           szokatlanul megkönnyebbült, s szokott útjokat ösztönszerűleg
1353 25  |              és túrós lepényre várta, s az ajtón a szemközt fújó
1354 25  |              összekurjantá cselédeit, s hát mit láttak? A kas, melyben
1355 25  |               lebontakozva hiányzott, s hiányzottak mindazok, akik
1356 25  |          takarózhatott volna, egymást s a közbe szorult dudát szorosan
1357 25  |              Aou! Megeszem a nyakad!” S egyszersmind úgy érzé, mintha
1358 25  |          szemei közé tüzes szemeivel, s nyelvével száját körülnyalogatta.~–
1359 25  |         pátriárka! – kiálta a cigány, s hirtelen úgy kijózanodott,
1360 25  |           Nono pisz! pisz kiskutya! – s meg akarta cirógatnia kiskutyát
1361 25  |             sem, fölnyújtotta nyakát, s egy hosszút üvöltött, mire
1362 25  |          hasonló üvöltés felelgetett, s kis idő múlva a cigány egy
1363 25  |          gallérjába markolt fogaival, s kezdte kifelé húzni a hóra.~–
1364 25  |              Jaaj! – ordíta a cigány, s kétségbeesésében, amint
1365 25  |      megnyomva azt erősen könyökével, s elkezde az impertinenter
1366 25  |            volna, elkezdtek iramodni, s szaladásuk közben oly jajgatásnak
1367 25  |            császár alatt aluvának el, s Theodosius alatt ébredtek
1368 25  |              variációk alatt szenved, s felpillantott.~Egy cigányt
1369 25  |             pandúr éppen messze volt, s a cigány erősebben félt
1370 25  |          fogától, mint a huszonöttől, s tovább működött.~– Óh! Te,
1371 25  |               Megállj csak! – kiálta, s egy bicsakot rántott elő,
1372 25  |        tisztelkedésére a fűzfa alatt, s mód nélkül sóvár pillanatokkal
1373 25  |              és még leendő unokáikat, s minden rendű és rangú atyafiait
1374 25  |       összejöhet, kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak is
1375 25  |           ordított, azután még egyet, s azzal közakarattal egy utósó
1376 25  |      martalékra: búcsút vevének tőle, s bizonyos irányban mindnyájan
1377 25  |         eléggé kérkedni bátorságával, s kin már ekkor jéggé fagyott
1378 25  |          úrnak csak egy csizmaszárára s néhány széthurcolt csontjaira
1379 26  |        életedet,~Csináltass koporsót,~S temess el engemet.~Népdal.~
1380 26  |          néztünk ki egymás szemeiből, s holnap port hánytunk arcaikra
1381 26  |            félelem ült minden szívet.~S maga a természet, mintha
1382 26  |           lankaság vizei kiszáradtak, s mert a mennyboltozat nem
1383 26  |          mintha be volna zárva az ég, s a nap tányérjába be lehet
1384 26  |               levetette az erős szél, s most moh és tövisek teremnek
1385 26  |       posványság szokatlan kiapadását s az országos zavart, megszökött,
1386 26  |          országos zavart, megszökött, s e részben teljesen megnyugodva,
1387 26  |        elszorult.~Egy kapát keresett, s a holtat vele bekapálta.~
1388 26  |           fövegét, kezeit összetette, s halkan egy miatyánkot monda
1389 26  |            hova kedvese volt temetve, s annak sírja körül virágos
1390 26  |             gróf Szilárdynénak hínak, s kit szeret és tisztel mindenki,
1391 26  |     üldögélnek egy pohár bor mellett, s régi időkről beszélgetnek.~
1392 26  |              pletykagyűjtéssel tölti, s igen összehúzódva éldegél.~*~