Fezejet

 1 4 |    szavakban, hogy én apámnak nem vagyok leánya, hogy ő nem az, kinek
 2 4 |       évemmel oly megaggott ember vagyok! Mennyi nyomort, mennyi
 3 7 |          és válaszolá:~– Igen, az vagyok.~– Az vagy? – rikolta Bálnai
 4 7 |         az átkot? Ne szólj! Süket vagyok szavaidnak; hazudtál egyszer,
 5 9 |    Michelemma, Michelemma!”~– Itt vagyok, cantus praeses úr.~– Ki
 6 9 |           oly szomorú?~– Mert nem vagyok víg – felelt lakonice Pista,
 7 9 | kapaszkodjál nyakamba, elég teher vagyok én magam is magamnak.~–
 8 9 |     leckén.~– Micsoda? Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem, miképp
 9 9 |         diák).~– Bi-bi-bi-biennis vagyok – felel ez reszketve, s
10 9 |       majd megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk az énekpróbához!
11 10|                   A táblabíró~Nem vagyok én parasztember.~Reám úgy
12 11|      bennem, én oly szerencsétlen vagyok, mint te…~Igaza volt; csak
13 11|         tekintett.~– Óh, én álmos vagyok – suttogá a leányka, s szőke
14 12|                      A Koplaló~Én vagyok ám az a kölök,~Ki a kocsmában
15 13|           fogadom! Hohó! Vén róka vagyok én már az ilyesekben, nem
16 13|           Most én parancsolok; én vagyok a halálnak ura!~Következő
17 15|        szerencsétlenné, mégis itt vagyok?!~Ezen rövid logikai okoskodás
18 15|     szegény candidatus theologiae vagyok, ki már három nap óta nem
19 15|            én csak szegény cseléd vagyok, kinek semmim sincs e rajtam
20 16|           ájulás környékezé.~– Én vagyok Bálnai Körmös István! –
21 17|      vigyorgó vörös arccal.~– Itt vagyok, nemzetes uram – szólt tolakodó
22 17|       feje voltam, most bérszolga vagyok. Húsz esztendei fáradságaim
23 17|         bocsássatok el! Én gazdag vagyok s nagy úr; pénzt, sok pénzt,
24 17|           házamon belől vagy. Nem vagyok hóhér, de téged meg tudnálak
25 17|      fillérje sincs; de én gazdag vagyok, dúsgazdag, az én halálomat
26 18|            Tizennégy hónap óta ma vagyok először fedél alatt – így
27 18|    magamra – susogá –, igen beteg vagyok.~– Itt van ni – szólt Rónai
28 19|         Vén zsugori! Alszol-e? Én vagyok itt közeledben, halálos
29 19|           rajtad. Magam is koldus vagyok, nincs egy falat télire
30 19|        Hallottad ugye, hogy beteg vagyok? Látod, pedig nem igaz.
31 19|       szeget ütött bele.~– Boldog vagyok! – sóhajta az elevenen lezárt,
32 21|         tőlem? Nem tudod, hogy ki vagyok? A gyűlölség és a szerelem
33 21|          leány az őrültség; ez én vagyok. Félj tőlem! Szám éget és
34 22|      máskint történt. Boldogtalan vagyok én, mert fájdalmaimat egyik
35 24|              Ki nem engedi?~– Meg vagyok rontva, kötve vagyok nehéz
36 24|          Meg vagyok rontva, kötve vagyok nehéz lánccal, nem téphetem
37 25|          úr –, hiszen bornemissza vagyok, nem iszom én a bort sohasem,
38 25|          támaszkodott rajta); túl vagyok a hetedik égen, az egész
39 25|         nótáját: „Bús az idő, bús vagyok én magam is,” míg a táblabíró
40 25|      foglalni? Nem tudod, hogy én vagyok a tekintetes esküdt úr?~