Fezejet

 1 1 |   Mintegy húsz éve lehet – nem tudom, szerdán volt-e vagy szombaton –,
 2 3 |      ahonnét ti előkerültetek? Tudom, hogy megsiratjátok a titeket
 3 3 |       ne szólalna!~– Akkor nem tudom, hogy mit hallgatnék.~De
 4 4 |    puskádat; azt gondolod, nem tudom, hogy poltron vagy embert
 5 5 |        sárkányait felhúzván.~– Tudom – úgymond –, hogy semmi
 6 5 |      amaz –, a többit, azt sem tudom, rám verték-e vagy a deresre;
 7 5 |    embert leküzdeni, de én jól tudom, hogy kivel van dolgunk;
 8 5 |   melynek célját mai napig nem tudom, de melynek, mint a később
 9 6 |       én sorsommal. Miért? Nem tudom, de hiszem és érzem, hogy
10 6 |        volt és kellemes.~– Nem tudom, álmodtam-e vagy hallottam
11 7 |         ha nem akarja, menjen; tudom, gúzst csavar belőle.~–
12 8 |      lesz ma a dolgom… Azt sem tudom, hol kezdjem, min kezdjem!~
13 8 |  szoktatok ti vásárlani?~– Nem tudom – felele a leány.~– No mindegy;
14 9 |  csúnyán ki énekelt?~– Azt nem tudom, mert mi szépen énekeltünk.~–
15 9 |     kikötni merészel?~– Én nem tudom; én sem tudom; én sem tudom.~
16 9 |           Én nem tudom; én sem tudom; én sem tudom.~Senki sem
17 9 |    tudom; én sem tudom; én sem tudom.~Senki sem tudja.~– Az iskolai
18 12|        míg elhallgat.~– Nem is tudom, minek szegöny embörnek
19 13|  levegő hűvös.~– Nem, nem… jól tudom én, hogy nem a levegő az,
20 13|        bántsa – szólt Pista –, tudom könyv nélkül.~De a táblabíró
21 17| vacsoránál ültek az uraim, még tudom, túrós laska volt a vacsora,
22 18|       vétettem; megátkozhatsz, tudom, még átkodban sem kívánod
23 18|     kinyitottam. Ha más volna, tudom még most is ott forgatná
24 19|      egy darabka fára; azt sem tudom, hogyan fogom megérni a
25 19|        pénzre nincs szükséged. Tudom, hogy azóta felszaporítottad
26 19| visszaadod azt nekem egyszer – tudom – kamatostul… A kamatok
27 24|       Alunni is szoktál?~– Nem tudom; ott fekszem éj- és naphosszant;
28 25|         az lehetetlen.~– No én tudom, hogy repülünk, nem érzem
29 25|   hagynod. Hanem én – én – nem tudom, hogy hol hagytam a fejemet,
30 25|     megállt Gibeonnak vagy nem tudom kinek a völgyében a hold
31 25|    értem a te fájdalmaidat, én tudom, hogy mit tesz az, egy egész
32 25| álmából ocsúdó Jancsira.~– Nem tudom én, nagyasszonykám – szólt
33 25|     hol hagytad, Jancsi?~– Nem tudom én, nagyasszonykám.~– Részeg
34 25|       te, Jancsi?~– Bizony nem tudom én, nagyasszonykám – felelt