Fezejet

 1 1 |        legtehetősb kereskedőknek, kit azonban később a devalváció,
 2 1 |         fiatalúr karjaiba omlott, kit ijedtében nem tuda saját,
 3 2 |           hogy talán nem is ő az, kit ezen válogatott magasztalások
 4 4 |           azért is megnézem, hogy kit rejtettél ide! – S indult
 5 4 |           szeretett, ki azon nőt, kit te nem ismerél, kinek keblén
 6 5 |     áldott, szelíd teremtés volt, kit hatalommal erőszakoltak
 7 5 |         hogysem e hőkeblű hazafi, kit nemzete iránti buzgalma
 8 5 |          leendne Bálnai felesége, kit ő férjestül és apóstul együtt
 9 5 |       magáét. Ezalatt a kislyány, kit szinte anyja nevére kereszteltek,
10 5 |      nevezi, ellenségének leánya, kit a haszonlesés miatt el nem
11 5 |          védője akar lenni annak, kit ő üldöz. Tehát előlegesen
12 7 |        magát. Összenyaklott, mint kit szél ütött meg.~Bálnai Körmös
13 7 |              kérdé martalékjától, kit Leander hiába iparkodott
14 7 |        Ama pórias öltözetű férfi, kit te bizalmas hangon Sándornak
15 7 |     tündér szépségű lyánka lakik, kit még idegen férfiúnak tekintete
16 7 |         tekintete nem illetett, s kit haragos sárkányul őriznek
17 8 |       kényelmei közt neveltetett, kit túlérzékeny kebellel, nemes
18 8 |       csak egy cselédjök sincsen, kit segítségül kiálthatnék.
19 8 |        földre, s miután nem volt, kit közelében segélyül híhatott
20 8 |        egy tekintete lehangolá; s kit arca bájai szerelemőrültté
21 9 |     incepinc, cinigefejű madárka, kit még subscriptus diák korában
22 10|           báró Dömsödi János áll, kit családgyűlölség, hajlam
23 10|     mindnyájok ellen). Jaj annak, kit gyűlöl, az veszni fog. Akit
24 11|      ölelhet is ilyenkor; boldog, kit tollas fekhelyén kedélyes
25 12|         mintha nem is ő volna az, kit megfejeltek, visszasújt
26 13|     kedvesét is, a szőke lyánkát, kit a pusztabíró segélyével
27 13| mindenkitől elhagyott gyermekkel, kit egy haragos tekintet lesújt,
28 14|            De hát ismered-e, hogy kit kell?~– Hogyne ismerném,
29 16|   megismerte az ifjú arcában azt, kit ő ama nagy égés napján tőrrel
30 18|       ébren kellett volna lenned! Kit Isten, természet, sors nekem
31 18|          sors nekem jegyeztek el, kit nőmmé akartam tenni, egy
32 21|        rejteni, kibe szerelmes, s kit valahonnét rabolni vagy
33 21|     fekete szolgájától tudta meg, kit ez árulásra sem pénz, sem
34 21|         előtt egy szép pórleányt, kit az afrikai szeretett, Dömsödi
35 21|        először átölelte a leányt, kit tőle sem ég, sem föld vissza
36 22|      földhöz csapva magát, s mint kit kígyók marnak, nyavalyogva
37 23|        szolga s a körér nőcseléd, kit Leander célszerűnek tartott
38 24|       mikor a törvények halottja, kit elástak önkezei embertől
39 24|  nyöszörgéstől követve, minő azé, kit a hideg ráz, vagy minőt
40 26|           meglátogatja testvérét, kit gróf Szilárdynénak hínak,
41 26|       gróf Szilárdynénak hínak, s kit szeret és tisztel mindenki,