Fezejet

 1 1 |        előre. A két hölgy nem merte szemeit fölnyitni, s némán tapadt
 2 2 |        mozdulatlan marad; fogait és szemeit összeszorítja, vére arcába
 3 2 |        mihelyt megszólíttatik, vagy szemeit fölnyitja az álmodó, azonnal
 4 2 |       jámbor város jókedvű népeinek szemeit és szájaikat kacagásra indítsa.~
 5 3 |             szóla hozzájuk az öreg, szemeit végiglegeltetve rajtok. –
 6 3 |           Pista felmeresztve karika szemeit. – Dehogy nem kell, bátyámuram,
 7 5 |           vasládájára találta vetni szemeit, azon a legkétségtelenebb
 8 5 |             félsötétben virraszt, s szemeit nem meré lehunyni, hirtelen
 9 6 |         tekintetét, s arca elpirul, szemeit lesüti. Az ifjú megközelíti
10 7 |            félig érzelgően lehunyva szemeit, majd ismét kedvese tekintetét
11 7 |             görcsösen vonaglott, és szemeit meresztgette.~– Rád bízom
12 8 |           ásít, leteszi könyvét, és szemeit dörzsöli, azután felkel,
13 8 |         útján botorkáló ártatlanság szemeit felnyissa, s azt az igazi
14 9 |          Bizony csak mozogsz te!” – Szemeit összehúzza, képére piquant
15 10|             a táblabíró úr, mihelyt szemeit kellőleg kidörzsölé, azonnal
16 11|  mozdulatlan, tagjai mozdulatlanok; szemeit le nem veszi a vigalom háza
17 12|        mersz! – Oly dühvel forgatta szemeit, mintha minden pillantással
18 13|          ismét testvérére függeszté szemeit; az is reá tekinte, mindkettőjök
19 14| megszólított anélkül, hogy felvetné szemeit, felelé:~– Nincs.~E lakonikus
20 14|        gyorsan: „halott”, s eközben szemeit Dömsödi úrra mereszté.~Dömsödi
21 15|          szerteszét, majd kinézte a szemeit, de semmi kivehető alaknak
22 15|             Dömsödi úr, s nem merte szemeit kinyitni.~– De talán valami
23 15|             lenni!~Felébredt; amint szemeit felvetette, álmát látta
24 16|      atlétához, ki dolmánya ujjával szemeit látszott törülni.~– Te jöttél,
25 17|     szegletbe vetett martalékon, ki szemeit befogva, az egész eskületétel
26 17|      hangját mellébe visszafojtá, s szemeit sokszor kelle törölgetnie.~
27 17|          őkigyelmének halálát, csak szemeit akarom kitolni, nyelvét
28 19|          haldokló előtt, ki zavaros szemeit az örök álomra lefogná,
29 19|        megszámlálni többé.~Lehunyta szemeit és azt hivé, hogy megholt
30 19|        pokoli gyönyörrel legeltetve szemeit aranysárga arcán, őt, az
31 19|            Végre felmereszté száraz szemeit, karjait kinyújtá, s egy
32 20|            halva, s iparkodék annak szemeit lecsukni.~Hanem a balszem,
33 22|       talpainak álláspontot adni, s szemeit és száját törülgeté sáros
34 22|      gólyaláb hosszasan hallgatott, szemeit Góliáthról el nem véve.~–
35 23|             ömlött el azon.~Felveté szemeit, melyben az őrültség égető
36 24|        véres! Mért nem csuktátok le szemeit, mikor eltemettétek?~– Csuktad
37 25|           az esküdt úr felmeresztve szemeit – én még sohasem repültem
38 25|             volna végig. Fölfeszíti szemeit. Hej, de jobb lett volna
39 25|        orrát; hogy ez nem használt, szemeit dörzsölte; ez sem használt,
40 26|          nem fogta be haldokló neje szemeit, orvos nem adott segélyt