Fezejet

 1 10|                                 A táblabíró~Nem vagyok én parasztember.~
 2 10|        járjon.~Népdal~Bálvándy úr táblabíró volt, éspedig egyike a legkövérebbeknek;
 3 10|          egy darab dicsőség! Légy táblabíró!” És lőn Bálvándy úr táblabíró,
 4 10|    táblabíró!” És lőn Bálvándy úr táblabíró, vagy akart vagy nem.~Különben
 5 10|         rovatába soroztaték még a táblabíró úr debrői dohánykazalját
 6 10|       töltötte meg reggelenként a táblabíró úr pipáit, miknek száma
 7 10|         pöröket bőrtarisznyában a táblabíró úr után a procuratoriába.~
 8 10|           egy reggelen az érdemes táblabíró urat szokatlanul korán felverték
 9 10|     toppana be szobájába, kiben a táblabíró úr, mihelyt szemeit kellőleg
10 10|      hosszú iratok költözködtek a táblabíró úr asztalára, mire mindketten
11 10|       bólintottak.~E beszéd alatt táblabíró úrnál vége-hossza nem volt
12 10|   látszólag olyasmit iparkodott a táblabíró úrnak megmagyarázni, amit
13 10|           alá s fel a szobában.~A táblabíró úr irodája éppen az ebédlőre
14 13| parancsoló személy, tens Bálvándy táblabíró úr és Tölcsér Jónás esküdt
15 13|       levén kézügyben.~– Nem lát, táblabíró úr? Nincs itt elrejtve a
16 13|          tudom könyv nélkül.~De a táblabíró úr nem ismert e tekintetben
17 13|        Pista jól agyba-főbe nézve táblabíró urat.~– Hallja, audiat! –
18 13|        olyan nevezetes – röhöge a táblabíró úr –, talán egy rongyos
19 25|          úr „jó reggelt” kívánt a táblabíró úrnak, a táblabíró úr pedig „
20 25|       kívánt a táblabíró úrnak, a táblabíró úr pedig „jó estét” kívánt
21 25|          aztán összeölelkeztek; a táblabíró úr hóna alá kanyarította
22 25|          kulacs szíja csakugyan a táblabíró úr kezébe nem kerül, ki
23 25|        földről fejét, így szóla a táblabíró úrhoz~– Ugyan, maga végzett
24 25|           mink most?~E kérdésre a táblabíró úr rettenetes kacajt ütött,
25 25|           volt hozzá első szava a táblabíró úrnak.~– Jaj, tens uracskám,
26 25|        miért nem? – szólalt meg a táblabíró úr. – Itt van a kulacs,
27 25|           tudott tápászkodni, míg táblabíró úr a kulacsot szerelmesen
28 25|             Hohohohoó! – ordítá a táblabíró úr düledező szemekkel, mely
29 25|            csak a hideg szél és a táblabíró úr fején a báránysüveg nem
30 25|          ci-i-gá-gány! – hebegé a táblabíró úr – gyere, de mindjárt!
31 25|         hahaha! uhhaha! bruhaha! (Táblabíró úr előtt rettenetes nevetséges
32 25|      mámoros érzékenyültségében a táblabíró úton keresztül lelkesülten
33 25|           fel hát – szólt közbe a táblabíró úr jégcsapos bajuszán végighúzva
34 25|            Uhhohoháhá! – röhöge a táblabíró úr. – Nosza cigány, tégy
35 25|    kulacsra vigyorintva, melyet a táblabíró úr nyújta elébe, s miután
36 25|        csússzék a szán! – szólt a táblabíró úr Jancsival is közölve
37 25|          egy nüansszal pirosult a táblabíró úr arcszíne, egy hanggal
38 25|        vagyok én magam is,” míg a táblabíró úr, mint csak torkán kifért,
39 25|      egymás ölébe hullának, addig táblabíró úr testének egész hosszával
40 25|          tarták, míg a kas alól a táblabíró úr fiókmennydörgésszerű
41 25|      jéggé fagyott az izzadság.~A táblabíró urat is előhozták a kas
42 26|      ember.~*~Tekintetes Bálvándy táblabíró úr megszűnt vendégeit itatni,