Fezejet

 1 1 |        lakosai talpon és fejjel az ég felé állanak; a gazdák,
 2 1 |           a fövény.~De piroslik az ég is.~Iszonyú szél támad.~–
 3 1 |          is.~Iszonyú szél támad.~– Ég, ég a város! – ordítják
 4 1 |          Iszonyú szél támad.~– Ég, ég a város! – ordítják mindenfelől.~
 5 4 |    siralmian vannak felvetve, arca ég, kezével a mellette ülő
 6 4 |         való, mogorva felhőivel az ég, göröngyös útjaival a föld
 7 4 |         eredeti illatja van, mikor ég. Majd csepűvel tömetett
 8 6 |       vegyülve oly idillszerű!…~Az ég tengerében rózsák és liliomok
 9 6 |          arculatán. Belát a derült ég boltozatlan űrébe, s lelke
10 7 |     határozottsággal szólt:~– Ezen ég alatt mi nem találkozunk
11 8 |           asztalkán halvány mécses ég, mellette egy úri hölgy
12 10|            határozatok, tudja a jó ég, még mi mindenféle lekörmölni
13 10|             melyekkel berepkedé az ég csillagos végtelenjét; utazni
14 10|          arculatával, szemeiben az ég és a csillagok; s mintha
15 10|         Azt gondolta, hogy a világ ég! Kezében volt az átkos iromány,
16 11|        diadalmaskodtak fölötte. Az ég nem hallgatta meg imádságait.
17 11|       tudta, hogy csak a zivataros ég van odakünn, és nem gondolkozott.
18 11|            nem hallgatta meg őt az ég; de mindezeket megbocsátá
19 12|         egyet fordult:~„Uccu cuca, ég az utca!” – rikoltá, s közibe
20 13|         nyíláson át mosolyga le az ég. Azért volt pedig a háztetőn,
21 13|          lényekre a derült tavaszi ég, mint rájok: erőszakos koccantások
22 13|            a házhéjnyíláson beömlő ég világa még fehérebbé teszi
23 15|            nem én… inkább a szabad ég alatt; de nem, ott sem…
24 15| megszaggatott bőgés hallatszik; az ég mindig sötétebb lesz, a
25 15|       százszorosan verve vissza az ég sarkaitól.~Erre sötét lett
26 16|       Kendőruhád meggyulladjon.~Az ég téged meg ne áldjon!~Népdal.~
27 16|            felemelvén, megrázta az ég felé tompán, ünnepélyes
28 18|        derülhetett, borulhatott az ég, ő változatlan maradt, mint
29 18|        Bálnai, ön az? Hozta önt az ég!~– Nem hozott, hanem űzött! –
30 21|          ki e boldogság helyett az ég minden csapásait érdemelte
31 21|    átölelte a leányt, kit tőle sem ég, sem föld vissza nem vehete,
32 22|        narancscsemeték is a szabad ég alatt; hosszú sorban rendezett
33 22|           szerencsétlenebb a kerek ég alatt e pillanatig, de ezentúl
34 22|            kiirtani családodat, az ég máskint akarta, máskint
35 24|      nyugalmat, sehol egy reményt. Ég, föld és szív, mind oly
36 24|       remegő hang szól:~– Adjon az ég hosszú életet tenéked!~Azután
37 24|   természet legszebb helyeiből; az ég elveszté kékjét, mintha
38 24|           be a levegőt, s a szürke ég színében vándor vadludak
39 25|        zérus fokon alól szállt; az ég vizei kristályozott alakban
40 25|           milyen szép csillagos az ég.~– A bizon, az én pejlovam
41 26|           mintha be volna zárva az ég, s a nap tányérjába be lehet