Fezejet

 1 1 |      emberi hangot még nem hallott soha. Megáll a téren; első lábait
 2 1 |     mindenkorra fogadást tőn, hogy soha többé hadi kalandjairól
 3 2 |           kegyes ember – koldusnak soha fillért sem ad, családja
 4 3 |           mert az ő zsebében ugyan soha meg nem melegedhetett, s
 5 4 |           nyitott szem meg nem lát soha.~Tömérdek apró út vezet
 6 4 |     hosszában a földhöz, amint még soha tisztviselőt sem tisztújításkor,
 7 4 |           Megölnek…~– Vissza? Nem; soha! A mostoha házhoz vissza
 8 5 |      részint régen elmúlt, részint soha meg nem esett történetekkel.~
 9 5 |          torzgyermek tűnt elő.~Még soha igazán nem szeretett, s
10 5 |           hogy noha édes hazájának soha egy váltó garast érő hasznot
11 5 |            Puff!~– Jaj! Nem többet soha, csak most az egyszer…~–
12 5 |        annak kezét, de azt az öreg soha nem nyilvánított okokból
13 5 |     gyermekét, és hároméves koráig soha más szobában a gyermek nem
14 5 |        bizonyítottak ellene, miket soha nem írt; jobbágyai esküdtek
15 6 |      baljóslatú kifejezés, mindezt soha nem tudnám elfelejteni;
16 6 |       keresik, és talán az életben soha meg nem találják; de ha
17 8 |     adósságokat csinálni, s azokat soha meg nem fizetni, arasszal
18 9 |          elhallgat a máj; s mi még soha prézesen meg nem esett,
19 10|            még nevét sem hallottam soha, ha kérdezém: merre lakik,
20 12|             Kocsmárosa e csárdának soha sincs; ha van, két hónapnál
21 13|            testvérével, ki a házat soha el nem hagyá.~Fekete volt
22 13|           fogunk és örülni, mintha soha a világot és annak keserveit
23 14|      Honnét vette amaz ismeretlen, soha nem látott ember ezen rögeszmét,
24 14|          mikor keresztelni vitték, soha nem imádkozott, Istent a
25 15|            magát, s hitte, hogy ha soha nem is, de most az egyszer
26 17|           nem is fogom elfelejteni soha. Éppen vacsoránál ültek
27 18|            bús, magába vonult lőn, soha egy mosoly nem deríté fel
28 18|           szó nem hagyta el ajkait soha.~Miatta derülhetett, borulhatott
29 18|          láttam. Nem is szóltam én soha senkinek, csak a plebánus
30 20| búslakodónak, kenyeret a koldusnak soha, s kíséret nélkül vitték
31 22|          süpped ugyan egy kissé, a soha le nem kaszált fű úgy tesz,
32 22|            szomszéd faluba kijárt, soha senki sem hagyta el a szigetet.~
33 23|         célszerűnek tartott előtte soha meg nem mutatni.~Ők boldogak
34 24|       bujdosik,~Hosszú tenger éjen soha el nem nyugszik.~Népdal.~
35 24|   naphosszant; lelkem nem nyugszik soha, szüntelen képeket kell
36 25|           voltak”, s ha Copernicus soha ki nem találta volna is,