Fezejet

 501 10|              táblabíró, vagy akart vagy nem.~Különben hasonlíthatlanul
 502 10|           tudott, s ha déli álmából föl nem verték, nem volt nálánál
 503 10|                 álmából föl nem verték, nem volt nálánál békességesebb
 504 10|                Bálvándy úr jóbarátokban nem szűkölködött? Mindennap
 505 10|                 olyaskik valának, kiket nem volt képes asztal alá poharazni.~
 506 10|            ugyan a Bálvándy úr legényei nem panaszkodtak; nekik a föntebb
 507 10|                 dohányozni, sem danolni nem tudván, ezen hiányai miatt
 508 10|          engedelmes lőn, mint a bárány; nem történhet vala rajta oly
 509 10|             bántalom, mit szó nélkül el nem viselt volna, nem oly méltatlanság,
 510 10|             nélkül el nem viselt volna, nem oly méltatlanság, mely ellen
 511 10|                 embernek kedvében járni nem tud.~Ily állapotban három
 512 10|             táblabíró úrnál vége-hossza nem volt a bajuszok pödrésének,
 513 10|               megmagyarázni, amit éppen nem akart a spektábilissel isten
 514 10|        iratoknak Pista kezébe nyomva.~– Nem méltóztatnék megmondani,
 515 10|           kellett lótnom-futnom, míg rá nem akadtam, s ha csakugyan
 516 10|                 akadtam, s ha csakugyan nem akadtam rá, jól lekorpázott.
 517 10|          életében a leány magát semmire nem kötelezhette, azok hunytával
 518 10|          hunytával pedig utánok semmibe nem örökült, mindamellett is
 519 10|           gazember: azt a törvény tudni nem tartozik; a törvények kiszolgáltatója
 520 10|               így elveszett?… De már ez nem verte lelkét… Nem… ez már
 521 10|                már ez nem verte lelkét… Nem… ez már lángkorbáccsal csapott
 522 10|                 szétcsapott maga körül; nem tudta, mit tesz, nem halla
 523 10|             körül; nem tudta, mit tesz, nem halla szót, nem érzé, hogy
 524 10|               mit tesz, nem halla szót, nem érzé, hogy ökle hová csapódik;
 525 10|                 azután úgy érzé, mintha nem volna többé föld lábai alatt;
 526 10|                bozótjában lelé magát, s nem ismert a napvilágra, mely
 527 10|              hogy egy lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos vágyainak
 528 10|               el; üldözött mindenkit és nem szeretteték senkitől… Nehéz
 529 10|                 beleszeret; de szerelme nem értetik meg, s a kétségbeesett
 530 10|             kísérlet, a lyány elrablása nem sikerülvén, a bosszúálló
 531 10|            hajthatlan jellem; törik, de nem hajol, tűr, de nem felejt,
 532 10|            törik, de nem hajol, tűr, de nem felejt, s roppant ellenszenv
 533 10|            tette, noha lelke vonzalmain nem változtatott.~A két lyánka
 534 11|               mozdulatlanok; szemeit le nem veszi a vigalom háza ablakairól,
 535 11|          diadalmaskodtak fölötte. Az ég nem hallgatta meg imádságait.
 536 11|           visszament a kút szobrai alá.~Nem sokáig kelle várnia.~Midőn
 537 11|                neki már nincsen üdve, s nem bocsátotta a leányt, hanem
 538 11|        elrejtelek oda, hová ember szeme nem lát; védeni foglak vérem
 539 11|              magát; a kiállott csapások nem tették őt kislelkűvé.~–
 540 11|            zivataros ég van odakünn, és nem gondolkozott. Merően szorítá
 541 11|               városon, a szőlők között, nem messze a b*i kaputól.~Amint
 542 11|                  hol az üldözők keze el nem érhet – szólt biztatóan
 543 11|   keresztüljártak rajta; beteg volt, és nem volt ápolója; üldözött volt,
 544 11|              ápolója; üldözött volt, és nem volt védelmezője; szegény
 545 11|                 megadta magát, és sorsa nem engesztelődött; imádkozott,
 546 11|          engesztelődött; imádkozott, és nem hallgatta meg őt az ég;
 547 11|            elfeledve, nyomorú lét! Azok nem érnek fel egy ily pillanat
 548 11|               zivatar oly érzéketlenek! Nem kímélték ezek a gyermekien
 549 11|             gyermekien gyöngéd tagokat, nem kímélték azon keblet, mely
 550 11|                őt, arca arcához ért, de nem merte megcsókolni. Félt.
 551 12|            nevet viselt. A csárda ugyan nem koplalt, sőt inkább szüntelen
 552 12|                  hogy a valamivel bírók nem bízzák többé a vagyonaik
 553 12|                  két hónapnál tovább ki nem állja a sarat, s ha addig
 554 12|                 sarat, s ha addig agyon nem verték, bizonyosan szerencséjének
 555 12|             zsíros és dohos gőzveremben nem vehetett ki egyebet egymás
 556 12|         rendszerint a lopott birkák meg nem ehető részei szolgáltatták.
 557 12|               kivált ha egyszörre agyon nem üti magát?~– No ugyan, hátha
 558 12|                 kútba, míg elhallgat.~– Nem is tudom, minek szegöny
 559 12|            szépen elaludtak.~A csecsemő nem is ébredett fel többé.~A
 560 12|                 s dacosan ezt feleli:~– Nem iszom.~– Igyál, vagy a fejedhöz
 561 12|               őt Telezsák.~Topa azonban nem várja be e főbe köszöntést,
 562 12|          rengett bele.~Telezsák, mintha nem is ő volna az, kit megfejeltek,
 563 12|          hasznavehető tagjait ütésekkel nem terhelék, egymás csapásait
 564 12|              terhelék, egymás csapásait nem is parírozták, hanem mindenik
 565 12|                  váltott gyermek. – Hát nem tudjátok, az a garaboncás,
 566 12|               visszaadni az életnek; de nem tudta módját, nem ismerte
 567 12|           életnek; de nem tudta módját, nem ismerte eszközeit.~A csárda
 568 12|               mer jőni? Aki áldója van, nem is eszik e több pogácsát!
 569 12|              nagy nehezen, s ennélfogva nem rohant vaktában az ifjúnak,
 570 12|               és szemöldei az idegennek nem látszanak a hótól; az ember
 571 12|                 elszörnyed, félreáll.~– Nem bömbölsz, részeg fancsali
 572 12|                 áll, míg tökéletesen le nem gurul a pincébe.~– No, szedjétek
 573 12|              leveti subáját.~– Ne félj, nem hal meg – szól nyugodtan –,
 574 12|              loptad el?!~– Bizony isten nem loptam én, pusztabíró uram,
 575 12|           ólálkodol ott a kémény alatt? Nem megmondtam, hogy minden
 576 13|          feketére voltak festve. Ösvény nem vezetett ajtajához, mert
 577 13|         testvérével, ki a házat soha el nem hagyá.~Fekete volt a ház,
 578 13|             orvosához, kinek egy időben nem csekély szolgálatokat tett,
 579 13|               őrzött titkát felfedezni. Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar
 580 13|              birtokbul, sem személyesen nem kézbesíthette, kiadá róla
 581 13|                 világos volt, hogy ajtó nem is létezett a házon sehol.~
 582 13|            Azért volt pedig a háztetőn, nem pedig a ház oldalán hagyva
 583 13|                  és meggyógyulok.~– Még nem szabad – szólt aggodalmasan
 584 13|             Bálnai –, a levegő hűvös.~– Nem, nem… jól tudom én, hogy
 585 13|                  a levegő hűvös.~– Nem, nem… jól tudom én, hogy nem
 586 13|                 nem… jól tudom én, hogy nem a levegő az, mitől ti engem
 587 13|            üldözőivel? – kérdé Lilla.~– Nem sok lesz, az igaz, de éppen
 588 13|              világot és annak keserveit nem ismertük volna; nem leszünk
 589 13|           keserveit nem ismertük volna; nem leszünk gazdagok, de mienk
 590 13|                mit gazdagságon megvenni nem lehet: a tiszta öntudat,
 591 13|                  ami onnét felül jön, s nem megy emberek kezein keresztül.
 592 13|                keresztül. Ugye? Ugye ti nem irtóztok a jövőtől? Egyszerű
 593 13|               sokszorozódtak, midőn tán nem mosolygott le boldogabb
 594 13|                bejönni, mi a mennykő?~– Nem találjuk az ajtót – hangzék
 595 13|                  beszéltek Pistával.)~– Nem szokás ide létrán jőni,
 596 13|                repülni szoktam; aki így nem tud, próbálja másképp.~Erre
 597 13|          eszközök is levén kézügyben.~– Nem lát, táblabíró úr? Nincs
 598 13|             zavarba jött, minthogy arra nem számolt, hogy oly nyíltan
 599 13|               ékesszólására, s jelenleg nem tudta, miként folytassa
 600 13|               nélkül.~De a táblabíró úr nem ismert e tekintetben könyörületet,
 601 13|            levén szerkesztve, a hölgyek nem érthették a benne foglalt
 602 13|        törvények értelmében bíróilag el nem fogadtatik – mondá ünnepélyesen
 603 13|                 ellen.~– Rezisztálok!~– Nem fogadtatik el, itt készen
 604 13|              adósságokat csinált, miket nem tud megfizetni?~– Hisz nem
 605 13|              nem tud megfizetni?~– Hisz nem ő csinálta azokat.~– De
 606 13|        mibenlétét; a leányasszony adós, nem akar fizetni, erre való
 607 13|            vagyok én már az ilyesekben, nem szed engem rá minden szí
 608 13|        kontrázott közbe az esküdt úr. – Nem elég neki egy leány, kettőt
 609 13|            leány, kettőt akar tartani!… Nem égbekiáltó?!~– Igen, igen!
 610 13|                az esküdt úr gúnyosan. – Nem tudnám miből és mivel?~–
 611 13|      csehgyémántos ereklye; olyasmit el nem fogadunk. Semmiféle praetium
 612 13|               mellett, ezt súgá neki:~– Nem felejtettem el, hogy megbántottál;
 613 13| szaladműszerekbe.~A hat rendbeli pandúr nem tudván mire vélni a dolgot,
 614 13|               vannak.~Azt természetesen nem sejtheték, hogy a peregrinus
 615 13|            költözködék által.~*~Azonban nem hagyta a dolgot ennyiben
 616 13|         ügyvédét felkeresendő. Az éppen nem vala otthon, hanem hosszasb
 617 14|                  míg Bognár Jancsit fel nem kötötték, hűséges társa
 618 14|                 él; hadnagyok, biztosok nem tudnak rá semmit mondani,
 619 14|        törvényszék eleibe ritkán kerül, nem verekedik, hanem szép csendesen
 620 14|                 szélén és fon, és hízik nem sokat törődve a világgal.~
 621 14|           törődve a világgal.~Senkit el nem rejt, de el sem árul; ha
 622 14|                  míg Bognár Jancsit föl nem kötötték! Akkor még fiatal
 623 14|           rohantak tovább, míg alóla ki nem lőtték lovát, s csak úgy
 624 14|               kóstolgatom a borodat; ha nem kell, nézz rá; úgyis megfizeti
 625 14|              minek az a nagy harag, no? Nem élünk abból meg! – szólt
 626 14|              ögyet!~Ugrott is a betyár, nem is egyet, hanem kettőt,
 627 14|           belőle egy szót is megérteni. Nem is figyelt rájok senki.
 628 14|             senki. A kocsmárosné hangot nem adva pörgette orsóját; a
 629 14|            kutyaugatást és hintódörgést nem hallhatánk, s ekképp őt
 630 14|       korcsmárosnéra igen, de papirosra nem illik –, nincsen különszobátok,
 631 14|              elszörnyedve Dömsödi úr.~– Nem látott még az úr nyavalyatörést?~–
 632 14|                hol hátra; arca vonásain nem volt semmi emberi.~Később
 633 14|             szemei elől, a korcsmárosné nem látszott rá ügyelni mindaddig,
 634 14|             dögöt, míg mindenemet össze nem töri.~A betyárok pedig az
 635 14|                 igen furcsának találta.~Nem képzelhette, hogy micsoda
 636 14|             vette amaz ismeretlen, soha nem látott ember ezen rögeszmét,
 637 14|                ugyan senki Dömsödi urat nem vádolhatja. Akkor volt tán
 638 14|                keresztelni vitték, soha nem imádkozott, Istent a legvadabb
 639 14|          Vonagló féreg!~Ő tehát babonás nem volt, nem is félt senkitől,
 640 14|                 tehát babonás nem volt, nem is félt senkitől, csak az
 641 14|       felporozta, bort hozatott, és azt nem itta meg; egyszóval nem
 642 14|                 nem itta meg; egyszóval nem tudta: hová legyen.~– Micsoda
 643 14|               kiket a sötétségben észre nem vett.~A hegedűs egy jászolban
 644 14|           odament, megszólította, de ez nem felelt. Azután fülébe kiáltott,
 645 14|              nélkül fogjon be.~A kocsis nem fogott be.~Mire Dömsödi
 646 15|             szemügyre vesszük a dolgot, nem is tehet máskülönben.~Dömsödi
 647 15|                annyi sok között egyedül nem kellő Dömsödi úr becses
 648 15|                 a paripa éhség miatt el nem patkolandott ez árnyékvilágból.
 649 15|                 semmin sem csodálkozik. Nem; nem is káromkodik, de még
 650 15|            semmin sem csodálkozik. Nem; nem is káromkodik, de még a
 651 15|               pipáját, s a természetjog nem tom hányadik cikkelye ezen
 652 15|                 lovait megitatja, az el nem fogyott abrakot zsákra szedi,
 653 15|             világ minden kincseért sem… nem én… inkább a szabad ég alatt;
 654 15|            inkább a szabad ég alatt; de nem, ott sem… be kell érkeznem
 655 15|               bőrben vannak; H* ide már nem lehet több két állomásnál…
 656 15|                 ennyit mégis apodiktice nem merek állítani, mert lehető,
 657 15|           történt, melynek neve azonban nem akar eszembe jutni, hol
 658 15|            vesznek el.~Dömsödi úr tehát nem tudta, merre tartson. Persze
 659 15|      egyátalában feltette magában egyet nem érteni. A két gyeplűszáras
 660 15|          káromkodott volna ilyenkor, de nem volt kire.~– Te semmirekellő
 661 15|               Dömsödi úr, ha éppen maga nem volt volna magának kocsisa;
 662 15|                hogy amúgy törökösen fel nem pofozhatja azt az élhetetlen
 663 15|                 urat, vagy akarta, vagy nem, utólérte a filozófia: hinni
 664 15|              lovaknak parancsol, s mely nem akarja megengedni, hogy
 665 15|                rémlék agyában, hogy tán nem is a legistenesebb szándék
 666 15|                mintha bizony… hát miért nem vigyázott magára jobban!
 667 15|              magára jobban! Hiszen csak nem azért van a világon, hogy
 668 15|               semmi ellenészrevételeket nem tőnek kötelességök teljesítése
 669 15|     kolomphangja, a tanyás ebek ugatása nem hallik ide, itt ha a szél
 670 15|               hallik ide, itt ha a szél nem fú, néma minden.~Azonban
 671 15|           fakósárgára festik a levegőt; nem látni tíz lépésnyire, sőt
 672 15|            lépésnyire, sőt egyáltalában nem látni, mert az embernek
 673 15|              szemét, száját, ha homokot nem akar enni; a szelek ordítanak,
 674 15|               közé. Dömsödi úrnak pedig nem tetszett a zuhanyolás.~Kalapját
 675 15|             közeledése gyaníttatá, hogy nem darab fa.~Dömsödi úr szorongva
 676 15|            vagyok, ki már három nap óta nem ettem az Isten igéjén kívül
 677 15|                  minthogy a setétségtől nem hallhatta, honnét ered e
 678 15|               de semmi kivehető alaknak nem tudott a setétségben nyomára
 679 15|                pisztoly elsült, a másik nem. Amaz is csak azért sült
 680 15|               az útra, egyedül maradt a nem látott alakkal.~Futni akart,
 681 15|             közé húzva, mint egy ugrani nem tudó béka.~Amint így nagy
 682 15|                   gondolá Dömsödi úr, s nem merte szemeit kinyitni.~–
 683 15|          szenvedett a spektábilis, hogy nem tud felkelni a földről?
 684 15|           szegény kocsiscseléd.~– Éppen nem úgy van – szólt az alak. –
 685 15|             előtt Dömsödi úr, de akiről nem mert gondolkozni.~– Tessék
 686 15|             futott, futott, míg csak ki nem fáradt, s végre néhány magas,
 687 15|            magát, s hitte, hogy ha soha nem is, de most az egyszer tökéletesen
 688 15|             hallgatja, amint keresik és nem találják; ekkor jön egy
 689 16|            Mindig terólad beszélt. Mért nem jöttél hamarább?~– Mi történt? –
 690 16|                  szárazon sírt, könnyei nem hullottak. Ajka vonaglott,
 691 16|           szemei kiveresedtek, de könny nem jött belőlök; az ilyen fájdalom
 692 16|              kereste a vigasztalást; az nem jött.~Kereste a kétségbeesést;
 693 16|              ott halva fekszik?~Góliáth nem felelt semmit.~Azzal áltatta
 694 16|          reményhez, hogy ennyi iszonyút nem adhat az ébrenlét.~– Ez
 695 16|              egész föld, az egész világ nem lesz többé. S milyen jó
 696 16|               nevedet viseli, jaj neki! Nem, imádkozni nem hagylak,
 697 16|                jaj neki! Nem, imádkozni nem hagylak, a te fekete véred
 698 16|               nézve, ily kitörő indulat nem férfihoz illő.~Dömsödi úr,
 699 16|                bosszúállás Isten dolga, nem emberé; hagyd menni őt a
 700 16|              utóbb a maga veszedelme, a nem szeretem óra óta is meg
 701 16|               be az ő vérével lelkedet, nem vagy te hóhér!~Ezzel Dömsödi
 702 16|                pedig, bármi utálatos és nem szeretett előttem, holnapig
 703 17|                 ordíták azok.~– Meg, de nem így! – szólt a pusztabíró
 704 17|               hogy a bosszúállás nekünk nem szabad.~– Nem bánjuk, ha
 705 17|        bosszúállás nekünk nem szabad.~– Nem bánjuk, ha mind felakasztanak
 706 17|                    Csend! Hallgatás! Ez nem gyermekjáték. Példás legyen
 707 17|         kötényét szemeihez emelte –, én nem vétettem senkinek, én nem
 708 17|               nem vétettem senkinek, én nem tettem semmit!~– No csak
 709 17|               őt egyike a férfiaknak. – Nem tudod, hogy mit akar bíró
 710 17|                tegnap vagy tegnapelőtt, nem is fogom elfelejteni soha.
 711 17|             mégis mákos mácsik volt, de nem, nem.~– Nono, Magdus, nem
 712 17|              mákos mácsik volt, de nem, nem.~– Nono, Magdus, nem akarjuk
 713 17|               nem, nem.~– Nono, Magdus, nem akarjuk tudni, hogy mit
 714 17|            hanem a nemzetes asszony, de nem is az, hanem a kosztosdiák.
 715 17|                 kicsinybe múlt, hogy ki nem esett a nyeregből, erre
 716 17|              előrántott, honnét, honnét nem, azt nem láttam, egy öreg
 717 17|                 honnét, honnét nem, azt nem láttam, egy öreg kést, s
 718 17|           elfojtott fohásszal, mint aki nem beszélhette ki magát, eltávozott,
 719 17|    összemarcangolt férfi. Jobb karjának nem volt keze, hanem az csonkán
 720 17|              iszonyúan mosolyogva –, én nem sokat vesztettem, csak az
 721 17|            népét hoztam ki, rám zuhant. Nem is kívánom én őkigyelmének
 722 17|          jövendőket terveztem magamban! Nem cseréltem volna senki boldogságával,
 723 17|                bocsássatok el!~– Véred, nem pénzed kell nekünk! – kiálta
 724 17|              visszaadod jobbkezemet; ha nem adod, úgy éljek, amilyen
 725 17|               zárni, ahonnét az udvarra nem láthatnak; azután a pincéből
 726 17|           pusztabírón s Góliáthon kívül nem maradt egyébki a szobában,
 727 17|                 szóltak volna is hozzá, nem hallotta volna. A holt lyánka
 728 17|              hajolt és megcsókolá, de ő nem vette észre.~Ekkor Dömsödit
 729 17|                a kárhozatot, s e kettőt nem is fogod elkerülni; de térj
 730 17|              akit magadra haragítottál; nem fogsz meghalni addig, míg
 731 17|               az én házamon belől vagy. Nem vagyok hóhér, de téged meg
 732 17|               fehér téglakemencének, de nem tudta azt bedönteni; nyomorú
 733 17|                míg a lélegzet és erő el nem hagyák, s össze nem rogyott;
 734 17|              erő el nem hagyák, s össze nem rogyott; hátranézett, a
 735 17|             fénylettek a sötétben.~Most nem tudta a szerencsétlen, merre
 736 17|             marcona kísérteti alakot, s nem merte őt bántani.~A puszta
 737 17|               Csitt, csitt! – susogá. – Nem kell kést használni, nem
 738 17|                Nem kell kést használni, nem kell kést, hol van a hurok?~
 739 17|              dúsgazdag, az én halálomat nem fogja bosszúlatlanul hagyni
 740 17|            kiálta Dömsödi János, a szót nem mondta ki végig, midőn Dömsödi
 741 17|            odament, felemelte. Az ember nem félt tőlök többé, merev
 742 17|          magánkívül volt, hogy az ajtót nem tudta kinyitni, hanem sarkaiból
 743 17|       megütközve az öreg Rónai –, azóta nem jött vissza.~– Jaj nekem! –
 744 17|                  Ugyé, gróf Szilárdy?~– Nem az, báró Dömsödi Péter raboltatta
 745 17|              Tiszára.~E végszavakat már nem hallá Bálnai; mint a veszett
 746 17|              paripájára ült, s a háznál nem maradt egyéb, ki a halottakat
 747 17|                az apa vére fekete volt, nem akar lemenni róluk, ruháiról
 748 17|             róluk, ruháiról a vér szaga nem akar letisztulni.~– Siess!
 749 18|                tért a pusztai tanyához.~Nem volt ott, mikor kedvesét
 750 18|          legelöl koporsójára hullottak; nem volt ott, mikor halálos
 751 18|                 Tűrnie kellett, s tűrni nem tudott, hanem ha a záporos
 752 18|                átkozódhatott, mikor meg nem hunyászkodó szemmel néze
 753 18|       fájdalmaira is. Boldogtalan! Neki nem változott örömre és búra,
 754 18|             vonult lőn, soha egy mosoly nem deríté fel arcát, egy fölösleges
 755 18|               arcát, egy fölösleges szó nem hagyta el ajkait soha.~Miatta
 756 18|                 sem eső, sem napfény ki nem zöldít; látszék, hogy kitéphetlen
 757 18|                mint ő, kinél a szerelem nem percek tüneménye, nem őrült
 758 18|          szerelem nem percek tüneménye, nem őrült érzékroham, nem megszokott
 759 18|        tüneménye, nem őrült érzékroham, nem megszokott kéjvadászat volt,
 760 18|                 volt, hanem egy új, még nem ismert élet, két lélektárs
 761 18|                imádsága, s kinek bánata nem volt reggeli eső, nem elmúló,
 762 18|            bánata nem volt reggeli eső, nem elmúló, nem enyhülő, de
 763 18|                reggeli eső, nem elmúló, nem enyhülő, de önmagát napról
 764 18|              emésztődött búját senkivel nem közölve, látszék, hogy napról
 765 18|            mintha ismerné az alakot, de nem merte ráfogni, hogy kicsoda.~
 766 18|               nehéz rámismerni?~Leander nem tudott neki mit mondani,
 767 18|               ön az? Hozta önt az ég!~– Nem hozott, hanem űzött! – felelte
 768 18|                 üdvözletére.~– Ön talán nem is ismer engem? Nem tudja,
 769 18|               talán nem is ismer engem? Nem tudja, mennyiszer játszott
 770 18|                élhetni itt; örvendő arc nem fogja bántani lelkedet,
 771 18|                 lelkedet, ide a vigalom nem jár. Gyanítom bánatodat,
 772 18|                  Gyanítom bánatodat, de nem merem kitalálni, ne is mondd
 773 18|          kitalálni, ne is mondd meg, én nem bántalak téged az enyimmel,
 774 18|        mindketten magunknak a férget.~– Nem pihenni jöttem hozzád; óh,
 775 18|        Sikertelen volt minden nyomozás, nem tudni merre, s hová ment.~–
 776 18|           Mennék őt fölkeresni, míg föl nem találnám; eddig, ha kerestem
 777 18|                a csavargó. – Hát te még nem tudod? Óh, várj! Mondok
 778 18|             annak tábláit mind bezúzta, nem érzé, hogy az üvegdarabok
 779 18|             gondolni is – szólt Bálnai. Nem védte, nem mentegeté magát;
 780 18|                szólt Bálnai. Nem védte, nem mentegeté magát; mondhatta
 781 18|             hallani!~Fölkelt, egy vonás nem változott el arcán, midőn
 782 18|          elhordozok, s melynél több már nem történhetik velem. A fájdalom,
 783 18|              egy nyugodt perce nincsen.~Nem akarlak gúnyolni, azért
 784 18|                 akarlak gúnyolni, azért nem mondom, hogy élj boldogul;
 785 18|                találjam. Ne félj, addig nem halok meg, míg számadásim
 786 18|            halok meg, míg számadásim be nem végzém. Már azt megértem,
 787 18|            arccal tekinte rájok.~Azokra nem igen ragadt a jókedv.~–
 788 18|          megkövetem, nagyságos uraimék, nem lehet azt egy szóval elmondani.~–
 789 18|              senki úgy a rostát kivetni nem tudta három faluban, mint
 790 18|              fehér mocsárba, ahol ugyan nem igen jár emberi teremtés;
 791 18|                  tyhjúj!~– Megállj! Nőt nem láttál a háznál, asszonyt
 792 18|                szólni, amit ott láttam. Nem is szóltam én soha senkinek,
 793 18|               tudnál-e oda menni?~– Így nem találnék oda, hanem ha onnét
 794 18|                   találkozunk. – Többet nem szólt, hanem vette vándorbotját,
 795 19|             volt ő, mint a halál.~Éjfél nem messze már; a lélegzet rövidül,
 796 19|             résztvevő arcot keresnek és nem találnak; a pénzes láda
 797 19|            koporsó nyúlik. A vén Gáspár nem retteg a haláltól, hanem
 798 19|               hanem attól, hogy pénzeit nem viheti magával.~A teremtő
 799 19|             bele jött, és Körmös Gáspár nem fogja pénzeit megszámlálni
 800 19|             fogják temetni, azonban már nem volt annyi ereje, hogy azt
 801 19|             akarsz te? Miért jöttél? Én nem hítalak. Miért jössz? Nekem
 802 19|              beteg vagyok? Látod, pedig nem igaz. Semmi bajom nincs.
 803 19|                 le és aludd ki magad!~– Nem, nem – hebegé az öreg –,
 804 19|               és aludd ki magad!~– Nem, nem – hebegé az öreg –, nekem
 805 19|                  Esküdjél meg hát, hogy nem fogsz nyúlni pénzeimhez,
 806 19|          kétségbeesésre vagy a bosszúra nem esküszöm.~– Jól van, jól
 807 19|               akinek bosszú kell, annak nem kell pénz; hát megállj,
 808 19|                 de ne tégy fel ágyamba, nem akarok alunni többet. Jer,
 809 19|               de ígérd meg!~– Tehát még nem ástad el?~– Vigyázz! Megesküdtél,
 810 19|                   Vigyázz! Megesküdtél, nem szabad elvinned! – rikácsolá
 811 19|          haldokolva is védő vadmadár.~– Nem esküdtem; hanem hol van
 812 19|              Szegezd le!~– Te őrjöngsz, nem vagy eszeden; próbálj imádkozni!~–
 813 19|                 meg akarsz lopni, azért nem szegezed le! Meg akarsz
 814 19|             mikből kiderült, hogy Lilla nem Gyékény Márton leánya.~A
 815 20|       eltemették emlékezetét is.~Senkit nem szeretett, őt sem szerette
 816 20|                 szerette senki; jó szót nem adott a búslakodónak, kenyeret
 817 20|               vitték ki a temetőbe.~Ott nem fogja őt siratni senki,
 818 20|             siratni senki, keresztfáján nem fog lebegni fátyol, sírján
 819 20|            lebegni fátyol, sírján virág nem fog virulni; le lesz az
 820 20|             ehhez hasonlatos.~A jó ebet nem vetik ki ilyenkor, s Gyékény
 821 20|      fohászkodnak a széltől ingatva. Ez nem azon idő, melyben a jó lelkek
 822 20|               az eső úgy akarja, holnap nem fogják nyomát megtalálni.~
 823 20|               őt átkozni alvó poraiban?~Nem, nem! A fukar halálának
 824 20|             átkozni alvó poraiban?~Nem, nem! A fukar halálának éjén
 825 20|               sokszor széttekintett. Mi nem láttunk egyebet a sötétségnél,
 826 20|                hítta, s később, hogy az nem szűnt meg ugatni:~– Ki van
 827 20|        túlvilági, kísértetszerű volt le nem csukott szemei tekintetében,
 828 20|              szárnyát odaszorította, és nem jött ki többé élve onnan.~      ~
 829 21|               megmondani? Messze, ember nem járta helyen lakott egy
 830 21|          boldognak érezte magát. Mintha nem is volt volna Isten az égben!~
 831 21|              jár a napvilág, gond és bú nem járnak semmi alakban; az
 832 21|                szép kisgyermek fekszik; nem igen piros, talán beteg? –
 833 21|                piros szalagoktól.~De ez nem alszik; szemei, a sötétfekete
 834 21|                 nő az illatos nyugágyon nem ébred fel.~A szegletben
 835 21|                  gondja nincs, legalább nem látszik lenni, mindig telve
 836 21|                Felijedt.~– Félsz tőlem? Nem tudod, hogy ki vagyok? A
 837 21|                 kezeim fojtanak.~A férj nem állhatja ki tovább e lángszemek
 838 21|            helyett; de az csak forralá, nem hűté szenvedélyét.~Nem láta
 839 21|                  nem hűté szenvedélyét.~Nem láta módot őt elnyerhetni.~
 840 21|              segíteni, ha a vén Dömsödi nem élne.~Tudtára esett, hogy
 841 21|                 kényelem közt, senkitől nem környezve élte volna le
 842 21|           árulásra sem pénz, sem ígéret nem kényszeríte, hanem egy húsz
 843 21|         szerecsen eltemeté a leányt, de nem bosszúját, s midőn az apa
 844 21|                  kincseket, amennyit el nem pazarolhatott, de amire
 845 21|                 midőn kívüle emberlényt nem fog láthatni, gyöngülni
 846 21|                 sem ég, sem föld vissza nem vehete, annak egy tekintetével
 847 21|                  s ha a végtelen mocsár nem lett volna elég őt kizárni
 848 21|                 vagy legalább sejte.~De nem úgy történt.~Iszonyú kínok
 849 21|           viszont taszítódott anyjától; nem szerették egymást.~Ez volt
 850 22|              terem! Óh, te szép vagy, s nem is halt még meg senki határaidon
 851 22|              szilvás derelyét; de ezzel nem mondom, mintha szeretnélek
 852 22|                mely visel gyomor nevet, nem olyan nagyravágyó. Óh, hiszen
 853 22|            igazgatni akarnak rajtad!~Az nem jut senkinek eszébe, hogy
 854 22|                 én istenem, ha mocsárok nem volnának, hát a szegény
 855 22|                hol élnének? Ha mocsárok nem volnának, hát nád hol teremne?
 856 22|                 nád hol teremne? Ha nád nem teremne, hát a szegény ember
 857 22|                csak ide a közepébe. Óh, nem kell azért a sárba lépni.
 858 22|              ugyan egy kissé, a soha le nem kaszált fű úgy tesz, mintha
 859 22|         találtatnak kővé vált, öllel át nem érhető töveik; messzebb
 860 22|           befelé, sem jobbra, sem balra nem tekint, hirtelen és véletlenül
 861 22|                 ember úgy látszik, hogy nem sokat törődik velök.~Többször
 862 22|               hol az úszónak lélegzetet nem szabad venni, különben a
 863 22|             vonaglanak el; a férfi arca nem változik mindaddig, míg
 864 22|             sziget egy nemes úré, kiről nem tudunk egyebet, mint hogy
 865 22|             Azonban a levágott sipkában nem volt fej, és belőle nem
 866 22|                 nem volt fej, és belőle nem folyt vér, az csak egy óvásul
 867 22|             neje szobáiba; mire odaért, nem láta senkit.~– A kisgyermeket,
 868 22|              utána. – Hanem a csónakkal nem lehetett haladni a nád között;
 869 22|             hogy gyilkos, gazember? Hát nem ismered már azon kéznek
 870 22|       hallgatott, szemeit Góliáthról el nem véve.~– Ölj meg, ne kínozz
 871 22|          halállal neked tartozom, de én nem öllek meg, Péter. Mikor
 872 22|                 ez fojtott hangon.~– Én nem fogom apagyilkos vérébe
 873 22|              tettetek és földön futóvá; nem volt nálam szenvedőbb, nálam
 874 22|           kezemből a bosszút. Ha te meg nem ölöd apádat, két perc múlva
 875 22|                 ahol rajtad kívül senki nem lakik; s ha lesz, aminek
 876 22|                lőtted keresztül; ennyit nem akartam.~– Óh! – ordítá
 877 22|            valaha óhajtottam, pedig még nem telt be rád nézve a keserű
 878 22|                azontúl magad lész ember nem látogatta kietlen tanyádon
 879 23|                  hervadj, mert az enyém nem vagy.~Míg az enyim voltál,
 880 23|              kérdé társához fordulva.~– Nem nagyon – felele emez –,
 881 23|               szobába; sehol egy lelket nem talált.~Feldúlt, összekeresett
 882 23|                átka:~– Magad lész ember nem látogatott tanyádon: ott
 883 23|         szilajon rázta azt gallérjánál, nem vette észre, hogy halott;
 884 23|              körül a szigetet.~Csónakot nem talált, nem mehetett sehova.~
 885 23|          szigetet.~Csónakot nem talált, nem mehetett sehova.~Felkiáltozott
 886 23|         határtalan változás ment végbe; nem az a vad tekintet volt már
 887 23|                  kedvese keblén van; de nem tudta, hogy honnét és mint
 888 23|                 mint jött e találkozás, nem emlékezék az elmúlt 15 hónapra
 889 23|           visszaadta lelke tisztaságát.~Nem volt őrült többé. Csak szerelmes.~
 890 23|        fájdalmaira, gyermekére, férjére nem tudott visszaemlékezni többé.~
 891 23|                 tartott előtte soha meg nem mutatni.~Ők boldogak voltak.~
 892 24|              Hosszú tenger éjen soha el nem nyugszik.~Népdal.~Hosszú
 893 24|               vannak töredezve, kéménye nem füstöl, mint hajdan.~Az
 894 24|                öleket nő, de gyümölcsöt nem hoz, a fák nem virágoznak.~
 895 24|               gyümölcsöt nem hoz, a fák nem virágoznak.~A virágcserepekben
 896 24|                 van száradva; lombjaira nem repülnek jókedvű madarak,
 897 24|               jókedvű madarak, éjenkint nem fekszik alatta a házi eb.~
 898 24|               szomorú.~Emberi kéz nyoma nem látszik itt, hanem emberi
 899 24|                  s visszanéz magába, és nem talál sehol nyugalmat, sehol
 900 24|               szív, mind oly kietlenek.~Nem sóhajt, nem könnyez, nem
 901 24|              oly kietlenek.~Nem sóhajt, nem könnyez, nem imádkozik.~
 902 24|                Nem sóhajt, nem könnyez, nem imádkozik.~Mindezen vigaszok
 903 24|                 a névtelen enyhülést és nem találja.~Reggeltől késő
 904 24|            hordott kísértetek, és az éj nem fekteti álomra gondjait.
 905 24|                egy gyarló remény, de az nem a holnapra felvirradás reménye,
 906 24|           holnapra felvirradás reménye, nem is halálé, melyen túl tán
 907 24|              sem jövő, sem a jelen perc nem ad vigasztalást.~Oh, a liget
 908 24|               vigasztalást.~Oh, a liget nem hiába szárad ott el, hol
 909 24|           iszonyú ellensége.~Mint az el nem imádkozható sors, oly pontosan
 910 24|                elástak önkezei embertől nem ismert nagyszerű sírjába;
 911 24|              vele, mert a halál ránézve nem jótétemény.~Így folytanak
 912 24|              szóla a jövevény, mint egy nem látható lényhez beszélve –,
 913 24|                  de most semmi állathoz nem hasonlít; arca sárral van
 914 24|              lélekfene kórjelei; szemei nem néznek többé fel az égre.
 915 24|                Hajh, milyen véres! Mért nem csuktátok le szemeit, mikor
 916 24|                 fáj nekem az a kereszt! Nem az én szívembe van leszúrva,
 917 24|               én szívembe van leszúrva, nem, hanem a földbe, de mégis
 918 24|                    Alunni is szoktál?~– Nem tudom; ott fekszem éj- és
 919 24|              éj- és naphosszant; lelkem nem nyugszik soha, szüntelen
 920 24|            beszélnem.~– Minő képeket?~– Nem mondhatom meg; ők ismernek,
 921 24|                 meg; ők ismernek, de én nem ismerem őket. Rettenetes
 922 24|              elejti a gyermeket, ki már nem sír, odamegyek, fel akarom
 923 24|                iszonyú, iszonyú élet!~– Nem szeretnél eljönni innét?~–
 924 24|          eljönni innét?~– Szeretnék, de nem lehet.~– Ki nem engedi?~–
 925 24|           Szeretnék, de nem lehet.~– Ki nem engedi?~– Meg vagyok rontva,
 926 24|             kötve vagyok nehéz lánccal, nem téphetem el, pedig fáj,
 927 24|             igen, benne laktam, de most nem szabad bele mennem, most
 928 24|             szava elakadt.~– És ez a nő nem emlékszik terólad; mikor
 929 24|             kezeiddel ver meg az Isten; nem egyszer halsz meg, mindennap
 930 24|                  mely kínoz, de sem meg nem gyógyul, sem meg nem öl.
 931 24|                meg nem gyógyul, sem meg nem öl. Átkozott vagy és átkozott
 932 24|             kísértetrívásnak tartják, s nem mernek közelgni feléje a
 933 25|                úr kimenetelét tárgyazó, nem lehet az őt közelebbről
 934 25|                 s ha Copernicus soha ki nem találta volna is, hogy a
 935 25|              fogának; mely párbeszédnek nem csekély hasonlatossága van
 936 25|            Magam is megenném, ha volna, nem hogy még neked adjak belőle.~
 937 25|         csakugyan a táblabíró úr kezébe nem kerül, ki a kulacs száját
 938 25|             ekképp meg akarta itatni.~– Nem iszom – szólt az esküdt
 939 25|              hiszen bornemissza vagyok, nem iszom én a bort sohasem,
 940 25|                kacagna, ha a köhögés rá nem érkezett volna.~– Balgatag
 941 25|                én tudom, hogy repülünk, nem érzem a földet a talpam
 942 25|             didergett deres macskáinál, nem tudta mire vélni e nevére
 943 25|                 az én fejem? Te Jancsi, nem találtad meg fejemet?~–
 944 25|                 találtad meg fejemet?~– Nem biz én, nagyuracskám – felelt
 945 25|                hagynod. Hanem én – én – nem tudom, hogy hol hagytam
 946 25|              hordók között; vagy ha ott nem lesz, hát bizonyosan másutt
 947 25|                 fordult Jancsihoz:~– Ez nem az én fejem, Jancsi, más
 948 25|           Jancsi, más valakié lehet, de nem az enyim, az enyim nem ilyen
 949 25|               de nem az enyim, az enyim nem ilyen nehéz. Eredj csak,
 950 25|                tudod, hogy anélkül haza nem mehetek.~– Már miért nem? –
 951 25|                nem mehetek.~– Már miért nem? – szólalt meg a táblabíró
 952 25|         engedékeny hangulatban lévén –, nem szoktam benne tartani semmit,
 953 25|                maradt rám – avitikum.~– Nem ez az? – kiálta fel furfangos
 954 25|                   De bizony, alighanem, nem ismerem ugyan, de minthogy
 955 25|         repülünk mi!~– De alig ám!~– De nem is szaladunk ám!~– De nem
 956 25|               nem is szaladunk ám!~– De nem ám!~– Hanem pihenünk.~–
 957 25|                   majd feldűltünk.~– Mi nem – felele az esküdt úr –,
 958 25|              tens úr ködös fejéből, ami nem oda való volt, elannyira,
 959 25|               fennültek volna tehát, ha nem feküdtek volna, s eközben
 960 25|                 elé van fogva, gyorsabb nem volna a két nyebojszai gebénél,
 961 25|                 sem szénát, sem abrakot nem kér, biz elmaradnánk tőlök,
 962 25|                 úton egy furcsa emberre nem találunk.~– Óh, sz’ nem
 963 25|                 nem találunk.~– Óh, sz’ nem ember ez, hanem csak cigány! –
 964 25|           lehúzva; nyakravaló és mándli nem voltak nála divatban, de
 965 25|           miként megállt Gibeonnak vagy nem tudom kinek a völgyében
 966 25|        táblabíró úr fején a báránysüveg nem akartak megállni.~– Te ci-i-gá-gány! –
 967 25|                torkom, tekintetes uram, nem lehet.~– Hm, az meglehet –
 968 25|               is befagyhatott volna, ha nem gondoskodom magamról. Tekintetes
 969 25|             cigány talán még ma délután nem is ivott, pedig ki tudja,
 970 25|              tesz az, egy egész délután nem inni, jer, ülj ide a jobbomra! – (
 971 25|            dovola?!” (Ha valaki e nótát nem találná érteni, vigasztalja
 972 25|             hőseinek bajuszait.~Azonban nem tarthat minden örökké, mint
 973 25|              álmából ocsúdó Jancsira.~– Nem tudom én, nagyasszonykám –
 974 25|          uraidat hol hagytad, Jancsi?~– Nem tudom én, nagyasszonykám.~–
 975 25|               vagy te, Jancsi?~– Bizony nem tudom én, nagyasszonykám –
 976 25|               Mártonné asszony mindjárt nem jót sejtve a dologban, összekurjantá
 977 25|             kalácson hízott, aztán csak nem pokol a béled, hogy mind
 978 25|             annakelőtte, sem annakutána nem hallott többé a fülekkel
 979 25|       szabadultak volna ki. Orpheus óta nem cselekedett ily csodát a
 980 25|               befogta az orrát; hogy ez nem használt, szemeit dörzsölte;
 981 25|            énmellettem helyet foglalni? Nem tudod, hogy én vagyok a
 982 25|               transigálni, azt a cigány nem láthatta, hanem egy idő
 983 25|                 véve. – Bolondok! Miért nem hoztok létrát, azon ti felmászhatnátok.~
 984 25|          halálos ellensége fog maradni; nem hagyott azokon egy fél pénz
 985 25|            értett, én sem értek, ide le nem írhatom.~Ily mulatság közben
 986 25|               rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra: búcsút
 987 25|     megszabadíták félelmes helyéről, ki nem győzött eléggé kérkedni
 988 26|                     A sírásó~Én te reád nem haragszom.~Népdal.~Ott,
 989 26|            haragszom.~Népdal.~Ott, ahol nem látnak mások,~Magamnak majd
 990 26|               viszonyokhoz kötnek.~Férj nem fogta be haldokló neje szemeit,
 991 26|            haldokló neje szemeit, orvos nem adott segélyt és vígasztaló
 992 26|                 a nyavalyásoknak, rokon nem kereste fel beteg rokonát,
 993 26|              fel beteg rokonát, koporsó nem készült az elhunytak számára,
 994 26|            elhunytak számára, harangszó nem kísérte őket örök fekhelyökre,
 995 26|          kísérte őket örök fekhelyökre, nem gyászoló árvák és özvegyek;
 996 26|          lankaságot hat órányi távolban nem lakja élő teremtés; vizeiben
 997 26|            lakja élő teremtés; vizeiben nem tükrözi magát a kék mennyboltozat,
 998 26|                  s mert a mennyboltozat nem kék, hanem sárga.~Végtelen,
 999 26|    horizonttalan zöldessárga tengerében nem úszik egyetlen nyári felhő
1000 26|                mikből egyetlen esőcsepp nem hull. Fekete bogarak fellegei