Fezejet

 1 1 |          kínos lelki állapotjában egyszer mindenkorra fogadást tőn,
 2 3 |          nyársról lehúzott kappan egyszer csak elkezd kukoríkolni,
 3 3 |  lógatásoknak adja fejét.~Történt egyszer, éspedig Gyékény Márton
 4 3 |     bátyja tele erszényeire.~S ím egyszer a tele erszények egyike
 5 3 |           vándorlandó pénzeit még egyszer meg ne tekintse, megállt
 6 4 |       egytől őrizkedett, hogy még egyszer Pista gerundiumának és ideges
 7 4 |        szomszédját a falutól, még egyszer utána hajított, aztán visszatért
 8 5 |       gondolata. – Nézzük meg még egyszer! – susogá fölkelve; mindkét
 9 5 |         többet soha, csak most az egyszer…~– Puff!~– Könyörüljön rajtam,
10 5 |       levegő buzog ki, s mit csak egyszer kell meggyújtani, s azontúl
11 5 |          sorsáért fiától fog majd egyszer számot kérni ott a szivárványok
12 6 |       nincs! Hadd lássam őket még egyszer, hadd szíjam lelkembe arcod
13 6 |          izmos termet, mintha már egyszer megjelentek volna előttünk,
14 6 |       leány oly szép lőn, hogy ki egyszer meglátta, sohasem felejté
15 7 |           mint a hörcsök; akit az egyszer megszorít, ha addig él is,
16 7 |        milyen messze vannak!!~Még egyszer körülölelé Lilláját. A sírás
17 7 |     felemelni. – Nézz széjjel még egyszer a világban, utójára fogod
18 7 |         túlzásokat választottunk. Egyszer hírét vettük, miszerint
19 7 |       vagyok szavaidnak; hazudtál egyszer, nem hiszek többet; te voltál,
20 9 |  fiatalság, s amely tekintélyt ez egyszer kikezd, arra rájár, míg
21 9 |      senki fiának, mert ha ez még egyszer történik, ha még egyetlenegyszer…~–
22 10|          magával ragadta azt, még egyszer elolvasá a ráírt neveket
23 11| Messze-messze haladtak így, midőn egyszer a hölgy léptei csöndesedni
24 11|      megbocsátá a sorsnak.~– Csak egyszer ölelhessem őt karjaimban –
25 12|        fogott hozzá, s később még egyszer megitatták a gyermeket,
26 12|     csárda oldalán. – Üss meg még egyszer, ha van lelked!~– Le kellene
27 14|             Meghalt! – kiálta még egyszer Dömsödi úr. A betyárok minden
28 15|           soha nem is, de most az egyszer tökéletesen el van rejtve.~
29 16|    Dömsödi úr elhalványult, s még egyszer szorgosan aggódó hangon
30 16|    reményre, hogy őt ott fenn még egyszer látni fogom, esküszöm és
31 17|          csak mondd tovább.~– Hát egyszer csak kinéz a kis ifjúúr
32 17|           amint kinéz az ablakon, egyszer csak elrikoltja magát: „
33 18|        Alig mozdulok ki hetenkint egyszer szobámból, s mint a karthauzi,
34 19|  felszakítva álma bilincseit, még egyszer életében felébredett.~Nehéz
35 19|        úgyis visszaadod azt nekem egyszer – tudom – kamatostul… A
36 19|          el, álla lecsuklott, még egyszer görcsösen fellökte magát,
37 20|        koporsója födelét? Tán még egyszer meg akarja őt átkozni alvó
38 20|    kioltja, sötétben marad, s még egyszer magasztosan ingerült félelemmel
39 24|   kezeiddel ver meg az Isten; nem egyszer halsz meg, mindennap meg
40 25|       sohasem repültem életemben, egyszer kivéve, mikor a vármegyeháza
41 25|          mélységesen aludtak.~Hát egyszer, amint ott alusznak, a jámbor