Fezejet

 1 2 |           ember arcáról csorgott a hideg veríték, midőn tévedéséből
 2 4 |          legkisebb hang, a legelső hideg szellő szétűzi ezen, az
 3 4 |        hullanak! De sem éhség, sem hideg, sem viharok, sem saját
 4 4 |  papucsaiba lépett, azokat ilynemű hideg állatokkal találta megrakva,
 5 5 |         engem?~– Hm! – kezdé a fiú hideg mosollyal. – Mindennek van
 6 6 |        látogatni; tudja, miért oly hideg, miért oly haragos az őszi
 7 7 |        keresztül és susogá:~– Minő hideg van!~Többet nem szólt, hanem
 8 7 |           s annak lábáit átölelve, hideg térdeit búsan megcsókolgatá,
 9 8 |           nő arcát megcsókolá.~Oly hideg volt ez arc…~A nő mélyen,
10 8 |           anyja kezét, azt a hűlt, hideg kezet; magasztos kínban
11 11|                      A zivatar éje~Hideg szél fú Mátra felől;~A lelkem
12 11|         Szilveszter éje és iszonyú hideg…~A madarak megfagytak a
13 11|        első lépésénél találkoznia!~Hideg, hideg az éjszaka, mint
14 11|      lépésénél találkoznia!~Hideg, hideg az éjszaka, mint az emberek
15 11|          földön jár; éhség, szomj, hideg, ösztönök gyakran lerántják
16 12|        penésztől; a kémény, nehogy hideg jőjön be rajta, szalmával
17 12|           elgyalázta ugyan kissé a hideg, de majd helyrehozzuk… Hát
18 13|         tekintet lesújt, kinek egy hideg bántó szó úgy fáj, mint
19 16|         homokpuszta felett, mely a hideg éjszakában a szél szomorú
20 16|         urat tökéletesen kitörte a hideg, s ekként hagyta magát vitetni
21 17|    lázhidegben reszketett, arcán a hideg veríték permetézett alá.~
22 17|        némán játszott holt kedvese hideg fehér ujjaival; körülötte
23 18|       napjaim tölteni szoktam! Egy hideg szoba, körüle szomorú fűzfák
24 18|            irántam; maga a törvény hideg, részvéttelen, mint azok
25 19| meggyújtotta.~A kór öreget rázza a hideg, fogai vacognak, s az ágya
26 19|           virrasztó halál lehelete hideg verítékben gyűlik meg homlokán,
27 19|       nyugalom, öreg. Kelj innét a hideg ládáról és feküdjél le,
28 20|          úgy rémlik előtte, mintha hideg csontkezek cirógatnák végig
29 21|       férfira.~A nő tébolyodott.~E hideg, zavart tekintet, e szótalanul
30 23|             erősen szíja ajkához a hideg homlokot, a kedves fehér
31 24|            a reggel, s felkölti őt hideg ágyából, mintha mondaná:~–
32 24|           követve, minő azé, kit a hideg ráz, vagy minőt a kicsukott
33 25|            szénával és venyigével.~Hideg volt, hogy az embernek a
34 25|            a lelke is didergett.~A hideg nagy ellensége a mámornak.~
35 25|        hold Józsué szavára; csak a hideg szél és a táblabíró úr fején