Fezejet

 1 2 |     állanak őszülő hajszálai.~A leány zsibbadtan, magánkívül rebegé:~–
 2 2 | folyvást hallgatva megragadja a leány kezét; ez elalél, s így
 3 2 |      két szeme.~– Gyere elő, te leány! – suttogja tompán a kegyes
 4 4 |     felét sem értette a gyermek leány, mikre a gyermek ifjút keserű
 5 5 |    mondani szándékozom. A másik leány, Lilla, ki még tán szebb
 6 5 |       között. Bálnai megkérte a leány apjától annak kezét, de
 7 5 |    rejtegetni nem lehetett, s a leány kivallotta, hogy ő nő és
 8 5 |       Gyékény jól tudta, hogy e leány, aki őt apjának nevezi,
 9 5 |         mind a ketten. Kivált a leány a legeszményibb szépség
10 5 |     gondoskodással forgolódik a leány körül, s ha valaki felőle
11 6 |  egykönnyen fog szót fogadni.~– Leány – szólt az ifjú összefont
12 6 |      szorítá.~– Nézd! – szólt a leány szokatlan, vad, költői hatállyal,
13 6 |      remek izomzatúvá fejlék. A leány oly szép lőn, hogy ki egyszer
14 7 |     Szilárdy Leander!~A szegény leány, mint letört liliomszál,
15 7 |     annak karjába:~– Ugye, ez a leány becstelen?~Leander arca
16 8 |    gyermeke térdelt, egy fiatal leány; szép leány, ki a boldog
17 8 |          egy fiatal leány; szép leány, ki a boldog élet minden
18 8 |        tedd el valahova.~Erre a leány semmit nem felel, hanem
19 8 |            Nem tudom – felele a leány.~– No mindegy; hitelez nekem
20 10|          hogy szüléi életében a leány magát semmire nem kötelezhette,
21 10|      Mátyás VI. 29 értelmében a leány személyét a hitelezőnek
22 10|  végrehajtást elrendeli.~Hogy a leány szép, fiatal és ártatlan,
23 11|     szívreható hangon a szegény leány. – Üdvedre kérlek, bocsáss!~
24 12|    kikötve,~Abban van egy szőke leány megölve.~Jertek, lyánkák,
25 12|   ráncos képű nő, odaszagolva a leány felé. – Milyen kék az orcája!~–
26 12|  mialatt a köpenyt iparkodott a leány alul elhúzni.~Az ifjú ezalatt
27 13|       egy szegletben volt a két leány.~Bálvándy úr előlépve, elkanyargatá
28 13|         úr. – Nem elég neki egy leány, kettőt akar tartani!… Nem
29 13|       mennyországba repülnek.~A leány oly vad elhatározottsággal
30 15|         vezérli… Nos aztán… egy leány… mintha bizony… hát miért
31 16|         három-négy nap? Szegény leány! Mindig terólad beszélt.
32 16|     hogy sokat vétett e szegény leány ellen, de már ami elmúlt,
33 17|       lelkiismereted szerint.~A leány meghökkent.~– Nemzetes uram –
34 17|        ennyit akartunk tudni.~A leány félig elfojtott fohásszal,
35 18|       sem áll? Nagyon méltán. A leány neve volt Gyékény Lilla,
36 21|   kettőnek ölelésiből született leány az őrültség; ez én vagyok.
37 21|   meglátta őt, már érzé, hogy e leány lesz az, kiért élte mindenét
38 21|        örökre veszve találta. A leány megtébolyodott.~Előre számítgatá
39 21|   keresztet húzott át a sors. A leány megtébolyodott.~E hirteleni
40 22|        benyílóba tartott.~A hős leány meglátva a megöltnek vélt
41 22|     kését torkának villantva. A leány elhallgatott, s szerét tehetve,
42 25|         a négy közül, fi-e vagy leány? Csak a lovak vették egy